Athlete Profiles - Sportoló Portré
2007.11.18. 18:26
Athlete profile vagy jó magyar fordítással Sportoló Portrék. A jelen cikkel induló sorozattal be szeretnénk mutatni sok olyan sportolót, akik a DEK-ben vagy később a DNHE-ben, esetleg még korábban a VM Csemegében kezdték vagy végezték sportolói pályafutásukat. Az evezés olyan alakjaik ők, akik a maguk korában, de jelenleg is meghatározzák a klub arculatát, érdemes róluk beszélni, rájuk emlékezni. Ez a sor természetesen önkényes és rendkívül szubjektív. Csak saját szemszögünkből emlékezhetünk ezekre a versenyzőkre, így kérlek titeket nézzétek el a sokszor sztorizásba, személyes élménybeszámolóba forduló írásokat.
Mert sokan vannak ilyen evezősök: Kulifai Krisztina, Székely Viki, Barz Gitta még 3-4 éve is meghatározó alakjai voltak a magyar normálsúlyú női párevezésnek, Alliquander Anna mai napig nyeri nekünk és magának a női ks szkiffet, ergométeren pedig a világ élvonalába tartozik. A női nyolcas, mely az elmúlt 12 évben a Danubius védjegyévé vált, de akár az elmúlt évek női bajnok perorjai (Zarándy Bea – Budai Anna – Máthé Kriszta – Kulifai Kriszta). Nem véletlen, hogy nőket emelek ki a sor legelején, az elmúlt 10-15 évben több válogatottat és bajnokot adtak nekünk, mint a fiúk, akik elsősorban ks vonalon teljesítettek jól. Sokuk közt kiemelkedő volt Bereczky Vili vagy Peszleg Zoli. Rengeteg beszélgetés során jön elő az „emlékszel abban az évben…” című mondat. De a sor lezárhatatlan: „A” négyes 2001-ből, vagy a ks-ek, akik megfordultak nálunk: Vámos Gyuri, Neisz „Kanóc” Gábor és a csapatok…
Gergőt először 1998-ban láttam, mikor a velencei pályán megnyerte az ifi ks szkiffet. Csak most próbálok visszaemlékezni rá, hogy viselkedett, mit láttam. Természetesen boldog volt, vigyorgott mikor magasba emelte az abban az évben minden bajnoknak járó kis falapátot. Már 5 éve evezett és a jelen írás megszületésig még kilenc telt el és rengeteg mindent történt.
Nem tudom mire a legbüszkébb, de biztos jó szívvel gondol a későbbi világbajnok Pető Tibor felett aratott győzelmére minis korában, amit azóta is boldogan emleget. Szerintem 9-10 OB-t nyert eddig az összes ks scull számban, és nyolcasban is. De haladjunk szép sorban:
Szóval, 1998 férfi ifi ks 1x győzelem. Itt ki is hagynék pár évet, mert lévén nem keringenek róla nagy sztorik, biztos nem történt annyira semmi. Ugorjunk 2002-re, az augusztusi OB évébe. Sajnos sok mindenről nem írok, ami a 2002-ig történt, miközben Gergő kiemelkedő állóképességre tett szert. Olyan állóképességre, mellyel az ország bármely jobb ks csapatába bekerülhetett volna. Ennek is köszönhetően 2002-ben megnyerték az OB-n a ks 4x-t Vámos Gyurival, Ivány Danival és Jakab Gáborral. Az OB másnapján volt a legendás Danubiusos reklámforgatás a Kis-Dunán, ahol a TV számára is megörökítettük magunkat. A forgatás után délután háromkor indult a kis DNHE/Győri csapat az angliai Nottingham felé, ahol saját szervezésben vettünk részt a 7. FISU Evezős Egyetemi Világbajnokságon.
