Karapiro – Ami már történelem
2010.11.06. 04:46
Ma hajnalban, legalább is európai idő szerint hajnalban, de a világ túlsó felén, Új-Zélandon délután, tavaszi napfényben, elkezdődtek a 2010-es evezős világbajnoki döntők. Szerencsére az interneten élőben követhette mindenki (de lehet, hogy a csillagos sportadón is). Én is így tettem, még mielőtt elindulnék hajnalban a velencei reptérre, hogy részt vegyek a DNHE évadzáróján, otthon, remélhetőleg sok ismerőssel, baráttal együtt.
Őszintén: nagyon boldog voltam, hogy ismét láthattam azt az azúr kék új-zélandi égboltot, ami alatt hősiesen küzdhettem három sztárral, akik…de talán nem is erről kellene írni most.
Az első verseny, aminek a befutóját láthattam valószínűleg a legjobb befutó lesz az egész versenyen! Ez ks négyesek versenye volt, ahol Anglia, Ausztráliával és harmadik helyen Kína lett a sorrend, de őket mindössze egy tizedmásodperc választotta el egymástól.
A reklám – vagyis a ks négypárak ceremóniája alatt megnéztem Galambos Peti középfutamát és összefoglalásként csak annyit írhatok: a víz nehéz volt, mindenki gyűrte, tolta, de egyszer csak Peti ott hagyott mindenkit a második ezren. Az Martin Cross, az angol szakkommentátor elmondta Peti eddigi karrierjét, technikájáról kiemelve, hogy nála valószínűleg senki sem evez hosszabban a ks-k közül, és éppen emiatt tud ilyen hatékony lenni a szkiffben, viszont éppen ezért nagyon nehéz lesz egy igazán jó partnert találni mellé dublóban, de ez egy másik történet, máskorra – Hajrá Peti!!! Holnap veled vagyunk!!
Mikor visszakapcsolódtam az élő adásba a női perorok versenye már elkezdődött, és 1000 méterhez érve egy dolgot láthattunk, azt, ahogy az új-zélandiak, Juliette HAIGH, Rebecca SCOWN, leiskolázzak a világot. Iszonyatos tempót eveztek, 37-es csapásszámmal, daráltak és messze elhagyták a mezőnyt, ahol az angolok, amerikaiak és Ausztrália küzdöttek egymással a második és harmadik helyért. Végül Ausztrália csúszott le a dobogóról.
1400 méternél egyszerre egy robajlást lehetett hallani, vagyis a hazaiak szurkolását, ami áthatotta az egész verseny atmoszféráját innentől kezdve az össze új-zélandi érdekeltségű futamban és innentől kezdve csak ilyen következett.
A férfi perorok rajtjánál örömmel láttam egyes pályán Carboncinit és Mornatit, akikkel egy hónapja még együtt söröztünk Csepivel az olasz OB-n (egyébként Carboncini otthon szkiffben 2. helyet szerezte meg a bajnokságon). Ahogy mindenki várta az angolok és a kiwik között ment a küzdelem, 1000 méternél még a görögök is jelen voltak, de egyértelmű volt, hogy ez a verseny nem róluk fog szólnik. A harminchetes tempónál és annál a hossznál, ahogy ez négy srác tökéletesen mozgatta a hajót, csak a versenyük volt szebb látvány. 1500 méternél egy fél hajóval az angolok érkeztek a sprinthez, de az, az otthoniak kedvezett, negyvenes csapásra emelték az utolsó 300 méteren és a közönség díjazta is a versenyt ezt, ahogy előbb írtam. De az angolok visszaverték ezt a támadást, mi lesz a vége? Istenem. A befutót, senki sem látta és ekkor Eric Murray magasba emelte a kezét és kiderült: Hamish Bond-Eric Murray páros megvédte világbajnoki címét. Ahogy a szakkommentátor mondta, minden idők egyik legnagyobb peror versenyét láthatta a nagyérdemű. (Már nem is áll az előbbi mondatom? - érdemes megnézni az archívet!). Ezzel a srácok megszerezték harmadik világbajnoki címűket.
