Ezzel a Sub Bass idézettel kezdem a bejegyzést, mert jó evezőshöz híven mi is elkezdtük a 2009-es évet, ami úgy tűnik az ergo versenyek jegyében indul a DNHE versenyzői számára. 17.én  Alliquander Anna versenyzett Amsztredamban (aminek világcsúcs lett a vége 20 percen), ezen a hétvégén  pedig a TEE bősz légiósával Juhász „Bobo” Adriánnal és Szekér Lacival, vettem részt az osztrák ergobajnokságon.

A versenyt Linzben rendezték, valószínűleg ennek tudható be, hogy a tavaly sikereket halmozó szegediek nem jöttek el (Márton „medve” Gábor biztosan versenyben lett volna az első helyért idén az öreg Ralph-fal).

A távolság miatt előző nap érkeztünk és Wirt am Fallban szálltunk meg 15 km-re Linztől. Ennek köszönhetően végre egyszer tudtunk várost is nézni a versenyt megelőző este. Európa Kulturális fővárosában tettünk egy sétát, persze nem kell sokra számítani, igaz sok szépen és színesen villogó építmény biztos jó programokat kínál, de mi „csak” sétáló utcát találtuk meg. Ittunk egy forró csokit is....

9 óra körül indultunk el a verseny helyszínére, ahova fél 10 körül meg is érkeztünk. A borsos 13 eurós nevezési díj befizetése után el is foglaltuk helyünket a lelátókon. Végignéztünk egy nagy adag veterán és iskolás futamot mielőtt melegíteni indultunk volna

A bő negyven perces késé után kb. 20 perccel 13 óra után le is rángattuk a futamot, ki, hogy bírta.

Szekér Laci és Bobo is egyéni legjobbját produkálta, 6:08 és 6:07-es eredményével, amivel 2. és 3. helyet szerezték meg az „öreg” Ralf Keibrich mögött, aki azért elmaradt az eredetileg beírt 5:55-ös idejétől, de még így is „könnyen” nyert 5:59-cel. A srácoknak bejött az egymással való felkészülés, bár kétségtelen néha nagyon el tudják ugratni magukat a normális mennyiségektől. De ezek szerint beválik, szinte végig fej-fej mellett haladtak és a végső 150 méteres finisből Adrián jött ki jobban, igaz ő mindig is jobban kaparta a végét. Most mondjuk, nem lehettet hallani semmilyen obszcén kifejezést. Meg is lepődök így, hogy visszagondolok

A rajt kicsit nehézkesen indult és már engem is zavart, hogy a negyedszerre is kiugrással végződött az. Majd meglátjuk mi lesz Szegeden. Míg Adriánék mondhatni tökéletes pályát rángattak én a szokásos év eleji lassúsággal küzdöttem. Ez sajnos az eredményem is látszott 6:21-et simán edzésből, edzés közben is szoktam bírni. Most az év első komoly terhelésén elég nehezen vették a lábaim az akadályt. Sebaj, legalább mindannyian tudjuk, hol tartunk.

A futam végén még az öreg Max Schellenbacher is köszöngetett mindenkinek Én csak egy „Wie gets-re” bírtam a kommunikálást. És Rose am Wörthersee szórólapot is kaptunk.

A díjkiosztón a srácok kiettek magukért, úgy szorították meg Keibrich karját, majdnem leszakadt.

A versenyt követően még egy pár virsli és egy jó sacher tortát is elfogyasztottunk, és Haza felé csak a Sub Bass Monstert küldtük Adrian Audi 80-asában az A7esen Bécs felé…

A rajt, a finis és a komment a video sarokban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.