Tenger, szél, hullámok és 8,5km
2008.10.22. 14:43
Az eredményekről nem hiszem, hogy sokat kell írnom, hisz a Hunrowing nálam gyorsabban közölte már az eredményeket (hacsak a Pignitzky, Kulifai, Máthé, Bányai, k: Melis Gy. bronzérme), de talán élmény oldalról hozzá tudok tenni Én is az esemény leírásában.
Szóval: képzeljetek el egy igazi, hivatalosan is világversenynek nevezett eseményt, ami nem a válogatottakról szól, nem a klasszikus értelemben vett profi sportról (ami ugye az evezés tekintetében még mindig amatőr kategóriának számít a profi sportok között), nem csupán az eredményről szól, hanem az EVEZÉSről, egy alapvetően más környezetben. Ekkor elérünk a FISA által tavaly felkarolt Coastal Rowing Worldchampionships kezdeményezéshez.
Persze ha győzni akar az ember, nem árt, ha rendelkezik némi tapasztalattal a műfajban. Erre azért van szükség, mert a széllel vagy a széllel szemben való evezés, a pálya négy bolyájának megkerülése, pusztán a pálya követése nem kis és nem könnyű feladat. Hol kell tempót váltani, milyen szögben kell rá menni a hullámverésre vagy merjünk e ütközni és hasonló kérdések csak apró mozzanatok az a legalább 6-10 kilométeres versenyből.
Már tavaly sem voltunk kevesen itthonról, de az idei san remoi verseny után kijelenthetjük: igazi tengeri nemzet a magyar. Sőt a férfi négypárok közt meglehetett volna rendezni az „első magyar tengeri bajnokságot”. 2007-ben 18-an indultunk és már akkor is jó helyezéseket értünk el, de az idei arany és bronz után remélhetőleg a jövőben is sikeresek tudunk maradni, nem beszélve az indulók számának növeléséről.
A tavalyi cannes-i versenyt színvonalát idén San Remo is hozta. Sőt az angol nyelvet beszélő szónokok számának növekedése kimondottan pozitív élmény volt. A tavalyi versenyhez hasonlóan idén is biztosítottak hajókat a rendezők, elegendő számban és csere alkatrészeket is (tulipánt és lapátot is kellett cserélni a futamok között több helyütt is).
San Remo szépségeit nem hiszem, hogy hosszan kellene itt taglalni, de tény, hogy egy igazi olasz városban nem csak a versenyzésre lehet koncentrálni. Ezt a szervezők is így gondolhatták, mikor a megnyitót a helyi Ariston színházba szervezték és a záróünnepséget, mely egyben a díjkiosztó volt a helyi konferencia központba. Sajnos a megnyitón kiütközött, amit már korábban is írtam: a szónokok nem nagyon szerettek angolul beszélni, aminek következtében néhányan el is hagyták a termet, majd a helyi rezesek előadása végképp betette a kaput sokaknál, akik így lemaradtak az est legvégén előadott balett előadásról.
Ravell: Bolero-jára előadott bemutató csodálatos lezárása volt a megnyitónak. Nem vagyok tánchoz értő, de az est és hely színvonalát nagyban emelte ez a végső lezárás.
Jövőre az angliai Plymouth-ban lesz a verseny, bár nem tudom, hogy ennek kapcsán nőni fog-e a versenyzői létszám, belegondolva a helyi klímába.
Egyetlen probléma volt, a Riviéra mintegy 1400 kilométer, de azt hiszem, megéri. A verseny jó alkalmat jelentett sok résztvevőnek és családjának, barátainak, hogy utána őszi szünetként átugorjanak Cannesba, Nizzaba, Monaccoba, vagy esetleg Spanyolországba, néhányan Velencében sétáltak, mi pedig a Garda-tó partján fogyasztottuk el a vacsoránkat.
Végül néhány információ, alapvetően klubtagoknak, barátoknak. Sokan már tudjátok, hogy Pignitzky Bori 3 hónapra elmegy Új-Zélandra, ennek kapcsán indult blogját itt megnézhetitek. Ez persze csak a kezdett, majd szebbíteni fogjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
allianna 2008.10.27. 10:57:46
