Senki se számított erre. Mérhetetlen szomorúság és fájdalom fogott el miközben a férfi ks dublót néztem a monitoromon. Nem volt kommentártor, csak a futam hangját hallottam és szorítottam értük. Hihetetlen elkeserítő volt nézni Tomi és Zsolti küzdelmét. Bizakodva vártam mikor történik meg, hogy tiszta legyen a továbbjutás, mikor nyugtatnak meg már minket. Egy váltás, egy robbantás, bármi, csak legyen végre nyugodt a továbbjutás.

1300-nál látszott a fiúkon, hogy valami nem stimmel, de az is, hogy mindenüket bele teszik, minden porcikájukkal, idegszálukkal azon vannak, hogy megcsinálják. 1400-nál mikor kezdtek megint jönni a japánok és kubaiak megijedtem – megijedt minden hozzáértő, aki látott már evezős versenyt, tudnak-e a fiúk váltani?

De a portugálokra senki nem számított, teljesen átéltem a futamot, mintha a hajóban lettem volna, ahogy fogyott az erő a lendület, úgy fogyott az enyém is/a miénk is.

Szomorú nap ez a mai, de fel kell állni. Tudom, hogy nincs tovább, hisz nem ezért utaztak/küldtük a fiúkat, vártuk az eredményüket.

De most még jobban oda kell állnunk melléjük, hiszen az ő vereségük a miénk is, együtt kell felállnunk és megmutatni, hogy van tovább.

Senki sem, ha valaki, akkor csakis a fiúk mondhatnak rosszat teljesítményükről. Hisz mindannyian láttuk, hogy az elmúlt négy évben mindent megtettek. Lehet vitatkozni, hogy itt vagy ott volt a hiba, ezért vagy azért volt rossz a taktikájuk, a felkészülésük, ez vagy az volt egyikük, másikuk hibája, de ez csakis nekik a joguk. Hisz ők vállalták az elmúlt négy évet, ők voltak azon a szinten, hogy odaálljanak. Még ha ők is kaptak a magyar válogatotton belül a legtöbb támogatást, ők vállalták a legkeményebb munkát is és a legeredményesebbek is ők voltak.

Még egyszer csak kérni tudok mindenkit, hogy álljon melléje a csapatnak, hogy továbbra is a mi ks dublonk legyen és ne az a fajta hozzáállás domináljon ismét, mely oly gyakori a magyarok közt, ne legyintsünk és menjünk tovább kapcsoljuk el a tévét, ne érdekeljen minket, fitymáljuk le őket.

Egy dolgot kérek tőletek fiúk: folytassátok! Mert szükségünk van rátok, adjátok át a tudásotokat, tapasztalataitokat. Gondoljátok végig, hogy bírjátok-e – nem fokozni, hanem átalakítani ezt a mennyiséget, amit belettetek. Csak ne hagyjátok abba, hisz fiatalok vagytok, váltsatok akár hajó osztályt, álljatok fel a padlóról és ne hagyjátok/hagyjuk, hogy bárki rosszat mondjon rátok.

Ha másképp döntötök az sem baj. Akkor köszönettel tartozunk nektek mindazért az örömért, amit nekünk és magyar evezésnek szereztetek.

De van még futam a mostani versenyen! Adjatok bele mindent és nyerjétek meg mindet.

Hajrá magyarok!!!!!!!!!!!!!

 

Szerző: Orbán

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr65612474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

allianna 2008.08.12. 14:29:41

Szóról-szóra... Hajrá-hajrá!

Ursula 2008.08.12. 15:15:32

sajnos én úgy érzékeltem ebben az évben, hogy vmi nem teljesen kerek, de reménykedtem, hogy ez tényleg beletartozik a felkészülési taktikájukba (amire néha hivatkoztak).
volt akkorra mákom, hogy pont akkor értem haza és kapcsoltam be a tv-t, mikor az utolsó 500 méterhez közelitettek. láttam az arcukon az elszántságot, nagyon szenvedtek, de nyomták. viszont a finishben nem tetszett a technikájuk, már nem volt olyan friss, gördülékeny, mert marhára AKARTAK! a portugál egység a végén nagyon szépen és egyszerre evezett.
Tamásnak, Zsoltinak: ti még eléggé fiatalok vagytok. nem szabad feladnotok, hagyjatok magatoknak egy kis "kiheverési időt", utána újult kedvvel és erővel csináljátok tovább, mert van miért. bízunk bennetek és melletettek állunk!

Tomika 2008.08.12. 17:24:59

Sziasztok!

Nagyon köszönöm Gergő, hogy ezt írtad.Nagyon sokan most majd azzal jönnek, hogy ezért kellett.Pedig mi tényleg azzal keltünk és azzal feküdtünk, hogy nyerni akarunk.mikor nem ment jól akkor is, mert hittünk benne, hogy holnap biztos jobb lesz.Nem értjük mi történt és hol hibáztunk.Ursulának igaza van, a tavaszt mi sem így képzeltük el.De egy kicsit megnyugtatott, hogy egyre kisebb volt a különbség és kezdtünk felzárkozni.Azt hittük, hogy az utolsó vk után nagyot léptünk.Egyre jobban mentünk, jó érzés volt.Vártuk a versenyt és ez lett.Azt, hogy a jövőben mi lesz, tudjuk-e folytatni, az nem csak rajtunk múlik.Ennek a hátterét gondolom ismered Gergő.

Üdv Varga T

Boris 2008.08.12. 18:10:15

Teljes mértékben Gergővel értek egyet és szerintem minden normális gondolkodású ember és sportoló is. A többiek meg le vannak szarva.
Csak büszkék lehetettek, hogy kijutottatok, hogy ott voltatok, hogy éveken keresztül mindent beáldoztok a sport és az eredmény érdekében. Mert ez bámulatos és becsülendő!
Sokan már az elején feladják....
Én a fél karomat adnám, hogy ha egyszer eljuthatnék egy olimpiára..
Reméljük a szakvezetés és a hozzáállás változik és ezt (sajnos)az egész magyar sportra értem! Mert azt hiszem lassan el kellene gondolkodni...
Hajrá!

allianna 2008.08.13. 12:05:04

Szia Bori,
aki aranyért megy az olimpiára, azt nem tudod megnyugtatni azzal, hogy kijutni is milyen nagy dolog. Hidd el...
Szerintem... szóval megírtam a zsoltiblogon, hogy szerintem mi a teendő...
Szép napot, üdv.: Anna

Boris 2008.08.15. 11:24:43

Elnézést kérek...

allianna 2008.08.15. 11:53:04

No, elnézést kérni azé'nem kéne. Egyébként a kis ujjad is többet ér, vigyázz magadra! Szép napot, jó munkát, remélem Szegeden találkozunk! Üdv.: Anna