Folytatódik novemberben megkezdett sorozatunk a DNHE Athlete Profile. Őszintén Be kell vallanom, kezdek sokkal nehezebb helyzetbe kerülni, sőt valószínűleg a későbbiekben még nehezebb lesz, mert egyre kevésbé ismerem a cikkek alanyait. Mindenkiről csak a sztorik és a jegyzőkönyvekben szereplő eredmények és a fotók mesélnek csak számunkra, de egyelőre még olyanokról tudok írni, akiket van szerencsém személyesen ismerni

De térjünk a lényegre, eme néhány sorban „röviden” (mert a hosszút biztos nem szívlelné) Dr. Aliquander Annáról szeretnék írni.

Mikor az előző cikket feltettem, többen is fordultak hozzám, hogy ilyen jó lett, olyan jó lett, és (!) legközelebb Annáról kellene írnom. Igen Annáról és igen legközelebb. Nehéz szavakba önteni, amit Anna iránt érzek-érzünk a klubban. Ő (ezt első sorban a nem DEK-eseknek írom) az egyik állandó pont a mindennapjainkban. Amikor az ember lemegy edzésre és tegyük fel nem délben jár, akkor vagy lefelé menet vagy hazafelé, vizen vagy az ergon de mindig találkozik vele. Mindennap, sokszor vasárnap is jön, mindig biciklivel, szigorúan biciklivel (még mostanában is)!

De nem is ezzel lehetne legjobban jellemezni, hanem azzal a mindenek felett álló alázatossággal, szerénységgel, amelyet nem csupán a sport, de maga az élet felé hordoz magában. Nem sztárolja magát, nem nagyhangú, nem a társaság középpontja, mégis valaki, akinek a szavára mindannyian odafigyelünk és akit mindannyian tisztelünk az eredményei, az elvégzett edzés munka és persze önmaga miatt.

Egy idézet: „a könnyűsúlyúak között a papírformának megfelelően dr. Aliquander Anna nyert.” Ezt a sort a neten találtam, de hányszor írták már le? Egy kérdés, amire nehezen tudnék felelni.

Sőt, az eredményeit is csak nehezen tudnám felsorolni, nem is lenne rá elég a hely, de szerintem nem is lehetne olyan versenyt mondani, amin nem nyert volna még. Országos bajnokságok, ergométer bajnokságok, hazai és nemzetközi versenyek. Ergométer csúcsok 2000 méteren és 6000 méteren egyaránt. Válogatottság hosszú időn keresztül és hosszútávu versenyek minden mennyiségben (Budapest-Baja, Szabados, mindkettőnek ő a csúcstartója a nők közt és a nemzetközik)

Ahogy nézem e régi fotókat hihetetlen, hogy Anna mennyire ugyanaz maradt. Ugyanaz a mosoly köszön vissza mindenegyes képen, mikor a dobogó tetején áll, legyen az akár a mini 12 évesek Országos Bajnokságán, vagy éppen az elmúlt évek bajnokságain készült fotókon. A mosoly változatlan (és ez nem Drei Wetter Taft). Már hosszú évek óta, mert (bár nők esetében nem illik, de ez is hozzátartozik a valósképhez) Anna a legrégebb óta, még mindig komolyan edző és versenyző klubtársunk, 88-ban kezdett evezni, ami barátok közt is csak-csak majdnem 20 éve.

 

 

 

Neve elől nem szabad lefelejteni a Dr. elöljárót sem, mert Anna 2003-ban (vagy 2004-ben) elvégezte az orvosi egyetemet és belépett az egészségügy másik oldalára. A közegészségügy területén tevékenykedik és kitudja azon belül hol köt ki, de biztos, hogy betegként mindenki jól járna egy ilyen orvossal.

