DNHE évadzáró - élmények

2007.11.03. 22:55

 

Ismét lezárult egy év. Bár mindannyian tudjuk, hogy most csak a hétvégi DNHE évadzáró miatt írok így, hiszen egy evezős a közhiedelemmel ellentétben sosem pihen, vagy ha igen akkor is evez! J

 

Idén október 28.-án rendeztük meg az idei rendkívüli évadzárót. Rendkívüli mert vasárnap volt, és emiatt elmaradt a szokásos esti büli és rendkívüli, mert nem csak játék-móka-kacagás-nyolcas verseny volt, hanem dolgoztunk is.

 

Ha jól számoltam kb. 60-70-en lehettünk a legkisebbektől a legöregebbekig mindenki ott volt. Hobbisok, versenyzők, le-nem járók. A következőkben megpróbálok felidézni ezt azt, elnézést, ha kifelejtek valakit.

 

A program reggel 8-9 között kezdődött az úszóházak rendberakásával. Ezt ugyebár a kisebbek végezték Anci vezetésével, míg a nagyobbak és persze elsősorban a fiúk a kisház visszaállításával bajlódott. Közben elkezdődött a gulyás előkészítése Ági és Egér munkájával. A kisház rendberakása jól haladt a kis csapat (Vanczák, Csepi, Ráró, Kalmár Gergő) mindenkötelet a helyére tekert és serdülőkkel könnyen a helyére rakhattuk a bejárót, támgerendát. Vanczák Gergő javaslatára felraktuk a kötelet a csörlőre, amit még sosem tettünk és emiatt kisebb kőesehetett le a szívünkről, hogy legközelebb már könnyebb dolgunk lesz.

 

A nagyházon Dödi kérésére Hörbi, Parizán Misi és Szekér elkezdték megjavítani a bejárót, ami láttán nem kevesen nyugodtunk meg, hogy végre nyugodt szívvel sétálhatunk be a nagyházra. De ha már faipari munkáról beszélünk, akkor a legnagyobb elismerés a műhelyben dolgozó öregfiú csapatnak dukál, mert ők elvégezték azt a munkát, amire már évek óta várunk. Meg csinálták az összes trepnit a kisházra!!!!! Az anyagot Ági és Bori számolta ki hozzá, Ábrahám István leszállította és Tubi és egy barátja segítségével lerakta, az öregfiúk, vagy heten, meg összefűrészelték-csavarozták és levitték. A legközelebbi ilyen feladat a trepnik leolajozása lesz amire mindenkit várunk aki szeret piszkos lenni, mert állítólag koszos munka…

 

A kisház után átvonultunk a nagyház köteleinek rendbe-rakásához, mivel azt is elhanyagoltuk az utóbbi időben. A kötél valami hihetetlen módon feszült és kicsit meg is ijedtünk, hogy mi lenne ha, de az igazán nagy meglepetés csak ezután jött. Mikor felismertük, hogy egy 8 méter hosszú és 70-80 cm átmérőjű fa besodródott a ház alá oly formán, hogy megmozdítani sem tudtuk a házról. Nosza megvan a feladat a délelőttre már gondoltam is. Először Vanczák Gergő mászott be kötelet erősíteni a rönkre, majd Én újra áthurkoltam a kötelet és meg is próbáltuk elhúzni a fát. Igen ám, de 8-an meg se tudtuk mozdítani, pedig minden nem csak ks-ek voltunk ott. Így felkellett ballagni az éppen tartó sorversenyhez, amit Erzsi vezényelt. Kicsit fura lehetett, hogy elkértem, minden fiút, hogy segítsen és ne játsszon, mert most kell és nem később, Szerencsére a Mozgósítás olyan jól sikerült, hogy mindenki levonult a nagyházhoz. Ekkor már láttam a gulyást amit Boriék főzögettek és Ruca Boriék kutyája nagyon vizsgált.

 

Mikor lent volt mindenki, elkezdtük húzni a kötelet, amit nem is tudom mért kötöttünk fel, mert görcs is volt benne, meg vékony is volt, meg hát nyúlt is rendesen. Aztán el is szakadt. Jól hátra estem, meg a többiek is, a kötél úgy kiszaladt a kezemből, hogy utána, negyed óráig zsibbadt.

Szóval újra hurkoltuk a farönköt, de ez alkalommal már a vastag kötelet tettük rá, amit mindeközben a hangárban várta sorát (tényleg nem tudom mért nem azzal kezdtünk). Ezen a kötélen már sokkal jobb volt a fogás és mindenki jól hozzá is fért. Kiisrántottuk a fát, illetve rántottuk volna ha nem lett volna rajta néhány terebélyes ág ami elakadt a ház vasszerkezetében és befeszült. Ezekről Parizán Misi gondoskodott. Először fűrészelt. Aztán ugrált. Majd elővette a baltát és azzal dolgozott. Mi mindeközben tartottuk a rönköt el a parttól és a sodrással ellentétben. Miska már a kajakot is elővette, hogy azzal segítse munkáját, amibe mindeközben már Ali Anna is bekapcsolódott. Igazából azon gondolkodtam, mért a két legkönnyebb ember ugrál a farönkön, ami teljesen befeszült már ekkorra. De mivel evezősök vagyunk mi győztünk és így kikerült a rönk a ház alól. Dödi és Vanczák G. pedig behúzta motorcsónakkal a sodrásba, hogy mikor leszedjük a kötelet, ne a házra sodródjon vissza az egész. Még maradt egy-két „kisebb” 7-8 méteres száfa is a ház alatt, de azt ismét közös erővel kiszedtük, Ligeti Zsolt, Tubi, rödi és Többiek segítségével.

