Hello Mindenkinek!

Jobbulást kívánok minden betegeskedő sporttársnak és jó edzést a többieknek...

Ismét felhívom mindenki figyelmét, hogy a DNHE karácsonyi ünnepség dec. 22.-én lesz.

Feltettem néhány linket is. Gondolom mindenki nevét ismeritek, de ettől függetlenül ajánlom a honlapjaikat.

Cop, Drysdale, Hacker nagyon jó infókat adnak a top sport mindennapjairól, jó fotók és olvasnivalók, linkek. Lessie csak svédül tudóknak!

Mario Vekic nevét biztos kevesen ismeritek. A srác nem akkora név, most kezd el igazán befutni, horvát illetve legjobb eredménye eddig egy EB 2. hely dublóban, u23 arany négyesben. DE amin mindenki elgondolkodhat: 18:51 mp 6km illetve egy olyan erőemelés gyakorlat, hogy le a kalappal! Honlapján RowTV és ott a Deadlift videót keressétek.

Legközelebb már olvasni valót is ajánlok.

Egy magyar evezős számára a november hónap a hosszú alapozó időszakot jelenti. Sokszor a napi 40 – 50 km ergométerezés, a futással, kondizással és úszással töltött órák elsősorban a 6000 méteres ergo felmérőre való felkészülést jelentik. November és december hónapok utolsó hétvégéin a felmérők - klub helyszínen vagy a válogatottak számára a csepeli telepen - a központi tervek szerint, lehúzásra is kerülnek. 

Ezzel szemben Angliában, ahol az időjárási viszonyok miatt az evezősök más éves időrend szerint dolgoznak, a november - immáron tizenhét éve – a hagyományos 2000 méteres notthingemi ergométer bajnokságot jelenti.

Az ergométer sok országban nem kizárólag az evezősök számára, a középkori kínzóeszközök mintájára készített izzasztó szer, hanem széles néprétegeket megmozgató, külön sportágként számon tartott sport eszköze. Természetesen ennek is van Világbajnoksága (Boston/USA -2008. február), Európa-bajnoksága és nemzetközi versenysorozata (pl. az Ergohead, Amsterdam/Hollandia ahol 2007 – ben 6000 méteren dr. Alliquander Anna világcsúcs időn belül, két másodpercre elmaradva a győztestől a második helyet szerezte meg. Anna 2008 – ban is részt vesz a versenyen, erről majd később beszámolunk!).  

Ezeken a versenyeken nem csak evezősök, hanem kifejezetten az ergométerre fókuszáló, sportolók is indulnak, sőt világszerte a nagy média nyilvánosságot jelentő profik versenyét kibővítik amatőrök, egyetemisták, iskolások és fogyatékosok részére megrendezett futamokkal. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora hangulat lehet ott, ahol sportcsarnokok küzdőterét teljesen elfedik az ergométerek és az ergométerezők százas nagyságrendű sokasága. A lelátót dugig megtöltő nézősereg a küzdőtéren felállított kivetítőn követheti nyomon a verseny alakulását és  buzdíthatja üvöltve kedvencét.

A notthingemi versenyen hasonló koncepciót követve, a fenti kategória valamennyi képviselője részt vett, összesen 3203 (!) személy vette a „bátorságot”, hogy odaüljön a géphez, beállítsa 2000 méterre a komputert és minden fizikai és lelki erejét annak szentelje, hogy azt a bizonyos gyilkos távot a lehető legrövidebb idő alatt teljesítse.

A résztvevők számát tekintve elgondolkodtató a különbség a mi pár száz résztvevős ergometer országos bajnokságunkkal, amire néhány elvetemült amatőrt kivéve szinte csak „az arra ráérő és kedvet érző” evezősök neveznek be. Természetesen evezős tradíciókban (bár ebben mi sem panaszkodhatunk) és a két ország lélekszámát illetően is jobban állnak az angolok, de abban a tudatban is, hogy mit jelent a rendszeres sport és az egészséges életmód fontossága.

A nevelést már fiatal korban érdemes elkezdeni, és pontosan ezt tette Tony Blair – exminiszterelnök is, amikor sport alapítványi programjának köszönhetően az előző években, Anglia szerte 70 000 iskolás számára tette lehetővé a rendszeres ergométerezést. És, hogy a kellő motiváció is meglegyen a fiatalokban, évente több csapatversenyt rendeznek számukra, ahol különböző lebonyolítási rendszerben, általában a megadott távot felválta teszik meg az iskolai csapatok (500  - 1000 m/fő). 

Ez a jó hangulatú, játékos de mégis véresen komoly verseny rendkívül jól elfér a profik vetélkedése mellett, sőt a gyerekeken keresztül a szülők és nagyszülők is motiválva vannak, akik nem mellékesen szintén összemérhetik tudásukat a különböző korosztályoknak megrendezett amatőr futamokban.

Azt hogy a nagymamák és az iskolák közötti versenyt ki nyerte sajnos nem tudom megosztani az olvasókkal, viszont azt elárulom, hogy a legizgalmasabb versenyt itt is és idén is a normál felnőtt férfiak nyílt kategóriája hozta. A kétszeres verseny győztes Graham Benton idén is szerette volna bezsebelni az első helyet, sőt a lelátón az a hír járta, hogy azt az országos csúcsot jött megdönteni, ami nem kisebb névhez kötődik, mint az olimpiai bajnok Matthew Pinsentéhez. Annak ellenére, hogy Benton 1:11-re húzta az első 500 métert és hatalmas verseny alakult ki közte és a mögötte szorosan felzárkózott evezősök között, az 5:42.5 – es eredmény a győzelemhez elégnek, a rekordhoz viszont sajnos kevésnek bizonyult, Benton 2/100 ths – el elmaradt Pinsent eredményétől.

Miközben Graham Benton nagyvalószínűség szerint már kifújta magát és minden erejével az evezős szezonra és a következő ergometer versenyre koncentrál, Anglia szerte ezrek húzzák/nyúzzák az ergométert, no nem  azért mert muszáj hanem elsősorban azért mert hasznos!

            Pignitzky Bori

www.fisa.org felhasználásával

2006-os ergo verseny https://www.youtube.com/watch?v=Hdpr8R4D9Wg

Ezt meg a lányoknak: https://www.youtube.com/watch?v=QPP7iCEK7TY&feature=related

(Az ergométernek minden evezős országban kiemelt jelentősége van, így érdekes hírnek mutatkozik, hogy a korábbi új-zélandi olimpiai bajnok és ergométer világcsúcs tartó, Rob Waddel bejelentette visszatérését. Még nem tudni, hogy a jelenlegi címvédő Mahe Drysdale fogja-e képviselni az országot 2008-ban, de ez bizonyára hamarosan eldől. Viszont érdemes odafigyelni mindenképpen Waddel az elmúlt hetekben 15 percen belül abszolválta az angolszász országokban megszokott 5 km-es ergo felmérő távot. – Szerk. ui: köszönjük Dalos P.-nek, hogy felhívta az eredeti cikkre a figyelmet)

Hello Mindenkinek!

Idén december 22.-én 17:30 órai kezdettel tartjuk az éves jutalmazós-megdícsérős-gyerekműsoros-ajándékhúzós karácsonyi ünnepségünket a margitszigeti klubházban, amire mindenkit várunk sok szeretettel és kötelező jelleggel :) (persze ez csak célzás)

Ajándék úgy néz ki lesz, szóval gyertek, idén is lesz naptár és album, már önmagában ezért megéri eljönni és az ünnepség zárásaként közösen szorítunk a másnap felmérőt húzókért.

B.K.

 Ahogy a cím is mutatja, most egy kicsit hírszerűre vesszük a figurát. Az elmúlt hét folyamán beköszöntött a hideg, de nem lehet tudni, hogy ez mennyire fogja befolyásolni az edzések menetét. Hiszen a hét közepén mínusz fokokat is karcoló hőmérséklet szombat-vasárnapra már jócskán a +7-10 °C-ot is elérte.

 De mint tudjuk, jobb félni, mint megijedni, éppen ezért szombaton elpakoltuk a trepniket a kis és a nagyházon, illetve leszedtük a motort a motorcsónakról, majd óriásfoci következett. Nem tudom, hogy a többiek, hogy állnak a kérdéshez, de a felnőttek közt azért akad olyan, aki télen a korábbi években tapasztalt hőmérsékleti viszonyokat figyelembe véve elgondolkodott azon, hogy az idén „vizesen” kellene tartani a nyolcast és még néhány másik hajót. Vagyis hétvégente reméljük lesz még alkalmunk evezni a jégzajlás előtti időszakban J

 Pénteken, november 30.-án Vercsi (László Veronika) XIII. kerület kiváló sportolója címet vehetett át. Vercsi, a lány ifjúsági csapat oszlopos tagja, többszörös ifjúsági bajnok, idei legjobb eredményei: női ifi ks 1x 2. helyezés az Országos Bajnokságon. GRATULÁLUNK!!!

