Események az elmúlt hetekből

2009.08.04. 14:01

Túl sok minden történt az elmúlt két hétben, ahhoz, hogy akár csak egy témáról is normális bejegyzést tudjak írni, így most kvázi összefoglalom az elmúlt másfél-két, de inkább két és fél hét történéseit.

Országos Bajnokság - Szeged újratöltve

Először is a korábbi OB-val kapcsolatos bejegyzésem nem teljes, tudjátok mért – mert az eredményekről szól, nem a valós élményről, nem a szegedi hőségről, a Maty-ér forró vizéről és nem a versenyről. Persze a végén csak számok, és jegyzőkönyvek maradnak meg, mint bizonyíték, de az emlékeink a legfontosabbak.

Te mire emlékszel az idei OB-ról?

Én emlékszem a szkiffdöntőm előtti bemelegítésre, mikor a hőséget alig elviselve beálltam a rajthoz és utolsóként hagytam el azt. Amint utolértem a mezőnyt, és ahogy versenyeztem, ahogy Galambos Peti „megtréfált” engem és a többieket is.

Emlékszem a rengeteg fagyira, amit ettem és jegeskávéra. Arra, hogy Menya nem tudott jönni, mert eltörte a bordáját három héttel a verseny előtt és arra a tíz percre, amikor a tanuló lány négyes (Mészáros-Gerván-Bene-Polivka-k:Bene) a befutó után az eredményét várta és felsikoltott örömében és könnyek közt evezet a díjkiosztóhoz, mikor megtudta, hogy második lett.

Láttam a férfi ks négypárok befutóját, ahol nem tudtuk megvédeni a bajnoki címet, és ugyanígy négyesben sem, ennek minden előzményét és okát és elmondhatalanul sokkolt a nyolcas második helye, mintha fejbe vertek volna.

A legjobb győzelem, amit Danubiusostól láttam a férfi kielek versenyében történt, ahol Bersényi és Szilassy bevarázsolta a hajót a célba, éppen csak a második előtt, hogy büszkén kiállhassanak a dobogóra.

Sosem fogom elfelejteni Pál Tibi bácsit, amint a dubló rajt előtt „evakuáltatja” a ponton, és mi mindannyian be vagyunk sz**va, hogy hogyan fogjuk végig evezni a pályát, aminek nem látszott a vége a vihartól. Ugyan tisztán tudunk az élen haladni Lacival, de félpercenként látok egy villámot a távolban a szürke ég alatt, és arra gondolok, hogy csak nem fog belénk csapni.

Nyolcas előtt, mikor már összeszedtük szedett-vedett csapatunkat, hogy győzelemért szálljunk vízre és a sztrók elmondja, hogy mit fogunk csinálni, hogyan fogunk evezni és győzni, és mikor nem így sikerül már ismét ott állunk 9en a stégen összeölelkezve és megköszönjük egymásnak, hogy itt lehettünk együtt. Mindannyian szomorúak vagyunk, de tudjuk, hogy mindenki benne volt mindennel és ennyire volt elég. Amit beletettünk, azt vettük ki. Aznap annyira volt elég a szegedi hőségben a lelkesedésünk.

Sajnos a lányok sem nyernek, így nincs torta. Viszont minden idők legjobb csoport fényképezése volt idén, mikor a klub egy emberként skandálta: „Anna, Anna”, hogy a ks győztesünk se maradjon le a képről.

A hazafelé az M5-ösön a naplementét és Ipodból bömbölő zenét immár a sokadik OB-mon.

U23 VB Racice – 2 helyett 3

Az U23-as vb-ről szó sem esett, igaz egyéb forrásokból biztos mindenki tudja mi történt és mi nem történt.

