Ősz

2010.09.23. 22:47

Van az úgy, hogy az embernek semmire sincs ideje. Ezt gondolom mindannyian ismeritek. Pedig valójában csak az időmegosztás nem az igazi. Valami kevésbé fontosat előbbre helyezünk, az igazán fontos dolgok elé. Talán velem is ez történt az elmúlt hetekben. Előfordul az ilyen. Sajnos éppen ezért nem volt EB, vagy éppen diákolimpia boncolgató bejegyzés, sem hazai körkép és sok minden más se. Nem voltak fotók, videók, képek, mindössze egy link.

Ha szép sorjában kellene menni, akkor természetesen itt is Galambos Peti 7. helyét kell kiemelni első helyen. Aztán Rárót, és Annát, akik valószínűleg vegyes érzelmekkel zárták a portugáliai EB-t 11. és 10. helyükkel, de bízom benne, hogy van tovább, van feljebb, lehet gyorsabban vagy hosszabban…

Én mindeközben Eupilioban, a Lago di Pusiano-n toltam, kő-keményen, a Lombard bajnokságon. Persze az igazán nagy sztárok hiányoztak, hiszen EB volt, de ez Lombardia, ahol kb. 1000-1100 versenyző van és az egyik legerősebb tartomány az olasz evezésben,  így majd’, hogy nem, felér egy magyar bajnoksággal - bizonyos számokban.  Szóval izgi volt.

Szkiffben nyolcan indultunk, de a versenyt most sem bonyolították túl: a pálya két széle és a középvonal volt kibójázva. Páratartalom magas volt, olyannyira, hogy az előző napi csodálatos 1500 méter magas sziklákban nem tudtam gyönyörködni rajtnál, mert egyszerűen nem láttam azokat. Előző este Erbában, a szomszédos városban, aludtunk, egy kastélyszállóban, ahol már magától a vacsorától kikészültem: előételnek crudo sárgadinnyével, primi piattinak: gamrettis, cukkínis tészta, amiből kétszer hoztak; secondonak steak, közepesen átsütve, krumplival, majd mindezek után erdei gyümölcs krém. Döfte. Másnap reggel óriás reggeli és 1 körül futam.

Szokás szerint nem sokat idegeskedett a bíró: egyből rajtoltunk és már toltam is, ahogy csak tudtam. 700 méterig viszonylag együtt ment a mezőny 3 hajónyira húzódtunk szét az elsőtől az utolsóig, majd négyen szép lassan elaraszoltunk. A tempóm 1300 méterre esett vissza úgy 30-ra, igaz 500nál még 33-35-tel kellett szaggatni, hogy megvédjem a helyem. Itt már csak az járt a fejemben – vajon melyikünk bírja jobban, én vagy a srác két pályával arrébb, aki egészen eddig fél hajóval haladt előttem. Az első kettőre nem is tudtam igazán figyelni emiatt. Aztán elmúlt 1500 és egyszer csak tisztán harmadik voltam. Nem bírta…De nekem menni kellett. Szóval próbáltam erősíteni a helyemet. Az utolsó 250 méteren valami iszonyatos fehér fal ereszkedett rám, körém. A vörös bójákat még érzékeltem, de valahogy az ellenfeleimet már nem. A cél nem volt egyértelműen kivehető, és egyszer csak vége lett. Szóltak, hogy harmadik lettem – én pedig örültem.

Végül is régen eveztem ilyen jó versenyt. Szerencsére nem kellett kiszállni a hajóból, mert valamiért éreztem, nem vagyok topon. Mikor kikötöttem Marco nagy boldogan gratulált, majd csak annyit mondott: a francba azzal a 6 századdal, amivel előtted jött be az a második. Na ez meglepett! Tényleg nem érzékeltem az ellenfeleimet a verseny végén, főleg ezt a srácot, aki a pálya túl oldalán evezett. Mint kiderült, az utolsó 500 méterre, valószínűleg a pára miatt, mindannyian megfáradtunk, csak az én hajóm kevésbé lassult, mint a többieké. Azért jó volt.

Másfél órát fetrengtem a parton, mert vállalhatatlanul rosszul voltam a verseny után. (Tudom fotogén vagyok, de kb. úgy éreztem magam, ahogy a képen festek:)  

Délután még Vandóval is húztunk egyet dublóban. Ez is érdekesnek bizonyult. A szenszejem, aki még Garibaldival focizott kiskorában, csak annyit mondott rajt előtt: ezerig 1-2. helyen kell eveznünk! Ezzel nem nagyon lehetett vitatkozni, szóval gondoltam ennél mi sem egyszerűbb, úgyhogy égettem is a kalóriát, ahogy csak tudtam. Itt is 1500-ig negyedik helyen eveztünk, aztán bedaráltuk az ellenfeleinket és harmadikként beértünk a célba. Mint kiderült egy 10-szeres világbajnokkal, azzal a bizonyos Daniele Giraldonival  versenyeztünk, aki híréhez híven nyert is társával.

Ezután egy hét otthon, pontosabban öt nap – munka és társai. Moziban ismét nem voltam, de legalább szakítottam egy jót Szatírral a kiságban. Rárót nem tudtam leráncigálni evezni, de Szabi és Gergő hozzá segítettek az idei második Büdös-árkomhoz. Volt szárnyashajó, vízibusz, kenus edzés, sodrás, stég emelés próbálkozás, Cicánál házibuli és Instantban minimál zúzás.

Visszafelé hoztam Csepit is, szerencsére, mert így Tárnoktól Szlovéniáig kialudhattam magam a visszaúton. Könnyűsúlyú társunk volt az első, aki meglátogatta a mantovai bázist, de remélem nem az utolsó. Még jó, hogy itt volt mert beszámolója (pontosabban a fültől fülig érő vigyora) megnyugtatott afelől, hogy nekem is el kell mennem a marenelló-i Ferrari múzeumba, ahol 20 ojróért lehet Ferrarit vezetni – azt mondta a Porsche már nem pálya…

Hétvégén olasz bajnokság! 900-an leszünk, ifi-u23-felnőtt kategóriában. Már pihi van, Vandóval dublózunk is és persze a szkiff…

Jövő héten, ha minden jól megy tengeri bajnokság San Remoban, aztán szunya…

…big up!

ui.:Campionali Italiani Sedile Fisso - durva, hogy tengeri hajóban és kielboatban olyan bajnokságot rendeznek a kép szerint, mint nálunk a rendes versenyeken.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr72319100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása