2010 különleges év. Különleges, legalább is evezés szempontjából, mert 14 év után ismét világversenyt, egyetemi evezős világbajnokságot tartottak hazánkban (Szeged, augusztus). Különleges, mert ismét a elmondhatjuk magunkról, hogy könnyűsúlyban, ergométeren, a világ legjobbjai közé tartozhatnak sportolóink (Varga T. Alliquander A. – Boston február), mert ismét volt döntősünk ifi vb-n és az első ifi olimpián is (Uglik-Kiss női peror), ismét volt dobogós hajónk a tengeri vb-n (Juhász-Simon dublóban), sőt, mindezeken és néhány egyéb apróságon túl egy sportolónk nyerni tudott két világkupa futamot könnyűsúlyú egypárevezősben. És különleges mert ez a versenyző, név szerint Galambos Péter, másodmagával, Lengyel Mónikával (női adaptív egypár) részt vehet a tegnap kezdődött evezős világbajnokságon, Új-Zélandon, Karapiroban.

Peti és Móni eredményéről, a szokott helyeken (www.hunrowing.hu www.fisa.org) gyors és naprakész tájékoztatást szerezhet minden érdeklődő. Eddigi szereplésükről annyit, hogy Peti sikeresen első helyen ért célba előfutamában, míg Mónika november 2.-án magyar idő szerint 2-kor (éjjel) áll rajthoz.  Sok sikert nekik!!!

Új-Zélandon utoljára 1978-ban tartottak világbajnokságot, hazánkat akkor (ha jól tudom, de nem tudom leellenőrizni sehol) Ambrus Marian képviselte (edző: Szabó Károly). A Lake Karapiro egy mesterséges tó, amit a karapiro-i vízerőmű építésekor hoztak létre. Az itt rendezett versenyek és egyben az új-zélandi evezős szövetség egyik főszponzora a Mighty River Power (jó név, nem? J).  A pálya alapvető tulajdonsága, hogy nem lehet körbe sétálni, vagy mellette bringázni, mivel jó részt a part messzebb, illetve magasabban fut a bójasortól, leszámítva az utolsó pár száz métert. A rajt tökéletesen szélvédett, ugyanakkor a pálya iszonyatosan szeles tud lenni. Erre jó bizonyíték, hogy a VB első napját el is kellett napolni, illetve a megnyitó napján készült képek is jó képet mutatnak. A helyi országos bajnokságot, éppen ezért általában úgy szervezik, hogy mindig legyen egy pótnapra (pl.: vasárnap) lehetőség, így a verseny alapvetően keddtől szombatig tart, zárásként egy bankettal – az erről szóló emlékeinket Menyával, Lacival és Zsolttal majd egyszer egy könyvben publikáljuk! Az idei versenyre egy új céltornyot és lelátót is építettek, ezek meglehetősen növelik a pálya infrastruktúráját. Ami azonban kicsit fura, ha az ember megnézi a tavat a Google-maps-en, amin épp egy sárkány, vagy maori kenu verseny folyik, nem igazán tűnik egyenesnek a rajvonalból szemlélve… Ettől függetlenül, a helyiek válogatottja itt edz jó részt, és ha helyi evezős belpolitikai csatározásokat félre tudják tenni, általában teljes csapattal. Ami nem könnyű! A szigetcsoport, melyből az ország áll, majdnem 3000 kilométer hosszú, az ifik itteni közös edzését a családok finanszírozzák, foster-familyk (vagyis mostoha családok) segítségével, a „lurkók” itt tanulnak, edzenek ilyenkor 3 hónapig. A klubok javarészt rövid, és vékony folyókon, tengeröblökben, kisebb tavakon találhatóak, mégis a 4 millió lakosú ország nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint, hogy a világ legjobb evezős nemzetévé váljon. Erre nagyon jó esélyük is van, hiszen 2005-ben 5, míg tavaly 4 aranyérmet nyertek, elsősorban kis egységekben és valljuk be őszintén, az idei VB legnagyobb sztárja mégis Mahe Drysdale és Emma Twigg.