 A tagdíjak szépen lassan folynak (sajnos lassan), azonban még mindig jelentős elmaradások vannak és mint tudjátok, akinek a tartozása továbbra is nagyobb összeg illetve semmilyen formában nem kért halasztást annak a telephasználati jogát felkell, hogy függesszük!

 Ennél kellemesebb élmény volt viszont a mai napi (dec. 2.) Mikulásfutás Vácon.

 Kicsit nehezemre esik erről az eseményről élménybeszámolót írni. Nem is tudom mért. De tudom! Kicsit elfáradtam a verseny alatt és most, alvás-mosás-boltbamenés után nehéz összeszedni mindazokat a jó kis gondolatokat, amik a 11 km-es távot ismét felelevenítik / szebbé teszik. (Ez kicsit blőd mondat igazatok van.)

 Kezdjük az elején. A DNHE csapata most képviseltette magát először Vác város „preimer” futóversenyén, a Mikulásfutáson. Mikor reggel kilenc órára megérkeztünk a verseny helyszínére már óriási tömeg fogadott minket. A legkisebbek 5-6 évesek lehettek, a felső korhatár úgy 70 körül volt. A váci iskolában való regisztrálás után (jövőre biztos nem nevezünk neten, mert 10x annyi ideig tartott, mint a helyben való nevezés) kint keresgéltem a bőszen melegítő csapattársaimat. Miközben keresgéltem a 4-500 fős tömegben, több váci és külkeres evezőssel is találkoztam. Az eseményen a váciak közül Hirling Zsolt és Galambos Péter voltak a legnagyobb nevek (evezés szempontjából). Zsolti 5km-en, Peti pedig 11km-en versenyzett. Láttam még Szabó Katit is természetesen, de a váciak legtöbbje is ott volt.

 Most azonban beszéljünk inkább a mi kis csapatunkról. Természetesen elsősorban a felnőtt fiúk adták a csapat gerincét (Olyan sokan voltunk, mindenkit felsorolni…egye fene, de ha kifelejtek valakit semmi harag: Vanczák, Hörbi, Teszár, Szekér, Ráró, Csepi, Szatír, Szabados, Szentkereszty, Rocker, Orbán, másra nem emlékszem bocs), a lányokat Varga Orsi és Pignitzky Bori képviselte, az ifik közül pedig egy szem magában Szilassy Peti volt jelen (Reszteppá!!!). Ozrennek is kellett volna szólni…

 Mi mindannyian a 11km-es Szérűskertig tartó távon vettünk részt. A terep végig aszfalt volt, eleinte amolyan dimbes-dombos, majd a közepén egy „játékos” emelkedő következett.  A tömegrajtból elég nehéz volt indulni, legalábbis nekem, ugyanis valahogy egy adag 10 éves bekeveredett elém és alig bírtam kikerülni őket, aztán pedig előre menni, hát nem tudom, ki hogy bírta, de ez nem egy erdei futóverseny fíling volt. Nem is beszélve arról a szerencsétlen kislányról, aki 50 méterrel a rajt után elesett, na neki nem lettem volna a helyében.

 Mikor már kitisztult a pálya, kisebb bolyok alakultak ki, amik elég jól széthúzták a mezőny elejét. Az 5 kmes távot valszeg Zsolti nyerte, mert ő volt az első, aki szembe jött a Vác jelzőtábla után, de a móka csak a 2,5 km-es tábla elhagyása után kezdődött. Nagyon jó kis emelkedőn rendezték a versenyt, mert egyáltalán nem a HHH-i futóverseny első emelkedője, hanem inkább az esztergomi vaskapuba való felfutás jutott eszembe (Bigup Egom) miközben már az utolsó 1,5 km-en a fordító előtt elkezdetem utolérni kajakosok tömkelegét J.

 Sajnos nem Csepi jött elsőként szembe a hegyen, hanem egy elég komoly futónak látszó kisebb izomgolyó. Csepi tavaly 3. lett ezen a versenyen, így joggal számított jó eredményre, nem is beszélve arról, hogy ő volt a fő hajtója a versenyre való eljövetelünknek. Utána Ráró, majd Galambos Peti következett. De ekkor történt egy nagyon kemény esett: a legnagyobb emelkedő közepén egyszer csak éreztem, mintha valaki jönne hátulról, majd utolér és simán tovább kocog. Meglepő volt, (mármint nem az, hogy utolérnek) hiszen a Szentkereszty Marci volt, akit nem sokkal korábban, igaz még síkon, otthagytam. Később megtudtam, hogy Marcinak kényelmesen ment a futás és mikor rájött, hogy tud gyorsan is futni akkor gyorsan futott (ezt a hozzáállást mindenkinek javaslom, aki nem mer gyorsan menni, de azért ne menjetek túl gyorsan) . A fordító előtt párszáz méterrel találkoztam szembe Vanczák úrral, aki nehezen, de nem megtörve a fáradtságtól, komoly tempót diktálva futott le a hegyről.

 Új bekezdést kezdek, mert most már lefelé futunk a hegyről, ugye mindenki figyelt? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a futóversenyekben számomra csak egy rossz dolog van: ha lefelé kell futni. Meg is volt a böjtje. Két kajakos, akiket felfelé lehagytam lefelé utolértek. Sajnos kisebb szóváltás is lett köztünk, mikor az egyik már a 3. kanyar óta nem akart elengedni és mivel kezdett dühíteni szóvá is tettem. Na egyből kiderült, hogy kajakosról volt szó, ha értitek mire gondolok. De sebaj a jó evezős ilyenkor mindig békejobbot nyújt, persze a célban már ő jött oda, hogy ugye nem haragszom.

A futás utolsó két kilométere majdnem sík terepen ment így ismét erőt merítve, jó evezőshöz híven (gondolom mindenki) kellemes tempóemelésbe kezdtem. Sajnos a szervezők egy dolgot nem gondoltak végig: a befutó előtti 100 méterbe nem ajánlatos 5 méteren belül két kanyart is betenni, mert eléggé megnehezíti az ember dolgát (Most finoman fogalmaztam). De azért hála az égnek beértünk mindannyian szerencsésen, 40-50 perc alatt a legtöbben. Kérek mindenkit, hogy ha tudja az idejét a hozzászólásokba tegye meg, hogy beírja…

 A verseny után még visszakocogtunk a váci klubba, ahol egy kellemes teát fogyaszthattunk el öltözés és nyújtás után a VVEC evezőseinek köszönhetően, köszönjük.

 Úgy néz ki a Vác-DNHE közös futó edzésből talán rendszert sikerül kovácsolni és Rapcsák K. javaslatára két hét múlva találkozunk, de immár fönt a hegyen, nálunk.

 Én lezárásként, megszeretném köszönni Hörbinek, Szatírnak és Szabados Misinek, hogy erejüket nem kímélve segítettek betolni az önindító hibás kicsi-kocsinkat, Enikőt:).

Lábjegyzet: Az írás megszületése és publikálása után kaptuk a szenzációs hírt, hogy Pigntzky "Ironwoman" Bori 3. helyezést ért el. GARTULÁLUNK!!! Bori éppen most tér magához a hírtől, mert sajnos ezen a versenyen sem vártuk meg az eredmény hírdetést :( (Köszönjük az infót és a közre-működést Ibolyának, Csepi Mamájának)

Már csak 4 napotok van, hogy a tag-, tanfolyai és telephasználati díj tartozásotokat az Egylet felé rendezzétek. Ellenkező esetben (2007. december 1 - től) a telep szolgáltatásait nem vehetitek igénybe egészen addig amíg tartozásotokat nem rendezitek.

A befizetés meglétét minden esetben ellenőrizzük!

Megértéseteket és együttműködéseteket köszönjük!

Pignitzky Bori (DNHE Elnöksége nevében)

Hangzatos cím, igen…mondhatni. Mi akarok ezzel? Hiszen erről beszélni nem lehet, meg különben is, kit érdekel? Nos azért kezdem így a beszámolót, mert ad1 (ahogy Kanóc szokta volt mondani) november 24-én még sosem edzettem vizen, pedig az elmúlt 13 évben azért lett volna rá biztos alkalmam, ad2: 15-én voltunk edzésen úgy, hogy vannak sérültjeink vannak, akik ergoztak és vannak, akik egyszerűen nem tudtak lejönni, így végre ismét nyolcasoztunk. Végül pedig, ad3: nem a szokásos Büdös-árkot eveztük, hanem egy merőben más útvonalat.

Szóval nyolcasoztunk. Én személy szerint nagyon szeretek nyolcasozni, mert sajnos ritkán van rá alkalmam, lévén a sok szkiff és négypár edzés mellett, illetve mióta nem a Lopez az edzőnk és leginkább csak könnyűsúlyúak vannak sokan edzésben a DEK-ben, így ez a hajóosztály is a háttérbe szorult az elmúlt 4 évben. Persze indultunk az OB-n, de csak a pontszerzés, miatt és mert csak döntő volt. Na most, hogy elmondtam a kifogásokat, meg már mindenki fogja a fejét a helyesírás miatt, folytassuk.

