Bécs-Budapest

2009.08.31. 21:39

A VB bejegyzések között megbújik a következő cikk, ami Csontos Csenge tollából származik:

 

Ez egy kis ízelítő a múlt héten lezajlott Bécs-Budapest kajak-kenu és evezős túráról.

Augusztus 15-20. között egy remekül szervezett, izgalmaktól sem mentes, sportértékkel is bíró túraversenyen vehetett részt az 130 vállalkozó versenyző és hobbista, aki benevezett a Bécs-Budapest túrára. A 130-ból sajnos csak 15-en voltunk evezősök, ez a 70 hajóból 5-öt jelentett…. ami persze egyfelől vicces volt, mert mi így igazán kuriózumnak számítottunk, a furcsa vízipókok, akik – szegények! - nem látnak előre, és állandóan problémájuk van a kikötésnél is.. , de ugyanakkor jobb lett volna látni, hogy az evezés ugyanolyan népszerű és ismert sportág, mint a kajak-kenu.
Az öt evezős hajó (sajnos nem névvel, mert nem mindenkinek tudom)
gig – Külker EK
kiel (ill. 3x) – Külker EK
1x – Külker EK
4x- Danubius hobbisai
kiel – ez voltunk mi, jégkorongozó válogatott barátnőmmel, kormányos nélkül.
Program:
08.15. Érkezés Bécsbe és evezés Fischamendig 1935-1909 26 fkm.
08.16. Evezés Pozsonyig 1909-1869 40 fkm.
08.17. Evezés Ásványig 1867-1817 50 fkm.
08.18. Evezés Neszmélyig 1816-1745 71 fkm.
08.19. Evezés Visegrádig 1745-1699 46 fkm.
08.20. Evezés Budapestre 1697-1656 41 fkm.
1. nap
Miután előző nap mindenki felpakolta a hajóját a 6 (vagy 7?) hajószállító valamelyikére, szombat reggel már nem volt más hátra, mint reggel 6-kor helyet keresni valamelyik kisbuszban, és bámulatos módon a 130 ember a hajószállítókat húzó buszokon a meghirdetett fél 7nél alig valamivel később el is indult Bécs felé.
Finom ebéd és eligazítás után 3 körül rajtolt a mezőny Bécs Kuchelau Hafen-ből. Az első néhány kilométert együtt haladva tettük meg, ez a kormányos nélküli kiel-boat egyes helyén ülve elég stresszes volt, de meg lehetett szokni. Egész jól tudtunk 1-2 cm-re manőverezni a túrakenuk, K1-ek, K2-k, PK-k és mindenféle egyéb csakelőrenézőámhirteleniránytváltoztató egységtől.
 
Kb. 2 órát vártunk a Freudenaui zsilipnél egy betonfal mellett szorongva, itt értékesnek bizonyult a stabil kiel, több K2 csimpaszkodott belénk elől-hátul, amíg egy-egy hajó hullámverése szét nem ugrasztotta a kis telepet. Végre beengedtek és leengedtek.
Onnan kezdődött igazából a túra, és minden, amivel a szervezők addig riogattak…
Iszonyú gyors ott a víz! Tényleg. És rengeteg a vágtató uszály, szárnyashajó, katamarán, cikáznak jobbra-balra (bár állítólag néha miattunk kényszerültek cikázni, mi viszont fejvesztve menekültünk néha hol a középre be, hol a part menti keresztgátakra rá…) De a legrémesebbek az alattomos piros bóják, amik az áradatban ide-oda ugrálnak, alámerülnek, fölbukkannak, és 1-2 másodperc alatt ott teremnek a hajó orra előtt. Az elsőnél hajszál híja volt, azt hiszem a 4x nekünk ordított, hogy bóójaaa!, de hát láttam, ott lesz majd 100 méterre, kerüljük szépen, aztán sutty! a lapáttal majdnem koppintottuk, és már alatta is voltunk 100 méterrel. Utána már 200 méterről kerültem őket. Bójáról bójára és uszályról uszályra éltük túl az első napot, de már másnap mondtuk, hogy szívesen jönnénk újra…
2. nap
Másnap valamivel hosszabb táv várt Pozsonyig, de a gyors vízen egy kiadós 1,5-2 órás fürdéssel, parton heveréssel is koradélután már mindenki ott volt a táborhelyen. Nagyon szép vidéken hajóztunk, át a dévényi áttörésen, egyedül a régi és új pozsonyi lakótelepek csorbítottak a táj szépségén.
Pozsonyban egy kajak-kenu telepen volt a szállás, kikötés egy meredek beton rámpán, egy partra merőleges kis pallóra, ez után a túra után már semmilyen kikötési szituációt nem tartok lehetetlennek evezős hajóval sem, így ez is tökéletesen megfelelt…
3. nap
A rettegett dunacsúnyi és dunakiliti átemelés napja. Első rettegnivaló (a szervezők utasítása szerint) a Dunacsúnynál tóvá szélesített Dunán való átevezés volt. Szerencsénkre szellő sem rezdült, hajó sem mozdult, így kéjhömpöly volt a tükörsima, végre nem rohanó vizű tavon átevezni. A felvíz csatorna elején kikötöttünk egy köves aszfaltrámpán, kikaptuk a hajókat, átkocogtunk a kb. 500 méterre lévő sziklás erdőszélre a duzzasztó alá, és vízre szálltunk újra. Ez K1-el valahogy így is történt..
 