De, ha már a neveknél és a mezőnynél tartunk, nézzünk, néhány információt a legfontosabbakról: a versenyzőkről! A legtöbb versenyzőnek úgy két hete kellett érkeznie, hiszen a CET időzónához képest (közép európai idő) Új-Zéland 12 órával előbbre jár, ennek köszönhetően főműsor idő után nézhetjük élőben a versenyeket a tévében. Ez elsősorban a helyieknek kedvez, akik az elmúlt pár hónapot ugyan hűvösen (hiszen tél volt), de ott, otthon edzhették, tölthették. Ebben a szituációban a versenyzők egyik legnagyobb ellenfele az átállás, elvileg 1 óra = 1 nappal, de mindenkinek másképp reagál a szervezete. Ausztrálok, kínaiak, japánok esetleg az amerikaiak és kanadaiak vannak a legjobb helyzetben. A másik nagy probléma a Nap! Mivel Új-Zéland  a Horn-fok  után a legközelebb fekszik az Antarktiszhez, emiatt, a  CFC és HFC gázok miatt elvékonyult ózonréteg káros hatásainak (értsd leégés) különösen kitett! BÁRMIKOR LELEHET ÉGNI! De nem feledkezhetünk meg a szurkoló és önkéntes közönségről sem, ugyanis egy igazi új-zélandi evezős fanatikus már a vb rendezési jog megnyerése után pár héttel lefoglalja három évre előre szállását, hogy élőben követhesse a versenyeket!

De visszatérve a versenyre (nem beszélve a mi kutyánk kölykeiről most). Mivel az ország elég távol esik a nemzetközi evezés fellegvárának számító Európától, így érezhetően kevesebb induló érkezett idén a VB-re. De ez így is van rendben. A legfontosabbak persze itt vannak, de most csak sziporkázzunk, a teljesség igénye nélkül.

Férfi szkiffben Drysdale, aki az 5. aranyra készül, meg kell, hogy küzdjön az idei évben eddig kiemelkedő formát mutató cseh erőművel, Synekkel, aki úgy tűnik elég jól halad, hogy levesse a Chalupai örökséget. Persze itt vannak a többiek is, az örök döntős Mayens, aki visszatért a szkiffhez. Az angol címbitorló Alan Campbell, vagy éppen maga, a leírhatatlan kétszeres olimpiai bajnok a norvég Tufte. Női szkiffben idén is csak egy kérdés van:  meg lehet e verni Karstent? Kihívói a hazai Twigg, a cseh Knapkova a svéd Swenson és még néhányan. Férfi dublóban az előfutamok után nagyot lépett előre a saját listámon a Cohen-Sullivan – 1,80 magas 1,80 széles – dubló, akik mindössze  pár tizeddel csúsztak le a világ legjobb idejéről ma. Négypárban valamiért nem jöttek el a címvédő lengyelek, akiknek sikerült megnyerniük, azt hiszem vita nélkül: meglepetésre az Európa bajnokságot, így valószínűleg a horvátoknak áll a verseny. Perorban az egész évben látott Angol-Új-Zéland viadalra kell számítani és négyesben is valami hasonló lesz szerintem. De mért is emlegetem ennyire a hazaiakat? Egy 2005 év végi Rowing news cikk miatt, amiben Richard Tonks a gifu-i vb-n elért sikerek egyik kulcs okaként azt jelölte meg, hogy a rajtban ülő versenyzők hallották, ahogy az előttük induló csapattársaik nyertek a korábbi számokban és ez „inspirálta őket” – akkor mindenki elképzelheti, hogy a hazai pálya mennyire inspirálja őket majd! Duncan Grantre éppen ezért kell oda figyelni, mert ő idei teljesítményével egy igazai fekete ló a ks szkiffek mezőnyében, ahol Galambos Peti is a VB címért száll vízre. Ugyanígy a női peror hazai indulói. Az előfutamok eredményeit olvasva kitűnik, hogy Kína idén nagyon erős csapattal érkezett. Nem csak egy-egy számban, de majd mindenben középdöntőbe jutottak egyből. Fura, de sajnos nem találtam meg sehol az indulók teljes listáját – mert az nagyon érdekes lett volna és én is felkészültebb írást adhattam volna közre.

Végül néhány fontos és érdemes link és egy funfact: kb 30 kilométerre van a pályától hobbit falva (Matamata), vagyis a verseny a Megyében került megrendezésre – ha valaki nem érti elmagyarázom majd egyszer J.

www.rowingnz.com

http://www.wrch2010.com/

és a classic-fantastic videó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.