Hogy mi történt? Három Danubiusos vett részt a döntőkben és az egyik edzőt is mi adtuk. Csepi, Ráró a négypárban edzőjükkel Forró Dezsővel nagy akarral mentek ki. Nem volt alaptalan, ami céljuk volt: egy jó verseny és dobogó. Ez talán nem is lett volna nagydolog, hisz idén sokszorosát edzették együtt, és tudtak fejlődni ergon és vízen is, évközi versenyeik bíztatóak voltak, és bár sok minden hátráltatta őket az év során, mégis, a szerencse úgy tűnt, mellékjük áll. Legalább egy kölcsön kapott Empacher négypár formájában. Minden jól is alakult. A középdöntőben harmadik legjobb idővel magabiztosan jutottak tovább, de valami elromlott. A másnapi döntőben már hiányzott valami, a srácok szerint a billegés, edzőjük szerint a pálya és az ellenfelek fizikai fölényén múlott, hogy nem tudtak előrébb végezni a hatodik helynél. De ez talán lényegtelen is, csak egy dolog számít, hogy jövőre ugyanezen versenyen jobban szerepeljen a csapat és maradjon meg, folytassa.

De van még egy szereplője a versenynek, aki mellett nem haladhatunk el szó nélkül. Sándor „Satire” Áron ugyanis a bajai Forrai sajnálatos vakbél műtétje miatt, előlépett az u23-as négyes tartalékává és egy héttel a verseny előtt megkapta a lehetőséget a versenyen való részvételre, ahol az 5. helyet szerezték meg. Míg az előbbi esetben félig üres, itt félig tele volt a pohár, hisz Áronnak ez volt az első komoly nemzetközi versenye, ahol csapatával sikerült egy jó eredményt elérni.

Bp-Baja 165 km föntről, le

Mert volt Bp-Baja is a hétvégén és sokan részt vettek rajta az egyesületből, így két négypár (Rózsa Bálint, Galiba Gerda, Hahn Fanni Ligeti Zsolt, Farkas Gabi és Csányi István és unokaöccse, Horváth Márk, Horváth Menyhért, Garamvölgyi Gál), egy szkiff (Faragó Tomi) és egy dubló (Vanczák Gergő és Orbán Gergely). Mindenkinek gratuláció és öröm ujjongás jár azért mert ezt teljesítette. Egy az enyémnél jobb írás a versennyel kapcsolatban a következő linken Normanka tollából.

Fura volt részt venni ezen a versenyen számomra. Még sosem tettem ilyet és nem tudom (hiszem) hogy még egyszer meg fogom e csinálni. Mikor először felmerült három, négy hónapja a gondolat a fejembe, arra gondoltam, hogy nem tudom mi lesz jövőre, hogy pontosan értsetek, tudom-e hozni azt a szintet, amit idén, vagy tavaly. Aztán egyszer csak megkérdeztem Vanczáktól lenne-e kedve megcsinálni velem. Ahogy közeledett a verseny két-három hete megint leültünk és megbeszéltük, aztán napról napra egyre többet gondoltam rá, többet beszéltünk róla. Beállítottuk a hajót, megnéztük a szinteket, megbeszéltük, hogy a szigetről indulunk, és nem evezünk le előző nap (ennek köszönhetően majdnem el is süllyedtünk a Szabadság híd alatt háromnegyed ötkor).

Háromkor keltem, három óra 5 perckor már telefonált Gergő, hogy biztos felébredtem-e. Taxival mentem a Margitszigetre, a ChaChaChaban még nagyban nyomták a bulit és az Out of Space legendás Prodigy feldolgozására sétálta be tíz liter folyadékkal, némi basicával és keksszel a klubhoz. 4:30-kor rúgtunk, hogy épp időben érjünk a rajthoz, ami idén a Lágymányosi öbölből indult. 1997-ben eveztem utoljára a Dunának ezen a szakaszain, Dunaújváros, Paks, Kalocsa, Szekszárd. Mennyi minden változott, Dunaújvárosnál az új híd, Kulcsnál a szélkerék még sosem láttam őket.

Persze maxos rajttal indultunk és a sebességmérőt kihasználtuk, hogy folyamatosan tartsuk a sebességet, vagy lássuk, hogy változik az. Az idő tökéletes volt, felhős, borongós volt az ég. Északi szél fújt. Mikor két nappal később ugyanitt haladtam autóval annyira fura volt látni a Dunát. Az első 50 kilométer csak úgy repült. Egy szabályunk volt: a hajónak mindig mennie kell, vagyis egyszerre csak egyikünk pihenhet, de ez a pihenő is csak annyi volt, hogy bevettem a számba a banánt, vagy ittam egy korty isostart.

