Bled 1.0
2011.09.05. 22:59
- Szevasz!
- Na cső!
- Láttam a dubló középfutamot.
- És? Mi volt? Copek nyertek?
- Hát, az első előfutamot a németek nyerték, de úgy, hogy én már az első tíz csapás után elfáradtam, ahogy a német srác sírva fakadt az első 250 után, mert úgy tolta. Aztán mentek egy 6:21-et, de a keménység nem ez volt, hanem a másik futam, amit a Sullivan-ék nyertek!
- Mért mennyivel nyertek?
- 6:16, aztán a Copék és aztán franciák…
- Bahein-ék?
- Igen.
- Na szevasztok Apák! Kértek bort?
- Nem, vezetek?
- Ezt reklámozzuk…
- Jól van, mehetünk?
- Igen.
- Akkor cső Ráró, Zsolttal elmentünk Bledbe!
És el is mentünk! Elindultunk csütörtök délután, hogy megnézzük a felnőtt világbajnokságot Bledben, Szlovéniában, ami nagyon régóta az első világverseny, amit közel rendeztek hazánkhoz! Tudtuk, hogy nem leszünk egyedül Zsolttal: Bajaiak (Zombi vezetésével) és szolnokiak is kijöttek, elsősorban, hogy drukkoljunk a magyar élcsapatnak Juhász Adriánnak és Simon Bélának. Persze tudtuk, hogy nem csak ez lesz nagy dolog! A VB-n, főleg egy olimpiai kvalifikációs vb-n nagy tétek mozognak! Karrierek fordulnak meg akármelyik irányba. Utólag tudom, nem csalódhattam akár, hogy is alakul, mert olyan versenyeket láttam élőben, amiket nem lehet elfeledni!
Este kilenc körül érkeztünk, és egyből meg is kerestük az első előőrsöt a Szekért és a szolnokiakat! Csak annyit mondott Laci a telefonba „gyere a focipályához” és mivel csak egy focipálya van Bledben elég könnyen odataláltunk. Erre a 8 napra a szlovén városka megtelt a világ minden részéről vendégekkel, elsősorban természetes az angolszászok és a németek voltak jelen. Az első estét nyugodtan töltöttük, szállást nem rendeltünk, jegyünk nem volt, nem is nagyon volt érdekes, mert tudtuk, hogy lesz valahogy. Lementünk egy tál műzli után a kempingbe, Zsolt felverte sátrát én pedig befeküdtem a Fokuszba, ami azért elég jó volt 3 éjszakán keresztül! Másnap reggel 7 óra előtt ébredtem. Kiballagtam a célhoz, mert a kemping a célban van csináltam néhány képet és körbekocogtam a tavat. Mindenhol evezősök voltak, családtagok, fogyasztó ks-ek, vagy éppen a reggeli evezésből hazatekerők a szállásról. Szembe jött az új-zélandi csapat, Synek Tuftéval, Láttam adaptív négyeseket, és nyolcasokat. Reggel még körbe lehetett menni a parton végig, ezt később már csak jeggyel lehetett.
Felébredt mindenki én becsekkoltam a kempingbe és kerítettem akkreditációt (vannak pozitív előnyei, ha az embernek evezős vállalkozása van). 10 óra előtt egy kicsivel találkoztam Lacival és a többiekkel, Székellyel a cél melletti árnyékos részen, ahol álló jeggyel tartózkodni lehetett. Dávid Imre jött köszöntött mindenkit és felajánlott két jegyet, amit büszkén el is fogadtunk így már Zsolt belépője is megoldódott.
