A győzelem íze

2010.09.04. 12:00

A minap történt velem, hogy kicsit hosszabbra nyúlt éjszaka után 9:00-kor befordultam a csónakház udvarára és meglepetésemre a jó öreg, mert hát, jó öreg, de cseppet sem gyenge Vandót tqaláltam a többiek között. Egy szó, mint száz egyből le is kaptuk a dublót a polcról és egy röpke lábtartó állítás után már vizen is voltunk és nyomattuk a 3x3000 métert 24-gyel. Pontosabban rajttal – mert itt mindig rajtal indulunk legyen az 6km T22, vagy egy iramjáték – meg a fölött, ameddig csak utol nem értünk minden elöttünk indult egységet. Persze a harmadikban Marco, már a kisebbeknek akart kedvezni és a viharosba nem is, de mindenképpen erősbe forduló szélben majd 1 perc előnyt adott a perornak, de 27-tel utolértök őket. Még a végen félkocsi+bicepsz finist is csináltunk, mert az jó.

DE!

Ez nem a győzelem íze...nem ez csak az edzés maga. Mivel ezek után levezetésközben kihívókra találtunk. Nem is tudom, hogy t9rtént, mert csak annyit értettem, hogy Vabdo átszólt a sívákoló 13 minuszos kajakos kölköknek és edzőjüknek, hogy zavarják a halak és az egyébként vízkörnyékén tartózkodó békés tóhasználókat a tó használatában. Szóval a következő pillanatban, mért rajt pozícióban is álltunk a 12 évesekből álló kajak négyes ellen. Azért megkérdeztem a tapasztalt kollégámat: Mi nyerünk, vagy ők nyernek? A válasz egyételmű volt, Ők nyernek. Ettől függetlenől beálltunk rajt pozícióba, és az edző Pronti...Via kiálltására mindketten, vagyis mind a hatan elkezdtük tólni , ahogy tudtuk, de a hullámos vizen a második csapásban a beállítatlan hajóban, úgy elfordult a lapátom, hogy majd 3 csapás hatékonysága egyenlő volt a nullával. De sebaj tóltuk a 150 méter, még két csapás és vége. És ebben a pillanatban a 4 kajakos digó kiskölök torkaszakadtából elkezdett üvölteni és verni mellét és a vizet csapkodni, mintha olimpiát nyertek volna, mert szó mi szó egy 10 centivel talán de előttünk értek be a célvonalba. Úgy örültek, mint talán még semminek az életükben. Csapkodták a vizet, mikor mi már majdnem a stégnél voltunk, még akkor is hallani lehetet öröm kiálltásukat és egymás, és önönmaguk dícséretét. Talán csak a klasszikus lapát elhajító jelenet hiányzott az örömőkből...

...Azt hiszem ilyen a győzelem íze.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Orbán

4 komment

Címkék: evezés kajak versenysport canottieri mincio

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr662270677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.