Kedves tagok, olvasók és mindenérintett!

 Emlékeztetni szeretnénk Benneteket, hogy a személyi jövedelemadó 1 % -ról való rendelkezés május 20.-ig lehetséges. A pénzt ugyan csak késő ősszel utalja az APEH, de az elmúlt évek tapasztalata bizonyítja, hogy sok kicsi sokra megy. Az ebből a forrásból befolyt összeg évek óta jelentős mértékben járul hozzá egyletünk működőképességéhez (fizetések, számlák, versenyek, javítások).

Kérünk Benneteket, hogy az adóbevallási rendelkezési lapra a Danubius Nemzeti Hajós Egylet adószámát (19009636-2-41) írjátok, és erre biztassátok barátaitokat, ismerőseiteket is.

Köszönettel: DNHE

Idén a Corvinus egyetemi napok keretében kerül megrendezésre a dunaparti egyetemek (értsd.: BCE, BME, ELTE) regattája. Alább láthattok egy közgáz párti szórólapot..mi ott leszünk legalább nézőként és a szervezőség nevében állítrhatom mindenkit szeretettel várnak...

Szerdán, április 30.-án lezajlott a rendes éves közgyűlés, mely egyben tisztviselőválasztás is volt egyben.

A közgyűlés elfogadta a 2007. évi szakmai, gazdasági beszámolót, a számvizsgáló és fegyelmi bizottság jelentését. Ezután lemondott az elnökség és lezajlott a választás.

Az elnökség névsora: Denk András (elnök), Dr. Domonkos Anna (szakmai alelnök), Zarándy Pál (gazdasági alelnök), Dr Gellai Imre (tiszteletbeli elnök), Czeiner László, Ligeti Zsolt, Máte Ibolya, Orbán Gergely, Rózsa Bálint, Szántó Éva, Tóbiás János, Vanczák Gergely, Zarándy Beáta

Fegyelmi bizottság: Dr Szántó Tibor, Dr Alliquander Anna, Raffaj Katalin

Számvizsgáló bizottság: Erdős Marianne, Mátyásfalvi János, Dr Farkas Ildikó

Végül elfogadásra került a 2008. évi gazdasági és szakmai terv. A gazdasági terv keretében a közgyűlés elfogadta a 2008-ra vonatkozó tagdíjakat:

tagdíj: 6000 Ft (5500-ról emelve)

Pártoló tagdíj: 1500 Ft (1000 Ft-ról emelve) 

jogi tagdíj 100 000 Ft (80 000-ről emelve)

A telephasználati, futó, eseti, hajóbérleti illetve oktatói díjakról alapszabálys szerint az elnökség a későbbiekben dönt.

Tegnap, technikai hiba miatt lemaradtak néhányan a listáról. Kérlek titeket figyelmesen olvassátok ezt is.:

Kimaradt jelöltek: Rózsa Bálint, Zarándy Bea, Ligeti Zsolt, Orbán Gergely

 

Zarándy Beáta

Szül. év 1978

Munkahely / beosztás / foglalkozás Szabadúszó fordító

Szakmai háttér (röviden) Angol és portugál szakfordító

Iskolai végzettség Szent István Egyetem, Környezetgazdálkodási szak, szakfordító szak

Nyelvismeret Angol, Portugál felsőfok, német társalgási szint

 Sportolói /evezős múlt 1991 óta a Danubius versenyzője, sokszoros országos bajnok, Junior VB 3. ill. 7. hely 4x-ban, Egyetemi VB 6. hely, 2-szer, 4- -ben

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez  17 éve itt evezek, elnökségi tag vagyok ….óta

Miben gondolja segíteni az elnökség ill. az egylet munkáját? (pár szóban)

Mint eddig, a mindennapi, operatív feladatokban tudnám kivenni a részem + külföldi versenyek (egyetemi és egyéb meghívásos rendezvények) szervezése. Mivel hamarosan gyermekem születik, az elkövetkező hónapokra semmit sem ígérhetek….

   

Orbán Gergely József

 

Szül. év: 1983

Munkahely / beosztás / foglalkozás:

 MOL Nyrt. / törzskar gyakornok munkatárs/ közgazdász

Szakmai háttér röviden:

Magyarország legnagyobb vállalatánál foglalkozom társaságirányítási kérdésekkel, munkáim során a vállalat internnacionalizálódását segítő struktúra kialakításával foglalkozom.

Iskolai végzettség:

2007. Budapesti Corvinus Egyetem – Gazdálkodástudományi szakos, vezetés és szervezés főszakirányos okleveles közgazdász

Nyelvismeret: angol – felsőfokú , német - felsőfokú

 Sportolói /evezős múlt:

 1997. óta versenyszerű evezés, 1x magyarbajnok, 2x új-zélandi bajnok, 2003-2007 férfi normálsúlyú válogatott kerettag, tengeri evezős vb 7. helyezett, Európa Bajnokság 8. helyezett.

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez:

2001. óta vagyok az egyesület tagja, korábban a ESZTEHE kereteiben evezetem. Aktívan részt veszek a közösség életében, jól érzem magam az egyletben, második otthonomnak tekintem. Sportoláson kívül szabadidőm jelentős részét az evezéssel kapcsolatosan töltöm.

Miben gondolja segíteni az elnökség ill. az egylet munkáját? (pár szóban)

Munkám középpontjában a klub vezetése és a versenyzők közti kapcsolattartás áll, a versenyzők igényeinek, szükségleteinek közvetítése a klub vezetése felé. Az egylet jövőjét befolyásoló kérdések, ötletek felvetése, a gazdasági helyzet javítása, lehetőségek teremtése a célom.

A további lista: http://dnhe2.blog.hu/2008/04/28/kozgyules_2008_2008_aprilis_30

 

Rózsa Bálint

Szül. Év: 1977

Munkahely / beosztás / foglalkozás:

-Robaj Tax Adótanácsadó Könyvelı Bt – adótanácsadó (Ügyviteli programokat írok, könyvelési és

adózási problémákkal dolgozom)

-Quintilis koncertszervezı Kft – ügyvezetı (koncerteket, rendezvényeket szervezek, pályázati-,

szponzor-támogatásokat keresek hozzájuk, sajtótámogatást szervezek)

Szakmai háttér (röviden)

-Tesco Global Áruházak – Üzleti elemzı (a beszerzési igazgató elemzıjeként 180Mrd-os forgalom és

20 beszerzı munkájának jellemzéséhez terveztem, programoztam riportokat)

Iskolai végzettség

-Külkereskedelmi Fıiskola (logisztika szakirány)

Nyelvismeret –angol –német –francia -(orosz)

Sportolói /evezıs múlt

Nem vagyok versenyzı. Hobbievezıs vagyok. A hobbisok jelöltek az elnökségbe is. Amikor nem ide jártam akkor is jártam vízre, a Római partról mentünk ki kielboatban, skiffben (palánkos ☺), kenuval.

Kötıdés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez

-régi Hajósegyleti család. Itt evezett a dédapám és a bátyja (Szandtner Gyula, Szandtner Béla), a nagyapám és a bátyja (Szandtner Egon, Szandtner Károly) és még sokan.Közülük többen vállaltak társadalmi tisztséget is. Szandtner Béla például pénztáros volt, Szandtner Egon tiszteletbeli alelnök.

-én is eveztem itt korábban két alkalommal. A kezdetek kezdetén, amikor még csak a kis ház volt meg és az uszoda oldalában öltöztünk a kondi az uszoda belsejében volt (Szabó Károly idején) 91-92-ben,. Illetve késıbb 95-96-ban is (Lopez).

Miben gondolja segíteni az elnökség ill. az egylet munkáját? (pár szóban)

-Rendezvényszervezésben van felhasználható tapasztalatom

-Pályázatírásban tudok közremőködni

-Adózási problémákban tudok tanácsot, ötletet adni

-Szívesen résztvennék nemzetközi kapcsolatok építésében.

-Sajtómegjelenéseket tudok esetleg szerezni

Ligeti Zsolt

 

Születtem: 1969.  

Iskolai végzettségem:

 BME Gépészmérnöki Karán végeztem, mint okleveles gépészmérnök

Jelenlegi munkahelyem:

Jelenleg a BGT Hungaria Környezettechnológiai Kft. -nél dolgozom. Ez a Kft. egy nemzetközi szakértői irodahálózat magyar (budapesti) irodája. Az iroda elsősorban a felszín alatti környezetvédelmi problémákhoz kapcsolódó szakértési és tanácsadási feladatokat lát el.

Az irodában mint környezetvédelmi szakértő és tanácsadó tevékenykedem projekt vezetői munkakörben.

Szakmai háttér:

Elsősorban környezetvédelmi kármentesítő rendszerek tervezése és optimalizálása a feladatköröm. Ezen kívül különböző ipari és mezőgazdasági cégek környezetvédelmi auditjait szoktam végezni.

Korábbi munkahelyeimen gyárak víztisztító rendszereinek és egyéb vegyipari rendszerek tervezésében vettem részt.  

Nyelvismeret: Angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezem

Sportolói /evezős múlt:

9 éven keresztül (16 éves koromig) versenyszerűen úsztam. Ezt követően is rendszeresen sportoltam különböző egyesületekben.

Az evezés mindig is azok közé a sportok közé tartozott melyeket nagyon szívesen kipróbáltam volna. Sajnos a versenyzésből „kiöregedtem” mire megtaláltam a megfelelő evezési formát és egyesületet. 

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez:

Nyolc éve kezdtem el evezni. Ez ügyben több helyre is telefonáltam, de gyakorlatilag csak a DNHE akceptálta, hogy harmincas éveimben szeretnék evezni tanulni. Nagyon segítőkészen fogadtak, és az első lépésektől segítettek.

Az Egylet segítőkész és baráti hangulata nagyon megtetszett, ezért már a második evezős évadomban jelentkeztem tagnak. Azt követő évben pedig meghívtak az elnökségbe, hogy a „Hobby”-s vagy túra evezősöket fogjam össze és képviseljem őket az elnökségi munka során.

Az elnökség ill. az egylet munkájában való részvétel:

A túra vagy „hobby” evezősök tevékenységének összefogását ás koordinálását végezném. Az evezni éppen megtanult tagokat szeretném összefogni, és egymással valamint a többi „rutinos” túraevezőssel összeismertetni. A túraevezősök kéréseit és igényeit szeretném az egylet felé és viszont közvetíteni.

Az egylet különböző rendezvényeire a túraevezősök társadalmi munkáját és segítségét fognám össze és szervezném meg.

A Danubius Nemzeti Hajós Egylet 2008. 04.30.-án szerdán tartja rendes éves közgyűlését, melyre minden tagunkat, evezősünket és érdeklődőket várunk. Az idei alkalommal kerül sor a tisztújításra is.

Kérlek benneteket, hogy (a következő sorokban) figyelmesen olvassátok el az elnökségi jelöltek önéletrajzait, melyben jó képet kaphattok egyletünk működését nagyban segítőkről, illetve akik azok szeretnének lenni. A lista nem rövid, de ennek ellenére érdemes időt szakítani rá, hiszen így jobban megismerhetjük a jelölteket és képet kaphatunk szakmai tudásukról, kötődésükről az evezéshez, az egylethez, illetve életvitelükről is.

 

Elnökségi jelöltek: Szántóné dr. Domonkos Anna, Denk andrás, Zarándy Pál, Tóbiás János, dr. Gellai Imre, Csepregi Andrásné - Máté Ibolya, Szántó Éva, Czeiner László, Vanczák Gergely, Rózsa Bálint, Zarándy Bea, Ligeti Zsolt, Orbán Gergely

 Önéletrajzaik:

Szántóné dr. Domonkos Anna

1941-ben születtem. 1964-ben szereztem diplomát az ELTE BTK-n (történelem szakon)

25 évig folyamatosan tanítottam ugyanitt. Közben dolgoztam 5évet a Művelődési Minisztériumban,1983-89között főszerkesztő voltam a Kossuth kiadóban,doktorit az ELTÉ-n, kandidátusit Moszkvában az MGU-n védtem.

