Az olimpia elkezdődött és ilyenkor minden jó evezős vagy a képernyőre tapad vagy utazik. Hogy megírjam a tutit, én egyiket se tettem. Pontosabban nem terveztem az elmúlt néhány napban. Csak egy dolgot akartam: meglátogatni (Horváth) Menya baratámot, barátnőjét Editet és Martonffy Lacit, akik mind Oxfordban dolgoznak és mint oly sok magyar, próbálnak szerencsét ebben a nagy világban külföldön. Az utamat hónapokkal ezelőtt elterveztem, a bajnokság és a Budapest-Baja közé időzítettem. Ennek fő oka, hogy le akartam vezetni az előző hetek, hónapok feszültséget és persze, hogy a holtszezonban lássák valamit a világból úgy, hogy anyanyelvemen és barátok hangján visznek körbe. 

Indulás, Pest 

Csütörtök reggel a héten másodszor sikerült eljutnom a klubba és összeszereltem hajómat. Vízre már nem tudtam menni, de legalább a hajó kész lett, nem kell vele foglalkoznom vizreszállásig és a helyére is került az úszóházon. A repterek forgalmában, azon gondolkodtam, hogy mennyit utazok...első sorban munka és evezés miatt - vagy evezés és munka miatt? Melyik az első? Délelőtt indultam Pestről és délután ötre értem Oxfordba, ahol Menya és Laci a buszmegállóban várt. Jó volt látni őket, kezetfogunk és átöleltem őket. Ezt a szokást Olaszországban vettem fel és még mindig meglepi az embereket, pedig ez talán a legvalósabb kifejezése, amit éreztem. Menya két éve ment ki, Laci egy. 10 éve vagyunk barátok és most újra láttam őket hosszú idő után. Hiába van email az nem ugyanaz. Evezősök vagyunk mind, de sok minden változott az elmúlt tíz évben az evezésben, az evezésünkben. 

A jó evezősökhőz híven már az első méterek után evezésről beszélgettünk. Mikor Menyáék lakásához értünk egy Vauxhall (értsd Opel) oldalán hatalmas matrica hirdette: "Andrew Triggs-Hodge Olimpic Gold Medallist" - a szomszéd jegyezte meg Menya mosollyal. 

Kis pihenő után körbejártuk a várost, vagyis elmentünk boltba burgerért, amit Menya megcsinált, majd Lacival közösen elindultunk Oxfordba. Szerencsére vendéglátóim majdnem a központban laktak így egyszerű utunk volt. Minden egyes házból az elmúlt 800 év történelme beszélt hozzám. És majd minden sarkon volt valami evezős kapcsolódás. Például, hogy melyik könyvtárban tanul minden nap Novák Zsófi. Majd beértünk a Head of the River nevű kocsmába, ahol egy Gin/tonic után borral folytattuk az estét. A legjobb helyen volt a HOR: a folyó szakasz tetején. Sokan nem tudják, de a Temzénél voltunk egy aprócska szakaszánál. A folyót London felett zsilipekkel szakaszokra zárják. Az oxfordi szakasz kb. 2 km, amiből majd' egy kilométer evezhető...

Másnap, evezés

Másnap délelőtt igazi turista program volt. Menya körbe vitt a városon, el vitt az Old Bodlein könyvtárhoz, a piachoz és még sokfelé, bár leginkabb csak arra emlékszem, hogy sétáltunk és világot váltottunk. A piac mellett betértünk egy kicsi cipőboltba, ahol megtetszett ez meg az. Gazdagabb is lettem egy kék mokaszinnel, amitől nagyon boldog lettem. Beszélgetésbe kezdtünk a mesterrel, aki elmondta, kb. 15 db 10 cm vastag könyvre mutatva, amiket 1889 óta vezettek, hogy elég régóta családi bizniszként működnek. Mutatta, hogy a Red Baron is náluk vásárolt és elég sok jófajta cipőt készítenek...

A belváros után a leballagtunk a folyópartra, ahol az oxfordi csónakházak nagy része található. Amennyire nagy számú azon college-oknak a száma (az összes), ahol van evezés (kb.40-50, ha jól emlékszem), olyannyira rövid a folyónak az a szakasza, ahol lehet evezni. A parton ülve aznap már sokadszorra váltottuk meg a világot és az otthoni evezést, de utólag visszagondolva, a legfontosabb tény, amiben megtudtunk állapodni az volt, hogy Anglia az Anglia, Magyarország pedig Magyarország és mi csak annyit tehetünk, hogy dolgozunk azért, amiben hiszünk és jobbá próbáljuk tenni környezetünket. Csodálatos időnk volt, meleg és napos. A nehány nap alatt, amíg ott voltam mindennap gyönyörű időnk volt, kiváló evezős idő.

Nem sokkal később már Lacival öltöztem az Oxford Rowing Clubban, város két polgári klubja közül az egyikben. Dublózni indultunk, de peror lett belőle, mert az Aylings hajó, amit először leemeltünk polcról karborda hiányos volt. Így nem volt mit tenni neki indultunk a Temzének egy Aylings perorban. Az első egy kilométeres kör után már sokkal jobban ment minden, forgatással könnyebb volt evezni, mint a nélkül, mivel Laci szigora nem engedett és így kellett kezdenünk. A folyón gyakorlatilag három hajó fért el egymás mellett. Nehéz is lehetett volna közlekedni, de mivel az egyetemi bajnokság után voltunk, relatíve kevés (kb. 7-9) hajó volt vízen. Sütött a Nap és én boldogan lapátoltam az egy kilométeres körön. Evezés után Menya a parton várt minket. Még felmentünk a kondiba, ahol Laci összerakta az otthon készített TRX-ét és én ismét rájöttem nagyon kevés testedző gyakorlatot tudok jól elvégezni, ezt hiszem lesz mit tanulni otthon...

