Evadzaro prolog

2009.11.11. 09:10

Ma este, miközben öt nap óta az első edzésemet végeztem, elhatároztam, hogy írni fogok. Sokat akartam írni. Elsősorban az evezősről, az evezésemről, a blogról, a klubról, aminek tagja vagyok. Az évadzáróról, a barátaimról, az életről.

Most, a lakásomban ülök, háttérben a Full Metal Alchemist megy a tévében. A nagy részét nem értem, de azért élvezetes, mert várom, hogy egyszer csak összeálljon a kép és megértsem, mit beszélnek ezek a fránya olaszok itt körülöttem.

„Evezni jó, evezni egészséges, evezni szép, evezni kell” – mondja az ige, amit először, az akkor még PM háznak hívott Partiházunk emeleti irodájában, a szekrényre ragasztott Bori, úgy négy, öt éve. Azóta annyi DEK-es blogján, iwiw és  facebook profilján láttam, hogy meg sem tudnám számolni. Tudjátok, ki hozta azt, a műanyag fóliába vákuumozott, papírlapot? Becker István hozta. Becker bácsi. Ismeritek? Nem hiszem. Ritkán jár a klubba, úgy 85-88 éves lehet, de most lent volt. A Nemzeti Hajós Egylet tagja volt, mérnök. Majd negyven-ötven év kihagyás után jött le a klubba, és, azóta hébe-hóba megjelenik évadnyitókon, évadzárókon. A kisöreg, aki különös öreguras eleganciával kiáltott fel a hétvégén: „Figyelem, figyelem” mikor megtelt a nagyterem és elkezdtük az évadzáró díjkiosztását.

Szeretném magam evezősnek hívni életem végéig, Danubiusos evezősnek, a megfogalmazás minden giccsességét félretéve. Jó volt ugyanis a hétvégén hazamenni, le a klubba. Délelőtt evezni abban a nyolcasban a parlament előtt, amire a pénzt huszan adtuk össze, szereztünk meg. Kikötni arra a stégre, amit kéthéttel korábban megjavítottak közösen a többiek (vagyis ti). Találkozni azokkal, akik ezelőtt nyolc évvel voltak „alap” emberek, a nő és férfi idolok a klubban. Látni az egyre gyarapodó gyereksereget. Azokat, akikkel sosem eveztem együtt, de mégis minden legendákat tudok róluk. Találkozni azzal a három sráccal, akivel ezelőtt hat évvel meghódítottam Új-Zélandot. Hallgatni a mindig rövid extrahosszú beszédeket. Leülni tortát enni azzal, akivel életemben először írtam be magam a történelembe – még ha csak rövid időre is egy sportágban, amit csak mi jegyzünk.

Mért fontos ezt leírni? Kérdezitek.

Csak – írhatnám egyszerűen, de valójában azért…

 

…azért mert, ez hihetetlenül sokat jelent. Ez egy hihetetlen erő, amit képviselünk, mint klub, mint a tagok összessége. Ez nem csupán a versenyről, az egészségről szól, ez rólunk szól. A barátságokról, arról a hihetetlen örömről, amit azt gondolom, mindannyian átélünk. Legalábbis remélem. Én nyolc éve evezek itt. Eredeti klubomból, amit az egyetem miatt hagytam el talán csak hárman, négyen emlékeznek rám, de itt, otthon vagyok és itt, mindannyian otthon vagyunk, otthon lehetünk. Sőt, ha belegondolok, majdnem annyi időt töltöttem a Margitszigeten, mint otthon. Vannak, akik azt túlzásnak gondolják, de sokan vannak így a magyar zászlóval is, pedig az is csak egy szimbólum, ami fontosságát fejezi ki valaminek, és ha még lapáttoll formája is van…

Mert evezni a Margitszigeten hivatás – Máraisan fogalmazva. Elhagyhatjuk bizonyos időre, de nem érdemes. Ha elhagyod az egyenlő azzal, hogy abbahagyod az evezést. Ott már nagyon nehéz otthon kialakítani, nem hetek, hónapok, évek kérdése, és előbb-utóbb, mind visszatérünk a nagyház, kisház vagy a Partiház emlékeihez, hiányához. A parlament előtt leevezni a Lágymányosi öbölbe nyolcassal, vagy HABÁzni egyet reggel 7kor, mert lehet azt hinni nyugodt vizen könnyebb jól evezni, ez lehet, de azt hiszem ahhoz elég nyugodt vizen evezni kétszer három hetet egy évben, mert a folyónál nincs élvezetesebb.