Jelenleg nyugdíjas vagyok/ utolsó munkahelyem a MESZ/

16 éves koromban kezdtem evezni a VM: Csemege evezős szakosztályában. Legjobb eredményeim: Európa Bajnokság 3. bronzérem( 1x, 2x,),3db. 4. hely,(1x, 4x) több magyar bajnokság

Sportszervezői tevékenység: /társadalmi munka/ 

          1971-72 VM.Csemege szakosztályvezető

          1983-89. VM.Csemege szakosztályvezető

          1989-91 Danubius Evezős Klub versenyevezős szakosztályvezető.

          1991-     Danubius NHE alelnök

          2005      MESZ Hagyományőrző Bizottság tag

Sport szervezői tevékenység: /főfoglalkozás/

          1989-90 országos Sport Hivatal elnök helyettes

          1990-91 Nemzeti Sport újságíró

          1991-98 Magyar Evezős Szövetség főtitkár

          1998-     Budapesti Evezős Szövetség alelnök / társadalmi munka/

A  DNHE nek nemcsak szakmai alelnöke, hanem un. „mindenese”, - a feladatok koordinátora - voltam, mindig azt intéztem ,ami legfontosabb volt a klub életben maradásáért.

A jövőben, még talán 3 évig aktív vezetőként szeretnék tevékenykedni,de fokozatosan szeretném átadni a tapasztalataimat a fiataloknak.

Denk András, gépészmérnök

szül. év:      1940

iskolai végzettség: ATE, BME

Munkahely: nyugdíjas, Magyar Mérnöki Kamara elnökségi tag, Tagozati elnök, Invictus Bt. üv.

Szakmai háttér: Épületgépész, 13 évig a Geberit Kft ügyvezetője

Nyelvismeret: német (angol)

Sport: 1958-1968 tól Bp-i Vörös Meteorban evezés

Kötődés a DNHE-hez

                    Wesselényi Úszóház "megmentésében" közreműködés

                    VM Csemege jogutódja révén sok ismerős stb.

Segíteni a jövőben?

                    Csak ami erőmből, kapcsolatomból telik.

Zarándy Pál

Szül:1942, Budapest

Nyugdíjas villamosmérnök vagyok.

Energetikai létesítményeket terveztem, majd különféle vezető beosztásokban az ország egyik legnagyobb tervező vállalatát, az Etv Erőterv Rt-t irányítottam, innen mentem nyugdíjba, miután öt évig a cég vezérigazgatója voltam.

Tárgyalóképes vagyok angolul és németül.

A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem diplomát, később több továbbképzésben is részt vettem, így mérnök-fővállalkozói oklevelem is van.

1956-ban kezdtem evezni a Budapesti Vasas SC-ben. Az evezést 1972-ben, a Bp. Vörös Meteor versenyzőjeként fejeztem be. A DNHE-vel, illetve jogelődjével, a DEK-kel az Egylet megalakulása óta vagyok kapcsolatban, elnöke voltam a Számvizsgáló Bizottságnak, majd tagja a az Elnökségnek. A 2008-ban lezáruló választási ciklusban az Egylet gazdasági alelnöke voltam.

Az új elnökség tagjaként is vállalnám az Egylet gazdálkodási ügyeinek irányítását és felügyeletét.

Tóbiás János

Munkahely / beosztás / foglalkozás

a Danubius Hotels vezérigazgató helyettese

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez

-több mint tíz éve tagja a DNHE elnökségének

személy szerint neki köszönhetjük, hogy fenti szállodalánc évente több millió forinttal támogatja egyletünket

-ez a támogatás különböző formában realizálódik:támogatási szerződés,uszóházaink fenntartásához, felújításához tulajdonos-társi hozzájárulás, rendezvényeinken az étkeztetés biztosítása, országos bajnokaink jutalmazása, utánfutó, motorcsónak vizsgáztatási, karbantartási költségei.

Miben gondolja segíteni az elnökség ill. az egylet munkáját? (pár szóban)

-Egyletünk kiegyensúlyozott gazdálkodásához szükséges  anyagi fedezet megteremtésében továbbra is számítunk/ számíthatunk/ a segítségére.

Dr. Gellai Imre

Szül. év  1932

Munkahely / beosztás / foglalkozás: közgazda, nyugdíjas, Aquaprofit Zrt. turisztikai szakértő

Szakmai háttér (röviden): Danubius Hotels 6 évig, Casinos Hungary 8 évig vezérigazgató

Iskolai végzettség: Közgazdaságtudományi Egyetem

Nyelvismeret: német

Sportolói /evezős múlt:

Sportszövetségi elnök 1991-1996

MOB tag 1996

DNHE elnöke illetve tiszteletbeli elnöke 1989 óta

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez: első elnöke, mai napig elnökségi tag

Miben gondolja segíteni az elnökség ill. az egylet munkáját? (pár szóban):

A kapcsolatok révén segíteni a klub munkáját.

Czeiner László

Szül. év: 1957.

Munkahely / beosztás / foglalkozás: Magyar Állami Operaház / Műszaki Igazgató

Szakmai háttér (röviden):                Villamos üzemmérnök vagyok, az elmúlt 30 év alatt az Operaházon kívül több színházban dolgoztam, vezetőként tevékenykedtem, tanítottam. Áttekintésem van a magyar színházak színpadairól és műszaki állapotáról, több külföldi és hazai vendégjátékon vettem részt.            

Iskolai végzettség.             főiskolai

Nyelvismeret:                      nincs

Sportolói /evezős múlt: Bp. Honvéd, Acélöntő, Ferencváros. 1975 ifi bajnokságot nyertem a Bp. Honvéd nyolcasával és abban évben ifi válogatott voltam. Ezt követően döntően a tanulással foglalkoztam, majd a színházzal. A napi reggeli evezések megkezdése előtt 20 éven át szinte minden reggel úsztam a Margitszigeten az NSU- ban.

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez: 2004-ben idősebb barátaim javaslatára kezdtem evezni, azóta sűrűn evezek reggelenként az öregfiúkkal. Közben ismertem meg az egyesületet. A napokban az egyesületből néhányan megkerestek, azzal a céllal, hogy vállaljak feladatot az elnökségben. Kérésüket megfontoltam és igent mondtam.

Miben gondolja segíteni az elnökség ill. az egylet munkáját? (pár szóban)

Az egyesület és az elnökség felépítését nem ismerem. A feladatok tekintetében csak emlékeim vannak, hogy működik egy egyesület.  A régi ismereteim alapján talán hasznos tudok lenni. Néhány aktív sportembert megismertem az egyesületben, remélem, segítségére lehetek az egyesület valamennyi sportolójának. 

Szántó Éva

Születési dátum: 1968. augusztus 1.

Végzettség

1994 – Tolmács és szakfordítói képzés, Eötvös Loránd Tudományegyetem

1986 -1993 – Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, angol - orosz szak

További képesítések

Testnevelési Főiskola TI – Középfokú edzői kurzus, evezés sportágban 1995-1996

Trénerképzések – 2001, 2002

Nemzetközi Sportmenedzsment Szeminárium – Lausanne-i Egyetem, TSE Consulting 2003, 2004, 2005

Nemzetközi Sportmenedzsment Szeminárium Nőknek - AISTS – 2007

Szakmai háttér

2006 -                     Nemzeti Sportszövetség, főtitkár

2004 -                     TSE Consulting (Lausanne) – tanácsadó, projekt menedzser

2003 – 2006           Magyar Evezős Szövetség, főtitkár

2002 – 2004           Axent Kommunikációs Stúdió, HRM Kft – tréner, tanácsadó

1993 – 2004           Angol nyelvoktatás cégek részére

Általános angol, nyelvvizsga felkészítés, szakmai angol: pénzügyi, repülésműszaki ill. repülőtéri szaknyelv csoportoknak és vezetőknek one-to-one képzési formában (Malév, Magyar Nemzeti Bank, Pannon GSM, Expanzió Tanácsadó Kft)

1995 – 2002          Tolmácsolás, fordítás

Társadalmi megbízatások

• Az ENGSO (Európai Nem-kormányzati Sportszervezet) Kommunikációs Munkacsoportjának vezetője
• A FISA (Nemzetközi Evezős Szövetség) Európai Evezés Menedzsment Testületének tagja
• A Magyar Olimpiai Bizottság “Nők a Sportban” bizottságának tagja
• A Magyar Evezős Szövetség PR és Marketing bizottságának vezetője
• A Danubius Nemzeti Hajós Egylet elnökségének tagja

Egyéb tevékenység

• Nemzetközi evezős versenybíró
• Az Eurosport evezős közvetítéseinek szakkommentátora

Idegen nyelvek: angol, orosz

Sportolói múlt

1981-ben kezdtem evezni a VM Csemege SK-ban (később DEK, majd DNHE)

Felnőttként főleg könnyűsúlyban versenyeztem. Nagy eredményeim nincsenek, de kétszer voltam tagja a bajnok nyolcasunknak és egyszer négypárevezősben is sikerült OB-t nyerni.

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez

Ezer szálon. Tizenhárom éves korom óta. Mint versenyző, klubtag, elnökségi tag.

Az elnökség munkájához és az egylet működéséhez – elnökségi tagságomtól függetlenül is – számos apró dologgal tudok hozzájárulni, pl.:

• Tapasztalatok sportesemények szervezése terén
• Az evezős sport széles körű ismerete, hazai és nemzetközi (sport- és evezős) kapcsolatok
• Tájékozódás a sportirányítás hazai útvesztőjében
• Pályázatok felkutatása, közreműködés az elkészítésükben
• Tapasztalatok a kommunikáció és marketing területen

Ligeti Zsolt

Születtem: 1969. 04. 12.

Iskolai végzettségem:

 BME Gépészmérnöki Karán végeztem, mint okleveles gépészmérnök

Jelenlegi munkahelyem:

Jelenleg a BGT Hungaria Környezettechnológiai Kft. -nél dolgozom. Ez a Kft. egy nemzetközi szakértői irodahálózat magyar (budapesti) irodája. Az iroda elsősorban a felszín alatti környezetvédelmi problémákhoz kapcsolódó szakértési és tanácsadási feladatokat lát el.

Az irodában mint környezetvédelmi szakértő és tanácsadó tevékenykedem projekt vezetői munkakörben.

Szakmai háttér:

Elsősorban környezetvédelmi kármentesítő rendszerek tervezése és optimalizálása a feladatköröm. Ezen kívül különböző ipari és mezőgazdasági cégek környezetvédelmi auditjait szoktam végezni.

Korábbi munkahelyeimen gyárak víztisztító rendszereinek és egyéb vegyipari rendszerek tervezésében vettem részt. 

Nyelvismeret:

Angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezem

Sportolói /evezős múlt:

9 éven keresztül (16 éves koromig) versenyszerűen úsztam. Ezt követően is rendszeresen sportoltam különböző egyesületekben.

Az evezés mindig is azok közé a sportok közé tartozott melyeket nagyon szívesen kipróbáltam volna. Sajnos a versenyzésből „kiöregedtem” mire megtaláltam a megfelelő evezési formát és egyesületet. 

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez:

Nyolc éve kezdtem el evezni. Ez ügyben több helyre is telefonáltam, de gyakorlatilag csak a DNHE akceptálta, hogy harmincas éveimben szeretnék evezni tanulni. Nagyon segítőkészen fogadtak, és az első lépésektől segítettek.

Az Egylet segítőkész és baráti hangulata nagyon megtetszett, ezért már a második evezős évadomban jelentkeztem tagnak. Azt követő évben pedig meghívtak az elnökségbe, hogy a „Hobby”-s vagy túra evezősöket fogjam össze és képviseljem őket az elnökségi munka során.

Az elnökség ill. az egylet munkájában való részvétel:

A túra vagy „hobby” evezősök tevékenységének összefogását ás koordinálását végezném. Az evezni éppen megtanult tagokat szeretném összefogni, és egymással valamint a többi „rutinos” túraevezőssel összeismertetni. A túraevezősök kéréseit és igényeit szeretném az egylet felé és viszont közvetíteni.

Az egylet különböző rendezvényeire a túraevezősök társadalmi munkáját és segítségét fognám össze és szervezném meg.

Csepregi Andrásné - Máté Ibolya

Szül. év

Munkahely / beosztás / foglalkozás.

