Varese 20100321

2010.03.22. 22:36

Ismerős érzés, mikor versenyről mész hazafelé? Mikor az enyhe zsibadás elveszi minden más, amúgy is  mellékes dolog elől, a gondolat puszta lehetőseget is? Azt hiszem mindannyian ismeritek ezt. Legen szó futóversenysről, kerékpárversenyről, bírkozó vagy vívó viadalról, esetleg egy jó ketrecharcról.

 

Ugyan, nekem is a magyarországi ergométer bajnoksággal azonos héten volt az idei első versenyem, a mai haza út kicsit más. Ez alkalommal túl vagyok életem első valódi olaszországi evezős versenyén. A hely Varese, a tavasz első napja. Az autopalyán épppen egy Vibram gyár mellett haladunk el, nem tudom eldőnteni, hogy Marcoék, mit fognak dőnteni a vacsora ügyben, de mikor bevág elénk egy Fiat 100as, Vandoval együtt hangos merda\cazzoval visznek kis szint a strada szürkéjébe. Kb. 3 órára vagyunk Mantovatol. Varese úgy 30 kmre van Milánótól. Szép hely. Fent laktunk a hegyen, a Palace hotelban, amiről csak Hemingway juthatott eszembe. A kiöregedett luxushotel, mint egy kastely allt elöttünk, mikor este meg érkeztünk. Látszott, hogy ez a csapatnak is meglepő, valószínűleg nem ők foglalták a szállást. Bár úgy tűnik a sportkörökben megszokott hely lehet, mert a Benetton kosárcsapat is itt szallt meg - állitólag ők jók, sőt ezenfelül még nagyok is.

 

Az elmúlt egy hét itthon nagyon jól esett, lelkileg, emberileg. Futás fent a hegyen, súlyzózás Győrben, mind nagyon hozzátettek, hogy egy fokkal nyugodtabban, tisztább fejjel menjek neki az edzésnek, a munkának, az edzesmunkanak. Látni, hogy otthon sem áll az élet, hogy mindenki edz Csepi, Ráró, Szatír, Szabados duzzad az erőtől, és a lanyok is egyre szebbek, az athén még mindig készül, Ági néni kicsit zsörtölődik (tisztelet), Anna ember(ké)ei pedig jövőre a nyolcast biztos kiadják. Ali Anna reggelente teker és Ödömér is jár még reggelente.

 

Persze a hasi vírus fertőzés engem is elkapott, de annyira azért gyorsan átment, hogy csütörtök este kilenckor átléptem mantovai lakásom küszöbét. Azért szerdán kicsit felő volt, hogy le kell mondanom a varesei versenyt, ami kicsit ciki lett volna bevallom. Mondjuk, amikor másnap majdnem kezet fogtam Jézussal a rajt 5+30 küldése közben elkellett gondolkodnom egy rövid ideig az élet szebbik oladláról. Szerencsére szombat a reggeli hosszú evezés rendbe tett. Aztan szombat délután elindultunk, és tudatosult bennem, hogy a másnapi kétszer 2000 m-t nem 26-os tempóval kell majd leeveznem.

 

Este vacsorára az egyik Roadhouseba mentünk, ahol esélyem sem volt nem T-bone steaket kérni, utánna pedig vagy 30 percig kerestünk egy fagyizot, mert ugye az kötelező. Közben elkezdett esni is az eső, de a sracccatella és az eper eddig a legfinomabb volt, amit itt sikerült ennem.

 

Az eso masnap reggeli is szitált, igy esélyem sem volt látni a völgyet, de a szálloda üres éttermében reggelizni Marcoval es Vandoval nagyon jó volt, miközben néha kipillantottam az ablakon. Villázás után mentem egy kört a tavon, és a korábbi érzéseim megerősödtek – ez ma fájni fog. A víz tökéletes volt. A pára ellepte a tavat. Se a túlsó partot, se a célt nem láttam, szélcsend volt. Tükőr víz. Ugyan fura volt, hogy nem volt ponton, sőt a bólyasort is csak minden második pályánakrakták ki, mint sorvezetőt, de ezt elinteztem egy „Olaszországban vagyok” legyintessel.

