After the after

2012.07.29. 14:25

Az elmúlt hetekben nem tudtam foglalkozni sok fontos dologgal. Mire gondolok? Most elsősorban a blogra, az élmények megosztásával, amit az evezés adott és amit a barátok és a család adott az evezésemen keresztül nekem. 

Az afterparty 

Hétfő este megültük a "hivatalos" Danubius OB afterpartyt. A különleges ízt az eseménynek a nagyon jó hétvégi eredményeken túl (Zarándy) Pali bácsi 70. születésnapja kölcsönözte az estének. Az utóbbi dolog miatt, még nagyjából időben is érkeztem és nem késtem le a köszöntést, amin nagyon sokan voltunk. Nem csak az "aktív" versenyzők közül, de a "régiek" közül is. A vicc az egészben az volt, hogy egyre több 1 méternél alacsonyabb emberke szaladgált körülöttünk, akik mind olyan klubtársunk hozott mágával, akik az élet másik területein próbálják vagy fogják kipróbálni magukat. 

Pali bácsi

Palit, csak, hogy az ünnepeltről is szóljon a bejegyzés, nem tudom hányan ismerik a fiatalok közül. Mondjuk, aki rendszeres résztvevője a közgyűlésnek biztos, hisz Palya májusig több, mint 10 éven keresztül volt az egylet gazdasági alelnöke. Hajóban mostanság keveset látni, de ergon gyakran edzett a klubban a téli időszakban. Nagy maraton futó volt mikor én megismertem, aki sokféle futott már a világban. Az egész családja evezett és evez, (Bea, Nóri és Palkó neve ismerősen cseng igaz? Sőt édesanyja is lapátot ragadott, erről cikket Ali Anna fog tudni ajanlani). Civilben mérnök, sőt komoly mérnök, aki menedzseri kvalitásait is megmutatta, mikor az Erőterv Rt. Vezérigazgatója volt a 90-es években egészen nyugdíjazásáig. Az én legjobb élményem San Remoban volt Palival, amikor 2008-ban a tengeri vbn voltunk. Szokásos csapat, lányok, fiúk és Pali bácsi, aki valamilyen oknál fogva óriási kíváncsiságot mutatott a tengeri evezés és a tenger iránt. Egyik este a kempingben, ami a tenger partján, de egy 15-20 méter magas szikla falon kitettük az egyik asztalt, jól megpakoltuk minden féle jóval és finommal és egész este ettünk, ittunk, beszélgettünk miközben a Nap lement a kék tenger felett fújt enyhén a szél és nagyon jól éreztük magunkat. Egyszerűen, az jó volt.

After 2.

A buli nagyon jól sikerült. Erről talán ennyi elég is, mert talán a túl jól sikerült is enyhe kifejezés lenne. Tánc, öröm, mulatság és négy üveg bor Pali bácsi terméséből;)

Bajnokság after 1 - klub

A bajnokságra visszanézve nagyon sok jó élmény, emlék jött össze. Nem csak az eredmény oldalról, bár az is fontos. A valahova tartozás és az együtt lét is jó volt. Régóta először tartottunk nagy gyűlést első este, ahol megtudtam, hogy mivel felnőtt vagyok nem tartózkodhatom a szobámban este 10 óra után (valahogy így jött ki a mondat). Remélem lesz jövőre is, de minden este. Mert nem csak első este kell információt megosztani, és összefoglalni a napot. Aztán az, hogy évek óta elöszőr tóltunk össze 4 asztalt a fagyizóban a főtéren különosen jó volt! Ezek szerint nem vagyunk kevesen. Persze az eredmények mellett sem lehet elmenni, ha már egyszer Országos Bajnokságon voltunk. A lány vonal ismét erősödik, ami nagyon jó dolog, hisz ifiban nem kevés, de nagy is sok női bajnokságot nyertünk és tanulót is meg felnőttet is. De nem feltétlen az érem a fontos, a cél. Közhely, de a részvétel is nagy érték! Az, hogy odaálltunk megmérettettünk. Különösen igaz ez a felnőtt fiúkra, de sokan mások is magukra ismerhetnek. Az, hogy 4 korosztály nyolcas versenyében 6 hajóval indultunk és ebből 3-t megnyerünk nagy dolog, de az, hogy a másik 3 hajóval odaálltunk nem sokkal kisebb. Mindig azt szoktam mondani, mert nekem is ezt mondták, mindenből annyit lehet kivenni, amennyit beletettünk és a felnőtt fiúk biztos tudtak volna még egy kicsit beletenni, de itt a lehetőség, a jövő év. Aztán meg meglátjuk, hogy jövőre tud mindenki az idén kijelölt úton fejlődni! Mert már elkezdődött az új év és idénre még kell tervezni pár ezer kilométert a vízen! 