ExxonMobil BSC - ExxonMobil Üzletsegitő Központ  Facility/Üzemeltetési koordinátor

Szakmai háttér (röviden)

Mindösszesen három munkahelyem volt 2004-ig, a két

nagy:  mintegy 15 évig a ConocoPhillips Hungary Kft-nél dolgoztam, mint Humán Erőforrás vezető, előtte a DuPont de Nemours Kft-nél szintén hasonló pozícióban.

Iskolai végzettség.

Felsőfokú Emberi Erőforrás Gazdálkodó, 2 év Humán Erőforrás szak a Zsigmond Király Főiskolán

Nyelvismeret:

angol

Sportolói /evezős múlt:

 Nincs, csak amatőr szinten lapátolgattam 20 évvel ezelőtt, pl. túrafordulókon

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez. 1995 körül a leány gyermekem evezett az egyesületnél, de csak pár évig, és már nem,  2000 óta pedig kisebbik fiam - jelenleg is - aktív sportoló itt

Miben gondolja segíteni az elnökség ill. az egylet munkáját? (pár szóban):

Szponzorációs pénzek beszerzése, felkutatása, az egyesületnél dolgozó alkalmazottak konkrét munkaköri leírása, azok felülvizsgálata - költségtakarékosság szempontjából, kommunikáció fejlesztése.

Vanczák Gergely

Szül. idő:               1980. 01. 22

1994 – 1998           érettségi, Táncsics Mihály Gimnázium (arany érdemrend)

1998 - 2004            okleveles villamosmérnök

(BMGE) Villamosmérnöki és Informatikai Kar

Számítógépek rendszer- és alkalmazás technikája szakirány

2002 – 2004           Microsec Kft.

egyetemi állás

                               szoftverfejlesztő,

                               rendszerprogramozó

2004 -                     Microsec Kft.

                               szoftverfejlesztő,

                               rendszerfejlesztő mérnök,

2007-                      Microsec e-Szignó Hitelesítés Szolgáltató fejlesztési vezetője

angol, német

1992-ben kezdtem el evezni.

Jelenlegi edzőm:   Forró Dezső

Korábbi edzőim:   Farkas Gabriella, Háromházi Albert, Molnár Zoltán (Lopez), Gáspár Ágnes, Szabó Károly, Ficsor László, Sarlós Erzsébet

Eredmények:

·         Egyetemi Világbajnok (2002)  FFks 2x

·        Magyar válogatot(2002,2003,2004)                                             

·         Tízszeres Magyar Bajnok

·         Hétszeres Bp-Baja győztes és csúcstartó FF 1X-ben

·         Szabados Dezső Hosszú Távú evezős versenyen csúcstartó

(FF 4X-, FF 2X)

Kötődés a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez

1992-ben kezdtem el evezni,16 éve vagyok a Danubius NHE versenyzője.

1993 óta minden évben indultam a DNHE színeiben az Országos Bajnokságon, ezt rajtam kívül csak egy-két felnőtt lány mondhatja el magáról.

Jelenleg is napi rendszerességgel járok le evezni, így állíthatom, hogy része vagyok az DNHE mindennapjainak.

A klubhoz való kötődésemet hűen tükrözi a rólam megjelent írás a DNHE blog oldalán (cikk: http://dnhe2.blog.hu/2007/11/18/athlete_profiles_sportolo_portre), köszönet érte Orbán Gergőnek.

Az elmúlt években számos esetben segítettem az egyletnek hajók, kiegészítő eszközök (motorcsónak, spinning kerékpárok, ergométer, lapátok, stb,) beszerzésében.

Az elnökség tagjaként továbbra is elsősorban anyagi források felkutatásával igyekeznék hozzájárulni a klub működéséhez, illetve sokéves versenyzői tapasztalatommal segítségére lehetek az elnökségnek a klubbot érintő problémák megoldásában is. 

Tegnap lezajlott az idei első tájékoztató verseny, ismét Szeged, a Maty-ér volt a helyszín. A DNHE felnőtt csapata nagyon jó produkciót mutatott be: a férfiak közt sikerült egy első és egy negyedik helyet, női ksben egy 3., férfi ksben pedig 4 kisdöntős helyet összelapátolnunk.

Csütörtökön érkezett meg az első DEKes autó a pályára kora délután, majd szépen lassan jöttek a többiek is. Enyhe toló szél fogadta kis csapatunkat, de a nap sütött, ami azóta is jellemző a helyszínre, az időjárás jelentők ígéreteivel szemben (felhős ég, eső szél csend). Délután/este egy rövid edzés után mindenki elfoglalta a szállás a Tisza Sport Hotelben, Új-Szegeden. Este még vacsoráztunk a városban, majd másnap Dödi 6:05-ös ébresztése után megkezdtük a versenyt.

Női felnőtt ks szkiffben Ali Anna és Varga Orsi indult. Orsi bejutott a kisdöntőbe és ott a 9. helyet szerezte meg, ami figyelembe véve, hogy elsőévesként semmiképpen sem nevezhető gyenge eredménynek. Ali Annanak viszont már keményre sikeredett a verseny. Nem csupán ellenfeleivel de saját szervezetével is meg kellett küzdenie. Reggel Annával közösen jöttem ki a pályára, nem nézett ki annyira jól, két hatalmas hátizsákot hozott magával – a fogyasztáshoz szükséges szkafanderek voltak benne, mint ahogy azt nemsokára megtudtam. A kocsiban kérdeztük, hogy meg van e a súlya, de egy szomorú, bizonytalan „nem tudommal” jelezte, hogy nem biztos, hogy meglesz. Persze, mindenkiben felvetődött a kérdés, hogy akkor, most hogyan tovább, de még volt néhány óra a mérlegelésig. A gond, elmondása szerint a kiszáradás veszélye/oka volt. Előző este teljes beöltözéses edzés után is csak 59,9 volt (59 a súlyhatár), de nem izzadt, ahogy mesélte most egy nappal később. Mindig elgondolkoztat az az extrém fogyasztás, amit Annától, Vanczáktól, vagy Kanóctól láttam már a korábbi években. Ez a közdelem, mely még a verseny előtt feszültég alá helyezi szervezetet. Azonban a reggeli ergozás (aminek a látványát senki sem tudja jól lefesteni) után meg lett a súlya és egy ideig csak a kiizzadt elvesztett tápanyagokat pótolta csendesen a hajók közt ücsörögve, maga elé bámulva. Mindezek után a versenyben 3. helyet szerezte meg délután. Félreértés ne essék, semmilyen sajnálatot nem akarok ébreszteni senkiben, egyszerűen csak leakarom írni, hogy milyen a kslét „sötét oldala”.

Férfi felnőtt szkiffben Jómagam és Szekér Laci próbált valami maradandót alkotni. Talán sikerült is. Bár az elmúlt évekhez képest átalakult a mezőny, hiszen Pető Tibi és Bencsik, nélkül zajlottak a versenyek. Egyedül Haller Ákos és Kónya Gábor képviseltette magát a régiek közül. A mezőnyben elsősorban az u23-asok voltak túlsúlyban. Az elő és középfutam savtengerei (11 mmol nekem, 7 Szekérnek, illetve köszönet a szövinek, hogy végre nem csak a döntő után, hanem a középfutam után is mért, ami a kutató orvoson kívül remélhetőleg az edzőknek is segítséget nyújt a felkészülésben) és idegessége után egy jó versenynek bizonyult a döntő. Persze erről mindenkinek más lesz a véleménye. (ezt valaki másnak kellene írniaJ), Az első 1000 méter nehéz és lassú indulása után 5-6 helyről fordítani tudtam és az utolsó 200 méterre már elsőként érkeztem. Meglepetésre Szél Domokos lett 2., Kelemen Áron 3. Szekér 4., Juhász Adrián 5. és Haller Ákos 6.; … Folyt köv. (ha valaki leírja a hozzászólásokban)

A ks-ek mezőnye ugyancsak megváltozott, Sajnos még nem a Danubius dominált, de azért az pozitív dolog, hogy a 8; 9-12. helyet mind a mi versenyzőink szerezték meg (Csepi, Ráró, Szabi, Szatír). Csepi és Ráró számára a középdöntőben sajnos nem sok babér termett, de a másik két fiútól szép dolognak tartom a kisdöntős helyezést. Itt remélhetőleg létrejön az u23-as négypár (csepeli Markgruber Balázzsal és a váci Kondér Barnával, akik mindketten jól eveztek – előbbi 6, míg utóbbi 7. lett). A „nagyok” közt jó verseny alakult ki, amit én csak az 500 méteres átfolyóból láttam egy pillanatra. Jól nézett ki a futam, amint az arannyal csillogó vízen elsuhant a verseny, illetve a résztvevők. Varga Tomi vezetett maga biztosan, utána – néhányak meglepetésére talán - Galambos Peti, majd Hirling Zsolti verettek el. Utánuk viszonylag egyszerre a Kitka, Varga II., Markgruber trió nagyjából egy vonalban. Levezetés után megtudtam a sorrend a későbbiekben sem változott. Nem mintha számítana de Kitka Gergő akkor szép nyugodt evezése mellett kontrasztosnak tűnt Varga II. és Markgruber eszevesztett pörgetése.  

Férfi perorban végre hosszú évek után ismét képviseltettük magunkat másfél csapattal. Vanczák-Parizán kettősnek sajnos nem sikerült a döntőbe jutnia, de Horváth Menyának (aki a szolnoki Úri-Szabó Karesszal indult) sikerült a döntőbe kerülni, ahol 5.-ként értek célba. (Menyus le is vezette a fáradalmakat az Irie Maffia koncerten, a JATE klubban, mivel iskolai elfoglaltság miatt, csak tegnap volt itt – azóta nincs róla hír.J)

Este mikor megvacsoráztunk kiki hajót állított (mint mi Lacival), kiki evezett egy lazát, hogy levezesse a napi salakanyagot az ereiből, mindenesetre mindenki itt volt, aki jelenleg számít, vagy számítani akar a hazai evezésben.

Szegedi Nemzetközi – első nap

Zoli fiam húzzál, mert szomorú leszek – mondta Budai Anna futam után, mikor a gyerekekkel beszélgetett, hogy mit kell kiabálni a partról. De jogos a beszélgetés hiszen, nehéz eldönteni mit kiabáljon az edző, mikor azt szeretné, hogy akár egy picivel menjen csak jobban a versenyzője…

Mivel még nincs vége a versenynek, mikor a bejegyzést írom így csak az élményeimre számíthattok.

Éppen vége van a déli pihenőnek, és épp bejelentkezett Szántó „Dipol” Éva – a délután Speakerje és köszöntött mindenkit (délelőtt Hörcher Dani volt, aki csak ezért utazott le Szegedre). Futamok tekintetében nem sok jó történt velünk. Bár Csepi és Szabados Misi is bejutott a ks szkiff döntőjébe, ami mindenképp jó eredmény. Sajnos a többieknek (Lörincz Attila, Szatír ez nem sikerült, és Teszár Balinak súlyproblémái akadtak ezért nem tudott elindulni.). Vanczák és Rockernek sajnos nem sikerült 2-ben döntőbe jutnia, illetve a Szekér-Orbán kettősnek sem a férfi 2x-ben.

Viszont ismét szép számban jöttek külföldiek, elsősorban a szokásos szlovák, és szerb csapatok. A depóban nyugodtan telik az idő. A szél erősödött a délelőtthöz képest, de azért mindenki nyugodtan napozik a fűben. Néhányan olvasnak, néhányan futamra készülnek. Mintha egy parkban lennénk, ahol néha elrobog egy őrjöngő csataszekér had. A délután legérdekesebb futamja természetesen a férfi dubló lesz – a két ks csapattal, akiket mindannyian csak érdeklődéssel kísérünk majd a partról és leginkább csak egy evezés elméleti bemutató és mustra lesz a versenyük, bár dőlt már ezen a versenyen is a papírforma.

Sajnos nincsenek tömegek a pályán, de nem is az év versenyén vagyunk (ami mindannyian tudjuk az OB lesz), de a tribünről az érdeklődők így is szép versenyeket láthatnak. Leginkább egy nyugodt pihenéssel ér fel ez a verseny (épp a mondat alatt kezd elromlani az idő), mikor kinek nincs iszonyatosan stresszes versenye, csak feltöltődik a következő hetekre, hónapokra, mikor a munka, vagy az iskola szüneteit edzéssel, evezéssel töltünk ki, vagy épp fordítva... Folyt köv.

