(A következő írást László Vercsi készítette)

Az elmúlt pár hétben elég sok változás volt a klubban, egy részéről mindenki tud, egy részéről csak az a 24 fő, aki ott volt a tegnapi közgyűlésen, úgyhogy gondoltam virtuális pennát ragadok (plusz tanulni kéne, és ilyenkor jönnek a kreatív ötletek :) ), és beszámolok élményeimről.

Dezső bácsi továbbadta a stafétabotot, és másra hagyta a Danubius felnőtt antitálentumaival való küzdelmet, a probléma csak az volt, hogy kire? Vanczák Gergő jópár követ megmozgatott, de évközben nehéz edzőt keríteni (valljuk be, Magyarországon jó és szabad evezős edzőt találni sosem egyszerű), így végül Anna néni vállalta a felnőtt csapat koordinálását. Az első hét el is röpült Annával, azt hiszem mindenki elégedett. Az edzőváltás mindig új lendületet ad, újabb lelkesedést és célokat. Én már most több új gyakorlatot is tanultam (néha-néha már mozdult is a hajó annyit, amennyire belefeszültem :)), újra perorba ültem, és izgalmas kicsit más nyomatást csinálni, váltani a kondiban. Anna pedig küzd velünk :)

Új edző, új szelek, régi arcok. A mesterváltás motivált minket, hogy kezdjünk el régi evezősöket visszacsalogatni, akár versenyezni, akár csak evezgetni. Amiben Anna is partner, minden héten van egy heti 3-6 edzést magába foglaló edzésterv is, azok számára, akik szeretnek evezni, és „mást is csinálni mellette”.  Ma egy (majdnem) férfi nyolcas volt vízen, Zitával és Jean Claude-dal ; már kétszer volt női nyolcas Beával és Kuli Krisztával (ami furcsa volt picit, beülni sztrókolni azoknak a lányoknak, akik 10 éven át „A felnőtt lányok” voltak számunkra, akiket csak lestünk tanulóban); volt férfi négyes (Cica is újra evezett, reméljük a sportsérülése is bírja majd); kedd reggel pedig Vanczák Gergő hitetlenkedett hányan rúgunk 6:30-kor. Szépen lassan visszatér az élet a felnőtt evezésbe, és reméljük legalább annyi aranyat hozunk majd, mint az utánpótlás korosztály.

Nem csak evezésben, szervezetben is megújult a klub a tegnapi közgyűlésen: két új elnökségi tagunk Mátyásfalvi János és Zentkó László. Remek fickók, és szerintem sok újítást vihetnek végbe a klubban, amire szükség van mind az anyagiak, mind a hangulat javításában, fenntartásában. Dióhéjban azoknak, akik nem voltak ott: a világot megváltottuk :), volt szó szerződésről és futókról, szakmai és gazdasági helyzetünkről, az eligazolások pro- és kontráiról, de a végkonklúzió azt hiszem mindenki számára ugyanaz volt: olyan hangulatot kell teremteni, ami nem csak itt tart, hanem idevonz embereket; hívnunk kell minden ismerősünket, és megmutatni nekik, mi is ez a sport, ami nem kajak és nem kenu; de legfőképpen sokan sokat lejárni és „felépíteni” magunkból egy klubot, mert ezt nem tudja az elnökség vagy az edző megtenni helyettünk.

Ma délelőtt el is indult valami, nosztalgikus volt, ahogy közösen pakoltunk hajókat, villákat, konzolokat, csak a sört és grillezést hiányolták a fiúk (ami késik nem múlik, nyáron szombatonként lenn kell maradni edzés után, és ha már Károly bácsi büféje nincs is, lesz Orbán bácsi grillje – vagy aki vette, javítsatok ki). Azért Jean-Claude indítványozására eltekertünk a Sugarbe egy megérdemelt szombat déli fagyizásra - igaz csak négyen, de kezdetnek ez is jó lesz :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.