Lombard ergo bajnokság 2.0
2011.01.23. 22:33
Ugyan maga bajnokság egy hete volt Cernobbioban (Como mellett), de az idő hiánya és az edzés előbbre valósága miatt csak most tudom közre adni ismét élményeimet. Ugyan az is igaz, hogy tegnap este megünnepeltük a versenyt a senior gárdával, egy jó kis vacsora+moxa kombó párosítással. min e miatt ma csak délután tudtam evezni menni, normál edzés időben, de valószínűleg, ha isten is úgy akarja, összeülhetek Marco Pennával egy óriás kormányos nélküli kettes evezetésre a Mincio-n (Marco-t néhány korábbi bejegyzésből már ismerhetitek, ha mégse, akkor az alábbi videón tolja a hatos pályán).
Visszatérve az eredeti témára, fél 12 előtt néhány perccel érkeztünk Cernobbioba, es a férfi ifi futam volt az első, amit láttam. A tornacsarnok teljesen tele volt, moccanni sem tudtunk. Szerencsére volt néhány szabad hely a délelőtt érkező klubtársaknál. Miközben néztem a futamot rájöttem, hogy a srácok úgy nyomták, ahogy én szeretném. Igaz, ők nem bízták a véletlenre, 1:25ös átlagok repkedtek még 300 méternél is, de a táv második felében már látszódott, hogy mindenki elfüstölt, és így, aki vezetett 800-ig, ott elvesztette előnyét és az utolsó 150 méteren a lehetőségét is annak, hogy visszahozza a versenyt. A futamunk előtt órákkal már izgultam. Nagyon más ez, mint, amit két napja éreztem a 9km előtt.
A futamok között tartották a díjkiosztásokat. Éppen adaptív evezősöket díjaztak, csapatversenyben.
Gavri is indul, kíváncsi vagyok mit tud, bár igaz, hogy lényegesen kevesebbet edz, mint tavaly. Futama gyorsan lemegy, 1:31.3-mal nyerik. Klubtársam nem virított idén 1:35.9es idejével, de azért ügyes volt. Kicsit később lement a normál súlyú u23as verseny is. Korábbi ellenfelem 1.26,2es idővel nyerte a mezőnyt. Durca.
Közben elmentem ebédelni Vandoval a csarnokba. Megkérdeztem, hogy mit tud, milyen formában van – a beszélgetés végéről csak annyi maradt meg, hogy nyomni kell, más alternatíva nincs.
A csarnok sarkában egy 55 körüli veterán maratonit húz. Tubi jut eszembe és mesélek is róla az olaszoknak, hogy otthon van egy klub társam, aki tartotta egy ideig a C2 világ csúcsot ezen a távon, aztán valami Xeno Müller megverte. Marco reakciója volt a legjobb, legszemléletesebb:
„Emlékszem Xeno Müllerre. ’94-ben egy szállodában volt a szállásunk Indianapolisban. Az olaszok és a svájciak egy folyosón. Neki volt a legnagyobb szobája és tele volt az egész szénhidráttal, meg fehérjével. He is crazy! Crazy” – összegezte.
A tornacsarnok szélén vártunk a melegítésre és ekkor Vando egy középkorú testesebb férfire mutatott: Ő Giovanni Calabrese – tudod, hogy kicsoda? – Persze, hogy tudtam! Az egyetlen, aki nyert ksben és normál súlyban is vb-t! vágtam rá (Marco később egy ausztrál dublóról is ezt állította, szóval lehet, hogy 3an vannak). Majd bemutatlak neki! – jött a reakció.
Futamunkban ugyan kőkeményen odaálltunk, de kicsit furi volt, először. Azt hittem a Mastersba kerültünk, mert utánam Vando volt a legfiatalabb 42 évével, de sebaj nyomni kell. És mi nyomtuk. Marco beült kettőnk közé és mondta, hogy mit kell csinálni. Jó kis verseny volt. 100 méternél már 3 hajóval vezettünk és 700 méterre már csak mi látszottunk a monitoron. Fura érzés volt, de annyira nem bántam, mert az utolsó száz méteren a lábamban szaladgáló kígyók mintha befeszültek volna és egyre csak lassultam, holott a tempóm emelkedett a 43-as tartomány felé. Végül 1:31 valamivel bedöcögtünk a célba. De elsőként :) (Egy biztos: az „E” modellt továbbra sem kedvelem :)).