A napnak vége lett mielőtt a szóban forgó írás felkerült volna a blogra, de volt néhány esemény addig is. Ilyen volt például az ifi 2-, amiben az egyik külföldi csapat az utolsó 200 méteren elhagyva a négyes pályát 2. helyen mindenki előtt átevezve elvitte a díjkiosztó stégen lévő szkiffeket, majd beledurrant a mentőcsónakokba.

Ali Anna 3. lett tegnap a női normálsúlyú szkiffben Iva Obradovics (u23 vb arany és bronzérmes) és Szabó Kati (u23 bronzérmes) mögött, Kónya Alíz előtt.

Szentkereszti Marci és Kozsák Johny 4. lett férfi ks dublóban. Csepi 3. helyezett lett komoly versenyben, noha 1000ig állítólag tudta tartani Kitka Gergő és a szlovák ellenfele iramát, de aztán vissza esett és az utolsó 200 méterre már Markgruberrel és egy szerbe versenyzővel szorosan együtt érkezett. Kicsit féltünk is, mert Csepi fél hajós előnye lemorzsolódni látszott a szerb finisében, de hála az égnek kitartott. Szabi 6. lett a futamban. (Sajnos a korábban leírt peror éppen Csepi lapátját vitte el a díjkiosztón…)

A felnőtt dublóban nagyon jó verseny zajlott. Szerencsére elkerült minket a vihar és a rajt előtt egy kis szivárványt is láthattunk, de ez nem valószínű, hogy pozitív élmény volt a versenyzőknek, mert a nagyon erős oldalszélben különösen nehéz volt rajtolni (Jó példa az előző két 4x futam, ahol nem sikerült irányban ráállni a pontonra). Viszont a parton állók közül senki sem értette, hogy az 5-6.-os pályán, mért nem volt pontonos csere, mikor lehozták a joggal fázó srácokat a pontonokról. Persze ettől még el tudott rajtolni a mezőny és nagyon kemény iramot is diktáltak a versenyzők. A rajt után a Varga-Hirling páros szlovák ellenfeleikkel együtt eltávolodtak a mezőnytől, szorosan követte őket a Galambos-Varga II. kettős. Az u23-asok (Szél-Kelemen/Hénap-Szabó) a verseny 2000 métere alatt végig egymással vívtak, hol az egyik hol a másik jutott kicsit előbbre. Végül a Szél-Kelemen kettős érkezett be negyedikként. A szlovákok 1300-ig (kb.) szorosan az Európa Bajnokok mögött voltak, majd szép lassan lemaradtak, és gyakorlatilag ekkorra már menekülésre kényszerültek az u23-as vb 2. helyezett csapat elöl. Aztán 1650 méter körül, a szlovákok sztókja (aki a pálya elején állítólag 52-es tempót diktált még – illetve végig magas tempóban, jó evezéssel vitte a dublót) látványosan elfáradt és technikája is elváltozott, több se kellett a fiataloknak, akik ezt gyakorlatilag két csapás után észrevették és a finisük kezdetére már magabiztos emeléssel tudtak elhaladni a szlovákok mellett. Külön kiemelném a Vámos-Horváth kettőst, akiktől a döntőbejutás is nagy eredménynek számít, hisz a Juhász-Samu párost verték ki az előfutamban. Gyuriék sajnos nem tudtak beleszólni a verseny alakulásába, de mindenképp jó még mindig látni őket a hazai vizeken ilyen formában és technikával…

Felnőtt csapatok élvonalbeli versenyzőkkel, utánpótlás négypárevezősök, veteránok , egyetemisták, cégek színeiben rajthoz álló amatőrök és fogyatékos gyerekek. Ez a sokszínűség jellemezte a Danubius Nemzeti Hajós Egylet, a MESZ és a BESZ közös rendezésében lebonyolított XVIII. Gróf Széchenyi István Emlékversenyt.

Denk András, a DNHE elnöke házigazdaként köszöntötte a Margitszigetre kilátogató evezősöket és evezősbarátokat, majd Dávid Imre, a MESZ elnöke hivatalosan is megnyitotta a 2008. évi evezős versenyévadot. A verseny kedves hagyománya már a hajókeresztelő, amely ezúttal egy hajó adományozási ceremóniája is volt egyben. A Szerencsjáték Zrt. egy fixüléses tízevezős hajót adományozott a Down Alapítvány részére. A down-os gyerekek az ép sportolók segítségével azonnal ki is próbálhatták a hajót, melyet az adományozóra is utalva "Szerencse" névre kereszteltek. A DNHE már évek óta együttműködik a Down Alapítvánnyal, lehetőséget adva a fogyatékos gyerekeknek, hogy ép társaik segítségével és szakemberek irányításával ők is megtapasztalják a vízenjárás élményét. A tavaly indult nemes tradíciót folytatva, a MESZ Hagyományőrző bizottsága és Ott Zsuzsanna főtitkár az emlékezés jegyében koszorút helyezett el a Nemzeti Hajós Egylet ill. a Neptun Budapesti Evezős Egylet emlékköveinél, melyeket annak idején az I. Világháborúban elesett evezősök emlékére állítottak.

A versenyek során a tízevezős hajók (az angol királyi tízevezősök mintájára készült hajók) továbbra is főszereplők voltak: egyetemek és céges csapatok mérhették össze erejüket. Az egyetemek versenyében magabiztos győzelmet aratott a Pannon Egyetem Georgikon Karának csapata, a döntőben maga mögé utasítva a BME és a Pannon Egyetem Veszprémi Karának versenyzőit. A "fapados", azaz a cégek közötti versenyt az ezúttal versenyzőként résztvevő Gazdasági Versenyhivatal nyerte, a Microsec Kft. És a Magyar Katolikus Rádió hajóját megelőzve. A hagyományoknak megfelelően volt családi csapatok versenye túra kettesekben; ez a Ganz Vill EK szineiben induló Preil család győzelmét hozta. A serdülő fiúk négypárevezős futamát a MEC, a férfi veterán négypárevezős versenyt a BEE nyerte. A veterán hölgyeknél Danubius-os győzelem született. A felnőtteknél a hölgyek négypárevezősben, a férfiak a klasszikus versenyszámban, nyolcasban versenyeztek. A női négypárt a Külker Evezős Klub, míg a férfi nyolcast a Danubius Nemzeti Hajós Egylet nyerte.
A ragyogó idő, az ízletes gulyás, a kellemes élőzene (Buday Anna énekelt) győztesei egyértelműen a résztvevők, a szurkolók és a vendégek voltak.

(forrás:www.hunrowing.hu - hivatalos beszámoló, írta: Szántó Éva)

Orbán beszámolója 

Amint látjátok, ez alkalommal nem Én írtam beszámoló-összefoglallót a hétvége számunkra legfontosabb eseményéről – a Széchenyi évadnyitóról. Ennek több oka is van, elsősorban, hogy leginkább, mint versenyző vettem részt és nem mint szervező az eseményekben. (Illetve könnyebb volt bemásolni, a fenti tárgyilagos és pozitív hangvételű írást).

Alapvetően ismét sikeres volt a verseny. Persze mindig vannak a pozitívumok mellett negatívumok is, melyeket mi is a klub tagjai, a rendezőség, a „vendéglátók” mind látunk. És mindenki elhiheti, hogy évről évre mindenki azon van a szervező bizottságban, hogy egy magasabb színvonalú és jobb szervezésű versennyel legyünk jelen a magyar evezésben és valóban évadnyitó legyen a verseny.

Sajnos a negatívumok közt leginkább a sok csúszást emelné ki minden jelenlevő, résztvevő. Ennek persze van olyan része melyért a szervezés a felelős, van olyan amiben a versenyzők a ludasak, de sajnos a puszta véletlen is közrejátszhat (ilyen volt idén a Veszprémiek késése a tíz evezősben).

A pozitív dolgok viszont mindenképp túllépnek a negatív dolgokon. Maga megnyitó ünnepség és állófogadás, az egyetemi csapatok nagy száma (akik közt sok amatőr is volt), illetve a céges csapatok nevezési száma. A megnyitó volt talán a legjobb példája annak, hogy tudunk tényleg nagyok lenni, mint magyar evezés, ha filozófia szinten közelítjük meg az eseményt. Nagyon kevés olyan evezős rendezvény van melyen az evezés meghatározó személyiségei mellett, a sajtó és a támogatók is ilyen számban jelen vannak. Nagyon jól sikerült a megelőző „reklámkampány” – rádió, újság mind jelentősen hirdették az eseményt, több helyen találkozhattunk vele (exit, radiocafe, reakcio.hu, stb.).

Persze a legjobb rész számomra mindenképp az az érzés, hogy találkozhatok egy ilyen eseményen régi evezős társakkal, akik már sokszor a családjukkal, újszülöttjükkel érkeznek. A verseny után a halk elpakolás, pihenés, beszélgetés a PM ház mögötti kis udvar részleten a gulyás és néhány sör elfogyasztása jó társaságban. Látni azokat az embereket, akik valamikor meghatározó versenyzői voltak a klubnak és most akár csak egy nap erejéig ismét meglátogatták azt. Beszélgetni munkatársakkal, akik először eveztek életükben és érdeklődéssel fordultak a Danubius vagy maga az evezés felé és lehetőségekről kérdezgettek. Beszélgetni, egy sport riporterrel az evezésről, a gyereknevelésről, a sportról, sportolókról miközben elpakolják körülöttünk a padokat és a nyugvó nap már narancssárga rózsaszín színekben tündököl.

Köszönetet szeretnék mondani ezúton is minden szervezőnek, támogatónak és versenyzőnek, hogy munkájával, segítségével és részvételével segítette, hogy ezekben az élményekben legyen részem/részünk.

(Eredetlieg a kommentek közé akartam feltenni, de úgy gondolom ennek a "kevésbé hivatlos tárgyilagos összefoglalónak - köszönet nyílvánításnak itt a helye.)

Ismét eltelt egy év, ismét vizre száll mindenki. ez alkalmoból szeretnénk meghívni minden érdeklődőt a sok szeretettel a XVIII. gróf Széchenyi evezős évadnyitó evezős versenyünkre, melyet hagyományosan a Duna budai ágában rendezünk az Árpád-híd alól a hajóházaknál lévő befutóig.

Minden évben próbál a szervező bizottság kitalálni valami újat, valami mást amivel "megfejelhetjük" az előző évi programot. Tavaly az egyetemi fixüléses volt ilyen, vagy korábban a családi kielboat, vagy az amatőr programok tömkelege a parton.

Idén is sok jó programmal várunk minden érdeklődőt.

10:00 - Megnyitó és hajóavatás - Wesselényi-csónakház

        - Emlékkő koszorúzás - Margitsziget pesti Duna-part

11:00 - evezősverseny

         Fapados Oxford-Cambridge, avagy cégek közötti evezős verseny, Férfi nyolcas, Női kormányos nélküli négypár, Serdülő vegyes kormányos négypár, Családi túra kettes, Veterán négypár, Fix üléses egyetemi tizeveős verseny - Program fő pontjai.

A futamok után kerül sor az eredményhirdetésre, majd a vizi programok zárásaként evezésoktatást tartunk az érdeklődőknek a tizevezősökben.

Programok a parton:

13:00 rövidtávú ergométer verseny (amatőrőknek - nevezés a helyszinen!!!)

15:00 focibajnokság (5 ős csapatok nevezhetnek a helyszinen)

Mindezekkel a párhuzamasan folyamatos szórakoztatást probálunk biztosítani mindenkinek,  aki érdeklődést mutat az evezés iránt. Tavaly a verseny után az indulókat megtudtuk vendégelni egy jó gulyással, miközben a Budai Anna és zenekari kísérete szórakoztatott minket.

