Egy kis irodalom...

2008.01.19. 23:47

 A mai bejegyzés alkalmával két könyvet és egy filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Mind a három mű sport témájú és számomra erős motivációt adott az edzésekhez, a versenyzéshez. Nagyon sokat lehet belőlük tanulni sportról, emberi kapcsolatokról, versenyzésről, érzésekről és persze nem utolsó sorban evezésről. Sajnos kettő mű a háromból Magyarországon nem beszerezhető, de aki megrendeli interneten, az mindenképpen nyer velük és mellesleg az angol tudását is fejleszti.

 Matthew Pinsent: A lifetime in a race 

Azt hiszem, a Szerzőt a törzsközönségnek nem kell bemutatnom. De, aki nem ismeri az illetőt, mert lehetnek ilyenek (?): 4-szeres olimpiai bajnok, 10-szeres világbajnok, 2-szeres ifi világbajnok, angol ergometer csúcstartó (5:42).

A könyv több szempontból is páratlan, kiemelkedő élményt nyújt. Először is korunk egyik legismertebb evezőséről szól, másrészt a könyv nagyon jó, sőt az átlagos sportoló önéletrajzokhoz képest, ezt valóban Pinsent írta.

És nagyon jól sikerült neki. A könyv két szálon fut, az egyik a sydney-i olimpiára való felkészülés naplója, a másik vonal, pedig végig megy a „hős” karrierjén. Redgrave-vel való kapcsolatán, a sikereken, a sport kihívásain, az elvárásokon.

Tényként írom, hogy ebből a könyvből több információt szerezhetünk az evezésről, annak edzés módszereiről, a sportág válogatási szisztémáiról, problémáiról, sőt ezek megoldásáról, mint bárhol másutt.

Megismerhetjük a nemzetközi versenyzést, az Oxford – Cambridge (vagy inkább Boat-race) hagyományait, az angliai evezés, az angol sport elmúlt 20 évének fejlődését. Megismerhetjük a kihívást, azt, mit nyújthat sport és amit megkövetel. Páratlan élmény.

 Rory Ross Tim Fosterrel – Four men in a boat

 Tim Foster azonban már más tészta. Ő is hasonlóan meghatározó alakja a ’90-es évek nemzetközi evezésének, de az igazi hírnevet és kiemelkedést Ő is Steve Radgrave-vel való együtt evezésnek köszönheti.

A könyv sok mindenben különbözik az előbbitől, nem utolsósorban azért, mert míg Pinsent fizikumában és teljesítményében is kiemelkedett, addig Foster csupán „jól evezett”. Karrierje messziről sem olyan, mint partnereié: 1 olimpiai arany, egy bronz, 2-szeres világbajnok, 2-szer 2.; 2-szer 3. helyezett és sokszor „csupán” döntős a négyesben, nyolcasban.

Két derék műtétje volt (!) és mindig felállt olyan mélyről, olyan rehabilitációk után, hogy közülünk még a legelszántabbak is felnézhetnek csak rá.

A kezdetben csak másodhegedűs volt Cracknell-lel együtt a 1997-2000-es ciklus négyesében, majd ki is került deréksérülés miatt a csapatból, de vissza sikerült térnie. Az ő könyve ugyancsak végig megy azokon a dolgokon, amin Pinsent könyve, de ez sokkal több problémát vet fel, nem csak anyagiakat, de pszichéset és fizikait is. Rengeteget lehet belőle tanulni célokról, küzdelemről.

 Murderball – Gyilkoslabda

 Mikor a videotékában kikértem a filmet a kiszolgáló kislány megkérdezte, hogy: „Az dokufilm, ugye tudod?” – „Jah, jah tudom”. Ezek szerint meglepő, hogy valaki ma egy ilyen filmet keres a tékában, vagy kölcsönöz. Mért lényeges, hogy dokumentumfilm, mert nem forgatókönyv alapján készült, de miről is szól? Az amerikai kerekesszékes rugby csapat felkészüléséről, kérem szépen a 2002-2004 közti időszakban. A srácok a 2004-es paralimpiára készültek fel. A film másik szála, pedig a legnagyobb ellenfelet, a kanadai csapatot kíséri figyelemmel, pontosabban azok edzőjét. Aki mellesleg korábban az USA csapat-gőzmozdonya volt, de mikor nem került be a csapatba, felhúzott északra, hogy kicsinálja korábbi csapatát.

Meglehet nyugodni, nem Duna-TV-s produkcióról van szó, az MTV-pictures a szponzor, így hasonló ritmusra készüljetek, mert érdemes.

Ugyanis ezek a fiúk nem sz***al gurigáznak, kőkemény csapták folynak a pályán nem sajnálják se egymást és főleg nem a másikat. Sőt kimondottan rosszul veszik, ha segíteni próbálsz nekik! A film minden szereplőjének egy célja van, hogy megverje a másikat a pályán és megszerezze az olimpiai bajnoki címet.

A film során számomra nem annyira „fogyatékkal” való foglalkozás volt a legérdekesebb, hanem, ahogy mindenki mindent beletett az élete minden percében abba, hogy nyerjen és persze ahogyan megbirkóztak ennek minden kihívásával. Jah, és mielőtt elfelejtem a játék eredeti neve: MURDERBALL.

Szerző: Orbán

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr90303899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orbán · dnhe2.blog.hu 2008.01.22. 13:34:14

Ezt nem olvatátok, annyira :( pedig szerintem jó dolgokról van benne szó :(, és senki sem írt, hogy új kép (hogy egyáltalán vam fent kép :() van fent...

Boris 2008.01.23. 12:37:27

K.jó a kép! És a cikk is (bár azt még nem olvastam, de az ötlet jó... Bár ez az én ötletem is volt... Most jól hátbaveregettem magam!) Ügyes vagy! Ja és a Dödi embere:)))

Ursula 2008.01.24. 06:27:02

tényleg jó a cikk :) és nagyon tetszik az "új kép" is a topikon.