„Na figyeljetek! A lényeg az, hogy elrajtoltok és onnantól ENTER van!” Így hangzott az utolsó taktikai utasítás csapatvezetőnk Szabari (Fef) Péter szájából.

Eszembe is jutott ez a mondat, amikor befordultunk a rajthoz nagyjából 420db ellenséges nyolcassal együtt, de aztán ki gondolta volna, hogy ezt annyira komolyan vesszük, hogy a nyolcasban sem annyira komótos 40-es tempót célozzuk meg… az első 3km-en…

No de hogyan is kerültem én a Temzére eme őrült csapatba, aki nem ismer korlátokat tempó, akarat, és bicepsz terén?

Mindig is vágytam rá, hogy részt vegyek ezen az igen nagy múlttal rendelkező versenyen, de sosem volt rá alkalmam, hogy eljussak rá. Igazából most sem. Legalábbis egészen három héttel ez előttig úgy hittem, ebben az évben sem tudom magam kipróbálni Európa legnagyobb nyolcas viadalán. Aztán egyszer csak csörgött a telefon és Adrián(Bobo) finoman közölte velem, hogy jövök a Head-re mert egy hely megüresedett, és sajnos jobbat nem találtak…

Repülőjegy, csomagolás, indulás Ferihegy felé a jól bevált Audi 80-al Adriánnal és Dórival. De előbb egy kis kitérő Csepelre, ahol egy 6km-es kör alatt elvégeztük az egész éves felkészülést a versenyre.

Gyorsan összeállítottuk a beülési sorrendet is: Varga Tomi( VB,EB győztes ks vezérünk) Juhász Adrián( Ifiként felnőtteket verő, U23 kisdöntőző erőnyerő hetesünk) Simon Béla( Miszter 6.04) Szekér László(egy szív egy klub egy élet) Szél Domonkos( Kossuth Lajost megszégyenítő arcszőrzettel) Kelemen Áron( a rém bajáról) Markgrúber Balázs( U23 ks ergóbajnok) Vinkó Gáspár( perorban sztojicsverő egyesünk) és persze Rumi Laci(a kormányosunk).

Miután megvolt az edzés, csapatösszetartás, meg is indultunk a reptérre, ahol aztán némi meglepetésre kiderült, hogy két külön géppel megyünk London két különböző repterére. És mellékesen nincsen szállás… no meg hajó…

Ha csak ennyi a baj, nem hátrálunk meg, majdcsak lesz valahogy. Két részre szakadva, de bátran megszálltuk a ködös Albiont, ahol némi hezitálás után a mi ötfős csoportunk a reptéri terminál helyett Szigeti Gyurika lakását választottuk lakhelyül. Kicsit kényelmetlen volt egy 2 négyzetméteres szobában 4en aludni, de hát nem is pihenni jöttünk ide…

Másnap megkerestük a csapat másikfelét akikhez végül át is költöztem. Itt meg kell, hogy jegyezzem, eddig azt hittem Pesten sok időt tölt az ember közlekedéssel, de ezek után egy 60perces villamos+busz kombó a szigetről Csepelre egy röpke pillanatként fog elillanni nekem. Szóval miután 2 és fél órát buszoztunk Londonon keresztül végre megtaláltuk a többieket. Kicsit javult az összkép, amikor kiderült, hogy hajónk lesz, csak edzeni nem tudunk előtte benne. Úgyhogy evezés helyett inkább beszáguldottunk a belvárosba, meg sem állva a Big Ben lábáig.

London szép város. Hidak, tornyok, óriás parkok, és mókusok hihetetlen mennyiségben. A közlekedés nem olcsó, az étkezés meg drága. Az időjárásra viszont nem lehetett panasz, nekünk elég volt egy pulcsi vagy egy könnyű kabát, a helyi őslakosoknak meg a rövidnadrág, strandpapucs. Igazi angol nyár tombolt.

Szombaton elérkezett a nagy nap, így hát elindultunk kora reggel megkeresni a klubot, ahol öltözhettünk, és hajót kaptunk.

Csak a tisztesség kedvéért pár sort arról, hogy mi is a Head of the river.

London belvárosától pár kilométerrel feljebb a Temzén rendezik meg a versenyt, valamivel kevesebb, mint 7km hosszúságú szakaszon. Ugyanitt zajlik minden évben az Oxford-Cambridge verseny is, csak az ellentétes irányban. Fontos, hogy mindig délelőtt kezdődik a futam, amikor már apály van.

A nevezők az előző évben elért eredményeik alapján kapnak rajtszámot, és nincs megszabva milyen időközönként, induljanak a csapatok. Mi a 19-es rajtszámot viseltük, ami már elég előkelőnek számít a 400 körüli nevezők között.

 Visszatérve a történetünkre. Elértük a verseny helyszínét, és a klubbot, ahol annyira nem vártak, de azért egy hajót csak hoztak nekünk. Először Empachernek tűnt, de aztán nem. Stelph Racing névre hallgatott de Nelo matricát is találtunk rajta, nagyon jó nem is volt, de azt hiszem, bármelyik magyar klub megirigyelné, ha látná.

Hogy milyen érzés is volt versenyezni?

Igazából a futam közben nem láttam, nem hallottam semmit. De a rajt előtt és a visszaevezéskor látottak, így magyar szemmel szinte sokkolóak voltak. Már magában ennyi nyolcast egyszerre vízen látni, ennyi nézőt a partról, hidakról üvölteni, hallani óriási élmény volt.

A pályát, ahogy fentebb említettem, meglehetősen magas tempóval sikerült teljesíteni. De a videó felvételeket nézve, egyáltalán nem voltunk kirívóak a többiek között. Mint ahogy Fefi is megjegyezte: „Ezt a versenyt az nyeri, aki minél tovább bírja a magas tempót.” Bizony be kell, hogy valljam a táv felénél eléggé elkészült a csapat az erejével, és súlyosan visszaesett a tempó 36-37-re.

Az utolsó két kilométeren többször nekirugaszkodtunk a finisnek. Én már a csillagokat láttam, és szellemekkel társalogtam, artikulálatlanul üvöltöttünk, és haladó módon szájjalfestettünk, aztán valahogy a Jóisten segítségével mégiscsak beértünk.

Az összesítésben a 16. helyezést szereztük meg, a külföldi csapatok között, pedig 4.-ek lettünk.

Érdekesség, hogy az első helyezett csapat az Olimpián első hét szkiffes és Iztok Cop alkotta nyolcas lett. Ez is csak azt bizonyítja, amit korábban Orbán Gergő cikkében is olvashattunk, hogy a jó evezősnek mindegy miben evez, csak lapát kell meg hajó.

A verseny utáni nap még Cicával kiegészülve körbejártuk a maradék látványosságokat, ami még az időbe belefért. Az egész versenyt azért megkoronáztuk egy terminálban való alvással, így teljesen kipihenten utaztunk le a dunavarsányi edzőtáborba egyenesen a ferihegyi repülőtérről.

Így hát most itt töltöm üres óráimat, unalmas beszámolók írásával, agyilag és fizikailag teljesen leépülve… Üdvözlet a való világból!

(Ha eddig nem jöttetek volna rá Szekér László fergetes beszámolóját olvashattátok - Orbán)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.