Stop…a hét szentségit…stop…de megküzdöttünk magunkkal…stop…stopshop.

Kb. ennyi volt nekünk ma, mármint mentünk egy kemény, fizikailag és szellemileg is ki nem elégítő pályát. Persze ez nagyon negatív. A lényeg, hogy 1000 méternél azt éreztünk, mint, amit 1700-nál kellett volna. Mivel az első hely alakulásába már sem mi, sem sokan mások nem tudtak bele szólni, így lelazítottunk a végére egy kicsit – mármint sikítva, de nem nevetve eveztünk a célba.

Párhuzamosan ezzel, nagyon jó érzés volt látni, amint Anna és Zsuzsi bejutnak a döntőbe, teljesen tisztán. Most nem a végére maradt a teljesítés, de a rajt nekik se sikerült valami fényesen, a hátsó pozícióból hozták magukat előre.

Ami a többieket illeti, a kép vegyes. A peror és Tomi helyezése elfogadható, sőt! Kata saját bevallása szerint nem helyeselt, a négyessel, pedig nem értekeztünk még…

Viszont délután felfedeztük újból egymást Lacival – na ne gondoljatok semmi olyanra - egyszerűen csak kimentünk és eveztünk egy olyat, ami holnap nagyon fog kelleni és remélhetőleg menni is fog.

Az idő hideg, szeles. A pálya kelet-nyugati irányú, viszont a szél csak északról fúj. A nap nagyon zavaró. Holnapra 12-16 fokot mondanak, ami azért zimankos lesz.

Végezetül, mindenkit kérek, küldje az energiát…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.