Szóval nyolcasoztunk: Vanczák, Hörcher, Csepi, Ráró, Szekér, Ozren, Orbán, Teszár k: Laposa. Ezelőtt pár évvel, mikor még  „A” négyes adta a gerincvonalát a nyolcasnak és itt volt Lacika, Menya pedig nem volt sérült, mint most egy ilyen felállás eretnekségnek minősült volna, hacsak nem B nyolcast csináltunk volna, a Libáról nem is beszélve.

Reggel kilencre meg is érkezett a csapat, természetesen egy kicsi késés belefért, mert ma nem volt Dezső (Bá), hogy rendszabályozza a tömeget. Így kiválasztottuk a csapatot, a négypárt, amiből aztán négyes lett (Göllner 1, Göllner 2, Szentkereszty, Kozsák) és a dublót (Szabados-Szatír). Vagyis ahogy mondani szokták: hajó-lapát van, víz van, meleg is volt (15-18 fok), úgyhogy mehettünk vízre. Ismét egy új felállást hoztunk, mert a Kalmár Gergő nem volt itt és többen is voltak könnyűsúlyúak. De nem akarom szaporítani a szót, mert a mai evezésben nem a csapat volt a legnagyobb dolog, hanem az útvonal. Először, lévén, hogy szeretek sokat evezni felvetettem a Szentendrét, mert Laci még úgy sem járt arra, de a többiek inkább csak egy Büdösre voltak kapacitálhatóak. De ekkor jött a nagy ötlet: Vanczák „Ősevezős” Gergő felvette: „Menjünk lefelé!”, hisz Dezső nincs itt (mert különben nem mehettünk volna) tükörvíz van és meleg is. Óriás ötlet! Pikk-pakk vízre tettük az Egon Bácsit (kb 20 perc, míg beállítottuk) és már vízen is voltunk, útban a Lágymányosi öböl felé!!

Először felmentünk a Hajóállomásig (vagy mólóig, kinek hogy tetszik) és befordultunk lefelé. Jobban ment ez a nyolcas, mint két hete, igaz dőlt, de valahogy siklott, sajnos utólag meg kellett állapítanunk, hogy kezd kocsonyássá válni a hajó, mert sztrók helyen jobbra dőlt az egyesnek meg jobbra, de sebaj a lényeg, hogy vizen voltunk).

Hamar leértünk a Lágymányosi-öbölbe, kb félóra alatt. Befordultunk és eleveztünk a végéig. Aztán jött a „muri”! Éppen beszélgettünk róla, hogy milyen szépen átépítették (inkább takarították) a Kopaszi-gátat és különben is kellene menni egy kis tiszteletkört a szélén, mikor nem meg talált minket két önkéntes rendőr????? De komolyan, nem értem mire gondol két horgász mikor közlik a tőlük 50 méterre lévő nyolcassal, hogy húzzanak onnan, mert ez magánterület, meg mindenféle csacskaság. Mi kultúrember módjára próbáltuk nyugodtan megközelíteni a kérdést, de azok csak nem engedtek a magánterület témából! Egy kicsit elfajult a szóváltás, de mindent ellehet humorral intézni, vagy nem? (remélem majd a hozzászólásokban jobban kifejtik ezt a többiekJ) Szóval 4-5 perc után megfordultunk és kieveztünk az öbölből, mert haza is kell valamikor menni. Az azonban elgondolkodtató, hogy mért nem merült, meg fel senkiben, hogy egy rövidtávu, kieséses versenyt rendezzen oda. A fenntartó, bár nem tudom, hogyan közelíti a kérdést, biztos nem zárkózna el egy komolyabb esetleg nemzetközi sprint versenytől, sőt ezen a helyen még jobb nyilvánosságot is kapna az esemény és maga helyszín is. Hiszen annyi grandiózus projekt van ma Budapesten a parton! Az Újpesti-öböl, a Graphisoft park melletti kiság, és a Lágymányosi-öböl is ideális hely ilyen események szervezésére…

Az írás elején a nagy-dunai evezésről írtam. Mindenki fél a Nagy-Dunától, mintha az egy másik ország lenne, örvényes/evezhetetlen szól mindig az érv. Pedig ha tudnák ezek a hobbi-evezősök, milyen élvezetes, mikor a nyolcasunk elsiklik a Parlament, vagy a vár előtt. Milyen csodás érzés ősszel, mikor két-három hajó megy el és azok hullámai sem említésre méltók, a sík vizen elevezni a Lánc-Margit-Erzsébet-Petőfi-Lágymányosi-híd alatt. Nem is az evezés a nagydolog, hanem a nyolcasozás. Élvezet ez minden hibájával mondom én nektek, technika és hajóállítás miatt fanyalgóknak! Mindegy a csapat, hogy mennyire gyors, a munka a legszebb benne. Az őszi szürkületben a Dunán. A rakpartokon elhúzó kamionok duda-üdvözléseinél nincs jobb érzés, az osztrák-német-svájci matrózok tipikus „hophop” hadarásánál nincs élvezetesebb evezősnek, mondom nektek. Evezés kell a Nagy-Dunára és a Kicsire is, mert ezek olyan élmények, amiket Én, sosem fogok elfelejteni és a csapatársaim sem. Mint ahogy azt sem felejtem el, mikor hat évvel ezelőtt 2001 november 12-én vagy 10-én már sötétben tettük vízre a nyolcast életemben először éjjel, Finya-Honti-Baka-Dalos-Amiga-Haller-Orbán-Fodrász, nem tudom, hogy emlékeznek e rá, de Én igen. Büdös-árkot eveztünk. A gát narancssárga fényei mellett, de jó volt. Egy ponton a Szentendrei-sziget alatt, ha Ákos nem néz hátra akkor, nincs többé Tibor-bácsi, csak annak az egy köbméteres farönknek az emléke, aminek majdnem neki mentünk. Szóval jó érzés volt a mai edzés, mert „munka” volt.

Mikor kikötöttünk jó volt kivenni a hajót és a kis Laposa Balázst körbe állni nagykörrel. Utána a tea, fenséges…

Ali Anna felmérőjének végét is megnéztük. Mi előző nap húztuk a foci/nyolcas miatt. Anna megint hihetetlen volt. 251-3 wattal húzta 1000 méterrel a vége előtt. Nem tudtuk, hogy pontosan mennyi lesz neki, és a világcsúcs idejét sem tudtuk pontosan, csak azt, hogy valahogy körülötte mozog. Aztán egyszer csak jött az utolsó 400 méter és Anna már nem 250 watt körül mozgott, de 300-on rángatta 35-ös tempó körül. Végül 255 wattot húzott 22:12-öt (de majd biztos kijavít). Mikor letette, nem tudtuk mi van, egyikünk sem mert odamenni átkapcsolni a kijelzőt. Végül megmertem kérdezni, mikor kivette a fülhallgatót: Jó lett?, Ő csak bólogatott, vagy annyit mondott, hogy „jó”, olyan annásan. Vanczák megtoldotta, még egy halovány: Javítottál? Kérdéssel, erre Ö: Igen. És ide-oda kocsikázott a sínen, „2,5 másodperccel” – „a csúcsodon?” – „a világcsúcsom”, jött halovány és megszokott szerény válasz. Erre mindannyian elképedtünk, és csak nevetni tudtunk szerénységén. De bevallotta, hogy 1,5-2 kilóval több a mérleg szerint, mint a hivatalosan engedett súly (de ezt valójában nem tudhatjuk, mert én egy nap alatt 4 kilót híztam a szerint a mérleg szerint). Mi azért örültünk és remélem ő is. Úgy néz ki, talán ki tud menni majd idén is Amszterdamba, de remélem máshová is, kitudjuk juttatni, ha már egyszer van valaki a klubban – vagy az országban, aki ilyen szerényen tud hozzáállni az eredményeihez, még ha csak az ergoról is beszélünk.

Ennyi volt a mai beszámoló remélem tetszett mindenkinek és remélem tudunk még idén evezni egy jót…

ui.: titkarsag@obol.hu ; http://www.obol.hu/Az_Obol_A_fejlesztesi_terulet_tortenete.html

Igen eltelt az első négy hét amióta megindult a dnhe2.blog.hu. Bejelenthetem, hogy úgy néz ki kezdi meghozni gyümölcsét a munkánk, mert kezd stabilizálódni és egyben gyarapodni a napi látogatottságunk mértéke- vagyis hányan nézitek a lapot.

Ez a szám az elmúlt napokban már elérte néhol a 45-50 főt, de átlagosan hozta a 35 főt. Ez úgy gondolom, ha nem is egy nagyon nagy szám, de egy indítás.

Közérdekű dolgok!!