Mint az elején írtam, minden évben próbálnak kitalálni valamit a szervezők mellyel hozzátehetnek a magyar evezés "sportkultúrájához". Idén Ilyen kezdeményezés a fapados Oxford-Cambridge melyre összesen 7 cég 8 csapata nevezett. Lekell szögezni, hogy hasonlóan a tavalyi amatőr egyetemi tízevezőshöz egy-két beülőt leszámítva (vizbiztosnság miatt kellenek) a csapatok zöme amatőr, vagy minimális tapőasztalattal rendelkezik. Valószínüleg nagy versenynek nézünk elébe.

Azonban engedjétek meg, hogy a végén néhány személyes gondolatot hozzátegyek, hogy mért érdemeny kijönni vasárnap a Margitszigetre. Először is mert 24 (!) fokot mondanak és ilyenkor minek gubbasztanál otthon a szobában, mikor a jólevegőn napzva is eltöltheted kellemes társaságban. Másodszor emelné minden egyes néző az esemény színvonalát. harmadszorra már csak a versenyről tudok írni, ami rendkívül jó buli verseny, a szó klasszikus értelmében. hiszen nincs jobb, mikor a Nagy-Dunán lefelé menekülünk a második rajt után a közelgő uszály elöl, vagy éppenséggel valamelyik nyolcas kormányosa indítja a futamot, mikor a hajók egyvonalba kerültek, hisz úgy is repülőrajttal indulunk. Vagy az emberekkel teli ház és a régi ismerősök, akik évente kétszer jönnek le a szigetre - évadnyitókor és évadzárókor. Szóval lehet, hogy találkozól régi nagy szrelemeddel. Vagy a verseny utáni napozás a PM ház tetején egy laza sörrel, vagy üditővel azokon a hatalmas klasszikusan szocreál műanyag napozó ágyakon, amikről valójában senki sem tudja, hogyhogy nem lettek kidobava az átalakításkor. Vagy a legszebb éppen a program időtartása, amiről csak az amatőrök nem tudják, hogy csak akkor szabad vizre szállni amikor, már tényleg elképzelhető, hogy a bíró arra a futamra megy. Vagy a versenyzés technikailag elég nehéz rajt+finis verseny koncepció ami minde csapoatban él.

De a lényeg, hogy gyertek!!! - és hozzatok csíkos pólót!!!!

 

Ki tudja megmondani ki nyerte a legtöbb a országos bajnoki címet evezésben? Ki tartja ezt a fura rekordot, ami alapján a magyar evezés egyik legnagyobb alakjáról beszélhetünk? Noha sokan tudjátok a választ, engedjétek meg, hogy adjak némi körítést mellé. Először is menjünk vissza az időben néhány évet.

Annyi többlet információt adok, hogy Őt megelőzően Melis Antal (ha jól tudom) tartotta ezt a megtisztelő és vitathatatlanul kiérdemelt címet, a maga 33 bajnoki címével, ami ugyancsak nem kis szám és talán ’80-ban nyerte az utolsót, de ebben nem vagyok biztos.

Amikor elsőéves voltam az egyetemen, Amigával, mint a Közgáz nyolcas csapat kapitányával elmentem egy megbeszélésre, az akkor sajnos esőbe fulladt egyetemi regatta csapatfőnöki megbeszélésére. A Fehér Gyűrűben voltunk a Jászai Mari téren. Ott volt Jakab Gábor (mint BME), egy ELTE-s srác, akire már nem emlékszem és ifj. Harrach Péter a főszervező. Nem igazán tudnám felidézni, hogy miről volt szó, valószínűleg arról, ami ilyen csapat megbeszéléseken lenni szokott néhány nappal a verseny előtt. Csak egy dologra emlékészem, hogy volt egy lap, amire minden résztvevő fel volt írva. Nevük mellett szakirányuk, legfőbb eredményeik, ilyesmi. Én akkor jöttem a Danubiusban, néhány hete jártam csak le és nem igazán voltam tisztában mindenkivel, bevallom az arcokkal sem nagyon. Noha már 4 éve versenyeztem az „igazi felnőttek”-et annyira nem ismeretem, csak nevüket. A lényeg a lényeg: volt egy lány, akinek neve mellett 24 országos bajnoki cím állt, illetve egy egyetemi világbajnokság arany és két ifi vb bronz, meg még néhány más dolog is. Emlékszem érthetetlen volt számomra, hogyan lehet 24 bajnoki aranyat nyerni. Igazából ma sem értem. Vagyis ma már pontosan értem: akarat, kitartás, munka és egy jó csapat.

Kulifai Krisztáról van szó. Ma már 40 felett jár az aranyak számát tekintve. Tartott ergométer országos csúcsokat és egy igazi ikonja a jelen magyar evezésnek, és ő az akit, mindig megköszöntenek az OB a díjkiosztón születésnapja alkalmából.

Az évek során persze megismertem az embereket és Krisztát is. Hasonlóan Ali Annához, illetve bárkihez, akiről itt írás születik, Ő is a DEK egyik „prominens” személyisége. Nem hivalkodó, nem hangos, de mindig jelenlévő és meghatározó ha egy teremben van vele az ember.

Krisztával szorosan összekapcsolódik a nagy Danubiusos nő csapat elmúlt 10-15 éve: Ferenczy Dóri, Székely Viki, Bartz Gitta nevét mind a Krisztával való dublózás köti össze.

2002-ban hagyta abba az igazán aktív versenyzést, az elhíresült dunavarsányi szalmonella fertőzéses ügy miatt. Ez egy tragédia volt, nem csak neki de mindannyiunknak. Nem csak a kényszerűen kihagyott VB miatt, hanem azért mert mindez a siker kapujában történt. Abban az évben Kriszta, Bartz Gittával készült dublóban. Jól mentek, világkupa harmadik helyezésig vitték, az elmúlt évek legjobb női felnőtt teljesítménye még mindig. Ficsor László volt az edzőjük és emlékszem mennyi energiát bele tettek. Emlékszem arra a női csapatra, amelyik kedd-csütörtök úszóedzés után, még átjött és súlyzóedzést csinált a PM házban. Emlékszem arra, amikor Vanczák Gergővel való beszélgetés során tudatosult bennem, hogy Kriszta már nem egyetemista, dolgozik napi nyolc órában. És mellette kettőt edz, reggel a DEK-ben, délután lent Csepelen Gittával, Szonjával és a többiekkel. Emlékszem, mikor télen mentünk úszni reggel fél nyolcra, a srácokkal (Menya, Laci, Dalos, Áki) és Kriszta már jött szembe az uszodából és mosolyogva köszönt. Emlékszem arra, is hogy mikor a DEK-be kerültem a Kis-Házon két karbon/méhsejtes hajó volt: a Poszeidon (Bereczky Vili, Ali Anna és néha Vanczák „közösen” használt szkiffje), és Kriszta sárga szövetségi Empacherje. És sajnos emlékszem arra a helyzetre is, amit csak később ismertem meg igazán, hogy 2001-ben, vagy 2000-ben két héttel a VB előtt még nem volt meg az a pénz, amiből a lányok kimehettek volna versenyezni.

De szerencsére, mint mindig megoldódott a helyzet.

Sokan nem ismerik a jelenlegi kicsik közül, hiszen már alig-alig tud lejönni. Biatorbágyon dolgozik egy svéd cég vezető könyvelőjeként. Közgázt végzett, és nekem elhihetitek, hogy a számvitel szakirány, kivételesen nem a büfészakok egyike, ahogy sokan a Duna másik oldalán gondolják. Ráadásul jeles szerepel a diplomájában (ha jól emlékszem). Persze ma már a család alapítás a fontosabb, nem a versenyzés. Párjával Tárnokon, vagy Gyúrón, vagy valohol azon a vidéken építkeznek. De még mindig részt vesz a klub életében szervezésében amennyire ideje engedi, elnökségi tagként továbbra is jelen van. (Fura is volt mikor pár hete megjelent csütörtök délután a klubban – kiderült aznap volt a főkönyvi zárás…)

Utolsó kisegységes OB-ja 2005-ben volt, perorban Buday Annával és pont a Zarándy Bea  - Máthé Kriszta párossal kellett megküzdeniük. Egész évben figyeltük, hogy ki, hogy megy a két csapat közül. A válogató, a vidék bajnokság, vagy a hosszú távú éppenséggel számunkra, e két csapat miatt vált érdekessé. Szegeden a cél utáni zöld töltésről néztem az OB-n, a befutót, itt van a szemem előtt a pálya és a közelgő hajók. Talán egy hajóval, vagy másféllel nyertek a másik DEKes csapat előtt. Emlékszem az öröm sikolyaikra és a talán Anna még hátra is feküdt a hajóban. Jó volt, nyerni látni őket, mert jó egység voltak kívülről, harmóniában voltak.

Végezetül egy nagy igazság, ami Krisztát jellemzi a legjobban a klubból: az összes női egységen nyert bajnokságot, és mikor megkérdezték tőle, hogy lehet ez mindig csak annyit válaszolt: „Igazából, nem nagy dolog. Szerencsém volt, mert mindig kiváló partnereim, csapataim voltak”. És mennyire igaz, hogy jó csapat kell, hogy győzni tudjon az ember, de Ő neki magának is kiválónak kell lennie azon a csapaton belül. Kriszta mindenképpen ezek közé az emberek közé tartozik.

DANUBIUS NEMZETI HAJÓS EGYLET



Kedves Szülők!

Ezúton szeretnénk értesíteni önöket, hogy 2008. április hó 02 - én (szerdán)
18. 00 órától szülői értekezletet tartunk a margitszigeti klubház
társalgótermében (1138. Bp. Hajós A. stny 2).

Az összejövetelre, amelyet szívesebben nevezünk szülői fórumnak, mint a
hivatalos hangzású értekezletnek, ezúton is tisztelettel hívunk és várunk
minden érdeklődőt.

A fórum keretében tájékoztatni szeretnénk Önöket, a hamarosan kezdődő
versenyszezon előkészületeiről, a végleges versenynaptárról, terveinkről, és
nem utolsó sorban Egyletünk gazdasági helyzetéről, anyagi nehézségeinkről.
Mivel megváltozott az Országos Bajnokság időpontja, a nyaralás időpontja is
kérdéses.

Kérjük, jöjjenek és gondolkodjunk együtt!

Előzetesen csak néhány feladatot, amiben az Önök segítségére is számítunk:

* Az Önök és ismerőseik adójának 1% - a. (Adószámunk: 19009636 - 2 - 41)

* Támogatók, szponzorok keresése (közhasznú szervezetként
adókedvezményre jogosító igazolást tudunk kiadni!)

* Pályázatok, kapcsolatok felkutatása

* Természetbeni támogatás (pl. szakipari munkák, szállítási kapacitás,
sporteszközök és felszerelések stb.)

Fontosnak tartjuk, hogy személyes kapcsolatot alakítsanak ki az edzőkkel,
akik gyermekeikkel foglalkoznak, a fórumon természetesen ők is jelen
lesznek. Velük együtt szeretettel várjuk kérdéseiket és ötleteiket.

Budapest, 2008-03-27

Dr. Domonkos Anna      Zarándy Pál
Szakmai alelnök       gazdasági alelnök

Felkerült két új link (német evezés/ német nyolcas)!

Engedjétek meg, hogy meghívjunk benneteket az idei, immáron XVIII. gróf Széchenyi István évadnyitónkra, melyet ismét megrendezünk. Ha versenyezni nem is tudtok, mert nem jön a klubotok, gyertek le ha belefér a hétvégi programba, mert minden évben egyre jobban sikerül a rendezés és jó családi program is hétvégére, ha szép időp van!

Mégegyszer:

XVIII. gróf Széchenyi István évadnyitó

2008. április 13.

1138, Bp Margitsziget Hajós A. stny 2.

(ui.: ha tudjátok, adótok 1%-ával támogassatok minket)

Mint, ahogy azt többen is tudjátok az elmúlt években rendszeresen indult magyar csapat a split-i egyetemi versenyen.

Idén is szeretnénk csapatot indítani, ezért várjuk minden érdeklődő (nem csak Danubiusos, de lehetőleg egyetemista) jelentkezését, hogy összejöjjön ismét.

Tavaly a MEC, DNHE (férfi/női) indított csapatokat, reméljük idén sikrül bővíteni a kört. Tavaly nagyon jól sikerült a verseny, hajót ellátást biztosítanak és mindkettőből a jobbik fajtát - a DEK például tavaly egy vadonatúj Stämpfli nyolcasban indult, amit ők csomagoltak ki a helyszínen. A hajókat sorsolják és nagyon jó csapatok szoktak eljönni - tavaly ott volt a Cambridge csapata is.

