Silver Skiff 2012

2012.11.18. 20:40

Minden sportágnak vannak rendkívüli, igazán nagy versenyei, amik túlmutatnak egy világbajnokságon, vagy olimpián. Természetesen e kettő jelenti minden sportág csúcsát, de talán egy sportág mélységét megmutathatja más verseny is, amely tükrözi a tradíciókat, a fair playt, vagy akár a sportág kiterjedtségét. Vitorlázás (America Cup)vagy a triatlon (Ironman, de szigorúan Hawaii-n) rendelkezik ilyen versenyekkel, ahol sokan elindulnak a „legnagyobbak” közül, de mindennapok embere, sportolója is ott van.

Evezésben ilyen verseny a Head of the River(Anglia), a Head of the Charles (USA), a CRASH-B (USA) vagy az Armada Cup (Svájc), de mindenképp e sorban áll a Silver Skiff (Olaszország) is. Hogy egyből a közepébe vágjunk, idén magyar indulók is voltak a versenyen. A Danubiusból hárman képviseltük a hazai evezést: Gyimes Kriszti, Csepregi Gabi és én.

IMG_2736.jpgMivel hosszabb időt éltem Olaszországban a versenyre való kiutazás megszervezése nem jelentett különösebb gondot, mégis fura számomra, hogy sem én sem más indult korábban. Mert maga a Silver Skiff egy elmondhatatlanul jó és komoly kihívást jelentő viadal minden egypár evezős számára. A versenyt a Pó torinói szakaszán rendezik, 11km összesen, fel és le. A sodrás, a kanyarok és a 420 induló igazi tömeg fesztivállá teszi a versenyt. A rajtok 20 másodpercenként követik egymást. A pálya csak a folyó komolyabb kanyarjaiban van bójasorral elválasztva, egyébként szabad vízen megyünk fel és le. A sodrás nehéz, olyan, mint az óbudai kiság, de mivel több helyen is van befolyás, vagy egyszerűen a meder veszélyes és ezért rendkívül örvényes tud lenni. A folyó maga kb. olyan széles, hogy 5-6 hajó fér el egymás mellett szorosan, de 3-4 kényelmesen. Több száz éves hidak alatt küzdöttünk és több evezős klub mellett haladtunk el, ahol sokan néztek minket és szurkoltak nekünk. Komoly volt az indulók névsora is. A csöppet sem gyenge olasz könnyűsúlyú válogatott mellett több német válogatott is itt volt, sőt a horvát olimpiai 2. négypár tagjai is emelték a verseny színvonalát. Kicsit fura volt köztük indulni (egyik után indultam a másik előtt kettővel). Fél távig sikerült tartanom az ellenfelet…Ez elmond egy szintet számomra.

Torino 017.JPGTermészetesen a 420 indulóból rengetegen veteránok, illetve vegyesen indulnak a hölgyek a férfiakkal. Összesen 23 nemzet fiai indultak. Az abszolút sorrendben első három helyezett pénzdíjat kap, nem is keveset 800-400-300 EUR-t, ami azért jól jön minden felkészüléshez. Az indulók sorát előző évi teljesítményük alapján rakják össze, de csak az első 50 hely foglalt, a többit rangsorolják.

A versenynek különleges az élménye. Nem csak Torino folyóparti szépsége az, ami rendkívülivé teszi, hanem a csónakházak hangulata, a tradíciók, a vízpart. Érkezésünk estéjén a part már tele volt hajószállítókkal, a helyi rendőrség járőrözött is tisztességgel a biztonságért. A Cerea-ban vacsoráztunk, ahol egy különlegesen jó lasagne-t ettünk, másodikkal és desszerttel. A klub közösségi termében az elmúlt 150 évből voltak serlegek és kupák kiállítva, emléklapok a piemont-i királytól. A levegőben volt az, hogy itt nem csak azért sportolnak, mert nem volt mit csinálni otthon. Itt a klubért sportolnak, a klubban, a társaságért, a közös együttlétekért. Vagy ha nem sportolnak, isznak egy apperolt, amit tökéletesen kever a pultos a klub bárjában és hétvégi Silver Skiffet nézik. Ahogy mi is tettük a verseny után egy apperol spritzzel és néztük meg, ahogy a verseny utolsó résztvevő is beevez a célba.

Torino 021.JPGTorino 015.JPGEgyébként néha elgondolkodtató volt, hogy milyen versenyzők vágtak neki a távnak, néhányan minden biztonsági szabályt áthágtak (pl.: hogyan rakjuk le a hajót a sodrásba), vagy evezni már alig tudó veteránok küzdöttek egymással, miközben egymásnak eveztek.

Viszont Olaszországból ennyi nem elég. Már pénteken útnak indultunk, mert 1100 kilométert levezetni egyben az nem kis dolog. Csepivel Torinóban találkoztunk, de Kriszti mellett Vajda G. és Anti is elkísértek minket. Első nap Mantovában az „olasz bázison” megálltunk és néhány evezős baráttal megvacsoráztunk a városban. Isteni pizzát és tortelli di zuccat ettünk, risotto mantovanoval kóstolva. Reggel pedig eveztünk mindannyian egyet a Mantova-i tavon, mert házigazdáink egy evezésre is meginvitáltak minket, így Anti és Gábor is evezhettek egy jó Olaszországban, mi pedig a versenyre készülhettünk.

Torino 035.JPG

Torino 021.JPG

Az eredményekről nem is írtam, pedig e nélkül igencsak hiányos lenne írásom. Kriszti hatalmasat evezett és összetettben második lett a nők versenyében, ami nem kis dolog, mert maga mögé utasította Femke Dekker-t, aki Hollandiában elég nagy királynőnek számít. Az első Lena Müller lett. Csepi ugyancsak jól szerepelt és a ks mezőnyben a 6. helyet szerezte meg, míg az összetettben 25. lett. Én a férfi senior mezőnyben 10. míg az összetettben 33. lettem. Egyébként Kriszti összetettben 87. helyet szerezte meg.

IMG_2980.jpg

Lényeg a lényeg jövőre ismét el kell menni erre a versenyre, remélhetőleg már egy nagyobb csapattal. Igaz nem a hazai versenyek mindennapjait tükrözte a verseny inkább egy maratonra hasonlított: 30 Eurós nevezési díjért kaptunk két csokit és egy nagy adag Torino térképet. A verseny által ajánlott szállás ugyancsak nagyon jó volt, bár a 4 csillag biztos sok kis pénztárcájú embert elijeszt, de aki eljön és meglátja Torinot, a versenyt és a hangulatot biztos egyből érezni fogja az arisztokratikus mivoltját a sportnak.

IMG_2628.jpg

silverskiff42012.jpgu.i.: Hazafelé megelőzött minket az „ezüst nyíl” az olasz gyorsvonat, ami 300 km/h-val száguld át az országon…mintha álltunk volna.

Torino 044.JPG

A bejegyzés trackback címe:

http://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr954913442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.