Sajnos szomorú dologgal kell ezt kezdenem. Szomorú, mert ti is látni fogjátok, hogy a számok nagyon sokat jelentenek. Október 31-ig az elmaradott tagdíjak értéke meghaladta

az 500 000 Forintot!!!! Ha belegondoltok ez négy pár

Concept 2 lapát, egy Bart szkiff majdnem teljes ára, hat évadzáró étkeztetésének ára, az OB-n a csapatunk szállás díja, két versenyző nemzetközi versenyeztetésének díja egy évben, két repülőjegy oda-vissza Új-Zélandra és még sorolhatnám. Egy szó, mint száz, aki nem fizet vagy nem kér haladékot, vagy támogatást a tagdíjra annak tagságát/telephasználati jogosultságát (hajó/konditerem/ergo/zuhany/szekrény/uszoda) 2007. december 1 - től fel kell, hogy függesszük! Kérlek titeket a tagdíj fegyelem jobb tartására különben igényeitek sem lehetnek reálisak a viszont szolgáltatással kapcsolatban.

Más, de ugyancsak fontos témák. Az elmúlt hetekben sajnos be kellett fejeznünk a vizi felkészülést a zord időjárási körülmények miatt, de! A telep továbbra is nyitva tart és edzések folynak az edzők vezetésével elsősorban. Ezt azért emelem ki mert leginkább a serdülők és ifik közt nagyon elharapódzott az edzések látogatásának időrendi mikéntje és mennyisége. Szóval nem véletlen, hogy délután 3 órakor van az edzés, nem félkettőkor és nem fél hatkor. Ez már a felnőttek ideje akik dolgoznak/egyetemre járnak. Ha utánpótláskorú vagy egyszerre járj a többiekkel és az edzővel, mert: az edző így tud tanítani, mert együtt vagy a versenyzőtársaiddal, akikkel így versenyezni tudsz, mert van egy elvárt rend, amit betartanak mindenhol a világon. És edzőidnek is sokat segítesz ezzel.

A téli edzésrend kint van a faliújságon!

A Karácsonyi és az eredményes sportolók megjutalmazási ünnepségére előre láthatólag december 22 - én (szombaton) a déli órákban fog sor kerülni (a pontos időpontról a napokban értesítést adunk). A karácsonyi húzásra már fel lehet iratkozni, a faliújságon található A4-es lapra. A húzást jövő héten kezdjük (nov. 26). A rendezvényre mindenkit sok - sok szeretettel várunk (részletek később)!

Most tudtuk meg, hogy a 2008 évi Országos Bajnokság időpontja: 2008. augusztus 22 - 24 (helyszín: Szeged!)

És kérek mindenkit akinek van idei fotója az adja oda valamilyen (leginkább elektronikus)

formátumban, hogy az idei album és naptár eltudjon

készülni!

Végül pedig íme egy csoport a Franciaországi Tengeri evezős VB-ről…

Athlete profile vagy jó magyar fordítással Sportoló Portrék. A jelen cikkel induló sorozattal be szeretnénk mutatni sok olyan sportolót, akik a DEK-ben vagy később a DNHE-ben, esetleg még korábban a VM Csemegében kezdték vagy végezték sportolói pályafutásukat. Az evezés olyan alakjaik ők, akik a maguk korában, de jelenleg is meghatározzák a klub arculatát, érdemes róluk beszélni, rájuk emlékezni. Ez a sor természetesen önkényes és rendkívül szubjektív. Csak saját szemszögünkből emlékezhetünk ezekre a versenyzőkre, így kérlek titeket nézzétek el a sokszor sztorizásba, személyes élménybeszámolóba forduló írásokat.

Mert sokan vannak ilyen evezősök: Kulifai Krisztina, Székely Viki, Barz Gitta még 3-4 éve is meghatározó alakjai voltak a magyar normálsúlyú női párevezésnek, Alliquander Anna mai napig nyeri nekünk és magának a női ks szkiffet, ergométeren pedig a világ élvonalába tartozik. A női nyolcas, mely az elmúlt 12 évben a Danubius védjegyévé vált, de akár az elmúlt évek női bajnok perorjai (Zarándy Bea – Budai Anna – Máthé Kriszta – Kulifai Kriszta). Nem véletlen, hogy nőket emelek ki a sor legelején, az elmúlt 10-15 évben több válogatottat és bajnokot adtak nekünk, mint a fiúk, akik elsősorban ks vonalon teljesítettek jól. Sokuk közt kiemelkedő volt Bereczky Vili vagy Peszleg Zoli. Rengeteg beszélgetés során jön elő az „emlékszel abban az évben…” című mondat. De a sor lezárhatatlan: „A” négyes 2001-ből, vagy a ks-ek, akik megfordultak nálunk: Vámos Gyuri, Neisz „Kanóc” Gábor és a csapatok…

 A jelen összeállításunkat egy különleges alkalom, az esküvője aktualitásán, Vanczák Gergővel kezdjük, aki 16 év után még mindig elhagyhatatlan tagja bármely Danubiusos ks vagy akár normálsúlyú csapatnak.

 Athlete Profile No.: 1. Vanczák Gergő

Gergőt először 1998-ban láttam, mikor a velencei pályán megnyerte az ifi ks szkiffet. Csak most próbálok visszaemlékezni rá, hogy viselkedett, mit láttam. Természetesen boldog volt, vigyorgott mikor magasba emelte az abban az évben minden bajnoknak járó kis falapátot. Már 5 éve evezett és a jelen írás megszületésig még kilenc telt el és rengeteg mindent történt.

Nem tudom mire a legbüszkébb, de biztos jó szívvel gondol a későbbi világbajnok Pető Tibor felett aratott győzelmére minis korában, amit azóta is boldogan emleget. Szerintem 9-10 OB-t nyert eddig az összes ks scull számban, és nyolcasban is. De haladjunk szép sorban:

Szóval, 1998 férfi ifi ks 1x győzelem. Itt ki is hagynék pár évet, mert lévén nem keringenek róla nagy sztorik, biztos nem történt annyira semmi. Ugorjunk 2002-re, az augusztusi OB évébe. Sajnos sok mindenről nem írok, ami a 2002-ig történt, miközben Gergő kiemelkedő állóképességre tett szert. Olyan állóképességre, mellyel az ország bármely jobb ks csapatába bekerülhetett volna. Ennek is köszönhetően 2002-ben megnyerték az OB-n a ks 4x-t Vámos Gyurival, Ivány Danival és Jakab Gáborral. Az OB másnapján volt a legendás Danubiusos reklámforgatás a Kis-Dunán, ahol a TV számára is megörökítettük magunkat. A forgatás után délután háromkor indult a kis DNHE/Győri csapat az angliai Nottingham felé, ahol saját szervezésben vettünk részt a 7. FISU Evezős Egyetemi Világbajnokságon.

Gergő, Neisz „Kanóc” Gáborral indult a vb-n ks dublóban. Nem tudom, hogy sokat eveztek-e együtt, de leginkább talán csak a versenyt megelőző hónapban, ha eveztek együtt egyáltalán. Kanóc sokszor meséli a futam előtti beszélgetésüket, a fogyasztást, az előfutamot. Akik ott voltak, mind emlékszünk a hányattatásukra. Mivel nem volt pénzünk, hogy saját hajót vigyünk ki, ott kellett bérelnünk helyben. Gergőék sajnos egy 34-35 kg-os ismeretlen építésű dublót kaptak. Nem értette senki, hogy lehet ez. De ez volt, így kellett versenyezni és ők versenyeztek is. Az előfutamot megnyerték, mindannyian örültünk. Nem tudtuk, vagy nem mertük elgondolni se, hogy ez mit jelenthet a jövő szempontjából, egy dolog azonban biztos volt: jó formában vannak és egy nappal többet pihenhetnek, mint a többiek. Kanóc, később a döntőt megelőző beszélgetésükkel kapcsolatban azt mondta, hogy a pályán minden úgy történt, ahogy megbeszélték, a középső 1000 méter olyan volt, mint még soha. Mi is láttuk és nem tudtuk elhinni. Még most is beleborzongok, mikor arra gondolok, hogy 1000 m-től futott mindenki velük a pályán az egész magyar csapat, mert már ott 7-8 másodperccel vezettek a második előtt. Hihetetlen volt. Nekem ez volt az első igazi nemzetközi versenyem és felfoghatatlan volt, ahogy versenyeztek, ahogy mozgatták a hajót. Győztek, sokkal és mindannyian boldogan kiabáltuk, hogy: Szép-volt-fiúk

 2003-ban Kanóc átjött hozzánk és együtt folytatták. Sajnos itthon a válogatottak között csak harmadik csapatként tartották őket számon a későbbi világbajnok Varga-Hirling és korosztályos világbajnok Lőrinczy-Szabó mögött, de ott voltak, egy nem is annyira gyenge sorban, nem messze a legelejétől. Az OB-t természetesen nyerték abban az évben.

