Péntek este van. Egyedül a kondiban. A lábfeszítőn ülök. Egyedül. A magnóból Rage Against the Machine szól. Searching for the ghost of Tom Joad. A legkeményebb Tom Morello blues, amit a földre írtak, igen ez az. Pumpál az izmaimban a vér, de már fáradt vagyok. Már rég egyedül vagyok. Mindenki haza ment. Elment. A srácok, a társak, a takarító. Este kilenc van. Meg van az edzés, és kezdődik az este. A barátok várnak. Az este vár. A nő vár. A pillanat vár. A rajt vár. Riff a hangfalból azt mondja menj, most kell. Az izmaim kihülnek, a ruhám már hideg. Felkelek és elindulok. Mennem kell. Hosszú az út a előttem. Hosszú a Highway. Már Tom Joad is eltűnt, de az út előttem, az utolsó kondi állomás után. Ó igen. Rock.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.