Gergő 2004-ben vonult vissza válogatott szintű sporttól, az iskola lezárása és a hazai ks mezőny fokozódása után. 2005-ben már nem volt ks, de indult az OB-n normál négyesben és négypárban. Az előbbiben bronzérmet szerezve. Valószínűleg levezető évnek szánta már 2005-öt, de még mindig edzett. Napi egy edzést bele tudott passzírozni a munka mellett is a napba. Szerintem ő sem gondolta, hogy 2006-ban már ismét 72,5 kg lesz és szerves tagja az, azóta is Forró Dezső irányítása alatt épülő ks Danubiusos csapatnak. Élete legdurvább fogyasztása után, melyet májusban kezdett 84 kg-al az OB-n felállhatott a dobogó legfelső fokára ismét, a ks 4x tagjaként. Ugyanezen az OB-n még egy címmel gazdagabb lett: a 2006-ban bevezetett U23-as szabály miatt másodikként célbaérkezve ugyan, de bajnoki címet szerzett a normálsúlyú négypárban is.
Idén 2007-ben két bajnoki címet szerzett ks 4x-ben és ks 8+-ban. Ez utóbbi azért is nagy dolog, mert a versenyszám hazai története során ezt korábban csak a Csepel csapata tudta haza vinni.
Klubunk egyik legnagyobb mecénása családjával. Nélkülük nem lenne Filippi dublónk, négypárunk, ergonk, vagy spinnig biciklink, se sokminden más mellett. Imád és rendkívül jól biciklizik, fut, focizik, sífut és síel többek közt. Hobbija a horgászás, és a munka. Villamosmérnökként dolgozik a Microsec Kft.-nél.
Még mindig ő tartja a klubban a margitszigeti egy és két körön is futásban a csúcsot (az időt nem tudom pontosan de egy körön 18 percen belül, kettőn 38’30”-on belül)
A hétvégén nősült, Ecsedi Nórival, aki ugyancsak evez, természetesen lapátok alatt vonultak ki a házasságkötő teremből. Ezúton is sok boldogságot kívánunk nekik!
Szerző: Orbán
5 komment
Címkék: szkiff danubius nemzeti hajós egylet vanczák gergely sportoló profil egyetemi vb budapest baja
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dalos 2007.11.19. 12:53:36
Hadd egészítsem ki még néhány korábbi személyes emlékemmel, a sztorit - talán így teljesebb lesz a kép Vanczákról, akit - és ez tényleg nagy megtiszteltetés számomra - én ismerek legrégebben az evezősök közül....
Tekintettel arra, hogy a szüleink egyetemista koruk óta közeli jóbarátok, egészen pici korunk óta gyakran találkoztunk Gergővel. Lehetett kb. 3 éves (én 5!), amikor egy ilyen családi "vendégség" alkalmával a szokásos módon bosszantottam (mint az összes, hozzánk vendégségbe érkező gyereket...). Az eredmény meglepő volt: A nálam 2 évvel fiatalabb kissrác úgy összecsomagolt fél perc alatt, hogy egy életre megtanultam, vele nem érdemes ujjat húzni...
Ezek után nem volt meglepő számomra, hogy a vízen is ugyanilyen kemény sportolóvá nőtte ki magát.
A futásban nyújtott teljesítményéhez még annyit, hogy serdülő korától kezdve nem hogy megverni nem tudtam (ifi koromig azért még nekem is nagyon jól ment a futás), de örültem, ha egyáltalán a laza edzések elején lépést tudtam tartani vele. Valamikor 98 környékén lehetett, egy téli HHH-futáson a Panoráma-kör végén pont láttam a hátát, amikor befordult a parkolóhoz. Hatalmas sikernek éreztem, hiszen az addig eltelt három évben soha nem sikerült ennyire megközelítenem ezen a távon futásban. Egészen addig tartott a boldogságom, amíg a nyújtás-lazítást követően be nem ültünk a kocsiba. Ott bevallotta, hogy lázas beteg, csak nem akarta lemondani a reggeli edzést....