Gergő 2004-ben vonult vissza válogatott szintű sporttól, az iskola lezárása és a hazai ks mezőny fokozódása után. 2005-ben már nem volt ks, de indult az OB-n normál négyesben és négypárban. Az előbbiben bronzérmet szerezve. Valószínűleg levezető évnek szánta már 2005-öt, de még mindig edzett. Napi egy edzést bele tudott passzírozni a munka mellett is a napba. Szerintem ő sem gondolta, hogy 2006-ban már ismét 72,5 kg lesz és szerves tagja az, azóta is Forró Dezső irányítása alatt épülő ks Danubiusos csapatnak. Élete legdurvább fogyasztása után, melyet májusban kezdett 84 kg-al az OB-n felállhatott a dobogó legfelső fokára ismét, a ks 4x tagjaként. Ugyanezen az OB-n még egy címmel gazdagabb lett: a 2006-ban bevezetett U23-as szabály miatt másodikként célbaérkezve ugyan, de bajnoki címet szerzett a normálsúlyú négypárban is.

Idén 2007-ben két bajnoki címet szerzett ks 4x-ben és ks 8+-ban. Ez utóbbi azért is nagy dolog, mert a versenyszám hazai története során ezt korábban csak a Csepel csapata tudta haza vinni.

 2007 OB FF ks 4x- Csepregi, Vanczák, Forró, Rácz, Teszár

Gergő a hazai hosszú távú versenyek „koronázatlan királya”, nyolcszor nyert Budapest-Baját (172 km), ebből hétszer szkiffben, idén először megnyerve az abszolút kategóriát is. A Szabados emlékverseny (84 km) sem teljes nélküle. 2005-ben 4x-ban, 2007-ben pedig dublóban döntött versenycsúcsot (43 perccel!!). Az előbbi 30, az utóbbi 36 éve nem sikerült senkinek.

Klubunk egyik legnagyobb mecénása családjával. Nélkülük nem lenne Filippi dublónk, négypárunk, ergonk, vagy spinnig biciklink, se sokminden más mellett. Imád és rendkívül jól biciklizik, fut, focizik, sífut és síel többek közt. Hobbija a horgászás, és a munka. Villamosmérnökként dolgozik a Microsec Kft.-nél.

OB 2006 - FF 4x- Orbán, Vanczák, Horváth, Neisz

Még mindig ő tartja a klubban a margitszigeti egy és két körön is futásban a csúcsot (az időt nem tudom pontosan de egy körön 18 percen belül, kettőn 38’30”-on belül)

A hétvégén nősült, Ecsedi Nórival, aki ugyancsak evez, természetesen lapátok alatt vonultak ki a házasságkötő teremből. Ezúton is sok boldogságot kívánunk nekik!

2008. január 26 - február 3 között Forró Dezső közbenjárásával, sífutótábor szerveződik a szlovákiai Csorba - tóhoz.

A pontos szervezéshez szükség van az érdeklődők számára. Kérünk mindenkit, akinek felkeltette az érdeklődését a hír, írja fel a nevét a DNHE - ban található (faliújságok) listák valamelyikére vagy küldjön a postmaster@dnhe.t-online.hu email címre egy email-t.

További koordinátákat ennek függvényében fogunk (tudunk) megadni.

Dezső és Bori

              A múlt hétvégén rendezték meg a FISA éves edzőkonferenciáját nálunk Budapesten. Volt szerencsém részt venni az első nap előadásainak jelentős részén a budapesti Stadion Szállodában. Eseményhez alapvetően illő helyről van szó, hiszen a magyarsport „központjában” került megrendezésre az esemény. Az árat először kicsit magasnak találtam, de belegondolva az előadók szakmai tekintélyébe illetve, hogy ma Magyarországon egy továbbképzés mennyibe kerül tulajdonképpen jutányos az ár. Természetesen csak akkor, ha a résztvevők valamilyen szinten hasznosítják a megszerezhető tudást.

Az első előadás végére értem oda, így erről nem is beszélnék (reggel edzés, tehát csak a munkarendemnek megfelelően érhettem oda). Örömmel töltött el, hogy nemzetközi versenyekről ismert edzők mellett sok magyar edző is jelen volt. Képviseltette magát a legtöbb nagy hazai klub is legalább egy edzővel. Itt volt a Newave, az Empacher, a Stämpfli és a Fillippi a sportág technikai oldaláról (másnap állítólag a Concept is jelen volt). Többen új fejlesztéseiket mutatták be. 

Az első előadás amin részt vettem a FISA által a 2007 müncheni vb-én készített hajó állítási felmérést prezentálta. Maga az adatsor sok érdekességet magában hordoz, illetve az 1999-es felmérés adataival összevetve sok érdekes párhuzamot találhat az ember. De sajnos nem mond túl sokat, ha nem tudjuk milyen csapat evezett az adott beállítással (Nem ország, hanem ember vonatkozásában). Sajnos ez az előadás így inkább több kérdést vetett fel, mint megválaszolt. Például a versenyzők 5-6 féle különböző lapáttollú lapátot használtak, így hiába számoltak áttételt, nem lehet megállapítani, hogy az adott lapátollhoz milyen állítás a leggyakoribb. Az előadás jellemző mondata, hogy a trend, hogy nincs trend. Érdekes adat volt, hogy a dán ks 2x tagjai közül az egyik 2cmrel kisebb fesztávval evezett, míg a görög női ks 2x-ben az egyik versenyzőnek 3cmrel kisebb volt a belkarja (vagy lapáthossza sajnos nem emlékszem pontosan). Az előző kérdés kapcsán (melyik lapát melyik áttétel) felmerült, hogy az egyik döntős csapatban 3 féle lapátollat használtak 3 állítással. Ez számomra azért érdekes, mert mindig az egyforma lapátokra törekszünk, de itt a példa, hogy nem számít annyit.

 A második előadást Jürgen Gröbler tartotta a férfiak erőfejlesztéséről. Nagyon vártam ezt az előadást, nemcsak azért mert Gröbler a Redgrave-Pinsent páros edzője volt, hanem mert Pinsent és Foster életrajzi könyvének olvasása után viszonylag jól ismertem eddigi munkásságát. Gröbler nem árult zsákbamacskát. Az előadást azzal kezdte: tudja, hogy mik az átlagos csónakházi körülmények, milyenek az átlagos konditermek. Nem túl sok gép, súlyok, a modern fitnessz termekre kicsit sem hasonlító kialakítások stb. Elmondta, hogy ebben a témában igazából nem nagyon lehet újat mondani ő is 37 éve edző, de az alapgyakorlatok nem sokat változtak ez alatt az idő alatt. A súlyzó gépek egyik legnagyobb előnye, hogy kevesebb serülést okoznak, mint a szabadsúlyos munka, de mégis az utóbbi az alapja a dolgoknak, ha nincs pénz, vagy hely drága gépeknek. Előadásában egy olyan mondat volt, amit kikell emelni: „Train movements not muscles” vagyis „Mozgásokat kell edzeni, nem pedig izmokat”. A kondizás célja az erő fejlesztés mellett egy kiegyensúlyozott testfelépítés kialakítása. Sajnos a gyakorlatok egy része, amit bemutatott véleményem szerint nehezen alkalmazható mivel itthon nincs megfelelő súlyzó technika képzés. Kiemelte a súlyzó technika, a bemelegítés és a levezetés fontosságát, az egyensúly fejlesztő gyakorlatok hasznosságát. Bővebben a prezentációból okulhatunk, ezért most nem mennék bele jobban.

Az ebéd után Adrien David, Ausztráliában élő román edző előadása következett. David előadása a nők erő fejlesztésével foglalkozott. Az erőfejlesztéssel kapcsolatban ő sem találta fel a spanyol viaszt, viszont sok egyéb érdekes dolgot fogalmazott meg előadásában, amik az edzők számára alapvető irány mutatást és szemléletet adhat. Az előadás legjobb mondata magával az evezéssel foglalkozott: „Rowing is the sport of optimal(s)” vagyis „Az evezés az optimumok sportja”. Ez az Én értelmezésemben nagyon is kötődik a Gröbler által korábban említett kiegyensúlyozott izomzat elgondolásához. David továbbá több sporttal is összehasonlította az evezés által igényelt erőfejlesztés/koncepció miben létét. Kitért a nők versenytávjának 1000 méterről 2000 méterre történő áttérés áltál okozott fizikum változásokra (egyes versenyzők esetében akár 12-14 kg súly vesztés). Amit pedig a legérdekesebbnek találtam az előadásban az egy ábra volt mely egy háromszögben elhelyezve mutatta az evezés és más sportok fizikális szükségleteit az állóképesség, erő és gyorsaság tekintetében. Az evezés a középpontban helyezkedett el kb. Ugyanezt az ábrát elkészítette az előadó a különböző női hajó egységekre is, itt a 1x az állóképesség, míg a 8+ az erő irányába tolódott el.

A nap utolsó előadását Gianni Postiglione tartotta a ks erőfejlesztésről. Ő is bemutatta a már korábban látott gyakorlatok jelentős részét, illetve belement nagyon mélyen szakmai/orvosi dolgokba, amiket most nem részleteznék. Ami fontos volt az annak a megközelítése, hogy a ks-ek súlyzó edzése korlátozva van a súlyhatár miatt. Olyan érdekesebb adatok is szóba kerültek, mint az a tény, hogy nyáron a kevesebb súlyzó miatt a versenyzők ereje 20-30%-kal csökken, stb.

