Senki se számított erre. Mérhetetlen szomorúság és fájdalom fogott el miközben a férfi ks dublót néztem a monitoromon. Nem volt kommentártor, csak a futam hangját hallottam és szorítottam értük. Hihetetlen elkeserítő volt nézni Tomi és Zsolti küzdelmét. Bizakodva vártam mikor történik meg, hogy tiszta legyen a továbbjutás, mikor nyugtatnak meg már minket. Egy váltás, egy robbantás, bármi, csak legyen végre nyugodt a továbbjutás.

1300-nál látszott a fiúkon, hogy valami nem stimmel, de az is, hogy mindenüket bele teszik, minden porcikájukkal, idegszálukkal azon vannak, hogy megcsinálják. 1400-nál mikor kezdtek megint jönni a japánok és kubaiak megijedtem – megijedt minden hozzáértő, aki látott már evezős versenyt, tudnak-e a fiúk váltani?

De a portugálokra senki nem számított, teljesen átéltem a futamot, mintha a hajóban lettem volna, ahogy fogyott az erő a lendület, úgy fogyott az enyém is/a miénk is.

Szomorú nap ez a mai, de fel kell állni. Tudom, hogy nincs tovább, hisz nem ezért utaztak/küldtük a fiúkat, vártuk az eredményüket.

De most még jobban oda kell állnunk melléjük, hiszen az ő vereségük a miénk is, együtt kell felállnunk és megmutatni, hogy van tovább.

Senki sem, ha valaki, akkor csakis a fiúk mondhatnak rosszat teljesítményükről. Hisz mindannyian láttuk, hogy az elmúlt négy évben mindent megtettek. Lehet vitatkozni, hogy itt vagy ott volt a hiba, ezért vagy azért volt rossz a taktikájuk, a felkészülésük, ez vagy az volt egyikük, másikuk hibája, de ez csakis nekik a joguk. Hisz ők vállalták az elmúlt négy évet, ők voltak azon a szinten, hogy odaálljanak. Még ha ők is kaptak a magyar válogatotton belül a legtöbb támogatást, ők vállalták a legkeményebb munkát is és a legeredményesebbek is ők voltak.

Még egyszer csak kérni tudok mindenkit, hogy álljon melléje a csapatnak, hogy továbbra is a mi ks dublonk legyen és ne az a fajta hozzáállás domináljon ismét, mely oly gyakori a magyarok közt, ne legyintsünk és menjünk tovább kapcsoljuk el a tévét, ne érdekeljen minket, fitymáljuk le őket.

Egy dolgot kérek tőletek fiúk: folytassátok! Mert szükségünk van rátok, adjátok át a tudásotokat, tapasztalataitokat. Gondoljátok végig, hogy bírjátok-e – nem fokozni, hanem átalakítani ezt a mennyiséget, amit belettetek. Csak ne hagyjátok abba, hisz fiatalok vagytok, váltsatok akár hajó osztályt, álljatok fel a padlóról és ne hagyjátok/hagyjuk, hogy bárki rosszat mondjon rátok.

Ha másképp döntötök az sem baj. Akkor köszönettel tartozunk nektek mindazért az örömért, amit nekünk és magyar evezésnek szereztetek.

De van még futam a mostani versenyen! Adjatok bele mindent és nyerjétek meg mindet.

Hajrá magyarok!!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.