Téma-váltások

2008.11.18. 10:30

Talán egy kis magyarázatra szorul a fenti cím? Lehet, bár szerintem elég egyértelmű. Témaváltás következik a blogon – nyugalom nem a hitel vagy tőzsdeválságot fogom taglalni, de az időjárás változásával nekünk is váltanunk kell. Az evezős vizi eseményekről, a verseny beszámolóktól a következő néhány hónapban valószínűleg el kell búcsúznunk. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen annyi téma van, amiről egy evezős blogban lehet írni véleményt kifejteni. Például: téli edzés tervek; ergométerek műszaki fejlődése, utazási élmények és még hosszasan (ez majd kiderül) sorolhatnám. De szó mi szó, kezd egyre hidegebb lenni, igaz, már régen evezhettünk november közepén ilyen jó időben, de kezd lehűlni az idő.

Az Évadzáró – előtti nap

Engedjétek meg, hogy azért néhány szót ejtsek a múlt hétvégi évadzáróról – mivel néhányan nem tudtak eljönni. Megnyugtathatok mindenkit – lezajlott. A munkákat már előzőnap elkezdtük, kicsit lassan, de fontolva haladtunk. Megcsináltuk a gerenda leemelést, ehhez át kellett hoznunk a Kisházról a „fagerendát”, amit a nyolcas (aznap nyolcasoztunk egy közepesen, gyengén, érdekesre sikeredett 15 km-t) hatjai hangzatos módon meg is tettek, a vállukon cipelve a rönköt, bár lehet, hogy ennek a leírására jobb lenne azt írni, hogy üvöltöttünk, ahogy bírtunk, mert olyan nehéz volt, hogy csak így ment olajozottan a gépezet. Aztán kicseréltük a Nagyház fémgerendájára, amihez műszaki gondolkodást is be kellett vetni, de még így is az erő dominált. Nem is akarom szaporítani a szót, a lényeg, hogy felhoztuk és Péter meg hegesztette-flexelte-kalapálta a víz által szépen meggörbített rudat a kicsik segítségével az utánfutón. Mindeközben Ligeti Zsolttal felfedezőútra indultam a solymári fatelepre. Hát…már tényleg városi gyerekké váltam, aki fát csak a munkahelyen az íróasztal lapjaként látott, de nincs is ezen mit szégyenleni, ilyen világot élünk. Mikor vissza értünk Péter már majd’ befejezte. Ági, Erzsi, Kata (lehet, hogy lefelejtettem valakitJ)– féle csapat közben kitakarított rendesen a másnapi eseményre. Mikor indultunk haza Péter még jelezte: nem biztos, hogy jó lesz ez így, hisz a fagerenda nem tart semmit, bármikor leeshet és akkor a ház kiúszhat a partra és akkor lesz ne mulass – ha kövek kitörik a hordókat. Mondanom sem kell gondolkodóba ejtett ez, de elkellett mennem valahova és közben csak a szétszéledt embereket próbáltam összeszedni. Sajnos kevesebb, mint több sikerrel. Volt, aki tanult, volt, aki nem volt már pesten, volt, akit nem értem el és volt, aki először tanult, majd mikor már nagyon rá akartam beszélni, közölte, hogy szüleit kell szállítania…szóval mindenki volt valahol. Kétségbe esésemben már mindenkit felhívtam, olyanokat is, akik már vagy egy éve nem voltak lenn a telepen, de megvolt a számuk. Szerencsére összejött egy kis csapat, még egyszer köszönöm nekik, hogy lejöttek (Varga Marci, Juraszik Viktor, Csepi, Tomika, Máthé Kriszta és Melis Gyuri, Ali Anna, Lőrinc Attila, Hörbi). Így tízen megküzdöttünk a fém gerendával, amit délelőtt huszonöten hoztunk fel. Ez alkalommal, tényleg a gyengék voltunk, úgyhogy gondolkodnunk kellett. Sikerült is és így este fél nyolckor el is hagyhattuk a telepe. Szerencsére nem esett az eső.