Összefoglalásként a különböző előadásokban a különböző hangsúlyok a következők voltak: férfi ns: súlyemelés 3 erő állóképesség; nők: állóképességi kondi; ks: gyors erő állóképességi kondi.

 Az előadások a konferencián részvettektől megszerezhetők, akiket mélyebben érdekel a dolog.

A konferencián sok érdekes elgondolkodó dolgot lehetett hallani a szervezés is megfelelő volt a résztvevők szempontjából. Ugyanakkor beszélni kell sajnos arról a dologról, hogy az edzők legtöbbje nem beszél nyelveket, így igazi beszélgetés kommunikáció nem is alakulhatott ki, sok kérdés el sem hangozhatott ami esetleg felmerült volna a magyar edzők fejében. A szinkrontolmács előzetes szakmai felkészítése is kívánatos lett volna, mivel az első napi előadások egy része ezáltal, jelentős hiányt szenvedett (oar evezés kihagyása a fordításban, stb.).

 A sportág hazai és nemzetközi megítélése szempontjából viszont fontos dolog, hogy 2007-ban a FISA egyik legfontosabb szakmai eseménye hazánkban volt és több hazai sportdiplomata is képviseltette magát az eseményen.

Sajnos csak az első nap tudtam részt venni a konferencián edzési és anyagi okok miatt, de mindenkinek javasolni tudom a hasonló események figyelemmel követését, mert jó tükör, hogy hol tartunk mi és hol tartanak a világban.

Néhány frissítés történt a lappal kapcsolatban, de még így is messze vagyunk az abszolút céltól, hogy végre az eredeti www.dnhe.hu címen jelentkezhessünk.

Feltettem néhány linkek, amik érdekesek lehetnek az evezősök és az evezés iránt érdeklődőknek. Illetve hasznos információkat tartalmaznak a sporthoz kötődően.

A linkek közt megtalálható a DNHE 2006-os albumának anyaga és más klubeseményekkel kapcsolatos fénykép.

 Forró Dezső levelével kapcsolatban a hétvégi edző konferencián többen is beszéltek róla. Ezekről az illetők helyett nem beszélhetünk, de a blog látogatottsága rendkívül megugrott, kb. 150 látogató olvasta a honlapot, míg ez a szám ehhez képest elenyésző volt a megelőző napokban. Vagyis sokakat érdekelt az írás.

Gondolatok a 2006/2007 évben a válogatott férfi U23 és felnőtt négypárral végzett munka során tapasztalt jelenségekről  

Hangsúlyozottan felhívom a figyelmet, arra, hogy a leírtakkal nem szeretnék senkit sem szándékosan megsérteni vagy megbántani, sem túl okosnak tűnni. Megjegyzéseimmel építő szándékomat szeretném kifejezni és felhívni a figyelmet bizonyos hiányosságokra.

Előfeltétel a Szövetségi kapitány szerepe

Mivel a válogatási elveket, klinikai vizsgálatokat, teszteket a szövetségi kapitány tervezi és írja elő, illetve végezteti el, azok elemzése és kiértékelése elsősorban az ő feladata. A szakszerű és alapos kiértékeléshez, átfogó nemzetközi és hazai tapasztalatokkal, ismeretekkel is ő rendelkezik.

 1. A válogatási rendszerről

A válogatási rendszer, a hazai viszonyokból adódóan igen sajátos. Először is nem könnyű, mert szűk a versenyzői keresztmetszet. Másodszor, a minőségi viszonyítást nehezíti, hogy a nemzetközi színtű versenyzőink is igencsak változó formákat mutatnak. Éppen ezért, ezek alapján igen nehéz megítélni, hogy nemzetközi szinthez képest hol tartunk, és esetenként milyen eredményesek lehetünk. Így aztán hol alá, hol túlbecsüljük, a várható eredményeket. Lásd: férfi U23 négypár 2006 és 2007 évi teljesítménye. Véleményem szerint a válogatást segítené egy rendszeresebb, következetesebb és nagyobb létszámú központi felkészítési munka a MESZ evezőstelepének igénybevételével. Négypár egységnél, ha szükséges, az eredményesebb válogatást segítené a kettőpárban történő többszöri megmérettetés is.

Előző jelentéseimben már leírtam, hogy a négypár esetében a gyakorlati munka hétvégeken (péntek – szombat – vasárnap össz: 4 edzés), illetve edzőtáborokban, a téli időszakban pedig ajánlott edzéstervek szerint az egyesületekben történt. A fő versenyeket megelőző időszakokban heti 7 – 10 alkalom volt a közös edzések száma.

2. A csapatépítésről

Munkám során többször tapasztaltam a négypárral, mint egységgel szemben fennálló előítéletet, hitetlenséget, ami valószínűsíthetően a közelmúlt tapasztalatai alapján alakult ki. Nyilván nem alaptalanul, mivel a versenyzők majdnem kizárólag egypárevezősben készülnek, és emiatt sokszor rossz vagy egymástól eltérő technikai beidegződésük miatt nagyon nehéz és munkás feladat egy négypárt összedolgozni. Sajnos sok edző ezt lehetetlen, megoldhatatlan feladatnak tartja.

3. 2006 /2007 évi négypár felkészülésével kapcsolatos tapasztalatokat

2006 – ban négy számításba vehető U23 versenyző volt, aki négyféleképpen nem tudott evezni, és akikből egy négypárt kellett kialakítani. Ezzel is szemléltetni akarom a válogatás nehézségeit. Az edzői munka öröme szerintem az, mikor az edző, a természet, az eszköz és az egyén harmóniáját magas szinten tudja megteremteni. Ebben a szemléletben a hangsúly a technikai képzésre kerül, nem elhanyagolva a sport által támasztott fizikai követelményeket, sőt! Ez az edzői munka legnagyobb kihívása, ez adja a munka keretét. Sajnos, ez sokszor háttérbe szorul.

Általában kell megjegyeznem azt, amit folyamatosan érzékeltem, hogy az edzői munka mibenléte, annak komplex értelmezése, megközelítése, a munkába való hit igénye nem igazán érvényesül. Helyébe inkább a szakmai rutin, a szakmai felületesség és érdektelenség kerül. Így aztán, hogy honnan indulunk, és mi az, ami egyáltalán elérhető, hogy ez milyen és mennyi munkát igényel ezt milyen nem várt változók alakítják, nincs összhangban azzal az eredménnyel, amit elvárnak.   

Röviden: az elvárt és elvárható nincs összhangban, a célkitűzés irreális.

Például, ha egy négypárban, az egyik évben összejön egy jó eredmény (példa erre a 2006. évi u23 4x negyedik helye a világbajnokságon) és ennek reményében a következő évben még jobb eredményt várunk, a versenyzőknél fokozni kell az edzésmunkát mennyiségileg és minőségileg is. Természetesen, ez akkor sikerülhet, ha megvan a versenyzők megfelelő motiváltsága és elszántsága, és az egyéb háttértényezők (iskola, munka, család) is kiegyensúlyozottak.

4. A 2007. évi évben az U23 négypár felkészülésének példája

A négy versenyző külön – külön is nehéz eset.

Az első: rengeteg és dicséretesen elvégzett munka következtében megerősödött, elszánt versenyző, kiváló hajója van. Természetes elvárás volt egy magasabb színtű eredményesség. Sajnos, különféle okok miatt, ez nem sikerült. A csalódást nem tudta feldolgozni, maradt az önmagához képest alul teljesítés, majd eltávolodása a sporttól.

A második: kiváló adottságú, jó képességű, de ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkező versenyző. A nemzetközi, de még a hazai viszonyokhoz képest is viszonylag kevés edzésmunkával rendelkezik (alapozó időszak: 6 - 7, versenyidőszak 8 – 9 alkalom/hét).

A harmadik versenyzőnél viszonylag minden kiegyensúlyozott, a vízen mérsékeltebb teljesítést nyújt.

A negyedik versenyző későn, egy igen tehetségesnek remélt versenyző helyett került a csapatba. Ami tőle elvárható volt, azt dicséretesen hozta.

Illetékes szakmai vélemény erről az volt, hogy egy ember nem számít.  Ezen gondolkodnom kellett mire rájöttem, hogy az illető ezt biztos úgy értette, hogy sokkal rosszabb már úgysem lesz! De – kérdezem – a lánc nem a leggyengébb pontjánál szakad? Csapatban minden ember számít, és nekünk a legjobb eredmény elérése a célunk.

Ha valaki részt vesz a munkában és felfigyel a munka és a teljesítmény visszajelzéseire és alakulására előbb – utóbb rájön bizonyos dolgokra (amihez nem kell nagy tudomány). Én is így jöttem rá, hogy az idei négypár a 2006 évi eredmény eléréséhez kevés, és minőségileg jobbat csak kettőpárevezősben lehet elérni, amit sajnos a szakmai vezetés mereven elutasított.

