(Vasárnap esti bejegyzés - ismét feltőltve)

Július 11. – A döntők napja. Persze kérdés, hogy milyen döntők?…foci vb…holland-spanyol…csapból is ez jön, de szerintem az igazán fanatikus rowing fanok a kék szalag futamok tv közvetítésére gyúrnak és közben kattintgatnak az M1-re.

 A majdnem időben kezdődő Eurosport közvetítés persze nem tartogat sok újdonságot, mivel a délután zajlott futamokról az interneten már fent vannak  az eredmények. Mégis a TV képernyőn valahogy más megnézni Karstent, Knapkovát, amint a verseny első felében, ahogy "lassított felvételként eveznek" vagy éppen a cseh Syneket, aki idén 3 VK győzelmével jó úton van a VB győzelem felé.

Ami érdemes, érdekes volt délelőtt: brit és új-zélandi dominancia kis egységekben, igaz a britek a nagy egységekben is érmesek, „A” finalisták voltak, míg Új-Zéland a „VB-t rendezünk” felkiáltással jóformán minden számban indítottotak egységet.

Ebben a bejegyzésben a FISA honlapjáról válogatott képekkel a verseny hangulatából is akarunk mutatni egy keveset és közben néhány gondolat a versenyről.

Galambos Peti egyre fotogénebb, jó érzéssel ráérzett a győzelem ízére…

A női nyolcas versenyben láttuk az egyik legjobb finist – Az amerikaiak az utolsó két méteren kerültek a verseny elejétől vezető kanadaiak elé. Karsten továbbra is ott van, ahol  az elmúlt 20 évben. Igaz a verseny hihetetlen izgalmas volt 1000 méterig, ott még mind a hat hajó másodpercen belül versenyzett. A harmadik 500-on Karsten és Knapkova kezdett meglépni. Aztán a fehérorosz ismét eldöntötte a harcot.

Szomorú tény, de sajnos úgy tűnik véget ért a négypárevezősök mezőnyében a lengyel hegemónia. Szomorú tény de nem sikerült „A” döntőbe kerülnie a csapatnak, mely négy világbajnokságot nyert, ebből az utolsót otthon Poznanban – persze az olimpiai bajnoki cím is ott szerepel a vitrinben. Ugyanakkor ismét van favoritja a vb-nek a horvát u23 négypár. Ahogy a kommentátor is megjegyezte a a "Crew of the season"  nem hivatalos címre pályázó csapattól sokat várhat a Horvátország. A férfi négypárban nem a legszebb, hanem a legdurvább versenyt láthattuk. 1000 méternél a Matthias Rocher köré épített német négypár majd 3 másodperccel vezetett a teljes mezőnynek. A nyúl taktikát választó németeknek azonban 1200 méternél üldözőbe vette a bekezdés elején említett horvát csapat. 1600 méternél kezdett el igazán izgalmassá vállni a verseny, mivel ekkor tünt először reálisnak, hogy nem német győzelem születik, a verseny ugyanakkor az utolsó 150 méteren dőlt el, ahol sikerül Sinkovics-ok által fémjelzett csapatnak a németek elé araszolni és "tisztán" egy méterrel nyerni.

Tufte

Szokás szerint idén is a luzern-i versenyt megelőzően osztotta ki a FISA, a Thomas Kellerről elnevezett emlékérmet, amelyet a versenyzésben és sportéletben is kiemelkedő evezősök kapnak. A díjat 1990-ban alapították a FISA korábbi legendás elnökének emlékére. A díjat olyan evezős legendák kapták meg eddig, mint Elizabetta Lipa, Steve Redgrave vagy az Abbagnale testvérek. A díjat idén az ausztrál James Thomnkins kapta

Ks dublóban az új-zélandi csapat iskolázott – míg a Münchenben frissen és üdén győzedelmeskedő olimpiai győztesként visszatérő brit csapat csak ötödik lett.

Ráróról, üdvöskénkről egy fotó, amint társával Varga Tomival várják az indulást.

Holnap indulás Szegedre, ma este Pest, pihi és remélem sokan jöttök…

Közben a foci vb-n 0:0 azt hiszem semmit sem vesztettem :)

Béke

-->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.