Idén is megrendezi a KLUB az évadzárót, kicsit másképp, de azért ugyanúgy. Most mikor kinézek az ablakon, este mikor a nap már rég lement vagy ötkor, de mégis kellemes kora őszi szél fúj odakint arra gondolok: nem éppen évzáró az időjárás, de azért mégis csak november van és ilyenkor szokott lenni.

Majd minden klubban van ugyanilyen vagy hasonló rendezvény! Vannak, akik nyíltan csinálják és az évek alatt még „legendát” is tudtak kreálni koré (Csepel és a libafutam). A BESZ vagy a BEE is megrendezi sajátját itt Pesten. Az előbbi rendes verseny utóbbi inkább nyíltnap. Szolnokon december környékén tartják – ilyen idő mellett lehet, hogy nekünk is akkor kéne. A lényeg mindenki lezárja az évet, vagy a száraz edzések kezdetekor, vagy legkésőbb a klub karácsonyi ünnepségén.

A mi évadzárónk valahol mindezek keveréke. 2007-ben is már a stégjavítás/takarítás/ÓRIÁS FA kihúzása a ház alól folyt párhuzamosan a gulyásfőzéssel, trepni készítéssel vagy a sorversennyel. A programok lezárásaként beülőnként sorsolt négypár és nyolcas versennyel.

Idén is hasonló lesz a program, de már egy nappal korábban kell kezdenünk - összejött a munka. Ki kell javítani a partot (betonozunk egy jót) és trepniket kell ismét készíteni a Nagyházra. Vasárnap gerenda leemelés és csere mindenképp elvégzendő feladat. Isten adja, jó időnk legyen, és ne kelljen fagyoskodnunk vagy áznunk mindezekhez.

Program szerint most nem az „evezősverseny” lesz a csúcspontja a napnak, hanem a régóta először megtartott klubgyűlés, mely a versenyzői gyűlés, a szülői, a veterán találkozó egyvelegeként szeretnénk megtartani, ahol a Danubius jelenlegi helyzetéről, problémáinkról, a téli edzésrendről szeretnénk beszélni beszélgetni a jelenlévőkkel, de a mindennapjainkat érintő apró dolgok is szerepet kapnának. Például a beléptető rendszer, vagy a villanyoltás és a súlyok elpakolása is egyaránt fontos lesz. A közgyűlés óta eltelt hónapokban történt dolgokról szólna ez a fórum: versenyzőkkel, hobbisokkal, veteránokkal, szülőkkel, kicsikkel és nagyokkal.

Sajnos a klub jelenlegi helyzete miatt idén nem tudja vállalni az ebéd költségét ezért nevezési díjat (300 Ft) kell szednünk a versenyen résztvevőktől, illetve az ebédet fogyasztóktól, remélem mindenki megérti a helyzetet.

Búcsúzásképpen: ha olvasod ezt a bejegyzést és tagja vagy a klubnak vagy használója a létesítményeknek esetleg régen Danubiuszos voltál, kedvet kaptál, és lejössz, esetleg lehozod a családodat is, de anyut és aput mindenképp…

Ui.: Első olvasás és javítás után (igen, el szoktam olvasni általában egyszer a szöveget a helyesírás által mutatottakkal ellentétben) rájötten mennyire nem ilyet akartam írni, de ez jött ki. Nem csak a száraz programról akartam írni, nem a nevezési díjról, vagy a társadalmi munkáról. Nem, azokról a pillanatokról szerettem volna írni, amikre emlékszem az évadzárókról, amiért szeretném, hogy minél többen jöjjenek az emberek, akik csak hobbizni vagy veteránként járnak le hajót használni, a legkisebbek és a versenyzők, a régi tagok, és minél több régi tagot hívjanak az emberek: Mert egy élmény. Egy jó élmény. Együtt lenni veletek – igen tudom ez már kicsit giccses, de ez van, ebből lehet klubot építeni, erről tudok írni az évadzáró kapcsán. Életem első Danubiusos évadzáróján fogalmam sem volt, hogy fog zajlani a dolog és csodálkozva néztem mikor Amiga vagy a Dalos a motorcsónak elején ülve „filmet” forgattak a „versenyről” és az esti bulin ÓRIÁS vetítés volt, de arra is mikor majd szétfagytunk és mindenki csak a forró teát várta a Nagyház társalgójában. De nem egyszer nyújtott vicces látványt mikor egy 3 hete evező tanuló sztrókolta a nyolcast, mögötte egy mondani sem kell apróbb termetű felnőttel. A vetélkedők a stégen és a parkban vagy a nap végén a focibajnokság. Most is jó lenne kihúzni egy 10 méter hosszú 1 méter átmérőjű fatörzset a Nagyház alól, de a jelenlegi vízállás mellett nem valószínű, hogy addig megragad egy. Mindegy. A kötelet lehet, hogy most is el tudjuk tépni, ha más nem kötélhúzással.

Arról szerettem volna írni, mennyire jó lenne, ha minden kisebb srác vagy lány elhozná szüleit, hogy lássák ez nem csak „egy” sportklub, ez nem kajak-kenu, ez evezés, itt célja van a közösségnek és a nyolcasnál kisebb hajó amúgy sem hajó. Hogy végre egyszer megjelenne minden felnőttként a DEK-ben vagy a Vörös Csemegében versenyzett „veterán”, még ha el is távolodtak az evezéstől, a klubtól, de ezen az egy napon lejönne és inna egy teát vagy valami hasonlót… Hogy tudnék készíteni a nap végén egy fotót, amin csak csíkos pólókban virítanak az arcok és ellepik a házat…

Valami ilyesmiről szerettem volna írni…

(a képek mindegyik kép valamelyik évadzárón készült)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.