Két hét telt el a 22. Gróf Széchenyi István emlékverseny és a 2. Budapest Kupa után. Ez most már a második alkalom volt, hogy nem is annyira versenyzőként, mint inkább szervezőként/rendezőként vettem részt a regattán. Korábban is szerveztem a céges versenybe munkahelyemről csapatokat, de most már mindez olyannyira megnőtt, hogy 80 ember koordinálása komoly kihívást jelentett számomra és a többi rendező számára is. Nem is annyira a versenyen magán, de sokkal inkább az azt megelőző hetekben. És természetesen itt van a Budapest Kupa. Egy hosszú távú nyolcas verseny Budapest szívében á la Head of the River Race.

Idén a Budapest Kupán 9 csapat vett részt, ugyanannyi, mint egy évvel korábban. Ami viszont nagy különbség tavalyhoz képest, hogy 3 külföldi csapat is nevezett idén és 3 másik érdeklődött. A külföldi vendégek Bécsből, Mantovából és Belgrádból jöttek.

Legnagyobb öröm számomra az volt, hogy olaszországi klubomból a mantovai Canottieri     Mincioból is eljött Marco Penna és Marco "Vando" Testoni, és hozták a haverokat is Nápolyból : Mario Palmisanot, Valerio Massimot és Aldo Tramontanit!

Na már most nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy kik ezek az urak, de segítek. Marco Penna Atlantában 4. helyen végzett perorban, Mario és Aldo Sydneyben és Atlantában tette oda magát az olasz nyolcasban és ha nem lettek volna az ausztrálok most egy olimpiai bronzzal lennének gazdagabbak, Valerio kormányos négyesben volt világbajnok, Vando pedig velem dublózott 2010-Ben és lett 7. az olasz bajnokságban. Na jó azért volt komolyabb eredménye is: '96-ban Abagnale és Tiziano mögött lett 3. szkiffben. A sors fintora, hogy ez egy kox négyes tartalék helyet jelentett neki abban az évben az olasz válogatottban, ami így betette nála a kaput a válogatottság szempontjából. Szóval politika mindenhol van a válogatási rendszerben...

Mindenesetre megérkezett ez az 5 kisebb fiatalember (193 as átlag magasság 96 kg átlag súly) és megkezdték a felkészülést a versenyre. Érkezésük pillanatában, még nem tudtam kivel fognak evezni a versenyen, mert olaszos nyugalommal rám bíztak, hogy kerítések nekik négy társat és egy kormányost plusz egy hajót, miközben ők Budapest szépségeit vették szép sorjában szemügyre. Miközben én a kis hajós versenyen tettem oda magamat ők nyitott buszon nézték meg a várost. Első nap a Gerboud sörházban találkoztunk, mert Vörösmarty téren ez volt a legszimpatikusabb nekik. Utána a kürtös kalács megismerésével új univerzum nyílt meg előttük az ízek világában. Első este a Véndiákban magyaros szűzérméket és kolozsvári töltött káposztát vacsoráztunk, előtte egy jófajta Irsai Olivért iszogattunk. Én korán hazajöttem a másnapi verseny előtt, ők pedig elmentek megnézni a pesti éjszakákat.

A kis hajós verseny abszolválása után a Margitszigeten találkoztunk és megmutattam olasz barátaimnak a másnapi versenypályát a mi kis Filippi négypárunkban! Nagyon tetszett nekik a hajó! Megjegyezték, hogy kicsit öregecske, de annál nagyobb lesz az élvezet. Be is ültem így két többszörös olimpikon és egy kox négyes világbajnok mögé kormányozni és neki láttunk a legjobb mesterségünk gyakorlásához. Bevallom meglepett ami történt. A srácok úgymond "pericoloso" evezést nyomtak. Ölben egy picit megálltunk, majd egyből mentünk a vízért. Ez hihetetlen élmény és sebesség volt. Aldo 24-és csapásszámra tette az alapot és nem volt innen lejjebb. Érződött, hogy mind a 3an váltott evezősök (jobb kéz hamarabb forgat, mint bal), de ez nem zavarta őket, sem az alacsony villa, sem az örvény. Fent a szigetspiccnél megkérdezték hol vagyunk, hol lehet egymás ellen nyomtatni. Kik a jók most a magyar evezésben, majd a Kiságban hazamentünk. A Lugano olyan sebességet és "drive"-ot kapott, mint még sose. Remegett a hajó orra az erőtől.