 

Szkiff elött Marco bemutatott Luca Gecinek, akiről megtudtam hogy az ellemfelem lesz, ezután már teljes nyugalomban indultam a versenyre.

 

Azt hiszem, utólag, nagyon jó vérfrissitő volt ez a kőkeményen megküldött 2 km,ahhoz a megszokott 5,5-6 km-es otthoni menethez képest. Bár bevallom őszíntén az  nem volt annyira elvezetes, mikor az öreg Luca farvize elkezdte dőnteni a hajómat1200-nál, de kőkeményen küzdenem kellett a mellettem halado két ellefelemmel a 4 és/vagy 5. helyért, sajnos a verseny nagy részében inkább csak én üldöztem őket, sőt a 3. 500-on kicsit el is hagytak, de mikor befordultam az utolsó 500-ra úgy éreztem ezt csak nem lehet ennyiben hagyni. Illetve a: „Ne hogy már” gondolat vakarta a nyakam alatt a hátam, valami enyhén idegesítő módon, szóval egy legendas Zöld féle hajó indításal felküzdöttem magam az 5. helyre, majdnem a 4.-re. Persze a „majdnem” édes kevés ebben a műfajban, de év elején ez a futam valóban évadnyitó volt.

 

Kár, hogy otthon a válogató tőlti be ugyanezt a szerepet a felnőtt evezésben.

 

Levezetes közben még az öreg Luka is kiintett, természetesen ő abszolválta első helyen a versenyt, míg partnere, akinek a névét most nem fogom előkeresni, a másik futamot nyerte. A pára szitálás időközben abbamaradt és nyugodtan készülhettünk Vandoval a dublóra.

 

A varesei klub nagyon szép. Régi bauhaus szerű épület 3 hatalmas hangárral. Tanmedence és kb. 10-12ergo volt a kondi és erő fejlesztőnek kinevezett teremben. Olaszorszáaghoz híven a csónakház aljában működő bár 110%-on pörgött délben, mindenki várta az ebédet és a kávét. Itt volt Marco is akiről korábbi bejegyzésemben irtam, és még néhányan, akiket már itt ott láttam. Kiderült, hogy a tó másik felén van Gavirate, ahol kb. egy hónap múlva adaptív és masters versenyt rendeznek - tudtommal itt hazánkat képviselni fogja Lengyel Mónika, győri versenyző. Drukkoljon neki mindenki és  remélem szebb idő lesz, mint ma. Igaz a vízre nem lehetett panasz, csodálatosan simam maradt egész délután. Közben, elindultunk dublóra is. Itt a hosszú kilometerek súlya miatt aggodtam, hiszen Vandoval egyszer akartunk összeülni, de akkor sem sikerült. Utólag meggondolva, jogos volt az aggodalmam, de legalabb kifárasztottam az  öreget és két csapatot is sikerült megvernünk, igaz itt sem lett érem. A versenyt Lukan Geciék nyerték itt is, és a 2-3. is squadmember csapat volt.

 

Mostanra már sikerült kiérnünk Milánóból egy rövid dugó után és megyünk vissza a még ködösebb Mantovaba. Nem megtörten, csak fáradtan az eredménytől.

 

Ui.: egy apró intermezzo is volt rajtnál: a bíró megszólt, hogy hosszú nadrág van rajtam, hol ott csapattársamnál nem volt ilyen, ígyvetköznöm kellett, amit, mint megtudtam jól tettem, mert itt nem figyelmeztetes, hanem pénzbírság jár az ilyenért...