És így haladtunk, nem beszéltünk. Nem volt miről. Eleinte még bejelentettük, ha megálltunk, de ezt a végére már elhagytuk/tam. Evezni, ahogy bírunk, valahogy ilyen volt, a vizet néztem, néha mikor Gergő szólt, hogy itt, vagy ott a következő ellenőrző, vagy főbb áthaladási pont azt megnéztem.

Paksnál volt az első szenvedéssel teli szakasz, amikor a Duna nyugatnak fordult és tíz kilométert ellenszélben eveztünk, nem volt fárasztó csak a sebesség csökkent, fusztrált, zavart.

Kulcs előtt a bozótban ott állt a „csákó hajó” a semmi közepén, ahelyett, hogy a Batthyány-téren vesztegelt volna – ezen picit elgondolkodtam. Szürreális volt, mint az egész, a túra, vagy inkább verseny. Mert mi versenyeztünk, versenyeztünk az idővel: Földvárnál 4 óra 30 perc alatt voltunk ott, Kalocsánál 7 óra körül. Reálisnak tűnt a csúcsdöntés és haladtunk is feléje. A Szabados 84 km eltörpült e mellett a táv mellett, mégis 7 óráig nem éreztem különösebb problémát, egészen Kalocsáig. Kalocsánál már sütött a nap, egy dublóban frissítővel kínáltak, de a kiszélesedő Dunán mi csak toltuk. Aztán történt valami, nem igazi fájdalom, görcs (a vizelési problémán túl) semmi. Egyszerűen lassulni kezdtünk, a tempo maradt, de a szél már nem hajtott annyira és a Duna is lassabb lett és Én is. A Szekszárdi híd előtt 8-9 km már túl sokat vesztettünk, de a hídig nem mondta ki egyikünk se, hogy ez lehet, hogy nem fog menni. De ott valahogy összeesett a csúcsdöntési kísérlet: egyszerűen nem jött ki „matematikailag a dolog” akármit változtattunk. Így új cél kellett: 10 órán belül érjünk be. Az abszolút csúcs egyébként 9 óra 26 volt, amit egy német kormányos négypár tart.

És folytattuk. Ahogy közeledtünk Bajához kilométerről kilométerre gyorsultunk és az utolsó 8-9 kilométerben ismét elértük az eredeti utazósebességünk és teljes sebességgel berobogtunk a célba. Sikerült a 10 óra, sőt 43 perccel megdöntöttük a dubló csúcsot 9 óra 43 perces időnkkel.

Áthaladni a célon, számomra, aki 15 év evezés után először teljesítette ezt a „misztikus” távot olyan volt, mintha az egész evezős karrieremet egy dudaszóba sűrítve kaptam volna meg, egy injekcióban, egy pillanatban.

Nagyon jó volt beérkezni kikötés után kezet fogni Gergővel, lefeküdni. És mikor Gergő apja megkérdezte tőlem mi a jó ebben, csak ennyit feleltem:

- Nem tudom.

Képek itt::

Illetve ha valaki tud linket jelezze nekem, ugyan úgy az OB fotókra is szükség lenne…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Orbán

15 komment

Címkék: danubius margitsziget szeged evezés országos bajnokság danubius nemzeti hajós egylet

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr931288221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orbán · dnhe2.blog.hu 2009.08.04. 14:07:50

Az elmúlt három hétben elhanyagoltam a blogot, de, amint látom a múlt hét pörgött a legjobban :)

Annának köszönöm a támogatást, hogy valaki más is írjon élménybeszámolót, de tőled is várom!!!! :)

Amúgy meg kilátta a halálos közellenséget Vincent Cassellal? már két hete nézem, baromi jó...

Grilezés valaikor a tenőn naplementében, mint OB után?

Bowside - evezős honlap

Danubius Nemzeti Hajós Egylet Blog

Friss topikok

Elérhetőség

Díjak, támogatás

Visitors

Címkék

Linkek

Archívum

2009.08.04. 14:01

Szerző: Orbán

Címkék: danubius margitsziget szeged evezés országos bajnokság danubius nemzeti hajós egylet

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Orbán · dnhe2.blog.hu 2009.08.04. 14:07:50

Orbán · dnhe2.blog.hu 2009.08.05. 16:54:10

Orbán · dnhe2.blog.hu 2009.08.18. 12:34:45

Orbán · dnhe2.blog.hu 2009.08.18. 12:35:21