Az előző stopok után, csak annyit írhatok, hogy rengeteg stop és pont-pont után megérkeztünk egy röpke 20 órás út végéhez, a bresti stadion hotelhez. Az út élményéhez hozzá tett a belorusz határőrség is, egy csaknem három és félórás ellenőrzés/papírmunka/állás beiktatásával kicsiny csapatunk számára. Persze még így is szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert volt, aki tíz órát állt ugyanitt.

A pálya grandiózus – a tribünt a hajóstandoktól majd 400 méter választja el. A víz mellett végig 30-40 méterenként zászlók lengenek. Külön melegítő és levezető rész is van, sőt a pálya melletti 500 méter hosszú panel sor még némi szélárnyékot is biztosíthat.

Azt lehetne hinni itt, a vasfüggönyön túl még ténylegh tudnak élni, rengeteg a 200x-es Mercedes, az Ikarus, Zsiguli, sőt Volga és egy kis nyugati nyomásra Buick is van. A stadionban, ahol lakunk reggelente atlétika edzés van és a helyes lányok aránya, vetekszik a magyar átlaggal.

Formánk tökéletes, a hely megalomániáját teljesen átvettük, és holnap sikítva-röhögve-kikkacsintva fogjuk végig tolni, helyi idő szerint 10 óra valamikor, az előfutamot.

A csapat hangulata ugyancsak jó, a szél ugyan forog összevissza, ami minket inkább zavar, mint segít, mégis vannak, akiknek teszik. Nagyon sok „nagy” is itt van. Ismét megállapítottam, hogy Galtarossánál nagyobb ember nincs, ezen a bolygón.

Szóval bizakodunk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.