Női szkiffben (ahogy a férfiben) az előzetes netes vélemények alapján csak egy kérdés volt: avatunk- e cseh világbajnokot? Utána pedig, megtudja e verni valaki Eketyerina Karstent? Mindenesetre örömteli volt számomra, hogy Iva Obradovics döntőbe került, hiszen őt sokszor láthattuk Szegeden és Bledben versenyezni. Svensson robbantott a rajtból és 400 méternél vezetett már egy hajóval, előnyét még fél távnál is tartotta, Knapkovával és Karstennel a nyomában. De mi lesz a vége? Nagyon lassan közeledett a cél, mintha minden megállt volna egy percre, ahogy a közvetítést néztem. Csak szép nyugodtan. És ekkor 1300-nál Karsten elkezdett valamit, mint egy gőzmozdony, vagy egy dízelmotor, aminek ekkora sikerül elérni e turbót, megindult és ott hagyta Knapkovát. Ugyanekkor Emma Twigg meghallotta a hazaiak támogatását és megindult. Miközben Twigg ráment, sőt otthagyta Knapkovát, Karsten Svenssont ostromolta!!! Mi lesz a vége, hiszen 1750nél Twigg Karstent támadta!!! Twigg 39-ccel, Karstent tolta maga előtt – de volt idő, volt méter és kitartott a Svensson – Svéd világbajnok, Belarus ezüst és Emma Twiggnek otthon sikerült bronzot szereznie.
Svenssonra egyébként negyven az egyhez lehetett fogadni – kíváncsi vagyok ki gondolta, volna, hogy neki fog sikerülni.
Férfi szkiffek jöttek zárásként. A rajtlistából egyedül csak Zhang lógott ki igazán, hiszen neki ez az első vb-döntője, de az ellenfelei, mondjuk úgy, a szkiff nem éppen humoros alakjai. Spik, aki most léphet ki az öreg árnyékából, Drysdale, a hazai pálya előnyén, Tufte aki, mint Xeno Muller ha olyanja van nyer. Campbell, akire mindenki úgy gondol, mint a jövő, és aki „mért nem nyert még VB-t” és végül Synek, aki a legjobb oddsokkal indul az évet figyelembe véve. Campbell indított legerősebben, mögötte Spikkel és meglepetésre, de a sorok 500ra összezártak, még nem is kezdték, de már nagyon , nagyon komollyá vált a verseny. Mi lesz itt? Drysdale 4. 700nál, de csak fél hajóval. Tufte valahol a pálya végén kóválygott, de talán őt nem lehet leírni. Az öreg Mahe 800nál már elakarta dönteni és elkezdte tolni a többieket, Synekt maga előtt nyomva másodikként érkezett a harmadik ötszázra. 34-es kocsival evezett az első három, és ekkor Synek elkezdte a távolodást. De Drysdale nem hagyta. 1250-nél Drysdale nem akarta elengedni, de Campbell is ott volt. Ekkor kezdődött el a tribün robaja, Synek viszont, mintha csak könyvből olvasta volna verseny történetét és 1600 méternél egy hajóra tudta emelni előnyét. 250 méter vissza, Synek nagyon vezet és Campbell üldözi Drysdalet, A cél egyértelmű: Synek leiskolázta a világot! Drysdale, ahogy tavaly, idén is végig bírta Cambell előtt. Synek ezzel túl nőtte a nagy öreg, Vaclav Chalupa életművét, hiszen a 14 éven keresztül első számú cseh szkiffesnek nem sikerült soha az élen végeznie, de ő most, felállhatott a dobogó legfelső fokára, 5 év munka után.
Ahogy Petiről is írtam, így még valakiről kell írni: Lengyel Mónikáról, aki női adaptív egypár versenyben állt rajthoz, és tavalyi 6. helye után idén sikerült a 4. helyre előbbre lépnie, ami nagyon szép eredmény, sőt bízzunk benne, hogy jövőre Szlovéniában még közelebb tud kerülni vagy akár felkerülhet a dobogóra is.
Ma estére pedig egyet: mindenki nézze Galambos Petit, és szurkoljon neki! 2:18-kor.
Big up – megyek haza
ui.: a legszebb Bond és Murray sétája volt a verseny után, ahogy végig mentek a kordon mellett és kezet fogtak,majd’ mindenkivel, aki gratulálni akart nekik – otthon…otthon vagyunk!
Szerző: Orbán
2 komment
Címkék: evezés eric murray világbajnokság új zéland galambos péter lengyel mónika karapiro frida svensson hamish bond synek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
menyka 2010.11.14. 19:02:19
Orbán · dnhe2.blog.hu 2010.11.15. 22:42:46
Itt beállt a köd, csak hétvégén tudok evezni...ott mi a helyzet?
G