Szóval ha érdekel, küldj e-mailt, szervezz csapatot!

További infók várhatóak még. 

 

Sajnos, be kell vallanom, de egyre nehezebben tudom az iramot tartani a naptárral, így elnézést kérek a már sokszorosan ígért bejegyzésért. Annyira nem lesz izgalmas a mai téma, de azért remélem hasznos lesz és sok olyan infót tartalmaz, amit mindannyian hasznosítani tudtok majd, illetve ismertek is.

A technikai tanácsok, még mielőtt bárki arra, gondolna, hogy itt most valamilyen edzés elméleti nagyot mondás következne (bár következhetne), nem az jön. Megnyugtatok mindenkit a technikai jelző azokra az eszközökre utal, amelyek megkönnyítik(-hetik) mindennapi edzésünket, versenyzésünket, mozgásunkat, evezésünket, illetve bizonyos szempontból elengedhetetlen feltételei annak.

A listát mindig lehetne pontosítani attól függően ki honnan jött, milyen vizeken evezett, vagy egyszerűen csak mi tart hasznosnak. Most nem mennék bele a hajók, lapátok elemzésébe hiszen az önmagában véve is komoly feladat lenne. De talán kezdjük az elején. Talán fontossági sorrendként is felfoghatnánk a következő listát (megpróbálom úgy írni).

No.:1: Vesemelegítő!

Sokan vitatkoznának velem, hogy a vesemelegítőt tartom a legfontosabb kiegészítőnek, pedig így van. Hisz legfontosabb az egészség. Nagyon kevesen vannak, akik egész évben használják, pedig ajánlatos, hiszen bármikor jöhet egy erősebb hideg szél, amit a partról nem tud az ember jól megítélni. Különösen tanuló csapatok „ázhatnak bőrig” nyáron, mikor egymást fröcskölik, de a nagyobbak egy jó kiadós izzadás után ugyanígy járhatnak. Sajnos sportunk egyedi iránykövetésnek köszönhetően, derekunk állandó menetszélnek van kitéve. Érzékenyebbek könnyen megfázhatnak egy túl rövid póló következtében, illetve izmunk és vesénk is könnyen megfázhat. (ui.: Kanadában biztos nem hallottak még érről, meg a nem evezünk fél meztelenül felkiáltásról sem)

Mit ajánlunk: legjobb talán a tv shoppos fogyiöv, mely ugyan eltakarja a hasunkat is de 100%-os védelmet nyújt. Persze Anyu által varrt példányok a legjobbak és a legnagyobb nosztalgiát is ezekhez köthetjük. Gyárt a Borneo és Newave illetve minden ismertebb márka is ilyen célú ruhákat. Áruk 1200Ft-tól felfelé.

No.:2: Tizeskulcs!

Mert mi az, ami mindig hiányzik ha kellene: egy tizeskulcs, amivel lábtartót, állíthatsz villát húzhatsz meg és különben is csak magadra számíthatsz ebben a kérdésben is. Albert bácsi 100 Ft-ért adta a régi időkben, és az egyszerűbb kulcsok ma sem kerülnek többe.

Amit ajánlunk: Egyértelműen a Teng Tools - Rigger Jiggert! Ez egy 10-13-as kulcs. Minden helyzetben hasznosítható, kialakításának köszönhetően, még a legnehezebben szerelhető Filippi hajókat is könnyedén fel lehet vele szerelni. A Godfrey sport honlapján 7 fontért árulták, a Newave standokon 12 euró körül mozog.

No.:3: Kulacs!

A folyadék pótlása létfontosságú keményebb edzések során, illetve nagy melegben. 1 százalékos folyadék veszteség emberfüggően 8-10 százalékbeli teljesítőképesség- csökkenést eredményez.

Amit ajánlunk: bármit csak inni tudjál belőle.

No.:4: Lycra!

Tudod mi az a lycra? Ha nem keress rá a neten! De egyszerűen fogalmazva a lycra, a modern száltechnológia egyik csodája, majd' minden thermo, vagy sport ruházat, illetve márkásabb zokni is erre a szövés/anyag kombinációra épül. Lényege, hogy gyorsabban szárad, mint az átlagos pamut/pamuthatású anyagok. Ez azért jó, mert télen ha több réteg van rajtad a belső réteg kivezeti az izzadságot a külsőbe, és melegen tartja a tested. Nyáron nagy melegben, pedig a gyors párologtatás következtében hőt von el a testedtől. Így mindig megfelelő hőmérsékleten tarthatod izmaidat. (az izom 38-38,5 celsius fok körül dolgozik a legjobban). A másik, nem elhanyagolható szempont, hogy sokkal gyorsabban is szárad, így akár a két edzés közt is megszárad, verseny alkalmával, ha este kiöblíted reggel már fel is veheted.

Amit ajánlunk: Én személy szerint Newave fan vagyok, illetve senkivel sem találkoztam még, aki panaszkodott volna Coolmax, vagy Atmos felsőjére. Azonban egyértelmű favorit termékük a hosszú evezős nadrág, mely evezés mellett futáshoz, biciklizéshez egyaránt ajánlható. Feneke duplán szőtt, így megfelelő kényelmet biztosít, de a kulcs szó itt is a hő tartás és száradás. Ebben a nadrágban már többször megáztam, és mintha semmi sem történt volna. A Godfrey, Vespoli, Regattasport mind evezősmárkák, melyek a fent említett pro-kat mindenképp hozzák és a ruhakiallakítás is az evezésnek megfelelő. Ezek mellett, sokan (főleg kajakosok) használják még a Helly Hansen termékeit, illetve a magyar Borneo ruházatot sem lehet elfelejteni. Egy teljes minőségi felszerelés ára termék variációktól függően elérheti a 100e Ft-ot is, persze nem ajánlott egyszerre bevásárolni.

No.:5: Csapásszám mérő!

Nem létfontosságú, de a versenyzőknek mindenképpen hasznos eszközéről beszélünk. Elég hosszú fejlődésen ment keresztül a Nielsen-Kellerman terméke (tud valaki másmilyen csapásszám mérőt mondani?). A legegyszerűbb kábeles stopper+csapásszám kijelzőtől, már eljutottunk az edző-motorosba jelet küldő, számítógépre kapcsolható, pulzusmérővel felszerelt darabokig. A legjobb fejlesztésük mindemellett a T1-es modell, mely egy egyszerű karóra és csapásszám mérő keveréke.

Amit ajánlunk: aki versenyezni akar magas szinten és a felkészülésében a kishajó egységek (1x-2-) dominálnak annak a speedcoach goldot ajánlom, ára viszonylag magas 70-80e Ft, de ezzel már jár a sebességmérő (vigyázat lassítja a hajót versenyen), programozható intervall edzésekre, és sötétben háttérvilágítása sokat segíti a késői evezősöket. A költségérzékenyeknek a pedig a T1-es karóra a legmegfelelőbb termék. (sajnos a sebességmérő egyetlen hibája, hogy miden fel- és leszerelés után újra kell kalibrálni, a pontos eredmény érdekében, de ha valakit nem zavar, hogy viszonyítania kell akkor ez sem probléma.)

No.:6 Napszemüveg!

Versenyeztél már napfelkeltében úgy, hogy végig a szemedbe sütött a Nap? Én igen és emiatt mindenkinek javaslom, hogy a erős látásromlás, illetve a látni tudást segítendő szerezzen be egy napszemüveget a nyári időszakra…

Amit ajánlunk: olcsó vagy drága? Ez itt a kérdés. Ezt nem tudom, a lényeg, hogy gyorsan párologjon róla a pára, hogy ne akadályozza a látást. A minden szemüveggyártónak van ilyen sport szemüvege, mindenkinek a pénztárcájára bízom.

No.:7 Belkarnövelő!

Vagy ismertebb nevén pogácsa, a versenyzésnél, de egy keményebb szeles edzésnél is jól jön, ha változtathatsz egy mozdulattal az áttételen. De mindenképp tapasztald ki mielőtt versenyen is használod. (csapatok figyeljenek, mert jó veszekedési lehetőség, hogy betegyük-e a pogácsát visszafelé – tökmindegy, hogy ketten azzal vagy anélkül eveznek!)

Amit ajánlunk: ha szerencséd van, van a lapátodhoz, ha nem a Concept II-nél versenyen 1 euro az ára, Crocerhez/Brácsához még nem láttam.

No.: 8: Evezőskesztyű!

Nem titkolom, nekem van ilyen! És nagyon nagy hasznát vettem idén már sokszor mikor még 5 fok körüli hidegben rúgtam a stégről, ezért minden korán evezőnek ajánlom, sokkal komfortosabb érzést ad az evezésnek és nem nehéz megszokni.

Amit ajánlunk: Godfrey vagy Newave, mert csak ők gyártanak, de meg éri (kb 15 Euro, vagy 14 angol font)…

 

Remélem tetszett az összeállítás. Sajnos, mint ahogy azt mindenki érzékeli, itt felsoroltam most egy kisebb vagyonnak megfelelő összeget, de szerintem ezek a dolgok nagyban segítik mindenki eredményes felkészülését versenyekre, vagy egyszerűen csak a kellemes időtöltést.

Szimpatikus mérnökcsalád történetét ismerhettük meg a MU 2008. februári számában, az Ailquander családét. A cikk végén rövid utalás olvasható Dr.Aliquander Annáról, aki orvos, evezős olimpikon. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Annának klubtársa vagyok a Danubius Nemzeti Hajós Egyletben, és így arról is tájékoztathatom a MU olvasóit, hogy 2008 január 20.–án, tehát már a cikk elkészülte után Anna Amsterdamban az Amsterdam World Ergohead 2008 nevű evezős ergométer versenyen, a női könnyűsúlyú kategóriában hivatalos világcsúcsot „húzott”. A versenykiírás szerint 20 percet kellett evezni, azt értékelték, hogy ki ér el hosszabb távot. Anna eredménye 5405 m volt, átlagteljesítménye 260 W. Ugyan ezen a versenyen Dr. Haller Ákos (szintén orvos, kétpárevezősben – vízen – kétszeres világbajnok, 6000 méteren világcsúcstartó, aki szintén egyletünkben kezdett versenyezni) ugyancsak győzött, bár nem állított be csúcsot.

Mi is az evezős ergométer? Ez az eszköz a klasszikus, gurulóüléses evezősmozgás leképezésre alkalmas eszköz. Beállítható rajta az áthúzás ereje, méri az áthúzás erejét, a csapásszámot és teljesítményt. A mért értékeket beállítható formátumban kijelzi, így az evezős folyamatosan látja teljesítményét (amíg teljesítőképességének határán össze nem folyik szeme előtt a kijelző) . Ez a visszacsatolás az edzés szempontjából kiemelkedően fontos, sokszor kárpótol azért a veszteségért, ami a teremben végzett ergométer edzés esetében nyilvánvaló a vízen, természetes környezetben való evezés szépségével szemben. Az ergométer a versenyszerű evezésnek manapság elengedhetetlen kelléke, és bizonyos ételemben kezd önálló sportággá is válni: rendszeresen rendeznek bajnokságokat, nemzetközi versenyeket. (A készülékek elektronikáját össze lehet kötni, és nagy termekben óriás kijelzőkön virtuális hajócskák mutatják a versenyzők egymáshoz viszonyított állását. Interneten agymástól távoli pontokon is rendeznek szimultán, virtuális versenyeket. Angliában az iskolai sport ösztönzésére több ezer résztevővel rendeznek versenyeket.)

A harmonikus evezős mozgás, ami az ergométeren a természeti környezet zavaró hatásai (változó víz és időjárási viszonyok) nélkül a legtisztábban lehet megvalósítani, valószínűleg leggazdaságosabban hasznosítja az emberi test adottságait: a láb, a törzs és a kéz minden izma részt vesz benne. A csúcssportolók ergométeren végzett és mérhető munkája (a teljesítmény  idő szerinti integrálja)  valószínűleg az ember által egy adott idő alatt elvégezhető munka (mint fizikai mennyiség) szélsőséges értéke. Ezekhez a teljesítményekhez a testi és lelki adottságokon túlmenően rengeteg edzésmunka szükséges.