Szerencsére a tengeri kajak, sőt a 7-es kenu is baromi nehéz, úgyhogy mindenki-segít-mindekinek alapon az evezős hajókat nyolcan-tízen vittük, közúton, földúton által. Sziklákról vízre szállni már nem okozott gondot.
Ezt megismételtük a 10 km-re lévő Dunakilitinél, azzal a különbséggel, hogy ott közvetlenül a fenékküszöb alatt kellett vízre szállni, némileg vadvízi körülmények között.
Innen hajrá az Öreg-Dunán, csodaszép nap volt ez is, a cél előtt 5 km-re volt az egyetlen civilizációs jelenség , a Hullám Čárda, két korsó sör és finom szlovák nápolyi összesen 3 euróért. (A csárdához rohanó vízen, függőleges földparthoz kellett kikötni a kiellel – ez is simán ment.)
4. nap
Sajnos rövid volt a hajóforgalom nélküli szakasz, újra visszatértünk a Nagy-Dunán a hajózóútba. Uszályok, kirándulóhajók, szárnyas. Ez volt a leghosszabb táv, 76 km, de így is belefért néhány hosszabb megállás, fürdés.
Komáromnál az életünket kockáztatva követtük a szervezők által kiadott itinert és próbáltunk a bal parton hajózni, a kikötött uszályok mellett. De csak addig bírtuk idegekkel, amíg megláttuk, hogy szorosan a kikötöttek mellett vágtat fölfelé egy uszály, kézifékkel átvágtunk, az egyébként is sokkal kellemesebbnek tűnő, fövenyes jobbpartra. Az itinerbe sajnos tényleg hiba csúszott, csak később kellett volna a bal partra áttérni. Szerencsére valószínűleg csak mi néztük az itinert, (a többiek az orruk elé néztek) és mi is megúsztuk.
Még egy mentő akciónk is volt ezen a napon, mikor is egy túrakenu beborulván fönnakadt egy partról bedőlt fatörzsön, az egyik utasa lejjebb kiúszott, a másik a hajóba csimpaszkodott egy darabig tehetetlenül. A kiel ismét hasznos bizonyult, amennyiben lehet vele felfelé is haladni, az elúszott evezőt, cipőket, naptejet összeszedni és visszavinni. A hajót végül 2-3 utánunk jövő kenu legénysége tudta kihúzni a partra, mert ők viszont ki tudtak kötni a fák között.
5. nap
Ismerős vidék felé közeledtünk, gyönyörű szakaszokon, sok fövenyes parttal, fürdéssel. Esztergom csodaszép, a Dunakanyart nem kell bemutatni. A víz általában már nyugodtabb, így viszont a kevesebb kilométert több evezéssel lehet leküzdeni. De legalább a bójakerülés nem akkora stressz. Iszonyúan sütött a nap eddig végig, úgyhogy itt már hosszúnadrág, hosszúujjas, sapka, sál, térdzokni. Nekem szerencsére nem volt szokatlan a melegruha nyáron, hideghez szokott hokis barátnőm egy kicsit jobban szenvedett..
6. nap
Visegrádról végig le a Rómaira a Kis-Dunán. Elsőnek indultunk, tükörvízen jöttünk Leányfaluig, addigra már előkerültek a jachtosok, sajnos. Ennyi szürkegémet még életemben nem láttam, mint ott végig a parton és levegőben.
A szervezők kívánságára mindenki úgy időzített, hogy dél körül nagyjából egyszerre érjünk a Rómaira. Ez remekül sikerült, szerintem még a jachtosokat is zavarba hozta a majdnem összefüggő hajóáradat, a mi 70 hajónk kiegészülve az augusztus 20-án amúgy is kirajzó túrázókkal.
A befutó után hajómosás és ebéd, majd díjátadó következett. Elég sok kategóriát alakítottak a szervezők, úgyhogy majdnem mindenki kapott valamit. Az evezősök 5 hajója 4 kategóriába sorolódott, úgyhogy ezüstnél alább senkinek nem kellett adnia… Az érmeket Kovács Kati és Janics Natasa adta át.
Merthogy, eddig erről nem írtam, de az időket minden nap mérték, minden hajónak rajtszáma volt, az indulásnál és az érkezésnél is el kellet haladni az időmérő motoros előtt. Háát, mi azért inkább fürödtünk és heverésztünk az árnyékos partokon sokat… de volt aki komolyabban vette – ha jól emlékszem 15 óra különbség volt a nyertes K2 és a mi összidőnk között… 
Talán jövőre. Nagyobb evezős mezőnyben!

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr11351747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

allianna 2009.09.01. 12:39:53

Hú, nagyon szép lehetett. Köszönjük az igazán "kéjhömpöly"-ös beszámolót. A fotók is nagyon jók. Az utolsón Natasát megismertem magenta cipellőjében, de Kati kicsit fiús ruhát vett fel a díjkiosztóra:)
No és gratulálok!

SH. Hanna 2009.09.03. 20:26:47

Én is gratulálok!!!
Tök jó a beszámoló!
Anna, te is irhatsz a VB-ről, vagy az EB-s felkészülésetekről! Ne csak kommenteket irj...

És mindenki jöjjön 13.án (jövő vasárnap)az evezős critical mass-re!!!

Cs Csenge 2009.09.04. 09:32:58

@SH. Hanna: Igen Anna, halljunk valamit az IGAZI VERSENYRŐL is ! és Gratulálok persze! Nektek tényleg van mihez :)
Natasának nem csak a cipője volt magenta.. de az idei kandai vb-ről annyit tudott mondani, hogy csak hideg vízben lehetett zuhanyozni a pályán.. és ha nem kényszerítik nem megy oda többet.
remélem Anna Nektek ennél több és jobb élményben volt részetek Poznanban??

allianna 2009.09.04. 12:45:09

majd írok én is, nemsokára...elöljáróban annyit, hogy finom volt a céklaleves, és kedvesek a lengyel emberek, amolyan kultúrnép.
süti beállítások módosítása