20.

2010.04.27. 12:37

3 és fél óra.

3 és fél órát aludtam vasárnap éjjel.

3 és fél órát aludtam vasárnap éjjel, 10 órát utaztam ebből, egy órát aludtam, 9-et vezettem. 1000 kilométert – mert a zalakomári INA kúton hagytam a bankkártyámat és a szlovén határról mentem vissza érte. 10 óra – ennyit töltöttem a munkahelyemen. 30 perc ennyit edzettem.

Csak 30 perc, hogy időben hazaérjek, hogy lefeküdjek, hogy időben felkelljek, hogy reggel pihenten evezhessek...

Mindez idő alatt végig a tegnapi versenyre gondoltam, az elményre, a munkára, az örömre, a fáradságra. És most várom, hogy a szerverek elküldjék a képeket a Facebook profilra, Ancinak, a sajtósoknak és az internetre, hogy mindenki megérezze ezt.

A fáradságtól alig látok, de, ha törik, ha szakad ezt ma este feltöltöm, hogy félig lezárjam, először a képekkel, aztán ezzel a bejgyzéssel.

A másik lezárás maga verseny volt. Nekem, aki csak belekontárkodott abba, amit a klubból néhány ember hosszú hetek, hónapok ezelőtt indított el, rakott össze és amibe majd’ mindenki belefolyt a klubból. Legyen az a legkisebb, akinek lapátot kellett tartania a stégen hajóavatáskor, vagy a legnagyobb, aki hajnalban stéget vontatott, horgonyzott. Volt, aki zsíroskenyeret kent és volt aki gulyást főzött. Voltak, akik már reggel menekültek előlem, mert a Uncle Samhez hasonlatosan csak annyit mondtam, oly sok mindenkinek: „I want you”.

Dolgoztunk sokan és sokat dolgoztunk, azért, hogy a tegnapi nap jól sikerüljön. Még ha nem is tudod, hogy mivel – már pusztán a jelenléteddel segítettél. Mert a 20. Széchenyi evezős verseny volt talán a legnagyobb, amit eddig összetudott hozni a Danubius Nemzeti Hajós Egylet.

Igen, a legnagyobb. Mert lehet, hogy voltak hibák, késés, óvás, vita. De mégis sikerült megmozgatnunk 200, azaz kettőszáz amatőrt, akik a céges versenyekben indultak. Ide tudtunk hozni 100, azaz száz egyetemistát, akiknek nagy részük félprofi vagy profi evezős volt, de akadtak küztük lelkes amatőrök. Öt nyolcas indult és hosszú évek óta előszőr nem egy a parton összverődött, ad hoc nyolcas csapat volt. A három Danubius csapat mellett, leevezett a Budapest Evezős Egylet és eljött a Tisza Evezős Egylet nyolcasa is. Ezért külön köszönet jár nekik, hiszen nem budapesti csapat, aki ráadásul hajót is hozott magával, már ember emlékezet óta nem volt a versenyen.

Számomra a verseny kicsit hektikusan telt, reggel stéget kötöttem, nyomtatót szervezetem, Sai Dórinak nem győztem megköszönni, hogy lejött fényképeket árulni, majd pólót osztottam, bemelegítést vezényeltem, és versenyzetem a céges csapatommal. Egyikével annak az öt MOL-os csapatnak, akik külön futamban nyitották a céges versenyeket. De sokan voltunk még így. Pakó Kata és Menya, hajóról hajóra járt. Ágit, hol Egér mellett láttam a gulyás mellett, hol hajóban a BGF-esekkel. Denk András előbb mé Schmitt Pál mellett volt, aztán már vizen a Geberittel. Visszatérő céges csapatok, visszatérő egyetemek, családok, barátok.

Csak egy baj van egyre kevesebb evezős. No nem a parton hiszen versenyt nézni rengetegen jöttek. Dalos, Baka, Jakab, Fodrász, Laci, Haller, Szellő, és még hányan – a klub és az ország legjobbjai, mind eljöttek, ismét. A veterán dekes nyolcas, akik csak két versenyt vállalnak évente: a Széchenyit és Baját. Viszont versenyzőből, klubból egyre kevesebben jönnek. Ha nem lenne a Budapest Evezős Egylet, a Szolnok és a Külker tényleg háziversenyt tartanánk.

Jó lenne, ha jövőre nyolcasban előfutamot kellene huznunk.

Az idő tökéletes volt, szélcsend és mintha hajó is kevesebb lett volna. A programmal kicsit csúsztunk, de ahogy az egyik díjátadó vendégünk mondta: „Jó volt ez így. Ez már csak a krém, senki nem fulladt bele, mindenki jól érezte magát, meg amúgy is vasárnap van.” Mondta ezt, mikor már 2 órát csúsztunk a díjátadással és izzadt a tenyerem, hogy 4xszer mondtam: „Még húsz perc”.

A díjkiosztó végére szépen elfogytak az emberek, így csak kevesen tapsolhatták meg a klub legszorgalmasabbjait, akik házi verseny keretében átvehették megérdemelt díjaikat – Jurászik Viktor, Polivka dóri, Bene Dóri.

Mint most, a verseny végére is lefáradtam és most lefekszem bár a képfeltöltésből még van hátra, de csak megoldja ez a macchina...

J ó éjt

Külön köszönetet éredemel minden: szervező, segítő szülő, barát, kiállítás készítő és nézegető. A céges kapcsolattartó, gulyásfőzők. A büfés és az extrabüfés, fényképárus, énekes, gitáros, billentyűs, speaker, hangosító, tévés, motorcsónak vezető, bíró és szebdvicskészítő. A szemétszedő és a torta sponzor, tortaosztó, éremátadó, fényképesz, néző, dudafújó. A gulyásevők és virsli fogyasztók. Szendvics megnem evők, 1,5 éves kis gyerek és anyukája, kocogó, bringás, hajó kersztelő. Kormányos,lapáttartó, koszorúzó. Jegyzőkönyvkészítő, bemelegítés vezénylő, verseny orvos, a védnök, a feleség/barátnő, aki lekísérte férfjét/barátját, hogy az megnézze a régieket, információ sátras, utánfutó vezető, tízevezősben római partra visszaevező és, aki nem jutott eszembe.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr451955938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

allianna 2010.04.28. 14:57:09

ilyenkor kell szabira menni...

Orbán · dnhe2.blog.hu 2010.04.28. 15:19:48

Melyik részér gondolsz?

allianna 2010.05.03. 11:07:43

Kedves Gergő! Jóisten éltessen sokáig, nagyon boldog születésnapot kívánok minden felnőtt, ifjú és gyermek danubiusos nevében! Dödi külön szeretettel üdvözöl, valójában ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy ma van szülinapod...
Mától már indulhatsz akár "A" kategóriás veterán versenyszámokban is:)

Orbán · dnhe2.blog.hu 2010.05.03. 22:22:53

Oj...Köszönöm szépen! Nem gondoltam volna, nem is tudom mit írjak...na jó tudm, mindjárt posztolom :)