Javában zajlanak a selejtezők a poznani evezős világbajnokságon. Ahogy az lenni szokott vannak meglepetések, papírforma eredmények, nagy nyilatkozatok és óriás párbajok már most.

Gondoltam, amíg Orbán Gergő barátom a munkahelyén pasziánszozik teljes erőbedobással, és így nem ér rá foglalkozni klubunk szeretett honlapjával, addig én kissé méltatlanul átveszem a szerepét, és megírom, mi folyik ott poznanban. Hátha érdekel valakit…

Elsőként természetesen Alliquander Annáról klubunk egyetlen vb-résztvevőjéről szeretnék írni. Történt ugyanis, hogy a szerdai reményfutamok során Hajdú Zsuzsival kiegészülve a könnyűsúlyú dublók között mérkőztek meg. A tét nem más volt, mint az A/B középfutamba, tehát a legjobb 12-be kerülés, amihez futamukban az első három helyezés valamelyikét kellett megszerezniük.

Anna és Zsuzsi óriási taktikai csatát vívott a mexikói párossal. Az elejétől fogva taktikusan a negyedik pozícióban lapátoltak, párducként osonva a rivális dubló mögött csak a megfelelő pillanatra várva, hogy lecsaphassanak… És ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, Zsuzsiék a finisben felvették a 41-es tribünevező tempót, és hiába menekültek, esélyt sem adtak a dél-amerikaiaknak. Így a magyar dubló megszerezte a továbbjutást jelentő harmadik helyet. Bravó! A továbbiakban pénteken izgulhatunk Annáékért, amikor is a legjobb hatba kerülésért küzdenek majd.

Örömteli eseményként számolhatok be Varga Tomi reményfutambeli szerepléséről is. Tomi a könnyűsúlyú szkiffek között vetélkedik, és a szerdai futamban ő is kvalifikálni tudta magát a középdöntőre. A magyar örökifjú az első ezerig hagyta a többieket érvényesülni, majd ezután megmutatta, hogy is csinálják idehaza ezt a sportot. A táv felénél állva hagyta a mezőnyt, és nagy magabiztossággal evezett be az első helyen a célba. Neki is pénteken drukkolhatunk a döntőbe kerülésért. Hajrá!

A könnyűsúlyú nyolcasunknak sajnos nem sikerült a bravúr, az A-döntőbe kerülés, így a későbbiekben a B-döntőben fognak megmérkőzni a 7-9. helyért.

Lengyel Mónika a győri adaptív szkiffesünk a pályabeosztásért szállt harcba, ahol egyenlőre altatta a mezőnyt, és a hatodik helyen lapátolt be a célba.

Sajnos csekélyszámú magyar induló van jelen poznanban, úgyhogy ezek után csak a külföldi kollégákról tudok megemlékezni pár mondatban.

Számomra, a hazai érdekeltségű számok után, mindig is a legizgalmasabb futamok a normálsúlyú egypárevezősök versengései. Ez az a szám, ahol mindig van miről beszélni, sosem tudhatjuk előre az eredményt, új, ismeretlen tehetségek bukkannak elő a semmiből, és óriási megkövült egyéniségekkel küzdenek meg minden egyes pozícióért.

Érdemes elolvasni a fisa hivatalos honlapján az angol Alan Campbell-el készült interjút, aki testközelből ad egy kis ízelítőt, milyen is a nagy szkiffesek élete.

A selejtezők során máris két „ász” kiszállt a versenyből. A fiatal Mario Vekic (Gergő nagy haverja) és a kevésbé fiatal, de annál inkább öreg Jaanson sem tudta kavalifikálni magát a legjobb tizenkettőbe.

Érdemes figyelni a kubai Rodriguezre, és a másik tengeren túli nagy öreg argentin Suarezt sem lehet leírni, de véleményem szerint idén csakis a Drysdale-Campbell-Mayens-Tufte kvartettből kerülhet ki a győztes, sőt megkockáztatom az első három is.

A reményfutamok legszorosabbika, és a verseny eddigi talán legnagyobb meglepetése a férfi kormányos nélküli négyesek küzdelmeihez kötődik.

 A végső győzelemre is esélyesnek tartott amerikai egység mindössze négy századdal, de kiesett a reményfutamból. Ötszáz méterrel a cél előtt még a második helyen haladtak, de a végére a horvát, és a spanyol együttes is eléjük került, egy olyan szoros befutóban, ahol az első és a negyedik között mindössze nyolc tizedmásodperc döntött.

Egy ilyen nagy versenyen, ahol csak tényleg centiméterek vannak csapatok, versenyzők között, és egy rossz lépés, egy elvétett fél csapás is dönthet kiesés és továbbjutás, élet és halál között, bizony tényleg becsüljük meg azokat, akik megküzdenek azokért a centiméterekért…

 És legyünk büszkék minden egyes részsikerre, hogy vannak klubtársaink, honfitársaink, akik ott vannak már most a legjobbak között…

Drukkoljatok Annáéknak és a többi magyar egységnek, és olvassátok a dnhe-blogot, ha nem akarjátok, hogy kifolyjon a szemetek! 

Szekér L.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.