Denk András, a DNHE elnöke házigazdaként köszöntötte a Margitszigetre kilátogató evezősöket és evezősbarátokat, majd Dávid Imre, a MESZ elnöke hivatalosan is megnyitotta a 2008. évi evezős versenyévadot. A verseny kedves hagyománya már a hajókeresztelő, amely ezúttal egy hajó adományozási ceremóniája is volt egyben. A Szerencsjáték Zrt. egy fixüléses tízevezős hajót adományozott a Down Alapítvány részére. A down-os gyerekek az ép sportolók segítségével azonnal ki is próbálhatták a hajót, melyet az adományozóra is utalva "Szerencse" névre kereszteltek. A DNHE már évek óta együttműködik a Down Alapítvánnyal, lehetőséget adva a fogyatékos gyerekeknek, hogy ép társaik segítségével és szakemberek irányításával ők is megtapasztalják a vízenjárás élményét. A tavaly indult nemes tradíciót folytatva, a MESZ Hagyományőrző bizottsága és Ott Zsuzsanna főtitkár az emlékezés jegyében koszorút helyezett el a Nemzeti Hajós Egylet ill. a Neptun Budapesti Evezős Egylet emlékköveinél, melyeket annak idején az I. Világháborúban elesett evezősök emlékére állítottak.

A versenyek során a tízevezős hajók (az angol királyi tízevezősök mintájára készült hajók) továbbra is főszereplők voltak: egyetemek és céges csapatok mérhették össze erejüket. Az egyetemek versenyében magabiztos győzelmet aratott a Pannon Egyetem Georgikon Karának csapata, a döntőben maga mögé utasítva a BME és a Pannon Egyetem Veszprémi Karának versenyzőit. A "fapados", azaz a cégek közötti versenyt az ezúttal versenyzőként résztvevő Gazdasági Versenyhivatal nyerte, a Microsec Kft. És a Magyar Katolikus Rádió hajóját megelőzve. A hagyományoknak megfelelően volt családi csapatok versenye túra kettesekben; ez a Ganz Vill EK szineiben induló Preil család győzelmét hozta. A serdülő fiúk négypárevezős futamát a MEC, a férfi veterán négypárevezős versenyt a BEE nyerte. A veterán hölgyeknél Danubius-os győzelem született. A felnőtteknél a hölgyek négypárevezősben, a férfiak a klasszikus versenyszámban, nyolcasban versenyeztek. A női négypárt a Külker Evezős Klub, míg a férfi nyolcast a Danubius Nemzeti Hajós Egylet nyerte.
A ragyogó idő, az ízletes gulyás, a kellemes élőzene (Buday Anna énekelt) győztesei egyértelműen a résztvevők, a szurkolók és a vendégek voltak.

(forrás:www.hunrowing.hu - hivatalos beszámoló, írta: Szántó Éva)

Orbán beszámolója 

Amint látjátok, ez alkalommal nem Én írtam beszámoló-összefoglallót a hétvége számunkra legfontosabb eseményéről – a Széchenyi évadnyitóról. Ennek több oka is van, elsősorban, hogy leginkább, mint versenyző vettem részt és nem mint szervező az eseményekben. (Illetve könnyebb volt bemásolni, a fenti tárgyilagos és pozitív hangvételű írást).

Alapvetően ismét sikeres volt a verseny. Persze mindig vannak a pozitívumok mellett negatívumok is, melyeket mi is a klub tagjai, a rendezőség, a „vendéglátók” mind látunk. És mindenki elhiheti, hogy évről évre mindenki azon van a szervező bizottságban, hogy egy magasabb színvonalú és jobb szervezésű versennyel legyünk jelen a magyar evezésben és valóban évadnyitó legyen a verseny.

Sajnos a negatívumok közt leginkább a sok csúszást emelné ki minden jelenlevő, résztvevő. Ennek persze van olyan része melyért a szervezés a felelős, van olyan amiben a versenyzők a ludasak, de sajnos a puszta véletlen is közrejátszhat (ilyen volt idén a Veszprémiek késése a tíz evezősben).

A pozitív dolgok viszont mindenképp túllépnek a negatív dolgokon. Maga megnyitó ünnepség és állófogadás, az egyetemi csapatok nagy száma (akik közt sok amatőr is volt), illetve a céges csapatok nevezési száma. A megnyitó volt talán a legjobb példája annak, hogy tudunk tényleg nagyok lenni, mint magyar evezés, ha filozófia szinten közelítjük meg az eseményt. Nagyon kevés olyan evezős rendezvény van melyen az evezés meghatározó személyiségei mellett, a sajtó és a támogatók is ilyen számban jelen vannak. Nagyon jól sikerült a megelőző „reklámkampány” – rádió, újság mind jelentősen hirdették az eseményt, több helyen találkozhattunk vele (exit, radiocafe, reakcio.hu, stb.).

Persze a legjobb rész számomra mindenképp az az érzés, hogy találkozhatok egy ilyen eseményen régi evezős társakkal, akik már sokszor a családjukkal, újszülöttjükkel érkeznek. A verseny után a halk elpakolás, pihenés, beszélgetés a PM ház mögötti kis udvar részleten a gulyás és néhány sör elfogyasztása jó társaságban. Látni azokat az embereket, akik valamikor meghatározó versenyzői voltak a klubnak és most akár csak egy nap erejéig ismét meglátogatták azt. Beszélgetni munkatársakkal, akik először eveztek életükben és érdeklődéssel fordultak a Danubius vagy maga az evezés felé és lehetőségekről kérdezgettek. Beszélgetni, egy sport riporterrel az evezésről, a gyereknevelésről, a sportról, sportolókról miközben elpakolják körülöttünk a padokat és a nyugvó nap már narancssárga rózsaszín színekben tündököl.

Köszönetet szeretnék mondani ezúton is minden szervezőnek, támogatónak és versenyzőnek, hogy munkájával, segítségével és részvételével segítette, hogy ezekben az élményekben legyen részem/részünk.

(Eredetlieg a kommentek közé akartam feltenni, de úgy gondolom ennek a "kevésbé hivatlos tárgyilagos összefoglalónak - köszönet nyílvánításnak itt a helye.)