Az Évadzáró

Másnap tovább folytak a dolgok, a szülők és a veteránok elkezdték, már reggel főzni az aznapi paprikás krumplit, miközben a legtöbben játszottak, néhányan pedig folytatták az apróbb munkákat, volt üvegezés, deszkavágás sőt még betonoztunk is a nyolcas verseny előtt. Úgy tűnik sikeres volt az előző bejegyzés mert volt, aki arra hivatkozott, hogy honnan tudta: esemény lesz. Röviden: minden haladt szépen a maga medrében.

A nyolcas verseny idén különösen izgalmasra sikeredett. Előfutamot is kellett tartani, de csak egy győzhetett a végén. Mikor befejeződött a vizi program, még megpróbáltuk felhozni a tegnap levitt fa gerendát, mielőtt a elvitte volna a víz. Kicsi hiba csúszott a számításokba és majdnem csúnya vége lett a dolognak, mert, akik legelöl mentek rossz helyen indultak meg a betonfalon, ahol tele volt levéllel és még a kövek is csúsztak. Nem tudom hány szülő borzadt el, mikor látta, hogy csemetéje fajinan csúszkál kifelé egy majd 200 kilós gerenda alól, miközben minden kipróbál valahogy segíteni. De megúsztuk minden kisebb nagyobb baj nélkül, így mehettünk is az ebédhez, eredményhirdetéshez. Mert ismét volt torta és érem osztás a kajaosztás előtt vele egyszerre.

Ebéd után még két formalitáson is túl kellett esni: az első a kellemes a diófa és egy kisebb bokor elültetése volt, amit előző nap már jól előkészítettek a lányok Csenge vezetésével, így pikk-pakk megvoltunk.

A Gyűlés

A nap zárásaként, egy kisebb gyűlést tartottunk, ahol szó volt a klubban aktuális dolgokról. Az anyagi nehézségekről – tagdíj helyzetről, a tagdíj politikánk felül vizsgálatáról (szociális segélyek felül vizsgálata), a beléptető rendszer használatáról, a villany lekapcsolásáról. Az edzők közti munkamegosztásról és néhány kisebb dologról.

A nap végén ismét sikerült az utolsók közt elhagyni a telepet, de jó érzéssel, mikor Ali Anna tortával és néhány farönkkel a biciklijén elrobogott mellettem.

A következő hetek

A következő hetekben remélhetőleg egyre lassabban, de befogjuk fejezni a vizi edzéseket. Kivéve, ha öt fok felett fog járni a hőmérséklet, mert akkor nyolcasozunk!! Sajnos a Nagy-Duna vízszintje nagy figyelmet kíván minden még vizen lévő sporttárstól, hiszen előbukkantak olyan zátonyok, amiket a 2003-as hajóforgalom leállásos időszak óta egyszer sem láttunk. A Kis-ágban szinte végig látni a meder alját, és Szentendrei-ág is egyre érdekesebb.

Most sokkal inkább a hosszú evezések dominálnak mindenkinél, bár az igazi felnőtteknek ugyanúgy csak max 20 kilométer jut munka előtt, ha jól is osztják be az idejüket, illetve a hétvégék, amik még az ember előtt állnak.