Este vacsora után időben feküdni tért mindenki és a másnapra készültünk.

7:10kor érkeztem az ébredező Danubiusba. Épphogy csak elkezdtünk pakolni már rohannak kellett a vízre szálláshoz. A szerbek késtek az érkezéssel és így persze a rajtnál is, de szerencsére mind ott voltunk. Sajnos bedöglött a plusz motoros, így nem volt behívó, de azért csak elrajtoltunk. Mindig megtudok lepődni mennyire hosszú és egyben mennyire rövid tud lenni a egy-egy szakasza a versenynek. Most a kiságbeli szakasz rövidnek rémlik, de a finis egy élethosszig tartott. Megérkeztünk mind rendben a célba és legnagyobb szerencsénkre nem volt hajó, ami jött volna! Sajnos csak olyan rendezvényekre lehet lezárást kérni, amik a teljes Dunát blokkolják és mi nem estünk ebbe a kategóriába.

Olasz barátaim is megérkeztek a vintage Web nyolcasban, ahogy ők nevezték. Kiegészülve 3 magyar és egy francia evezőssel és egy kis kormányossal.

Párhuzamosan indultak már a cégek versenyei és még mindig nagyon szép kellemes időnk volt! Nem volt szél és a nap is sütött.

Kikötés után rohantam cégem csapatait megnézni, mert még volt hátra verseny és így kicsit le is maradtam az eseményekről, de a parton nagyon sok pozitív szóval találkoztam. Mindebből arra következtetek, hogy sikeres versenyt rendeztünk! A cégek versenye megmozgatott majdnem 300 szinte teljesen amatőr sportolni vágyót (hihetetlen néhányan közülük mennyire akarták a győzelmet), a Budapest Kupával pedig összeraktuk azt a kicsi extrát, ami kell a magyar evezésbe, ami kell Budapestre, hogy az evezés európai térképére rákerüljön.

Természetesen tudom, és tudjuk, hogy van mit fejleszteni (pl.:gps-es időmérés) van még hely csapatoknak, de remélem jövőre még többen leszünk és legalább annyi külföldi csapat lesz, mint magyar.

A céges verseny kicsit mintha elérte volna korlátait, hiszen 30 csapat mozgatása nagyon nagy kihívás, ezért is kellett idén kihagynunk a középdöntőbe, de jövőre megtaláljuk a módját, hogy annak a 300 embernek további élményeket adjunk! Gratulálok ez úton is az abszolút győztes EM Social clubnak!

A nyolcasokat idén egyébként a Csepel nyerte, 2. Helyre szorítva a tavalyi győztes szolnoki TEE-t és harmadik helyen az én olasz barátaim, akik a verseny és a jól megérdemelt gulyás után kedvesen az orrom aládörgölték, hogy felajánlották, a helyet a csapatban, de most inkább elmennek enni egy KURTOSt.

Így ért véget a verseny, nem is beszélve a normál evezős csapatokról, de belőlük a versenyek miatt sajnos csak nagyon keveset láttam, sebaj majd jövőre jobban figyelek.

A következő verseny szervezése már így is elkezdődött. 

A Az olasz csapat: Aldo, Marco, Marco és Massimo.

Ui.: Keveset beszélünk az evezés általi kapcsolat építésről, de a Budapest Kupa és hasonló nyolcas versenyek pont ezért jók, mert új ismeretségeink utazásink révén kilépünk a megszokottból, a középszerűből és valami újat tanulunk. Én még nagyon sokat szeretnék tanulni az életemben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.