Eton 

Másnap reggel kiballagtunk a vasútállomásra és jegyet vettünk Etonba, hogy olimpiai perorunknak elvigyünk néhány Godfrey felsőt hátha jobban megy majd a verseny tőle. Az állomáson vettünk egy cappucinot és egy bacon szendvicset, amit nem bonyolítottak  túl (értsd: sült bacon szalonna egy üres zsemlében). Menyára mindkét kiszolgáló magyarul köszönt jó reggelt, de aki kiszolgált minket a magyar válasszal már nem tudott mit kezdeni. Csak az egyik volt magyar a másik csak ugyanúgy köszönt. 
Még az állomáson hívott minket Lopez, aki a hajószállítót húzta, hogy mikor, hova, hogyan érkezünk, mert kell a ruha. Így gyorsabbra kapcsoltuk a vonatot és kb. 45 perc múlva befutottunk Eton Centralba, ami a windsori kastély mellett volt közvetlen. Lopez is megérkezett nagy bajusszal, nyakában az olimpiai akkreditacióval. Jó volt találkozni vele itt és így és csak annyit mondtam "20 év után ismét" és mosolyogtunk. Egyikünknek sem volt jegye a versenyre (mint írtam nem olimpiára jöttem), de mivel korán reggel volt elvitettük magunkat a pályahoz, ami kb. 5 perc autóútra volt az állomástól, hátha lesz jegy. 

A pálya

A pálya bejáratánál kirakott minket Lopez, mi még elkezdtünk besétálni. Az első kanyarok után nem igazán tudtam mire vélni, hogy majdnem 20 percet gyalogoltunk a jegypénztárig, amiről kiderült, hogy nem pénztár, mert az összes jegyet eladták már előre és ott mindenki csak felvette a jegyeket. Azért beálltunk a sorba hátha lesz valami. Miközben álldogáltunk rám jött a szükség és elmentem a mellékhelyiségbe. Láttam, hogy egy nagydarab feketébe öltözött férfi állt a konténer bejáratánál az árnyékban. Miközben közelebb értem láttam meg, hogy gépfegyverrel álldogál golyóállómellényben. Mit sem vesztve magabiztonságomból továbbmentem a slozi felé és mikor összetalálkozott tekintetünk, biccentettem "Hi there". A jó katona viszonozta köszöntésemet, és közben rajtatartotta kezét fegyverén. Mire végeztem már arrébb vezényelték. Menya eközben beszélgetésbe kezdett egy kedves nővel, aki épp felesleges jegyét akarta elpasszolni, így első jegyünk már meg is lett. Álldogáltunk még, majd Menya előreküldött, ha már mennek a futamok lássák is valamit, majd követ. Átverekedtem magam a beengedésen, ami olyan volt, mint egy reptéren, még a vizet is elakarták venni tőlem. Majd egy kb. 10 perces séta következett a tribünökig, ahol csörgött a telefonom, hogy barátomnak is meg van a jegye és már jön. 

A pálya hatalmas volt. Nem a víz felület, az a normál 8 pályás volt, ha jól láttam, nem olyan mint Bresztben vagy Pekingben, ahol 10 pályát építettek. A tribünök voltak hatalmasak és a tömeg. A tribünöket az utolsó 350 méterre építették, de a számomra szokatlan dolog az volt, hogy mindkét oldalára a pályának felépítettek egyet, és mindkét oldalon akkora videófalat helyeztek el, hogy az utolsó 600 méteren ülök láttak a teljes versenyt. Sőt végig bevolt hangszórózva pálya széle a fűben ülőknek. Mi először 1600 méternél ültünk le a fűbe, de ameddig a szem ellátott mindenhol emberek voltak a fűben. Pont annyian, hogy ne legyen hering feeling, de a lehető legtöbben legyenek.
Első nap volt és nem nagyon ismertük a programot, de ettől nem estünk kétségbe, mert Béláék futamát vártuk és az még nem volt. Nem nagyon írnék a futamokról hiszen mindenki látta őket. Mindenesetre vicces volt, mikor elhaladtak előttünka perorok, köztük az enyhén leszakadt magyar csapattal mi torkunk szakaszából üvöltöttünk, mert kellett! Hiába láttuk, hogy ez nem az a verseny, amibe mindent beletesznek, hisz egyértelmü volt a cél, B döntőbe kerülni, mi mégis megtettünk mindent, amit lehetett, hátha másnap jól jön majd! Menya különben is Hungáriás felsőben volt. A futamot bevártuk és letelepedtünk, mire a mellettünk ücsörgő helyi párocska megjegyezte milyen jól szurkoltunk! Példa mutatóan. Persze mindez semmi volt, ahhoz képest, amikor egy angol hajó evezett el előttünk. 

A nap legdurvább élménye mégis a férfi szkiff volt, ahol nem kis dolog történt az első előfutamban. Menyával beszélgettünk miközben eleveztek előttünk a versenyzők az élen Tim Mayens és a kubai Angel, egy hajóra tőlük a mexikói versenyző. Ami először meglepett, hogy a belga vezet a kubainak, aki idén már virított ebben mezőnyben. De amikor bemondták, hogy meg is verte, sőt megdöntötte Xeno Müller olimpiai rekordját, akkor azért leesett az állunk. Mayens nem nagy testű evezős, de látva, hogy evez sok mindenen elgondolkodtam. Pl. Magyarországon mért nem evez senki se így? De ez másról is szól nem csak kivételes tehetségéről, hogy pótkvalifikációról nagy valószínűséggel ismét döntőbe verekszi magát és ott... Sok sikert neki!!!! A többi futamban nem igazán történt semmi, bár mindenki egertelművé tette, hogy ki a továbbjutó.
Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.