Futam után kicsit pihegtünk, érmet vettünk át és Vando tényleg bemutatott Calabresenek. Azért ez egy élmény…Ő tényleg a világ egyik legjobb evezőse volt. Kedvesen elcsevegtünk (Amúgy ma a Gavirate edzője.)
Futam után még tettünk egy kört Comoban, ahol egy fantörpikus estebédet nyomtunk a McDonaldsben. Nagyon adta, teljes menetfelszerelésben (piros melegítő alsó, fehérmelegítő felső, címer, stb) tíz 12-14 évessel Vandoval és Marcoval. Como továbbra is szép, de nem tudom, hogyan tudnak itt evezni, nagyon hullámzik.
Aztán eltelt egy hét és a bekezdés elején írtakhoz értünk.
Közben meg volt a rendszeres este háromnegyed hétig irodában ücsörgés, köd, eső, paszta, fagyi (érdekes, hogy a konyhás néni már csak rám pillant, én egyetértően visszapillantok és két fagyit tesz elém desszertként, aminek általában nagyon örülök), sőt 16 hónap után a finomító látogatást is sikerült összehozni, ami nagyon adta, minden szempontból.
Marco késett az edzés elején, de eljött és mindenki meglepetésére kijött velem evezni. Utolsóként szálltunk vízre és kicsit ideges is voltam az első csapás előtt. Mert, vagy sokkal jobb lesz nálam és azért lesz rossz, vagy mert tök rossz lesz alapból és azért lesz rossz. Viszont, amikor 2000 méterig eljutottunk azt éreztem ez tök jó, mintha tudnám mit csinálok és mikor Marco a fordulónál hozzá tette „I ave good sensetion” akkor valami az súgta, hogy jó lesz. És jó is volt. Néha szólt, hogy hosszan és akkor hosszú voltam, annyira kinyúltam és hátra dőltem, amennyire csak tudtam. A tó tökéletes volt, csak egy rossz dolog volt, Ale a másik edző, aki csutka gázon ment el mellettünk mindig, De ezen jót röhögtünk, mert már korábban megjegyeztem, hogy a Lago Superiore tökéletes evezésre, nagyon szép a város látképe, de 3 rossz dolog mégis akad: Mauro, Daniele és Ale a két kajakos és a fiatal evezős edző. Toltuk és toltuk, a hasam 4 kilométer után görcsölt, attól, hogy milyen „új” izmokat használtam. De jól esett. Marco közölte vele, hogy scullerként evezek a perorban, ami természetes, de itt jobban kell használni az embernek a felső testét elöl és hátul is, megmutatta, hogyan kellene vezetnem a lapátot, de hozzátette, amúgy jó.
Ép egy tökéletes (szubjektív a bejegyzés) rész közepén jártunk, mikor a szemem sarkából megpillantottam egy szkiffest, aki elkezdte a nevemet kiabálni:
„Gergjő look my new boat, It is very good!!!!” – a mély, de egyben éles, erőszakos hang enyhén fejbe vágott, de mikor a kép össze állt, hogy Vando a szkiffemben tolja egyszerre összeomlottunk Marcoval és „nem maradt más csak üvölteni…”. 42 éves dubló partnerem fogta a szkiffemet, ügyesen vízre tette a Mincion, elrúgott és éppen felénk evezett. Marco röhögött és én is. Nem volt mit tenni, már a vizen volt. Életemben először kalóz rablás éret a hajómat. De közben azért üvöltöttem, neki ami eszembe jutott, mert mikor megláttam az öreget vízre szállás előtt, amint megkérdezi Marcotól, hogy van e szkiff, amit kivihet, átfutott rajtam, hogy ki fogja hozni az enyémet poénból – és kihozta. Csepi és Vanczák már találkozott kollégámmal – ők biztos életszerűen eltudják képzelni az élményt. Egyébként jól futott alatta.
Marcoval összesen 13 kilométert eveztünk, amin meglepődtem, mert először azt mondta csak röviden, pár kilométert, de a végén még rajtoltunk és sprinteltünk is. Faja volt.
ui.: Szekér 3. lett az osztrák ergo ob-n Bécsben, Bobby 4. kis kalamajka is volt, de minden megoldódik :) - Gratula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