5. A fő versenyek rövid értékelése

Zaklatottá tette a felkészülést a felvetett olimpiai kvalifikációs feladat is illetve annak rossz kommunikációja a versenyzők felé, ami motivációs problémákat is felvetett.

Az első világkupán kisdöntőbe került a felnőtt férfi négypár, egyenletes, jó pályát evezve. Ezt a munka során jó jelnek tartottam.

Az U23 VB eredménytelenség számomra is nagyobb kudarc annál, amit vártam. De utólag végiggondolva, ami a felkészülés során érzékelhető volt, azok alapján ez nem volt meglepő.

Elgondolkodtató és érthetetlen a világbajnokságra történő kiutaztatás tisztázatlan feltételei is:

A könnyűsúlyú négypár összeállítása és a normál négypár ki nem engedése a versenyre (utóbbi esetben az utólag meghozott kijutási kritériumokat a csapat tagok közül ketten nem is teljesíthették volna).

Európa - bajnokság: a felnőtt férfi négypárral kapcsolatban egy másik pozitív jel a kis döntőben való versenyzés. Az előző napok kudarcai után, amikor is az U23 négypárnál (egy felnőtt és egy ifi versenyzővel kiegészülve) nagyságrendekkel jobbat teljesítve, közvetlenül az U23 világbajnoki ezüstérmes francia egység után ért célba. Az U23 négypárral ellentétben, amely az U23 VB-n a második 1000 m–en 14–16 mp-el rosszabbat evezett, az EB négypárnak a harmadik és a negyedik 500 m-es ideje minden ellenfelénél jobb volt.

6. Összefoglalás

A pozitív jelek alapján úgy érzem, hogy a munkát érdemes folytatni!

Tudom jól, hogy a szövetség anyagi helyzete nem rózsás. Megjegyzem ez közös probléma (egyesület, versenyző, szövetség), amivel manapság mindenkinek meg kell küzdeni. Viszont, segítséget jelent az is, hogy egyes versenyzők saját hajóval, lapáttal rendelkeznek, valamint hozzájárulnak, illetve kifizetik a versenyeztetési költségeiket.

Az anyagi és szakmai gondok ellenére vallom, hogy felhasználva a szövetség által nyújtott lehetőségeket (eszközök, telephasználat) felnőtt és U23 párevezésben érdemes olyan csoportot foglalkoztatni, amiből a jövőre nézve négypárevezős egység építhető (4 – 6 fő / férfi normál súly, 8 – 10 fő / férfi könnyűsúly). Több évben kell gondolkodni, nem szabad az első kudarcnál feladni a munkát és magukra hagyni a versenyzőket.

Egyértelműen és előre kell megfogalmazni a feltételeket, azokat meg kell értetni és elfogadtatni az edzőkkel és a versenyzőkkel. Biztos vagyok abban, hogy lesznek olyanok, akik lelkesen, lelkiismeretesen és elszántan vállalják a következetes áldozatkész munkát a céljaik/céljaink eléréséhez.

A további eredményes és közös munka érdekében, tisztelettel:

Forró Dezső

Ismét lezárult egy év. Bár mindannyian tudjuk, hogy most csak a hétvégi DNHE évadzáró miatt írok így, hiszen egy evezős a közhiedelemmel ellentétben sosem pihen, vagy ha igen akkor is evez! J

Idén október 28.-án rendeztük meg az idei rendkívüli évadzárót. Rendkívüli mert vasárnap volt, és emiatt elmaradt a szokásos esti büli és rendkívüli, mert nem csak játék-móka-kacagás-nyolcas verseny volt, hanem dolgoztunk is.

Ha jól számoltam kb. 60-70-en lehettünk a legkisebbektől a legöregebbekig mindenki ott volt. Hobbisok, versenyzők, le-nem járók. A következőkben megpróbálok felidézni ezt azt, elnézést, ha kifelejtek valakit.

A program reggel 8-9 között kezdődött az úszóházak rendberakásával. Ezt ugyebár a kisebbek végezték Anci vezetésével, míg a nagyobbak és persze elsősorban a fiúk a kisház visszaállításával bajlódott. Közben elkezdődött a gulyás előkészítése Ági és Egér munkájával. A kisház rendberakása jól haladt a kis csapat (Vanczák, Csepi, Ráró, Kalmár Gergő) mindenkötelet a helyére tekert és serdülőkkel könnyen a helyére rakhattuk a bejárót, támgerendát. Vanczák Gergő javaslatára felraktuk a kötelet a csörlőre, amit még sosem tettünk és emiatt kisebb kőesehetett le a szívünkről, hogy legközelebb már könnyebb dolgunk lesz.

A nagyházon Dödi kérésére Hörbi, Parizán Misi és Szekér elkezdték megjavítani a bejárót, ami láttán nem kevesen nyugodtunk meg, hogy végre nyugodt szívvel sétálhatunk be a nagyházra. De ha már faipari munkáról beszélünk, akkor a legnagyobb elismerés a műhelyben dolgozó öregfiú csapatnak dukál, mert ők elvégezték azt a munkát, amire már évek óta várunk. Meg csinálták az összes trepnit a kisházra!!!!! Az anyagot Ági és Bori számolta ki hozzá, Ábrahám István leszállította és Tubi és egy barátja segítségével lerakta, az öregfiúk, vagy heten, meg összefűrészelték-csavarozták és levitték. A legközelebbi ilyen feladat a trepnik leolajozása lesz amire mindenkit várunk aki szeret piszkos lenni, mert állítólag koszos munka…

A kisház után átvonultunk a nagyház köteleinek rendbe-rakásához, mivel azt is elhanyagoltuk az utóbbi időben. A kötél valami hihetetlen módon feszült és kicsit meg is ijedtünk, hogy mi lenne ha, de az igazán nagy meglepetés csak ezután jött. Mikor felismertük, hogy egy 8 méter hosszú és 70-80 cm átmérőjű fa besodródott a ház alá oly formán, hogy megmozdítani sem tudtuk a házról. Nosza megvan a feladat a délelőttre már gondoltam is. Először Vanczák Gergő mászott be kötelet erősíteni a rönkre, majd Én újra áthurkoltam a kötelet és meg is próbáltuk elhúzni a fát. Igen ám, de 8-an meg se tudtuk mozdítani, pedig minden nem csak ks-ek voltunk ott. Így felkellett ballagni az éppen tartó sorversenyhez, amit Erzsi vezényelt. Kicsit fura lehetett, hogy elkértem, minden fiút, hogy segítsen és ne játsszon, mert most kell és nem később, Szerencsére a Mozgósítás olyan jól sikerült, hogy mindenki levonult a nagyházhoz. Ekkor már láttam a gulyást amit Boriék főzögettek és Ruca Boriék kutyája nagyon vizsgált.

Mikor lent volt mindenki, elkezdtük húzni a kötelet, amit nem is tudom mért kötöttünk fel, mert görcs is volt benne, meg vékony is volt, meg hát nyúlt is rendesen. Aztán el is szakadt. Jól hátra estem, meg a többiek is, a kötél úgy kiszaladt a kezemből, hogy utána, negyed óráig zsibbadt.

Szóval újra hurkoltuk a farönköt, de ez alkalommal már a vastag kötelet tettük rá, amit mindeközben a hangárban várta sorát (tényleg nem tudom mért nem azzal kezdtünk). Ezen a kötélen már sokkal jobb volt a fogás és mindenki jól hozzá is fért. Kiisrántottuk a fát, illetve rántottuk volna ha nem lett volna rajta néhány terebélyes ág ami elakadt a ház vasszerkezetében és befeszült. Ezekről Parizán Misi gondoskodott. Először fűrészelt. Aztán ugrált. Majd elővette a baltát és azzal dolgozott. Mi mindeközben tartottuk a rönköt el a parttól és a sodrással ellentétben. Miska már a kajakot is elővette, hogy azzal segítse munkáját, amibe mindeközben már Ali Anna is bekapcsolódott. Igazából azon gondolkodtam, mért a két legkönnyebb ember ugrál a farönkön, ami teljesen befeszült már ekkorra. De mivel evezősök vagyunk mi győztünk és így kikerült a rönk a ház alól. Dödi és Vanczák G. pedig behúzta motorcsónakkal a sodrásba, hogy mikor leszedjük a kötelet, ne a házra sodródjon vissza az egész. Még maradt egy-két „kisebb” 7-8 méteres száfa is a ház alatt, de azt ismét közös erővel kiszedtük, Ligeti Zsolt, Tubi, rödi és Többiek segítségével.

Külön öröm, hogy ekkora érkezett kb. Reisinger Péter, aki épp felépülőben van egy súlyos siklóernyő baleset után.

Mikor mindenki visszament játszani, főzni, stb. Mi megcsináltuk a házon a köteleket, még pallót is vágattunk az öreg fiúkkal a támgerendák elé. Sajnos, mint mindig most voltak elhagyott dolgok, így mea culpáznom kellett másnap Dödinél, mert Én rám voltak bízva a kulcsok és jól elfeledkeztem róluk.