Visszatérve az evezésre és az edzésre, itt van az a dolog, amit Anna kapcsán mindenképpen lekell írnom: Ő az egyetlen egy evezős, aki rendszeresen edz ergométeren 60-90 perces edzéseket 28-as tempóval. Ez szerinetm sokunk számára (kivéve persze Tubit) kemény dolognak számít. Mikor megkérdeztem tőle: hogyan bírod? Csak mosolygott és annyit mondott: „Nem nehéz, így könnyebben elmegy, kicsit gyorsabb is” – erről azt hiszem nem is lehet többet mondani, hihetetlen mit ki nem bír.

Idén ismét országos bajnok lett, ks egypárban és nyolcasban. Az előbbi azért nagy dolog, mert majdnem nem sikerült neki. Két bolya sorral a cél előtt még Novák Mariann vezetett, de Anna nem tudom hogyan, de produkálta azt, amit mindig csak tv látunk: a cél előtt még nem, a cél után, már nem vezetett. A másodikat, pedig azért emelném ki, mert Anna az akinek az arcán mindig látszik, hogy nagyokat húz, illetve annál is nagyobbat akar húzni.

Az idén sok minden történt vele: Év elejét egyből külföldön nyitotta, Amszterdam az Ergoheaden versenyzett 6km-en ergométeren, és majdnem beírta magát a világ sporttörténetébe (ez kicsit durván hangzik, hiszen már ott van a szerteszét ágazó teljesítményével), a hivatalos világcsúcs időn belül teljesítette a távot. Sajnos dán ellenfel (Juliane Elander ) kettő másodperccel jobbnak bizonyult nála, de szerintem senki sem volt elkeseredve, hogy csak második lett. Év közben ismét hozta a formát, válogatókon rendre jól szerepelt, indult dublóban (Novák Mariannal) nemzetközi versenyeken, Luzernben világkupán 17. lett egypárban, OBt nyert, Budapest-Baját ismét abszolválta (nem is akár hogy mert az egész mezőny tekintetében is dobogós volt !!). Ősszel a kötelező Szabados, majdnem csúcs lett, de sebaj, hisz az eddigit is ő tartotta. Majd egy vagy két hétre rá a Rose von Wörthersee verseny, amin Eketerina Karstennal közösen állhatott a dobogóra, második helyet szerezve a fehérorosz klasszis mögött. Egyik előző cikkben már méltattam ergométer tudását mikor is az első őszi felmérőn ismét sikerült megdöntenie csúcsát (22’12”).

Egy dologról még nem beszéltünk, ami felett nem lehet nem elmenni. Főhősnőnk versenyzőként részt vett, Remsei Mónikával közösen a 2000-es sydney-i olimpiai játékokon, ami már önmagában is siker. Sajnos csak a „C” döntőig vitték (amit megnyertek), de sokaknak ők voltak a nagy ellenfelek, így a korábban említett dán hölgynek is, akit éppen Annáék búcsúztattak 1999-ben St. Cathrine-ben, Kanadában az akkori olimpiai álmoktól. 2003-ban 5. volt a münchen-i világkupán ks egypárban. Illetve ’96-ban és ’98-ban 3. volt női négypárban (Bartz Gitta, Kulifai Kriszta, Székely Viki, majd két évvel később, a mi Zarándy Beánkkal, Kulifai Kriszta helyett) a Nemzetek kupáján (korábbi u23-as vb), és persze ’99-ben St-catherinben 8. női ks kettőpárban. 2004-ben az akkor még ifi korú Novák Zsófival próbált kijutni Athénba, ami akkor sajnos nem sikerült.