Jó olvasni a honlapot, hogy megy tovább, nem akarnék vele párhuzamosan tartalmat készíteni (bár most is azt teszem). [Sot most, hogy feltoltom a cikket mar a kommentezo funkcio is meg van, vagyis lehet, hogy nem sokara el jon az ido, hogy nem lesz "dnhe" blog...csak oldal, benne egy bloggal]

Amint írtam, a klub erő, amire most szükségünk van nagyon. A partiház és a kisház problémái a klub működtetése szempontjából eddig a legnagyobb kihívást állította elénk ’89 óta, de nem csak az optimizmus mondatja velem, hogy megoldjuk/megoldjátok, hisz Én innen 900 kilométerről, csak szálláslehetőséget tudok adni olasz edzőtáborhoz. Ami a lényeg: tovább kell növelnünk a tagságunkat, a hozzánk kötődő pártoló tagok, barátok számát, hogy az elérje a 300 főt a jelenlegi 150 fős aktív lejárókon túl. Szükség van ezeknek az embereknek nem csak a tagdíjára, de jelenlétére és segítségére is. Ezért volt a Baráti találkozó és remélem lesz ismét idén télen is. Ennek fontosságával igazából most szembesültem, itt Olaszországban, ugyanis a jelenlegi klubomnak 7000 tagja van, és ha nekünk is ennyi lenne, azt hiszem az uszodát sem a mi tennispályáinkra építették, volna 3 évvel ezelőtt.

Nem tudom, hogyan lenne érdemes kereken lezárni ezt a cikket. Talán egy könyv kezdetét kellene bejelentenem, vagy, hogy felhagyok minden tevékenységemmel és életemet a versenyevezésnek szentelem, de azt hiszem ez nem fontos.

A fontos az, hogy jövőre ugyanúgy szeretnék évadzározni és tortát enni a Partiház nagytermében, ahol az ötvenes években még vívóversenyt tartottak. Azzal a 150 „túraevezőssel”, akik között annyi magyarbajnok, jövőbeli és exválogatott van, mint sehol másutt a hekkező Rómain.

Úgyhogy üdv olaszból, mert késő van és holnap reggel evezés van (még ha Menya szerint az agyamra is ment).

 

Ui.: Fater edzés terve tényleg innen van. Ma néztem a válogatott tervét és ezek majdnem egész télen nyolcszor 3000reznek 20-24-el J

 

Big up

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr601517266

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: webdesign antwerp 2018.02.03. 11:04:09

Bicikli bolt - A kerékpár defektről - Bicikli bolt

Trackback: webdesign antwerp 2018.02.03. 11:04:08

Bicikli bolt - A kerékpár defektről - Bicikli bolt

Trackback: webdesign antwerp 2018.02.03. 11:03:22

Bicikli bolt - A kerékpár defektről - Bicikli bolt

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

allianna 2009.11.11. 16:50:37

Gyere haza, mert nem érzed jól magad; nagyon szép, de bánatos a beszámolód... és kezdj el csak a versenyevezésnek élni, mellette lesz időd könyvet is írni. No és addig is olvass sok Márait:)
Szép napot, üdv.:Anna

Orbán · dnhe2.blog.hu 2009.11.12. 09:33:18

Okkè, akkor ezen gondolkodom...

Maraival az a baj, hogy kb a garrenek muvet meg a szegnyseg iskolajat nem olvastam...

most kulonben is az idoutazo felesege a fo celom:)
süti beállítások módosítása