 

lletve volt meg néhány másik is: Mikor a Lago di Vareset kerestük, és főleg nem találtuk, Vando hangos irány mutatásai ellenére sem (balra, mondom balra, igy igen előre, tudom, hogy erre kell...és hasonlók) Marco egyszer csak úgy döntött meg kell fordulnunk és ahogy a legenda szerint Fater is megfordult Belgrádban a hajószállítóval keresztbe a négysávos gyorsforgalmin, mi is megfordultunk egy zöldövezeti emelkedőn. Ahol egy enyhe félkőrív utan kiderült nem tudjuk bevenni a teljes kört és mivel Észak-Olaszorszagban voltunk két pillanat múlva forgalmi dugót sikerült összehoznunk. Furcsaltam, hogy nem is dudáltak, mikor mind a hatan kiszálltunk és leakasztottuk a futót és már negyedik próbálkozásra sem sikerült a kanyar. Persze a klubot is rosszul irányból közelítettük meg, ennek eredménye egy 200 méteres tolatás lett. Viszont Marco mosolyát nem  tudom leírni elég élethűen, mikor másnap nyugodtan elsétáltunk vagy 7 hajószállító mellett, amint azok ép helyükre vártak, mi pedig majdnem a stégnél pakoltunk le elöző este. Hazafelé ugyanúgy meg kellett állnunk enni (a vasárnapi ebéd, vacsora étteremben való elköltése itt kötelező társadalmi szokás, ezért betértünk egy mekibe), ennek köszönhetően az utánfutóval egy 95 %-osan teli parkolóban kacskaringóztunk, ahol végül abszolút szabályosan megálltunk. (szerinetetek, ráadásul elfogyott a Mc Italy menű is :))

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr51861029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orbán · dnhe2.blog.hu 2010.03.22. 22:59:45

Ha tudja valaki, hogy a flickr - ablakba hogyan tudnék élete lehelni, kérem szóljon.

G

allianna 2010.03.23. 10:12:54

Máshogy ejtjük – máshogy írjuk:
Luca Ghezzi
(talán ismered Haller Áki Vele folytatott beszélgetésének történetét 99-ből, a St. Catherines-i VB után...)
Megint nagyon jó kis beszámolót olvashatunk Tőled! Köszönet!

Orbán · dnhe2.blog.hu 2010.03.25. 12:06:54

@allianna: Persze, hogy ismerem - egyébként ha magyarul mondom így írja nam :D

Itt a tavasz...reggel tudtam evezni - otthon meleg van már? hosszútávú

Mindenki tólja? Beszámoló lesz, nehogy le maradjak :)

fényképeket vareseből tettem fel a flickerre, csak nem tudom, hogy a honlap oldal dobozába hogyyan tudom be illeszteni

illetve nyilttá tenni - tényleg nem használ senki ilyet?

peter256 2010.03.25. 16:24:12

Kérem írjátok le a történetet nekünk tudatlanoknak is!
Péter

Orbán · dnhe2.blog.hu 2010.03.25. 21:47:22

@peter256: Anna, sztem te ott voltál személyesen, nem? :)
Aztán ha nem, akkor valahogy virágnyelven megírom:D

allianna 2010.03.26. 10:16:39

Hát igen, ott voltam, 1999-ben, Kanadában történt:) A VB után, még szombat este, tehát szerintem nem a záróbulin, St. Catherines nevű városkában sétálva beültünk valahova, Szonja, Kuli Kriszta, Ákos, Tibi, meg én. Szerintem Moni a Kokassal nem volt velünk - na, mindegy. Szóval, megjelentek az olasz fiúk, vagyis hogy normál dublójuk Simone Raineri és Luca Ghezzi. Nagyon irigykedtek, mert ők csak 10.-ek lettek (Ákosék meg ugye 5.-ek). Amikor megtudták, hogy Tibi még csak december végén lesz 19 éves nem akarták elhinni (innentől fogva semmit). Szó szót követett, Ákosnak eszébe jutott, hogy elmondja Ghezzinek, hogy magyarul mit jelent a neve. Addig-addig mondta, magyarázta; nagy röhögés volt, de csak nem hitte.
Mondanom sem kell, hogy ezek után kár volt belekezdeni abba, hogy magyarul van egy mondás: "segged luka"...

Holnapra meg viharos szelet, esőt jósolnak, úgyhogy biztos nagyon jó lesz:)