Google fightban 678 találatot adott a gép és az első link a SOTE honlapjára visz, majd csak evezős lapok következnek. (Google fight: rákerestem a nevéreJ)

De, hogy ne legyen izzadságszagú Anna bemutatása, engedjétek meg, hogy elmondjak olyan dolgokat, amik csak nekem „nagy dolgok”. Nevén nevezve: mikor beszélgetünk. Mert hát igen, mikor csak ketten ergozunk én a pihenőkben (mint általában mindenkinek) átszoktam kérdezni - szólni, mert hát tudjátok milyen unalmas egy ergo edzés J, de térjünk vissza a témára. Anna mindig tud segíteni, ne gondoljatok valós dologra (nem mintha nem ő lenne az az egyletben, akitől mindig lehet kérni és mindig ad is segítséget a legkülönfélébb dolgokban), csupán lelki-pszichés plusszokra. Beszélgetéseinkben persze mindig az evezésről van szó (vagy arról, hogy milyen orvos lesz) és mikor rólam van szó a legérdekesebb dolgokat tudja mondani. Ami legjobban megragadt a fejemben a következő mondat: „Még nem edzettél eleget, mármint években és nem mennyiségben” ez a mondat volt az, ami engem részben ráébresztett arra a dologra, hogy a mi sportunkban nem lehet rövidtávon sikereket remélni, években kell és lehet csak mérni mindannak az erőfeszítésnek az eredményét, amit beleteszünk nap, mint nap. Az persze nem mindegy mennyit rakunk bele, de ha ma nem sikerül, akkor majd holnap és ezt örömmel írom, mert Anna is örömmel mondaná. Talán ez az a dolog, amit Annától tanultam, hogy nem lehet a pillanatban gondolkodni és nincs olyan edzés, amit nem lehetne megcsinálni, evezni sosincs hideg, vagy korán, vagy későn, vízre mindig lehet menni és ha van nálad egy zsebrádió, csak egyszerűbb az edzés.

Mindenkinek boldog és (sport)sikerekben gazdag új évet kívánok magam és a DNHE nevében!

 

 

ui.: a kép, amit mindenképpen beakartam rakni, de sehova se fért be, mert annyi más volt: bajnok női nyolcas 1998-ból:

Szerző: Orbán

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr85278739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

allianna 2007.12.31. 10:18:04

Ez túlzás, nagyon köszönöm. És amikor idegbetegen ordítok, mert dől a bal oldal? Azért Jóisten tartsa meg jó szokásod, hogy mindenkiről "csak a szépre emlékezem..."

Orbán · dnhe2.blog.hu 2007.12.31. 15:38:45

Mi másra emlékezhetnék? :) Szerintem egyikünk sem azért evez mert a rosszra, a gyenge evezésekre akar emlékezni, hanem arra amikor úgy érezte magát, mint egy félisten a hajóban a befutó pillanatában és az evezés azért jó, mert ott csapatban érezheti ezt. Az meg, hogy dől a baloldal csak állapot, nem kell vele foglalkozni:)

Boris 2008.01.02. 09:46:50

Kicsit más: BUÉK Mindenkinek és jó egészséget, sportsikereket kívánok! Kitartás és bizalom!
Most már egyszerű "halandóként" és nem az "üvegfalon" túlról...
Anna, én büszke vagyok hogy elötted rázhattam a fejem a kettes helyen, a nyolcasban... Tudom szörnyen idegesített, utólag is boccs. Ja meg azért is, hogy Tatán 1993-ban 2x-ben, majdnem a hátadra pakoltam néhány félig emésztett ízes-kakaós-túrós palacsintát 1500nál..
na de csak erre mi emlékszünk..
És amúgy a sydney olimpiára kiutalt, dedikált magyar zászlód megvan még?
Kitartás! Boris

dalos · http://www.kerekparosklub.hu 2008.01.02. 15:25:02

Jók a sztorik, Orbán!
Hadd egészítsem ki az írásodat saját emlékeimmel, a teljesség igénye nélkül:
Ha emlékezetem nem csal, akkor Anna pont az egyesületbe érkezésem (1989 szeptember ??) másnapján jött le evezni, 2 bátyja akkor már félisten volt...
Néhány héttel később Pétertől kapott egy kiló banánt (ez akkor nagyon nagy szó volt ám!), mert népes csapatunkból egyedül neki sikerült körbesétálni a Vízművek korlátján, a néhai Vörösmarty Kertmozival szemben lévő játszótér mellett...
'90-ben mindketten a Zöld Miniben (Eduscho) eveztünk!
Életem első Panoráma-körén közvetlenül utána sikerült célba érnem, nagyon büszke voltam erre az eredményre.
Nem tudom nem megemlíteni - hiszen ebben is a példaképem -, hogy a sífutósportot is legalább olyan lelkesedéssel űzi, mint a városi kerékpározást.