Nem sokkal később jött Hajdú Zsuzsi futamja, ami elég keményre sikeredett és izgatottan vártuk, hogy mi lesz a vége, mert nem lehetett eldönteni, és kiderült a végén, a 7. helyről kevesebb, mint fél másodperccel maradt le. Mikor elevezett előttünk tapsoltunk és Zsuzsiztunk! Jó volt, jó volt a hangulat és jó volt a verseny. Béláékat vártuk elsősorban, de látni kellett minden futamot. Jött a ks négyes B döntője és nem akarta elhinni senki, hogy 250 méterrel a vége előtt nem tudjuk ki lesz az első és ki lesz az utolsó! Aztán a befutóban a külső szemlélőnek már egyértelmű volt – a szerbek maradtak le, de belül, a versenyző csapatok között egyáltalán nem! Annyit láttunk csak, hogy a futamgyőztes lengyel hajóból kiugrik az egyik srác és kiúszik a partra, míg a többi öt hajóban csöndben ül mindenki és nagyon, nagyon vár. És ekkor felvillant az eredmény jelző és még ketten legalább a vízbe ugrottak örömükbe. A pálya szélén a szerbek maradtak le a kvalifikációról. Abban a hajóban csend volt. Senki sem szólt, mindenki görcsösen szorította a lapátot, sodródtak csak a vízzel és utolsóként eveztek el a pálya mellől. szomorú volt. Ebben a pillanatban derült ki ott sokunk számára valójában mit is jelent tizenegyediknek lenni és nem tizenkettediknek. Aztán később a hétvégén láttunk még egy futamot, ahol mindösszesen 1 tizeddel csúszott le egy csapat a kvótáról. Nehéz lesz kijutni!Nagyon nehéz!
Nagyon meleg volt, sütött a nap és mi kezdtünk fáradni, de szerencsére jött Béla/Bobó futama! Mikor mutatták őket kiintegettek és ez mennyire jó volt, mosolyogtak majd beálltak a rajthoz. Ez az integetés szólt sokaknak a családnak, a barátoknak, a csapatnak, aki segít felkészülni és minden szurkolónak, aki nekik drukkolt. Tim Foster önéletrajzában olvastam, mikor ’96-ban 3.-ként értek célba az olimpián Tim volt az egyetlen csapatából, aki tudott mosolyogni mikor a díjkiosztón álltak, mert ő tudta, hogy nem egyedül áll ott, hiába érzi az eredményt csalódásnak, a közönségének a szurkolóinak mutatnia kell egy mosolyt, mert azok ezért vannak itt. Ez a kiintés egy kicsit nekem is, nekünk is szólt ott a parton.
A futam alatt vártunk. Az „A” és „B” döntőbe jutás eldöntése volt a cél. Mindannyian az „A” döntőt akartuk, hiszen mindkét évközi versenyen összejött nekik, most is benne volt, hogy meg lesz. Sajnos az első 500 alapján nem lehetett mire gondolni hiszen a eddig egyszer sem ott remekeltek, de mikor ezerhez érkezett a mezőny már látható volt, hogy tisztán két felé szakadtak és itt csak a negyedik érzi úgy, hogy megverheti a harmadikat. A fiúk tisztesen végig evezték a futamot, de ez nem az a küzdelem volt. Laci fogalmazta először, úgy ahogy megnyugtatják az embereket – nem ez számít, a kvóta számít a holnap. Ki tudja, hogy összejött-e volna harmadik. Igaza volt bizonyos szempontból. A következő futamban a két utolsó 26-os tempóval evezte a versenyt. Őket egyáltalán nem érdekelte az „A” döntő tudták, hogy a kvóta a fontos. A fiúkat megtapsoltuk, mint mindenkit aki elvezett ellőttünk, mert ott így illik és elballagtunk a cél mögött füves pados kocsmás részbe, hogy együnk valamit. Zombi köré telepedtünk és innen néztük a nap többi versenyét.
Az idei VB volt az első verseny az igazán új program szerint, amit a jövő évi olimpián fognak alkalmazni. Négy napon keresztül rendeznek döntőket párhuzamosan más versenyek közép futamaival. Ennek köszönhetően három napon keresztül volt mit néznem, aminek nagyon örültem. Kétség kívül a legnagyobb verseny aznap, amit egész Szlovénia várt (ezt bizonyította az a 3000 kivezényelt kisiskolás a pálya mellé) a férfi dubló döntő volt, ahol Cop és Spik megakarta mutatni. Lelövőm a poént sajnos nem jött össze nekik az érem, de mi nagyon jól szórakoztunk! Az első futam volt, amit úgy igazából torkunk szakadtából végig tudtunk őrjöngeni, mert, amit a németek műveltek arról még szuperlatívusztokban sem lehet beszélni. Rajtból kirobbanva osztották a mezőnyt, majd a vége előtt 200 méterrel két alacsony új-zélandi úgy gondolta nem hagyja annyiban – és 48-ra emelték a tempót és 6 centivel hamarabb haladtak át a célvonalon, mint a versenyt végig domináló németek. Harmadikok a franciák lettek. Mi pedig baromi jól szórakoztunk!