 Értékeljük sporttársaink teljesítményét energetikai szempontból.

 Dr. Haller Ákos maximális, rövid idejű teljesítménye (1-2 csapás    800-100     W körül lehet)

• 2000 m-en (ez a klasszikus olimpiai táv) a legjobb ideje 5’49,2”, ami 520 W átlagteljesítménynek felel meg.

 

• Egy élvonalbeli férfi evezős esetében a 2000-es idő 5’50” – 6’20’: között mozog, 500 W – 450 W átlagteljesítmény mellett...
• „Amatőr”, átlagos kondíciójú, de rendszeresen sportoló, gyakorlott evezősök tartósan 20- 50 perces ideig 120- 250 W átlagteljesítménnyel képesek húzni (Az élettanilag reális teljesítmény az edzettségi szinten és az akaraterőn túl, függ a testsúlytól, az életkortól, stb.)
• A nők teljesítménye a férfiakénál gyengébb, Dr. Aliquander Anna teljesítménye, mint láttuk, könnyűsúlyban világelső, normál súlyban is a legjobbak között lenne.

Ismereteim szerint egy helyiségben z ott tartózkodó, nyugalomban lévő személyek átlagosan 100 W hő teljesítményt adnak le,. miközben CO2-t termelnek. Sportolóink eme alapterhelésen minden 100 W többletteljesítmény leadásakor óránként      jelentős mennyiségű többlet CO2 kilihegésével járulnak hozzá a légkör állapotának romlásához. A CO2 – mint mondják – üvegház-hatást okozó gáz. A többletkibocsátást  talán a legaggályoskodóbb zöldek is megbocsátják nekik, hiszen barátaink evezés helyett választhatnák a quadozás, vagy jetskízés – szerintem is kártékony – élvezetét. (Itt jegyzem meg, hogy Anna teljesen normális hivatali munkája mellett naponta kétszer edz, edzésre télen – nyáron, a legzordabb időben is kerékpárral jár le a Margitszigetre.)

A számokból látható, hogy egy átlagos háztartási porszívó fél órás üzemeltetéséhez  3 – 4 jó edzettségi állapotban lévő férfi evezős ergométer teljesítményére lenne szükség. Ha feltételezzük, hogy egy vasúti kézi hajtány az emberi munkát körülbelül olyan hatásfokkal hasznosítja, mint az ergométer, be kell látnunk, hogy az elhagyott vasútvonalak kézi hajtású vasúti iránytaxikkal való használatbavétele nem tűnik kifizetődő vállalkozásnak. Ellenőrző kérdés: hány átlagos kondícióban lévő férfi gyakorlott amatőr evezős egyidejű munkájára lenne szükség ahhoz, hogy a Paksi Atomerőmű egy blokkjának a teljesítményét (kereken, a teljesítmény növelés után 500 000 000 W)  szolgáltassa? Az emberi szervezet a biomassza energetikai hasznosításának nem versenyképes eszköze.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy az emberiség testi ereje és teljesítőképessége helyett egyre inkább szellemi képességeit hasznosítja. Két kérdés ötlik fel bennem: A szellemi teljesítőképesség fokozása érdekében lehet-e és célszerű-e „edzésmunkát” befektetni, illetve, hogy szellemi képességeinket jól használjuk-e. Egyes, a paradicsomi állapotokra nosztalgiával gondoló filozófusok szerint, mérnöki képességeinket főleg a természet elleni vétségekre használjuk. Igazuk van?

(Az evezésről és az ergométekről sok információt szerezhetnek az érdeklődők a http://dnhe2.blog.hu honlapokon és az ott található kapcsolatokon.)

                                                                                             írta: Zarándy Pál

(A cikk a Mérnök újságban jelenik meg, szerzője Zarándy Pál, régi evezős, egyletünk alelnöke, villamosmérnök - a szerk.)

 

Először is elnézést kérek, hogy eddig váratott magára a hétvégi helyzetjelentés, de sajna sok volt a „munka” és csak mostanra sikerült megírnom…A két írás a hétvégi Ergo OB és az első vízre szállásról szól.

Ergo OB 2008 – Szolnok

Mint az elmúlt négy évben, idén ismét „vidéken” rendezték meg a szokásos télzáró ergométer bajnokságot Szolnok városában, amin a DNHE kis csapata is részt vett. Megmondom őszintén nincs mit kiemelni igazából, hacsak nem Varga Marci ifiben szerzett 2. helyét. De mért így írok, mikor még másik 3 Danubiusos versenyző is érmet szerzett?(!)

Az elmúlt éveket tekintve idén sajnos gyengébbre sikerült a mezőny összteljesítménye. Csupán a felnőtt és ifi korosztályokról tudok beszélni, mivel azokat követem közelebbről. Az, hogy nem született 6 percnél jobb időeredmény a hozzáértők szemében bizonyára mindent elmond, de lássuk be mit is történt. Többen azok közül, akik ezt az eredmény eltudták volna érni, hiányoztak, vagy máshogy megfogalmazva abbahagyták/eltávolodtak a sporttól (azt hiszem, nem kell neveket említenem), persze betegség is tizedelte a mezőnyt.

Mi kis csapatunk relatíve ilyen helyzetben nagyon jól teljesített, hiszen Szekér Laci és jómagam (Orbán Gergely) is dobogósok lettünk, 2. és 3. helyen, ugyanakkor nem tudtuk démonainkat legyőzve új saját rekordot húzni. Aliquander Anna (szerintem minden józanészt, meggondolást félretéve) betegen, illetve megfogyasztva ment neki a kétezernek és sajnos csak a 2. lett. Ráró negyedik lett az u23asok ks mezőnyében, de ha Teszár „szuperhős” Balázsnak meglett volna a súlya akkor csak ötödik. Amint azt a bevezetőben írtam, örömteli Varga Marci 2. helye, hiszen ilyen is régen volt már (talán Erdélyi Zsoltnak volt ilyen eredménye). Persze férfiak közt sem volt még díjazott versenyző, amióta az eszemet tudom.

(Pétercsák Réka és Szakér Laci futam után - Hirling Bálint fotója)

A versenynek helyet adó szolnoki sportcsarnok, jó helyszínnek bizonyult, és a szervezéssel (leszámítva a jegyzőkönyv botrányos hibáit) sem volt probléma. Külön kiemelném itt, hogy az internetes közvetítés hihetetlen jó ötlet, mert este könnyebb volt beszámolni az élményekről a családnak is…meg a haverok is tudták mondani „Hogy rajtolhatsz 1:40-neél???)

Többen írták más fórumokon, hogy a D/E (kitudja melyik volt, mert másfajta lábtartó volt rajta) ergon nehezebb húzni. Személy szerint sokkal jobb élmény volt a verseny, mint a „C” ergókon, mivel a kijelzőn végig „láttam” az ellenfeleimet és a sebesség változásokat, és nem kellett a nagy TV-n keresgélnem a helyemet, sokkal közelebb hozta a versenyt magát.

Végezetül a férfi ks futamot említeném meg, ami a nap legizgalmasabb futama volt. Valószínűleg az edzőtábor fáradalmai miatt születtek gyengébb eredmények a „nagyoknál”, de Kitka Gergő 1400 méter körül kezdett támadása Hirling Zsolt és Varga II. ellen, illetve annak visszaverése, nagyon izgalmassá tette a futamot, lehetett végre drukkolni, hátha meglepetés születik, vagy így vagy úgy. Sajnos nem történt, de mindenesetre izgalmas futam volt.

(Teszár Bali - Hirling Báint fotója)

Első vízre szállás

Igen, az első vízre szállás, mert Ergo OB ide vagy oda, mind erre vártunk már hetek óta. Minden este egyik vagy másik versenyzőtársamtól jött vissza, hogy „de kéne már vízre menni”. A január közepi meleg is biztos sok mindenkiben váltott ki ellentmondásos érzéseket, de eljött végre a nap! Mivel a múlt hét második felében már igen enyhe volt az időjárás, mindannyian elkezdtünk gondolkodni. Nos, meg is lett az eredménye: a férfi ks és ns nyolcas valamint egy lány négypár és egy dubló is vízre szállhatott múlt vasárnap.

Le kell, hogy írjam nagyon rákaptunk a Nagy-Dunára és immár másodszor is lefelé vettük az irányt a Lágymányosi-öbölbe, mint ahogy az évzáró decemberi evezésünk alkalmával. Nem tudom, eldönteni, hogy ez most csak a szélsőséges időjárás, vagy a globális felmelegedésnek köszönhető, hogy február 24-én már vizen vagyunk? Mindenesetre jó volt végre hajóba ülni. A DEKes csapatot kiegészítette két vendég professzor a Dr Haller és Mr. Stanford is, a normál nyolcas majdnem teljes volt (Kalmár, Ozren, Jeremy, Haller, Menya, Zsolt, Szekér, Orbán, és a ksben pedig szerencsére akadt akikkel meglett a létszám (J): Teszár, Vanczák, Ráró, Rock, Manó, Hörbi, Csepi és a kakukktojás: Varga Marci, a kormányosok : PRéka és Budai Anna).

Ilyenkor a legjobb a víz érdekes módon, hiszen egy hajóval találkoztunk mindössze (egy rendőr motorossal) és azzal sem volt probléma. Az öböl nagyon jó kis hely, és miután tavaly végre megnyitották a közönségnek Buda egyik elsőszámú rekreációs pontjává volt. Állítólag, mert valójában, nem értem, hogy decemberben és most is mért kellett a partról bekiabálnia a biztonsági őrnek, hogy magánterület – a Duna – az öböl vize, habár egy kajakos egylet is működik ott, illetve egy kajakos is volt a vizen, mindegy mi jól éreztük magunkat. (képek a héten várhatók).

De mért is két nyolcast szerveztünk? (J) – valójában kevesen tudták a csapatból, de olyan hátsó szándék vezérelt, hogy egy rögtönzött versenyen kicsit fokozzuk a hangulatot, ami a szokásos átkiabálások („Adunk egy kis növekedési hormont! – Oké, én meg egy kis agyserkentőt! – Haj beültetés is belefér…Jaja, kapsz egy kis….a fejedre”, stb.) elmaradhatatlanok voltak. Lényeg a lényeg, a normálsúlyú csapat és könnyűsúlyú megméretettet. Meg kell, hogy mondjam, nem tudom kinyert, mert elég szoros lett a befutó (a táv kb. 300 m volt). Illetve Szekér meglepetés indítása (a „figyelj” után jött a „hopp2 a hátam mögül) és csak annyit éreztem sztrók helyen, hogy olyan rövidek vagyunk, mint nagyon ritkán és úgy dől a hajó, hogy minden mindegy, és a ksek egy kis előnyre tettek szert, persze mikor megnyúltunk már minden másképp alakult, felvettük a ritmus…

A felevezés szokásos, hol lendületes, hol munkás volt, de a lényeg, hogy felértünk és a napon sütkéreztünk egy kicsit miközben kipakoltuk a trepniket. Nagyon jól ellazított engem személy szerint, persze volt, aki egyszerűen elfáradt, de azt hiszem mindenki jól érezte magát, még ha az evezés maga csak középszerű volt, az élmény mindenkit kárpótolt, hogy újra vizen vagyunk…

 

 

(ui.: napoztunk is egy kicst:))

 

A nyújtás rossz hatással van a sportteljesítményre. Ez így, elsőre furcsán hangozhat, pedig, több kutatás is azt mutatja, hogy bizonyos esetekben igaz lehet. Az edzéstervek és szakmai útmutatók az általánosan jó fizikai állapot szerves részének szokták tekinteni a hajlékonyságot. A lazaság fontosságát azonban nagyonis túlbecsülik, a teljesítményben és a sérülések megelőzésében játszott szerepét tekintve. A ruganyosság, illetve annak hiánya eltérő jelentőséggel bír az átlagember és a sportolók számára. Legtöbbször erre vezethető vissza pl. a derékfájás, de a sportolók esetében pozitív és negatív hatással is lehet a teljesítményre, attól függően, hogy az adott sportágban és egyén esetében helyénvaló-e.