Külön öröm, hogy ekkora érkezett kb. Reisinger Péter, aki épp felépülőben van egy súlyos siklóernyő baleset után.

Mikor mindenki visszament játszani, főzni, stb. Mi megcsináltuk a házon a köteleket, még pallót is vágattunk az öreg fiúkkal a támgerendák elé. Sajnos, mint mindig most voltak elhagyott dolgok, így mea culpáznom kellett másnap Dödinél, mert Én rám voltak bízva a kulcsok és jól elfeledkeztem róluk.

 

Mikor már minden munka kész volt elmentem Gergővel és Csepivel egy kicsit zsíros kenyeret Dézsmálni. Közben lezajlott a nyolcas-négypár húzás és a kialakult csapatok el is indultak a helyszínre. Jó sokan voltunk, mert négy nyolcas és két kormányos négypár ment vízre, ez 46 ember akárhogy is számolom és sokan nem ültek be. Többek közt Én sem mert valakinek lekellett vezényelnie  a vízre menetelt. Jó kis verseny volt mert a nyolcasok 1 beülő távolságon belül értek be. Remélem senki nem bántódik meg mert nem sorolom fel a nevét itt, hogy győzőtt vagy melyik hajóban ült, hiszen mind tudjuk, a részvétel számít.

 

A verseny és a hajók elpakolása után egy szomorúbb pillanat következett. Denk András beszéddel búcsúztatta az egy hete elhunyt Ambrus Mariann többszörös világbajnoki érmes és olimpiai helyezett evezősünket. A stégen hallgattuk végig a beszédet és néztük a kis koszorút, amit elvitt a víz.

 

Nehéz egy ilyen pillanat után ismét visszazökkenni az évadzáró hangulatába, de a verseny díjainak átadása következett. Mindenki egy tizeskulcsot vehetett át ajándékul, sokan az elsőt, de biztosan nem az utolsó.

 

A nap végen, dolgunkat jól végezve, elmentünk elfogyasztani a gulyást. Kicsit elszámoltuk magunkat, mert eredetileg 60 főre számítottunk, de valamiért sokkal-sokkal többen voltunk már ekkorra. (Még az Ivány Dani és a Zsolt is lejött tiszteletét tenni.) Így sajnos kényér már sokaknak nem jutott, és sajnos megint a főszervezők egyike Bori kapta a legutolsó féladagot. De mindenkit kárpótolt az egyik anyuka által körbe hordozott palacsinta (köszönjük szépen!) és a torták amiket a verseny résztvevőinek voltak szánva, de természetesen jó klubtársi mivoltukban megosztották az összes jelenlévővel.

 

A gulyás után néhányan hazamentek, sokan maradtak eltakarítani a romokat, és mégtöbben a fiúk közül elmentek focizni. Ez ritka dolog, mert felnőtt vs. Fiatal foci volt és az elején még egy amerikai focilabdát is dobálgattunk.

 

Szóval, összességében jól sikerült, sok minden jó dolgot megcsináltunk, még többet szórakoztunk és a legfontosabb, hogy együtt voltunk. Remélem legközelebb, mindenki eltud jönni aki most elszalasztotta.

 

Még egyszer köszönet a szervezőknek és résztvevőknek, engedjétek meg, hogy néhányukat név szerint is kiemelek: Anci (mert van), Bori (mert egész évben csinálja) Ági (mert még a ruhákat is kimosta) Zarándy Pali bácsi és Denk András (mert segítenek amiben tudnak) Bea (mert szerez minden féle jópofa külföldi versenyeket) Az öreglányok (mert főztek), az öregfiúk (mert trepniztek) Dödi (mert lejöttJ) és minden résztvevőnek mert segít működtetni a klubot a jelenlétével és munkájával.

 

Ui.: kellenek a fényképek az idei albumhoz!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr24217519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Adam 2007.11.04. 04:01:31

Koszonom (Bori & Orbannak) hogy ilyen reszletesen tudositottatok az esemenyekrol, jol esett latni a kepeket, meg minden, sajnalom hogy nem lehettem ott. De hat, ez van, itt is jo lenni. Jo hogy van ez az oldal! Udv mindenkinek! csao

Boris 2007.11.05. 18:32:44

Ádám!
Írjál Te is egy kicsit bővebben az USA élményekről. Persze ha van kedved. Minket érdekelne..

allianna 2007.11.06. 10:17:29

Kicsit "Leni Riefenstahl"-os. Aesthetica humana (germanica). De tényleg jó.

Orbán 2007.11.07. 11:10:00

Na akkor inkább ez! Nekem van egy álmom az az, hogy legyen végre egy rendes DNHE 8+ ami megy, halad, és mindig csak abban akarok evezni, hogy erre emlékezhessék!


www.youtube.com/watch?v=1e_OjH6OB9k

szekérlaci 2007.11.07. 15:02:03

ha már alpacinot idézzük, akkor ez a verzió sokkal sokkal jobb: www.youtube.com/watch?v=1fmZmKsL5eE bár lehet h már mindenki látta de nekem ez a kedvenc...

ráró 2007.11.08. 18:54:34

az én álmom, hogy egyszer egy ilyen 8asba ülhessek:)

Boris 2007.11.08. 19:09:29

Rárókám: megoldjuk:)
Majd karácsonykor téged húzlak...

ráró 2007.11.08. 21:11:35

jó, de csak a croker!!
(szép a csengése)

Norman Károly · http://normanka.hu 2007.12.07. 22:12:48

Fiúk, Ambrus Mariann rövid s-sel írta a nevét!
süti beállítások módosítása