Bardolinho másodszor
2010.10.25. 23:26
Kb. egy éve annak, hogy eldobott a sors magyar hazámtól, ahová ugyan gyakran hazajárok, de mégsem élek ott – mint azt a blog hardcore olvasói tanúsítani tudják. Ne féljetek, most nem egy iszonyatosan émelyítő, könnyekkel tele összefoglaló jön…Nem, azt későbbre tartogatom. Most mindösszesen arról szeretnék írni, hogy mi történt a hétvégén.
Persze mindenek előtt kitekintek a nagyvilágba, legalább főcímekben:
- Menyus Henleyben az élen álom evezésben
- Simon-Juhász páros 2. helyet szerzett Isztambulban és Erdélyi „Óriás” Zsolt részt vett negyedik tengeri vb-jén, Nagy-Pál Tonival és Vajda G.-vel, hogy tovább vigyék a klub stafétáját
- Galambos Peti és Lengyel Mónika elutazott Új-Zélandra, hogy igazságot tegyenek a Föld túloldalán.
- Hosszú távú verseny Vanczák Gergő megmutatta, hogy miből van az ember, a DEK hőseinek
- Hangfalra gyűjt a klub – Vercsi iszonyatos harca a morállal
- Évadzáró a klubban november 6.
Huhh, ez már nekem is sok, pedig lenne még egy-két felírandó biztosan. Sajnos én a fenti események majdnem mindegyikéből kimaradtam, de érdeklődéssel olvastam az eredményeket, amibe sok öröm is vegyült. Edzéseimet próbálom minél magasabb szinten végezni, de a klubban a reggel 7 órai nyitás betesz, így most esténként egy hosszú keménykedést vállalok, vagyis próbálok, ha a sors úgy akarja. Ennek eredményeképpen már kezd is alakulni a formám. A szezonból még két vízi versenyünk van/volt hátra, sajnos a másodikra nem tudok menni – mert haza megyek hétvégére, de a másikon odatudtam tenni magam. 
Ez a verseny a bardolinho-i regionális kupa volt, amin 14 egyesület vett részt, azoknak is leginkább fiatal, értsd utánpótlás tagjai. Ez a verseny azért érdekes, mert a Garda-tavon rendezik, egy öbölben, vagyis egy öböl szélén. Olyan tiszta a víz, mint Bledben, de a tó sokkal hatalmasabb. Egy évvel ezelőtt ugyanitt gyönyörű nap sütés várt, de most valahogy elhagytak minket az Istenek. Köd, pára, eső, de szél szerencsére nem volt. Mindenesetre fura volt nem látni a túlpartot, illetve magát a rajtot sem az egy kilométerre lévő célból. Legutóbb Gavrival indultam itt dublóban, akkor a 3. helyet szereztük meg, amire végeredményben büszkék lehettünk, hiszen Gavrinak az volt élete első versenye és akkor 4 hónapja evezet (a srác azóta leadott 10 kilót és 9. lett az olasz u23-as bajnokságon ks szkiffben. Szerintem le a kalappal előtte). Most klubtársammal ellen kellett versenyeznem.
Minden jól is haladt, időben vízre szálltam, amolyan angolosan, mert stég nem volt és a hajót úgy adták le a parttól másfél méterrel mélyebben fekvő vízszinthez, de vicces volt. Mikor felértem a rajthoz a kikötő túl oldalán már egyből szólítottak is. Ezen meglepődtem, mert még 15 perc volt a hivatalos rajtidőig, de megijedni nem ijedtem meg, hiszem mint a gallok, én is csak attól félek, hogy az ég ne essen a fejemre! Kicsit forgolódtam még, aztán beálltam a rajthoz, ahol még kb. 10 percet vártunk az utolsó érkezőre. Mikor eldörrent a rajt kirobbantam, ahogy csak tudtam, az állóhullámos hömpölygésen – vagyis hátulról 
zártam a sort, de a 300 méternél már sikerült az élre állnom és 500nál stabilan, nyugodtan vezettem, de ekkor, mint derült égből villám beleérkeztem egy olyan hullámzásba, amit csak egy Princessin Sissi vagy Amadeusz méretű hajó tud a Dunán csinálni. Meglepő volt. A hajó, egy standard utasszállító volt, ami a ködön túl járta útját és, aminek hullámai pont 500 méterre érkeztek a versenyszakaszra (A Garda-tavon egyébként nyáron még úszni is nehéz, nem, hogy evezni, annyira hullámos). Ekkor már éreztem, hogy jöhetne a célvonal és ebben a pillanatban egyik ellenfelem is így érezte és olyan finisbe kezdett, ami komolyan aggasztani kezdett – mintha a Nagy Zöld indult volna meg mellettem, de szerencsére jött a cél és egy hajó előnnyel elsőként érhettem célba.
Utólag végig gondolva jó kis verseny volt, gyakorlatilag bemelegítés nélkül sikerült kiégetnem magam, mint a franc és végtére is nyertem. Mikor visszaértem kicsi mantovai rajongó klubom fogadott a parton, Vandó és Marco vezényletével, kórusban tolták az Ungáry-Ungáry rigmust.
A verseny és a díjkiosztás után autóba pattantunk és pár kilométerre megálltunk a Speck Stube nevezetű étterembe, ahol egy iszonyatos grill mixet nyomatott mindenki, disznólábbal, oldalassal és mindennel, ami belefért. A végén rá egy tiramisu és irány haza.
béke, szunya
a csapat
az éremosztók
a tanmedence
.jpg)
egy héttel korábban :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
allianna 2010.10.27. 12:03:18
(egy az Isten, és nem hagy el:)
foltanvera 2010.11.02. 15:05:55
Es mi volt egy hettel korabban?