allianna 2008.01.02. 15:53:46

Jaj, Szia Dalos!
Éreztem, hogy ebből botrány lesz, és jeleztem is a Gergőnek meg a Borinak, hogy 89-ben kezdtem evezni, utánad egy nappal (állítólag...), mert ezt már oly sokszor megbeszéltük, és tudtam, hogy ez fájni fog Neked. Most sajnálhatod igazán, hogy átmentél a Csepelbe, de ha vissza jössz, Te leszel a rangidős (még, ha csak egy nappal is), persze kivéve, ha a Kuli Kriszta újra el nem kezdd gyakrabban lejárni. Egyébként köszönöm a megemlékezésedet rólam, valóban jó volt a zöld miniben, csak egyszer a szemét Bulkai fordítva tette be a lapátom, beborultam, tüdőgyulladás, és a fotón látszódik, hogy kissé elsatnyultam.(márint a 90-es fotó, amikor az Anci épp összetöri csontjaimat a kézfogáskor).A sífutófelszerelésemért pedig közbenjárásodat kérem, mert 3 éve az Editnél (Stift Editnél) van, de nekem már kínos mindig kérni. Bár annyira nem fontos, no meg nincs is olyan jó állapotban. Amióta Szlovákiában kipróbáltam a Te felszerelésedet, éreztem, milyen lehet vissza ülni egy palánkos szkiffbe, egy Schell. után. Üdv. mkinek: Anna
Ja és hát Bori! Nem zavart, csak kicsit...A dubló viszont felejthetetlen volt a Tatai Öreg-Tavon!

Boris 2008.01.03. 14:42:52

Anna, amúgy kik állnak ott melletted a dobogón? Ez mini volt vagy 1x?
13 évesek voltunk, szóval vagy mini vagy tanuló 1x... (csak hangosan gondolkodom)

Orbán · dnhe2.blog.hu 2008.01.03. 16:10:09

No igen, tudtam Én is, hogy botrány lesz ebből. Sajnos nem mindig pontosak az információim, de remélemelnézitek nekem:) Még egy dolgot viszont nem írtam le, hogy Anna még általában betegen is edz, bár ez annyira nem biztos, de sokszor láttam és mindig téma, hogy hogyan lehet a betegségeket elkerülni. Sajnos még mindig nem találtam meg a bölcsek kövét mert 2008-at is betegséggel kezdem és fogalmam sincs hol kaptam el vagy mi a bajom, ráadásul otthon nem megy a net:(

