Utazások Angliában – Rowing & River Museum, Henley

2009.01.10. 00:49

Ha a luzern-i világkupán való indulás az egyik legnagyobb mérföldkő egy tehetséges evezős számára, akkor a részvétel a Henley Regattán maga a mekkai zarándoklat. De Henley on Thames nemcsak ennyi. Az evezőspálya mellett, melyen két olimpiát is bonyolítottak (1908, 1948), itt található a Leander Evezős Klub is (és a Henley Rowing Club is). Redgrave és Pinsent ezen az enyhén örvénylő kis szigetekkel teli 60-100 méter széles folyószakaszon készült a három közös olimpiájukra.

Henley az angol evezős élet egyik legfontosabb központja. Ezért nem csoda, hogy itt található a világ legszínvonalasabb evezős múzeuma is, a River and Rowing Museum. Az evezés mellett, a folyók élővilágával és hajózással foglalkozó tárlatokból persze az előbbi a legérdekesebb számunkra. Ha valaki Angliában nyaral, feltétlen érdemes megtekintenie a Londontól 1,5 órányi vonatozásra lévő kisvárosi múzeumot. Mély nyomokat hagy az utazóban, nem is beszélve a kiterjedt angol vasúti hálózat megismeréséről.

A belépő öt font. Nem kevés, de nemcsak egy alkalomra, de egy egész évre szól (bár nem tudom, ki megy el évente kétszer ugyanabba a múzeumba, de nem rossz megközelítés). Az evezős tárlat a hagyományos vitrines kiállítási technikák mellett több interaktív lehetőséget is kínál.

A tárlat a versenyevezés kezdeteitől, egészen az olimpiai sportok közti szerepének bemutatásig a sportágat. Nem is beszélve az eszközök fejlődéséről, valamint néhány művészeti alkotásról. A kiállítás azért nagyon angol, vagy angolszász centrikus (így ausztrál és amerikai érdekességekkel is találkozhatunk).

Megtudhatunk sok érdekes információt a nyolcasok kialakulásáról. Hogyan, hol, milyen körülmények között rendezték az első regattákat. Végignézhetünk egy evezősversenyt a kormányos szemszögéből nyolcasban és négyesben egyaránt a Henley Regattáról. (Egy speciális szemüveget kell felvenni, mely, ahogy forgatjuk a fejünket, úgy változik a nézet, mintha a hajóban néznénk körül). Felnézve a terem mennyezetére, több hajótestet vizsgálhatunk meg, melyeket odafüggesztettek. Régi palánkos nyolcast, hetvenes évekbeli Empacher gyártású szkiffet, az első üvegszálas hajókat és a többit. A terem közepén a 2000-ben olimpiát nyert angol csapat (Pinsent, Foster, Redgrave, Cracknell) négyese helyezkedik el, mely akkor a világ legdrágább hajója volt. Külön, Jürgen Gröbler speciális igényeinek megfelelően építették az Aylings műhelyében. Kétszer is, mivel túl nehéz volt az alumínium villákkal (1,5 kg-mal a súlyhatár felett). Ugyanis az eredeti tervek szerint szénszálas villával szerelték volna fel a hajót, de azok nem voltak elég merevek a csapat igényeihez. Az alumínium villák, pedig túl nehezek voltak.

Természetesen, kitüntetett szerepe van az Oxford-Cambridge verseny történetének – melyet Angliában a „Boat race” néven emlegetnek leginkább. Érdekes információ például, hogy 1846-ban használtak először villákat a hajókon, vagy 1981-ben ült először női kormányos a hajóban (Oxford). 1984-ben rendezték először vasárnap a versenyt. 1868-ban evezték először 21 perc alatt le a távot (20:56), míg 1976. óta már 16:19 volt a rekord.

Élethű mását láthatjuk a legmagasabb és a legalacsonyabb angol evezősnek. Sir Redgrave után, a két világháború közt aktív Jack Beresfordnak emléket állító tábla következik. Az úriember, - öt olimpián szerzett 3 arannyal és 2 ezüsttel - kiemelkedik a mindenkori sportolók közül .

Amint azt előbb írtam, a tárlat végigkíséri a sport technikai fejlődését. A különböző hajóformájú testek, tulipánok és lapátok mellett, az ergométereket is. A mozgássérültek ergométerezését segítő eszköz bemutatása mély nyomokat hagyott bennem e színes gyűjteményből. Működéséről a videot itt és itt nézhetitek meg.

A tárlat végén található paravánon végig olvashatjuk az újkori olimpiák összes evezős érdekességét. Egy adat az 1968-as olimpiáról: a Xochimiico pálya ritka levegője miatt, csupán az előfutamok napján 18 sportolót kellett kimenteni a vízről. A svájci Martin Studach partnerével Melchior Bürginnel (későbbi svájci szövetségi kapitány, és Stämpfli műhely vezetője) aranyra esélyes csapat volt a dublók mezőnyében – azonban a döntőben Studach elájult és agykárosodást szenvedett a verseny befejezése előtt.

A múzeumban információkat kaphatunk még a vízimadarakról, a hajózásról és meg erről, arról, ami már annyira nem is érdekes. Hiszen mindenki leginkább az evezésért jön ide. A kijáratnál még megtekinthetünk egy méretes festményt Redgraveről, mielőtt a városka többi kellemes kis titkát felfedeznénk. Van bőven. Legyen az zsibvásár a piactéren vagy szuvenír vadászat antikváriusnál. Henley mindenképp megérdemel egy napot, ha Angliába utazunk.

Végezetül néhány link:

Ui: Ha van valakinek útismertetője Head of the Riverről, szívesen közlöm…Köszönöm.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Orbán

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr53868532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.