Mikor már minden munka kész volt elmentem Gergővel és Csepivel egy kicsit zsíros kenyeret Dézsmálni. Közben lezajlott a nyolcas-négypár húzás és a kialakult csapatok el is indultak a helyszínre. Jó sokan voltunk, mert négy nyolcas és két kormányos négypár ment vízre, ez 46 ember akárhogy is számolom és sokan nem ültek be. Többek közt Én sem mert valakinek lekellett vezényelnie  a vízre menetelt. Jó kis verseny volt mert a nyolcasok 1 beülő távolságon belül értek be. Remélem senki nem bántódik meg mert nem sorolom fel a nevét itt, hogy győzőtt vagy melyik hajóban ült, hiszen mind tudjuk, a részvétel számít.

A verseny és a hajók elpakolása után egy szomorúbb pillanat következett. Denk András beszéddel búcsúztatta az egy hete elhunyt Ambrus Mariann többszörös világbajnoki érmes és olimpiai helyezett evezősünket. A stégen hallgattuk végig a beszédet és néztük a kis koszorút, amit elvitt a víz.

Nehéz egy ilyen pillanat után ismét visszazökkenni az évadzáró hangulatába, de a verseny díjainak átadása következett. Mindenki egy tizeskulcsot vehetett át ajándékul, sokan az elsőt, de biztosan nem az utolsó.

A nap végen, dolgunkat jól végezve, elmentünk elfogyasztani a gulyást. Kicsit elszámoltuk magunkat, mert eredetileg 60 főre számítottunk, de valamiért sokkal-sokkal többen voltunk már ekkorra. (Még az Ivány Dani és a Zsolt is lejött tiszteletét tenni.) Így sajnos kényér már sokaknak nem jutott, és sajnos megint a főszervezők egyike Bori kapta a legutolsó féladagot. De mindenkit kárpótolt az egyik anyuka által körbe hordozott palacsinta (köszönjük szépen!) és a torták amiket a verseny résztvevőinek voltak szánva, de természetesen jó klubtársi mivoltukban megosztották az összes jelenlévővel.

A gulyás után néhányan hazamentek, sokan maradtak eltakarítani a romokat, és mégtöbben a fiúk közül elmentek focizni. Ez ritka dolog, mert felnőtt vs. Fiatal foci volt és az elején még egy amerikai focilabdát is dobálgattunk.

Szóval, összességében jól sikerült, sok minden jó dolgot megcsináltunk, még többet szórakoztunk és a legfontosabb, hogy együtt voltunk. Remélem legközelebb, mindenki eltud jönni aki most elszalasztotta.

Még egyszer köszönet a szervezőknek és résztvevőknek, engedjétek meg, hogy néhányukat név szerint is kiemelek: Anci (mert van), Bori (mert egész évben csinálja) Ági (mert még a ruhákat is kimosta) Zarándy Pali bácsi és Denk András (mert segítenek amiben tudnak) Bea (mert szerez minden féle jópofa külföldi versenyeket) Az öreglányok (mert főztek), az öregfiúk (mert trepniztek) Dödi (mert lejöttJ) és minden résztvevőnek mert segít működtetni a klubot a jelenlétével és munkájával.

Ui.: kellenek a fényképek az idei albumhoz!!!!!!!!!!!

Az első Tengeri Evezős Világbajnokságra (World Coastal Championships) 2007. október 19 és 21 között került sor a franciaországi Cannes melletti Mandelieu – ben.

A tengeri evezés évszázados múltra tekint vissza a tengerrel rendelkező országoknál, ahol évtizedek óta különböző távokon versenyeket is rendeznek. A Francia Evezős Szövetség régóta tartó áldozatos munkájának és lobbyjának köszönhetően, az idén a FISA által elismert és támogatott világbajnokság is megrendezésre került.

A résztvevők (ellenfeleink) között kizárólag tengerrel határos nemzetek evezőseivel találkozhattunk (francia, olasz, ír, monacoi, spanyol, angol, lengyel, német, szlovén), bár voltak olyan versenyzők akik – hozzánk hasonlóan – először ültek ezekben a speciális evezős hajókban. A korosztályokat nem, csak a nemeket választották szét. Egy -, kettő- és kormányos négypárban lehetett nevezni (kormányos négyes is meg volt hirdetve, azonban ebben mindössze egy csapat állt rajthoz).

A versenyre klubcsapatok nevezhettek. A nevezéshez mindössze néhány a honlapról letölthető formanyomtatvány kitöltése, a szövetség aláírása (delegálása) és a részvételi díj befizetése volt szükséges. A részvételi díj (116 EUR/fő) tartalmazta a hajóhasználatot, a 3 napi szállás és teljes ellátás költségét valamint a bankett és a koktélparty belépőjegyet.

A verseny a férfiak számára kétfordulós volt (50 – 60 induló / versenyszám), a nőknél a nevezők „alacsony” száma miatta (20 – 25 csapat) „csak” egy futamra került sor.

A verseny és a tengeri evezés szabályaival az írásban kiadott és a helyszínen megtartott „fejtágítás” során ismerkedtünk meg. Ezek szinte mindegyike az újdonság erejével hatott ránk, csak úgy mint a hullámhegyeken és völgyekben történő evezés és kormányzás technikája.

A 8 km – es távon az előfutamokat október 19 – rendezték (a levegő hőmérséklete 25 C, a vízé 22 C volt)

A DNHE csapata (Parizán Mihály, Teszár Balázs, Vanczák Gergő, Orbán Gergő és kormányos Melis Gyuri) az első futamban állt rajthoz, a 30 csapatból a 7. helyet szerezték meg, így az A döntőbe kerültek.

A VVSI csapata (Gera Balázs, Honti Krisztián, Bottka Péter, Végvári Tamás, kormányos: Zarándy Bea) a második futamból a B döntőbe jutott, miután 21. helyen érték el a célvonalat.

Kettőpárban a SZVE – DNHE versenyegyesülése (dr. Haller Ákos és Erdélyi Zsolt) kb. 50 m- el a második csapat előtt elsőként kvalifikálta magát a döntőbe, míg a TEE csapata (Juhász Adrián és Szigeti György) a másik futamból harmadikként tette ugyanezt.

A nap utolsó versenyszáma a férfi egypárevezősöké volt, ahol a KEE evezőse Lőrinczy Peti a harmadik helyet megszerezve jutott az A fináléba.

Október 20 – án a döntőkre kijelölt napon olyan ítéletidőre ébredtünk, hogy a 4x+ B döntője után törölték a versenyt és mindenkit és mindent (az elszabadult bójákat) visszaparancsolták a nyílt vízről. A rögtönzött versenytanácsülésen úgy határozott a szervező bizottság és a résztvevő klubok képviselői, hogy a versenyt másnap reggelre halasztják. Ezzel az az érdekes helyzet állt elő, hogy a bankettre a versenyt megelőző este került sor, így hajnalig tartó banzáj helyett mindössze egy vacsorára és a Rögbi VB döntő közös megtekintésére volt érdeklődés.

Október 21 – én reggel viszonylagos szélcsendes, kristálytiszta (a francia Alpok havas hegyei élesen kivehetőek voltak) és nagyon hideg időben (8C) kellett kiásnunk a homokból a hajókat. A rajt pillanatában is vacogott a fogunk, a hullámok pedig az eddig nem tapasztalt formát öltöttek. A szervezők által lerövidített versenytávot (6,5 km) 25 perc alatt sikerült teljesítenünk, gyakorlatilag a rajt pillanatától a 4. helyen eveztünk, néha centiméterekre megközelítve a többszörös verseny győztes ír csapatot (DNHE – Pignitzky, Máthé, Kulifai, Buday, korm: Zarándy). A verseny színvonalát tükrözi, hogy a futam és egyben világbajnok német (kölni) csapatban egy ifi és egy U23 VB –n is részt vett lány ült, míg a második helyezet lengyel evezőslányok szinte kivétel nélkül válogatott sportolók voltak.

A F 4x+ döntőben a DNHE csapata a 9. lett, a F 2x – nél Ákos és Zsolt szoros küzdelemben a második lett, míg ugyanebben a versenyszámban a szolnoki Adrián és Gyuri az 5. helyen ért célba. A világbajnokság záró száma a férfi egypárevezősök A döntője volt, ahol Lőrinczy Peti az előkelő 5. helyen végzett.

                                                                                                      Pignitzky Bori

Sziasztok!

Ez a blog első bejegyzése és mint látjátok eléggé tesztverzión zötyög a dolog. De reméljük nem sokára az alternatív megoldást felváltja egy rendes honlap a www.dnhe.hu címen.

De a lényeg:

Idén ismét megrendezzük szokásos évadzáró versenyünket/rendezvényünket október 28.-án vasárnap! Idén is lesz 8+ verseny, gulyás, vetélkedő és egy kis munkára is szükség lesz az úszóházakon... Mindenkit várunk!! Megjelenés kötelező!

Üdv.: Orbán