allianna 2008.01.04. 13:34:28

Bori! Ez mini! Az E futamban lettem 5-ből, harmadik, és nagyon örültem, meg szerintem a Péter(mármint a Reisinger) is, mert addig mindig utolsó voltam. A futam előtt megettem egy üveg mézes diót, amit a szüleim hoztak le Szegedre, az erőt adott. Valószínű akkora sokk érte őket a szenvedésem láttán, hogy azóta sem járnak versenyeimre...A mézes diót lehet, viszont, hogy újra be kéne vezetni (persze csak mérlegelés után). Nem tudom, hogy kik állnak mellettem, de következő évben a tanuló szkiffben (ahol 3. lettem 15 cm-el magasabban és 15 kg-val nehezebben)már nem versenyeztem ellenük, így nem tudtam megtanulni a nevüket.
Gergő neked meg gyógyulást kívánok. Ha "takonykóros" vagyok, vagy fáj a torkom akkor tényleg, edzzek, de próbálom úgy, hogy máskor mint a többiek ne adjam át a betegséget, de intenzívet nem. Calcium Sandoz+C vit 1db naponta, Algopyrin reggel és este, és Lesana alkoholos gyógynövény-kivonat az orrba, no meg mézes tea. Viszont, ha úgy bedagad a mandulám, hogy fáj a nyelés, akkor antibiotikum 5 napig, három nap teljes pihenő, és utána lassú izzasztó kocogás, ergo stb., intenzív csak min. 2-3 nappal az AB szedés abbahagyása után. (Hál'Istennek, már rég kellet Penicillint nyelnem)Immunrendszert legjobb karbantartani a megfelelő óra számú alvással, ha, ez nem megy a pótlás is sokat ér (pl. másnap délutáni alvás, vagy egész hétvégén alvás, (vagy egész télen lenne tul. képp. a legjobb)a másik, meg, hogy jóban legyünk magunkkal meg a környezetünkkel, meg az ellenséginkkel is aránylag.

allianna 2008.01.04. 13:36:34

Visszaolvastam, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem lenne meg a magyar középfokúm, elnézést...

Orbán · dnhe2.blog.hu 2008.01.05. 14:58:59

Szerintem is az alvás a lényeg amúgy, én is akkor lettem beteg, amikor a karácsonyi dolgok miatt nem este 9-10 közt feküdtem és 5-6 közt kelltem hanem mikor éjjel egykor feküdtem és összevissza keltem, szóval itt van valahol elásva a dolog nyittya (de szép szó), sok edzés kell és 7-8 óra alvás a többi meg smafu... :)

szekérlaci 2008.01.05. 15:22:45

"Sok evezés, mégtöbb bádi!"
ősi győri közmondás...

Orbán · dnhe2.blog.hu 2008.01.05. 16:19:03

az evezés mindent megold...

ráró 2008.01.05. 16:24:10

amugy kb a fiuk fele beteg, nem tudom eddig hogy uszhattam meg:))
a magyar középfolut senki sem nézi, még a felsőt sem, ugye Ozren?::D:D

Ozren 2008.01.05. 17:50:51

LE MONDE, Journal Le Monde, quotidien d'information ... "Quand ?" reprend Ozren Petrovic (18 ans), tout deux de l'Université d'é..


En benne voltam a LeMondeban es ti? :D:D:D:D:D

ozren 2008.01.05. 17:53:27

amugy ma fogadtam tubival es nyertem egy uveg absinthot :D:D:D:D

Muhl Mónika 2008.01.06. 20:50:36

Sziasztok!

Nagyon jó a blog, csak így tovább!
Annáról nagyon jó az összeállítás. Nekem is segített egyszer. Nagy elkeseredésemben, mikor még 30 deka volt rajtam, elárulta a nagy titkot:) hogy álljak a mérlegre. Jó hogy vannak még ilyen emberek a mai világban.
Sok sikert Nektek az újévben is!

allianna 2008.01.07. 09:53:26

Nekem még a Bereczky Vili mondta asszem. A fiúk a műszaki zsenik. De ez már a múltté... A szövi tavaly beszerzett egy új mérleget. Bár az legalább mindig ugyanazt mutatja.

allianna 2008.07.17. 10:01:23

BULKAI PÉTER-rel való levélváltás után tisztáztuk a 18 évvel ezelőtti félreértést a lapátcserével kapcsolatban, és ezúton szeretnék bocsánatot kérni Tőle durva megfogalmazásom miatt, miszerint:"szemét Bulkai fordítva tette be a lapátom", a helyes megfogalmazás ez lett volna: Bulkai Péter a tapasztalt miniszkiffes, a zöld mini első számú használója - talán véletlenül - fordítva tette be a lapátom, amit én nem vettem észre és beborultam. Így már tiszta a lelkiismeretem! Szép napot mindenkinek, üdv.: Alliq.Anna