Aznap a másik kedvenc számom a kormányos négyes volt, ahol olasz ausztrál párharcot vívtak. Bevallom őszintén kicsit leírtam az olaszokat 1200-nál mikor az ausztrálok tisztán vezettek nekik, de Pierpaolo-ék odavágtak rendesen és egyszer csak megnyerték a VB-t. Örültem nagyon mert Olaszországban versenyeztem vele, igaz ő annyira nem velem, de futam után a gratuláció jól landolt.
Érdekes, hogy akivel csak beszéltem mindenki leírta Syneket, aki 3. helyen kvalifikálta magát a döntőbe, hogy mennyire nem megy neki. Furcsának találtam ezt egy világbajnokról. Edzők, versenyzők egyaránt.
Kicsit dolgoztam még, aztán este egy kis sport után megnéztük a várost és sikerült is megtalálni az evezős bankettet, mert 3 éjszakán keresztül ment a buli! Össze ismerkedtem Joe Sullivannal, aki közölte velem, mondtam neki, hogy öt hónapig laktam Új-Zélandon, hogy mi mennyire szemetek voltunk, hogy öt hónapon keresztül ott megvertük őket J ez azért vicces volt hallgatni a világ egyik legjobb evezősétől, akiről teljesen elfelejtettem, hogy együtt versenyeztünk. Aztán haza botorkáltunk a campingbe és reggel 9:45-kor kávéval a kezünkben találkoztunk a célban a szokott helyen, hogy megnézzük A futamot!
Valamiért szürreálisra sikerült az 20 perc,amit a futammal és annak elő és utójátékaként átéltem. Mikor először felvillantak Béláék a képernyőn teljesen koordinálatlanul, de torkunk szakadtából elkezdtünk ordítani!!!!!!!!!! Vágásnál egyből csönd. A fiúk hamar összeszedték magukat és ismét üvöltenünk kellett!!!!!!!! Bélaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!! Nyomjátok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Bobóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!! Toljad!!!!!!!! AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHHHHHHHHHHHHHHHHH!!!!!!!!!!!!
Csönd.
Mindnyárt átveszik a vezetést, mondta Szekér és mi csak figyeltünk és bíztunk benne!Majd akár hányszor a fiúk a képernyőre kerültek kiabáltunk úgy, hogy a szigeten is hallják! 1500-nál már nem igazán tudtam, hogy mi történik, elmosódtak a színek és minden pillanatban csak a szurkolás taktusára figyeltem, hogy mi van a fiúkkal, és bíztam, hittem! Az utolsó 350 méteren Ria-Riáztunk úgy, hogy zengett a part. És mikor beértek mindannyian a mennybe mentünk egy kicsit. Örömünkben vagy két percig ugráltunk összeborulva. És vártuk, hogy érkezzenek. Dezső szinte egyből már telefonon volt, mi pedig a parton ültünk és vártuk, hogy Béla felkelljen a hajóból és elvezzenek előttünk és tapsolhassunk! És mikor megtörtént tapsoltunk is ahogy csak tudtunk. És még vagy 3szor a parton, ahogy előttük eveztek. Innentől kezdve mi is egy kicsit olimpikonok voltunk.
A depoban beszélgettünk egy kicsit, majd a parton is a büfében akkor már családi körben.
A délután a meditáció jegyében telt és sporttal. Elmentem fel a hegyre egy kicsit bicajjal, majd este vissza a városba, hogy ünnepeljünk! és Volt is kivel a teljes magyar csapat itt volt kivéve ks fiúkat, akik másnap négypároztak. voltunk vagy 20-an régi és nagy evezősök és jól éreztük magunkat a Rockstarok és az olimpikonok közt.
A verseny legnagyobb futama (leszámítva perort) a férfi dubló volt. A legnagyobb kudarc/legnagyobb örömben egyaránt a férfi négypár. A legdurvább osztás a női/ffi ks szkiff volt. A legnagyobb feljövő a hét folyamán Synek volt, aki végül második lett. A legnagyobb Rockstar pedig Luca Spik volt a versenyen.
Képeket és egykét utórezgést még töltök fel a héten. Ha tehetitek nézzetek élőben VB-t mert többet tanultok, mint 1 év alatt a TF-n belőle! (ezt a szöveget nyúltam)
Szerző: Orbán
1 komment
Címkék: evezés világbajnokság bled hajdú zsuzsi szekér lászló simon béla juhász adrián
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