Bajnokság after - Szkiff, hosszú sztori

Nekem a tavalyi év volt egy bizonyos mélypont. Amikor hazajöttem Olaszországból sok minden megváltozott, sok minden a klubban és ugyanígy a vízen is. Kint nagyon sokat tanultam az evezésről. Egy nagyon nagy klub nagyon kicsi evezős szakosztályában eveztem, egy nagyon jó csapatban, főként serdülők kel és veteránokkal. Kint egyedül eveztem az edzések 65 százalékékában,  de amikor együtt eveztünk az nagyon jó volt! Nem technikai, vagy edzés módszertani dolgok voltak a legfontosabbak, hanem az evezős élet. Itt vettem észre először, hogy edző nélkül nagyon nehéz. Nem csak mert nincs támpont, visszajelzés, külső motiváció, hanem mert, ha nem figyel oda az ember nagyon hamar tud túledzettségi állapotba kerülni. Rossz edzés távokkal, rossz edzés intezitásokkal. Azonban volt egy-másfél hónap amikor valamiért nagyon jól kijött az edzés, amit akkor saját fejből és főleg érzésből csináltam és sikerült beallitanom a legjobb 6 kilométeres eredményeket ergon. Ez bizakodásra adott okot a jövőre nézve.
Viszont mikor hazajöttem egy válságos időszak következett. Nem csak a hazatelepülés általános traumája ütött ki, de az is, hogy gyakorlatilag egyedül maradtam a klubban a normálsúlyú versenyők között. Mindenhez két ember kell és valamiért a 2011-ben nem sikerült eleget együtt eveznem senkivel sem. A munkám és vállalkozásom is új időrendet és munkafegyelmet követelt tőlem, ahova nagyon nehéz volt besuvasztani a megfelelő edzés mennyiséget és minőségi (értsd.: technikai színvonalú) evezős kilométereket. Persze mindig történnek pozitív dolgok, és idén év elejére összeállt a munka és a magánélet egy megfelelő rendje, hogy az edzéseket összeszervezzem a munkával. Bizonyos dolgokról le kellett mondani, így még az olaszországi átlagnál is kevesebbszer találkozom a családommal és a blog is hiányt szenved, de a kilométerek megfelelő minőségben elkezdtek jönni tavasszal. 

Szkiffre készülni

Kellett ehhez, hogy leköltözzek Csepelre. Nekem ez nem csupán a "jó víz - rossz víz" dolog miatt kellett. A soroksári Duna közelebb van munkahelyemhez, így kevesebb időt töltök utazással és mivel kevesebb embert ismerek, kevesebb időt töltök beszélgetéssel, több jut evezésre. Sokat bajlódtam egy derék sérüléssel és megfázásokkal is, de rájöttem mi lehet az ok: van két lyukas fogam, amit augusztus folyamán meg kell csináltatnom. 
Az ob az idei felkészülésemnek a mércéje volt. Ugyan nem indultak el néhányan, akik biztos komoly versenyzők lettek volna a mezőnyben, de azért volt egy hasonló nehézségű mezőny, mint tavaly. A program, amit csináltam eljuttatott egy fizikai állapotba, amivel odamertem állni. Egy célom volt döntőbe jutni. Nem tudtam, hogy mennyi esélyem van, mennyire vagyok erős vagy gyenge. Itthon nem versenyeztem szkiffben a válogató óta, ami nagyon foghíjas volt. Ott Csankó Peti is Kiss Olivér vert meg. Petivel versenyeztünk még Bledben és hozzáképest el tudtam magam helyezni. Ebből is látszik mennyit fordult a föld 2 év alatt, mert akkor még Petinek kellett elhelyeznie magát hozzám képest. Verseny előtt, versenyben, verseny után 

