Hazatérés (Home coming)
2011.02.15. 16:15
Eltelt két hét mióta hazajöttem.
Két hét.
Hazajöttem.
Ebben a két hétben sok mindent csináltam, de leginkább edzettem! Hogy jól vagy nem, jót vagy nem, sokat vagy keveset, majd kiderül két hét múlva a mohácsi ergometer bajnokságon. Egy évvel ezelőtt ugyanígy egy ergo versenyre készültem, de azt történetesen Bostonban rendezték. Egy valódi evezős élmény volt így visszagondolva. Annaval, Gergővel, Csepivel, Varga Tomival és Neinstein Ádámmal, kint Bostonban a CRASH-B-n.
Most leginkább Ráróval dolgozok, de Szentkereszty és Hénap is itt van és nyomjuk a hétvégi futást fel a hegyre, meg le (nem is beszélve a fiatalokról). Ergo, kondi, bicaj. Még eveztem is, amire nem számítottam, mikor eljöttem Olaszországból, ahol minden hétvégén tudtam evezni, talán egy alkalmat leszámítva.
Itthon más. Más, mert van élet, mélyebb a kötődés. A Danubius falai az otthon érzését adják vissza, ugyanakkor sok minden más. Nincs vagy kevés az egyedüli edzés. Hiányoznak emberek, akik egy két éve még itt voltak. Hiányoznak azok a barátok, akikkel először rúgtam stégről a Danubiusban, de csak innen szerencsére – az életben még mindig itt vannak, legyenek bárhol is az országban, vagy a világban. A kicsik, legyenek fiatalok vagy ks-ek jönnek szerencsére, van kivel edzeni. Vízen majd meglátjuk, mire képesek.
16 hónap távollét után más Magyarország, más a klub és én is más vagyok persze. Csak egy dolog nem változott, hogy evezni jó. Mikor hétvégén a nagy Dunán mentem fel megint azt éreztem, mint korábban, ami sokszor hiányzott a kinti evezésekből, barangolásokból. Egy belső hajtó erőt bármi ellen, ami csak akadály lehet. Nem is beszélve arról a rengeteg vakufényről, amit a Dunán láttam, mikor jöttem vissza a nagyágban. A budai hegyek feletti naplemente vagy a rengeteg futó a szigeten nyugalmat adnak a mindennapokban – ha lehetek giccsesen szentimentális.
A kintiekre sokszor gondolok, de tudom látni fogom őket, mert most már van még egy hely, ahová vissza tudok menni evezni és vissza akarok menni, akár néhány itteni kollégával is.
Az, hogy mi lesz idén majd elválik – mi lesz velem, mi lesz a csapatainkkal. Két bajnokság lesz, szeptemberig tolódik az idény, lesz nyolcas versenyünk a Széchenyi alatt az óbudai ágban! Szóval egy biztos:
Hazajöttem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
N. Ádám 2011.02.19. 19:42:19
sok sikert kívánok nektek az ergóbajnokságon! Most éppen egy buszon ülök (van wifi a buszon!), megint Bostonba megyek a crash-b bajnokságra. Idén sajnos nem jöttök, Gergő, Gergő, Anna és Csepi, bár a nevezéseket nézve, látom hogy Varga Tomi megint jön. Rajta kívül Stephansen megint ott lesz, meg a Marcello Miani, aki két éve nyerte meg. Részemről, az egyetemi kategóriában ú próbálok alkotni, meglátjuk, használt-e a heti 1oo km ergó ami az idei edzéstervemet jellemezte.
