A nyújtás rossz hatással van a sportteljesítményre. Ez így, elsőre furcsán hangozhat, pedig, több kutatás is azt mutatja, hogy bizonyos esetekben igaz lehet. Az edzéstervek és szakmai útmutatók az általánosan jó fizikai állapot szerves részének szokták tekinteni a hajlékonyságot. A lazaság fontosságát azonban nagyonis túlbecsülik, a teljesítményben és a sérülések megelőzésében játszott szerepét tekintve. A ruganyosság, illetve annak hiánya eltérő jelentőséggel bír az átlagember és a sportolók számára. Legtöbbször erre vezethető vissza pl. a derékfájás, de a sportolók esetében pozitív és negatív hatással is lehet a teljesítményre, attól függően, hogy az adott sportágban és egyén esetében helyénvaló-e.

A hajlékonyság ízületenként eltérő, az ízülettípus funkciójától és az egyén mozgási szokásaitól függően. Általánosságban, a nők lazábbak, mint a férfiak, egyrészt a hormonális különbségeknek, másrészt a kisebb izomtömegnek köszönhetően. A nagy izomtömeget gyakran a ruganyosságot gátló tényezőnek tartják, ezért sokan a lazaság megtartására hivatkozva kerülik az erősítő edzéseket. Ez, természetesen, téves nézet, hiszen sok, kiemelkedően erős izomzatú sportoló egyben rendkívül laza is (erre a legjobb példa a tornászok esete). A ruganyosság egy adott izom szokásos összehúzódásakor tapasztalható mozgástartomány függvényeként alakul ki, azaz, ha az izom a teljes mozgástartományban húzódik össze, a ruganyosság megmarad. Számos tudományos vizsgálat is alátámasztja, hogy az állóképességi edzés nem jár együtt a ruganyosság elvesztésével. Feltételezik azonban, hogy egyes izomcsoportokban, pl. a térdízületnél, a fokozott erősítő edzés szerepet játszik a ruganyosság csökkenésében. Ez azonban egyáltalán nem általános jelenség, és senkit ne tántorítson el az erőfejlesztéstől!

Mennyire kell tehát lazának lenni?

Az, hogy valakinek mennyire kellene lazának lennie, és hogy mennyire tud laza lenni, két különböző dolog. Sok máshoz hasonlóan, az elérhető hajlékonyságot is meghatározzák bizonyos tényezők, pl. ízületi felépítés, életkor, nem, de leginkább az határozza meg, hogy ki, milyen mozgásokat szokott végezni. Általános tévedés az a felfogás, hogy minél lazább valaki, annál jobb lesz a teljesítménye, és annál inkább kivédheti a sérüléseket. Ezt ugyanis semmilyen tudományos vizsgálat nem támasztja alá, sőt, mondhatjuk, hogy inkább növeli a sérülésveszélyt, ha valaki jóval lazább, mint amennyire azt a sportága megkívánja. Egy tanulmány konkrétan ki is mutatta, hogy a lazább hosszútáv-futók mozgása kevésbé gazdaságos.

Általánosan mondható, hogy merev az, aki nyújtott lábbal lehajolva nem tudja megérinteni az ujjaival a talajt, átlagos az, aki meg tudja, és laza az, aki a tenyerét is le tudja tenni. Amennyiben valaki megfelelően tudja végezni a sportjára jellemző mozgást, és nem korlátozott a mozgástartománya, nem valószínű, hogy a nagyobb lazaság növelné a teljesítményét. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a lazaság a kor előrehaladtával, vagy sérülés esetén csökken, ezért tudatosan dolgozni kell a fenntartásán.

Az utóbbi időben több eredmény is azt mutatja, hogy a nagyobb erőkifejtést igénylő tevékenységeknél rosszabb a teljesítmény, ha azt statikus nyújtás előzi meg. Vagyis, egy izom statikus nyújtása rövid távú gátló hatást fejt ki a nagy erőkifejtésre törekvő izom összehúzódási tulajdonságaira. A különböző nyújtási gyakorlatok függőleges ugrásokra és guggolásokra vetített hatását vizsgáló kísérletek kimutatták, hogy a statikus nyújtás és az ún. PNF nyújtás (ez a módszer az izom kontrakciót és relaxációt kombinálja, passzívan vagy partner segítségével) jelentősen csökkentették a maximális teljesítményt. Ötféle körülményt vizsgáltak: statikus nyújtás, PNF, dinamikus bemelegítés (labdajáték), jogging, ill. semmilyen tevékenység. Minden vizsgálati alanynál a statikus nyújtás és a PNF hozta a legrosszabb eredményt. Azaz, különféle nyújtási módszereket kell választani, attól függően, hogy milyen jellegű mozgásra készülünk. A cikk szerzője szerint a leggyorsabb, leglátványosabb eredmény a PNF nyújtással érhető el, amely nyújtás-feszítés-lazítás sorozatokból áll, és szükséges hozzá egy segítő partner. A statikus nyújtások inkább edzés után hatásosak.

Nem szabad összekeverni az edzés előtti bemelegítést a nyújtó edzéssel. A nyújtást legjobb általános bemelegedés után végezni, mivel az izmok és inak 38,5°C-on működnek a legjobban. Elég annyira hajlékonynak lenni, hogy a kívánt mozgást kényelmesen el lehessen végezni, és át kell gondolni, hogy milyen jellegű mozgást akarunk végezni, és ennek megfelelően, inkább előtt vagy utána kell-e nyújtani.

(A cikket Declan Connolly jegyzi, fordította Zarándy Bea - szerk.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.