A beosztást látva előző nap nem lettem boldogabb. Keménynek ígérkezett az én szempontból. Csankó és Galambos, a két szkiff válogatott, Kiss Olivér és Elekes Szilveszter, akiket már régen nem vertem meg és Kaszás Kornél, aki azért csak nyert tavaly egy ifi szkiffet, ha jól emlékszem. Kemény mentenek ígérkezett. Rajt után hátul találtam magamat a mezőnyben, de volt már ilyen. A különbség csak az volt, hogy Laci (a Szekér) buzdítására nem pánikoltam, mint az elmúlt két évben. Csak eveztem, ahogy tudtam, minden csapásban jobban, mint az előző. Minden csapásban gyorsabban egy cm/s-mal. Nyugodtan mondtam magamban. Csináltam a versenytervemet, amit elhatároztam. Felnéztem a szkiffben, évek óta először, és láttam mennyire szép a Maty-ér mikor a vízen csillog a fény és belenézek az üres pályába. 1000 méternél már ott eveztem Elekes és Kiss mellett és azt éreztem bírom. És bírtam és csináltam és mentem. El tőlük 1250nél már elaraszoltam és szépen a védelmi pozícióba helyeztem magam. Mikor az utolsó 250 méterre értünk Olivér egy finist indított, de tudtam reagálni és mikor beértünk a célba várva vártam, hogy a speaker bemondja, hogy én lettem a harmadik, hogy biztosan nem néztem félre és biztosan bent vagyok a döntőben! És amikor bemondta, minden fájdalom, kudarc és szomorúság távozott belőlem, ami az elmúlt 1,5 évben felhalmozódott egy üvöltés formájában, azzal, hogy elértem célomat és bejutottam a döntőbe. Ez nagyon nagy dolog most az én életemben és nagyon nagy hálával tartozom azoknak, akik segítettek ebben. Fruzsinak a minden napokért, minden napért, Lacinak a megmondásért, Rárónak az utolsó smsért, szüleimnek a hitért, Xenonak a tanácsokért és mindenkinek, aki átélte az örömömet ezzel az eredménnyel. Egy pillanattal sikerült becsapni a halált és lépni egyet valóban előre az életben.

A döntő már plussz dolog volt, persze játszottam a dobogó gondolatával, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de nem úgy, mint évekkel ezelőtt. Ez nem olyan döntőbe jutás volt mint mikor az előző években döntős, érmes voltam, vagy mikor nyertem. Ez sokkal nehezebb volt, mert már az egy jelentős teljesítmény volt az egy nappal korábbi teljesítményemhez képest. A döntőben emiatt felszabadultan álltam oda. Arról nem is beszélve, hogy a délelőtthöz képest most időben szálltam vízre. Mikor beálltunk a pontonra azt hittem még van időm végiggondolni az életemet, a versenyt a jövőt abban a két percben, ami még hátra volt a rajtig. Aztán a bíró beállított minket, elkészülni, rajt. Egy csapást hallottam magam mellett és ekkor eszméltem, hogy valamilyen különös okból a versenybiró nem a hivatalos szabályok szerint indított (pontosabban utólag kellett végig gondolnom) se a gyorsított rajt, se a csapatok nevei nem hangzottak el. Így csöppet lemaradva szálltam harcba a pályán. Mikor 350 méter környékén körülnéztem, hogy mi történt azt láttam, hogy a mezőny három részre szakadt, Galambos, Csankó és Rozsos (meglepetés), Bendegúz és Chalupa Jani, valamint 3. bolyként én. Ebből kellett a legtöbbet kihozni és ki is akartam. Nem sokkal később már Bende és Jani mellett eveztem és azt éreztem minden pillanatban, hogy el tudok menni és ezért küzdöttem. De nem sikerült. Ami viszont más volt, ebben a szituációban, mint az elmúlt egy évben, hogy nem zavart. Csak azt csináltam, amire felkészültem: eveztem. Amikor eljött a pillanat, hogy finiseljek finiseltem. Emeltem a tempomat és az erőt. Éreztem, hogy nem megyek el de küzdöttem a vonal felé. Kuzdottem a végsőkig. Küzdottem magammal. Mikor beértünk és bemondták, hogy én jöttem ki rosszabbul a finisből csak kicsit zavart, mert jó verseny volt, jót eveztem. Az, hogy a többiek mit mentek nem igazán érdekelt. Végiggondoltam a napomat és elégedetten vezettem le. Ami utólag zavart az a rajt volt, hogy a bírónak a hanyagsága, oda nem figyelése kizökkentett. Persze a többieknek is így hangzott a rajt, mégis jobb lett volna, ha nincsen ez a tényező. Az pedig, hogy korábbi edzőm szerint nagyon jó volt a vízfogásom különösen jó érzéssel töltött el.

Összefoglalva 
Összefoglalva, idén is lement az ob, amin a klubunk jól szerepelt. Az after party nagyon jól sikerült (túl jól), a szemelyes eredményem jó érzéssel tölt el és tovább edzek. 
Utóirat
A hajómat már összeraktam, és nem sokára evezek Bajára, de előtte még megnézem Menyát és Lacit a messzi Oxfordban, mert itt is kell egy kicsit evezni! 

Pest még olimpia is van!

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr414684827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.