Minap épp szabadságomat töltöttem és gondoltam evezek egy kicsit hosszabbat, mint szoktam. A Nagy-Duna már, bevallom őszintén, egyre unalmasabb, hisz az elmúlt évi pár ezer km nagy részét itt tettem meg, így egy rövid gondolkodás után délnek vettem az irány, úgy az ötven kettes környékén. Ezt persze csak az teheti meg akinek van saját hajója és elmúlt már 18, mivel lehetnek komplikációk lefelé menet. Szerencsére nekem nem volt ilyen végig is haladtam szép nyugodtan a városon. Bár be kell vallanom nagyon durva, hogy mikor rájön az ember milyen és mekkora zaj szennyezés van metropoliszunkban. Mostanság, hogy a rakpart állt nem is figyeltem fel rá a de a kiságban végig csönd van, amit csak néha tör meg az elrobogó HÉV zaja. De a belvárosban? A Margit-híd alatt, majd szét robbant a fejem az építkezés zajától. Persze ez nem tudta elvenni a kedvemet attól, hogy tovább evezzek és megcsodálhassam alulról a főváros hídjait. Egy szem hajóval nem találkoztam és végig sima volt a víz. Mikor leértem az öbölbe egy kósza Spartacus-os kajakossal szóba elegyedtem. Váltottunk néhány mondatot aztán mentem 3 kört. Pont 600 méter hosszú az öböl (60 csapás) ideális volna egy sprint verseny megrendezésére. A végén tribűn/lelátó van, ami csak arra vár, hogy betöltsék, de az üresen álló pavilonok (egyben működik csak egy kávézó), kiáltanak a programért – hasznosításért. Csónakháznak is ideálisak volnának. Visszafelé 8 kilométert kellett megtennem a rakpart mellett. Meg is szemléltem az építkezést, és az építkezés is megszemlélt engem, minden munkás csoport, akik ép az ebédjüket nyomatták inkább lassan mint gyorsan befelé odaszólt valamit. Meg kell vallani – jól esett. A Szabadság híd felett úgy 50 méterrel, vagy lehet, hogy annyi sem volt megállt bennem az ütő, megláttam magam alatt egy hatalmas sziklát. Egyből betartottam hátha zátonyra futok, de szerencsém volt csak egy darab szikla volt végig az egész parton, bár én sem a szélén közlekedtem. Még egy aprócska kalandos része volt a visszaútnak, még mielőtt áteveztem volna a Margit-híd felett elmentem az épülő fal mellett, mikor eltávolodtam tőle, egy hatalmas kő zuhatag zuhant tőlem 10 méterre a vízbe – a markolós csak arra várt, hogy elmenjek, töltötte fel a partot. Vagy legalábbis Én ezzel nyugtatom magam.

Szóval evezni jó, meg minden…jó ergozást és minél több evezést télire.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dnhe2.blog.hu/api/trackback/id/tr80775043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dalos · http://www.kerekparosklub.hu 2008.11.18. 15:07:23

Orbán! Amire majdnem rámentél, az az ún. Ínségszikla, vagy Ínségkő. Ha jól tudom, akkor 2003 őszén volt utoljára szárazon.
fyi: www.archiweb.hu/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=127&Itemid=0

Az "Éjszakai villamos"-ban is szerepel:
www.irodalmiakademia.hu/dia/diat/muvek/html/MOLDOVA/moldova00518/moldova00518.html

üdv: dalos

allianna 2008.11.19. 09:41:46

Köszönjük Gergő az érdekes beszámolót. 2 kisebb helyreigazítás:
1. Lőrincz, "c-z-vel"
2. Azok a kis apró piros bogyók, nem a diófa termései, hanem a fényeslevelű galagonyáé (a kis bokor az rendben volt, az meg fanyarka, mint megtudtam Csengétől)
Aki több infót akar itt van 2 link, amit már korábban is beillesztettem:
www.arboreta.hu/almenu_index/vir_napt_majus_jun.html
www.edenkert.hu/cikkek/gyumolcs/fanyarka-amelanchier-termesztes/

Boris 2008.11.20. 06:42:38

Gyerekek? Ki nyerte a nyolcasversenyt?
Amúgy, itt kiwi földön végzem legújabb munkámat: alma termés ritkitó vagyok egy gyümölcsösben.
Reggel 8-tól fél 5-ig...
Kemény, monoton munka, de jobban keresek mint bármikor előtte életemben... és a vicc az, hogy az élet olcsóbb mint otthon. De majd erről bővebben később a blogomon.
Puszi mindenkinek
süti beállítások módosítása