A hajlékonyság ízületenként eltérő, az ízülettípus funkciójától és az egyén mozgási szokásaitól függően. Általánosságban, a nők lazábbak, mint a férfiak, egyrészt a hormonális különbségeknek, másrészt a kisebb izomtömegnek köszönhetően. A nagy izomtömeget gyakran a ruganyosságot gátló tényezőnek tartják, ezért sokan a lazaság megtartására hivatkozva kerülik az erősítő edzéseket. Ez, természetesen, téves nézet, hiszen sok, kiemelkedően erős izomzatú sportoló egyben rendkívül laza is (erre a legjobb példa a tornászok esete). A ruganyosság egy adott izom szokásos összehúzódásakor tapasztalható mozgástartomány függvényeként alakul ki, azaz, ha az izom a teljes mozgástartományban húzódik össze, a ruganyosság megmarad. Számos tudományos vizsgálat is alátámasztja, hogy az állóképességi edzés nem jár együtt a ruganyosság elvesztésével. Feltételezik azonban, hogy egyes izomcsoportokban, pl. a térdízületnél, a fokozott erősítő edzés szerepet játszik a ruganyosság csökkenésében. Ez azonban egyáltalán nem általános jelenség, és senkit ne tántorítson el az erőfejlesztéstől!

Mennyire kell tehát lazának lenni?

Az, hogy valakinek mennyire kellene lazának lennie, és hogy mennyire tud laza lenni, két különböző dolog. Sok máshoz hasonlóan, az elérhető hajlékonyságot is meghatározzák bizonyos tényezők, pl. ízületi felépítés, életkor, nem, de leginkább az határozza meg, hogy ki, milyen mozgásokat szokott végezni. Általános tévedés az a felfogás, hogy minél lazább valaki, annál jobb lesz a teljesítménye, és annál inkább kivédheti a sérüléseket. Ezt ugyanis semmilyen tudományos vizsgálat nem támasztja alá, sőt, mondhatjuk, hogy inkább növeli a sérülésveszélyt, ha valaki jóval lazább, mint amennyire azt a sportága megkívánja. Egy tanulmány konkrétan ki is mutatta, hogy a lazább hosszútáv-futók mozgása kevésbé gazdaságos.

Általánosan mondható, hogy merev az, aki nyújtott lábbal lehajolva nem tudja megérinteni az ujjaival a talajt, átlagos az, aki meg tudja, és laza az, aki a tenyerét is le tudja tenni. Amennyiben valaki megfelelően tudja végezni a sportjára jellemző mozgást, és nem korlátozott a mozgástartománya, nem valószínű, hogy a nagyobb lazaság növelné a teljesítményét. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a lazaság a kor előrehaladtával, vagy sérülés esetén csökken, ezért tudatosan dolgozni kell a fenntartásán.

Az utóbbi időben több eredmény is azt mutatja, hogy a nagyobb erőkifejtést igénylő tevékenységeknél rosszabb a teljesítmény, ha azt statikus nyújtás előzi meg. Vagyis, egy izom statikus nyújtása rövid távú gátló hatást fejt ki a nagy erőkifejtésre törekvő izom összehúzódási tulajdonságaira. A különböző nyújtási gyakorlatok függőleges ugrásokra és guggolásokra vetített hatását vizsgáló kísérletek kimutatták, hogy a statikus nyújtás és az ún. PNF nyújtás (ez a módszer az izom kontrakciót és relaxációt kombinálja, passzívan vagy partner segítségével) jelentősen csökkentették a maximális teljesítményt. Ötféle körülményt vizsgáltak: statikus nyújtás, PNF, dinamikus bemelegítés (labdajáték), jogging, ill. semmilyen tevékenység. Minden vizsgálati alanynál a statikus nyújtás és a PNF hozta a legrosszabb eredményt. Azaz, különféle nyújtási módszereket kell választani, attól függően, hogy milyen jellegű mozgásra készülünk. A cikk szerzője szerint a leggyorsabb, leglátványosabb eredmény a PNF nyújtással érhető el, amely nyújtás-feszítés-lazítás sorozatokból áll, és szükséges hozzá egy segítő partner. A statikus nyújtások inkább edzés után hatásosak.

Nem szabad összekeverni az edzés előtti bemelegítést a nyújtó edzéssel. A nyújtást legjobb általános bemelegedés után végezni, mivel az izmok és inak 38,5°C-on működnek a legjobban. Elég annyira hajlékonynak lenni, hogy a kívánt mozgást kényelmesen el lehessen végezni, és át kell gondolni, hogy milyen jellegű mozgást akarunk végezni, és ennek megfelelően, inkább előtt vagy utána kell-e nyújtani.

(A cikket Declan Connolly jegyzi, fordította Zarándy Bea - szerk.)

 

Nyugalom, a fenti „über gáz” címet nem egyedül ötlöttem ki. A 2005. novemberi Rowing News egyik cikke használta a fenti megnevezést (Eredeti angolban: „Return of the fern” – a páfrány, mely az ország zászlajában megjelenik és amit Hundertwasser tervezett oda, mint az köztudott.), és azt az érdekes tényt hivatott megvilágítani, hogy az NDK regnálása óta, semelyik országnak sem sikerült egyetlen vb-n négy olimpia szám világbajnoki aranyérmét megszereznie (ff1x, ff2-,nf2-,nf2x). A következő írást, a blog és a nemzetközi evezős élet Új-Zéland „mániája” indokolja – vagyis hogy a fenébe csinálják?

De nézzük meg, hol tartanak: Mahe Drysdale 3x nyert egymást követő években világbajnokságot egypárban, mint aki a semmiből jött, mellesleg ő az első, akinek ez sikerült (még az öreg Kolbe-nak sem, aki ugyan nyert ötöt). Azért nem a semmiből, bár ’97-ben kezdett evezni, 19 évesen és 2003-ban négyesben versenyzett. Az Ever-Swindell lányok, olimpiai címvédők és kitudja hányszoros világbajnokok – mellesleg már mindketten voltak szkiffben is világkupadöntőben. George Bridgewater és Nathan Twaddle a peror nagyágyúi, egy vb bajnoki, egy ezüst és egy bronzéremmel. Nicky Coles és Juliette Haigh, akik női perorban jeleskednek (2005 vb arany, 2006 ezüst, 2007 5.)

De vannak még egy páran: a NÉGYES, mely idén „szinte” ugyancsak a semmiből csinált vb aranyat, először a Luzern Vk győzedelmeskedve a jelen csapat fennállása óta (Az angolok évközi szereplése biztos hozzájárult a fiúk lelkivilágának a megváltozásához.). De menjünk lejjebb néhány korosztállyal. Nathan Cohen kétszer volt 2. ifiként ezüstérmes, majd u23-ban is „csak” második lett, de 2007-ben már Mathhew Trottal a újoncként, 5. helyet és kvótát a szereztek dublóban. James Sullivan, a legújabb, aki ugyancsak nyert u23-as vb-t (2005-ben ifi vb dublóban 3. volt azért). Duncan Grant 2007. ks 1x világbajnok 2006. 3. és Storm Uru kétszeres u23-as világbajnok, 2007-ben 2x második volt a világkupákon is – szerintetek ki mögött? Mellesleg idén ott lesz a dubló is a srácok programjában. (extra info: Uru 2006-ban az Év Maori sport embere volt!)

És végül de nem utolsó sorban Emma Twigg, ifi és u23-as világbajnok, 6. 2007-ben a rendes vb-n.

Na már most, honnan vannak ennyien? És még nem is írtam a korosztályos nyolcasokról és többi csapatról. És hogy lehetnek ennyien jók? Mármint 3,5 milliós nemzet, hogyan tud ennyi kiválló evezőst adni – és most ne gondoljunk a doppinggal foglalkozó korábbi írásunkkal és hozzájuk tartozó kommentre.

Okfejtésemet nem is tudom, hol kezdjem hisz ismertek – kicsit kacifántos lesz.

Kezdjük ott, hogy angol-szász országról beszélünk. Vagyis a fő sportok – rugby, crikett, és az evezés. Az országnak jó eredményei vannak még az America Cup-ban is. Igen az evezés iskolai sport is – iskolai és klubszinten is űzik. Anyagi források tekintetében elsősorban a „valódi közösségre” és nem az államra támaszkodik. Van klub kultúrája. A technikai feltételek úgy gondolnánk adottak, hiszen a szülők és a városi alapítványok mindent fizetnek. De ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, aki csak kérni tud. Lévén volt szerencsém megtapasztalni, nagyon nagy szerepe van a pubcharity-nak (szerencsejáték 60-70%-át vissza kell forgatni a társadalomba – ez gyakorlatilag úgy megy, hogy a kluboknak van saját játékgépük a helyi pubban), pályázatoknak és a klubtagok aktív pénz gyűjtésének és akaratának, munkájának (például szendvicset is voltam csomagolni 8 órán keresztül 25 klubtársammal és csak 8-an voltunk versenyzők).

A tömegbázist másik oldalról az iskolák adják. A középiskolás bajnokságon általában 3-3,5 ezer versenyző indul – itt asszem van diáksport J. Illetve a lécet is magasra tették.

De tudjuk a szintet mindig az aktuális gárda képességei határozzák meg.

Mondanom sem kell elég nagy a lemorzsolódás a profi sportot tekintve, viszont érdekes dolog, hogy az országos bajnokságon 6 korcsoport van, amiből 4,5 a felnőtt korosztályon belül van. Szép sorjában:  u19; u21; club; senior; open + novice. Ez mit is jelent? Azt, hogy nincs serdülő, tanuló, veterán, viszont van novice – amiben azok indulnak, akik először versenyeznek életükben (elsőévesek, rendes felnőttek), club - már nem novice-ok, illetve hobbisták, senior – a club előző évi győztesei, illetve az open kategóriából lemorzsolódók. És végül az open – ahol az előbb említett Drysdale és kategóriája versenyzik, illetve az előző év senior bajnokai. Az „Új-Zéland bajnoka” címet csak bizonyos számokban osztanak (open, illetve korosztályok).

Ks-ben csak szkiff és dubló van, de ha valaki nemzetközi babérokra tör, akkor normálsúlyban kell megméretetnie magát, nem csak a mérlegen.

Mindehhez, hozzá jön még a kiwi büszkeség, a „do it yourself” hozzáállás a kizárólag hazai hajók használata (elvétve látni csak külföldi hajókat). Megemlíthető, hogy csak az OB és a sziget-bajnokságokon osztanak érmet az utóbbin csak az első kap.

Edzés elméleti szempontból leginkább talán az angolok felé hatnak, illetve egész évben eveznek (az északi sziget északi részén elsősorban). A nemzetközi szintűek persze „nyáron” – melyik is a nyár? – Európában vannak. A váltott evezősök is szkiffelnek!!!!!!

Válogató rendszerük ennek az egész éves ciklusnak köszönhetően más. Meghívásos alapon történik, illetve ez előtt jelentkezni kell. Ifik közül kb. 30 srácot szoktak behívni. Mindenkit összeterelnek Karapiro-ba (itt lesz 2010-ben vb) és egy hétig nézegetik őket vizen, ergon, súlyokkal, seat-racinggel és a végén összeáll egy keret, amit ezt követően 80%-ban általában oda is költöztetnek edzések megoldása miatt. (A díjak jelentős részét a családnak kell állnia, de nem edzőtáborba költöznek az ifik, családoknál kerülnek elhelyezésre és iskolába járnak, stb.). És majd a következő fél évben összeáll a válogatott.

A férfi perorról és négyesről szeretnék írni végezetül. Mindkét egységnek jeles tagjai vannak kétség kívül, akik nem hiába érték el ezt a teljesítményt. De ha megnézzük az egységeket az elmúlt nyolc évben, mondhatni átalakultak. A négyes döntős volt már Sydney-ben és Athénban is, ugyancsak a peror, de más felállásban. És nem egyik pillanatról a másikra változtak az egységek, mindig csak egy-egy ember, így a csapatban/társban felhalmozódó kollektív tudás átadódhatott: hogyan, kik ellen versenyzünk, min kellene változtatni ez alkalommal stb. Úgy érzem ez a tudás kulcsfontosságot játszott a négyes idei és peror 2005-ös győzelmében, és sajnos ezek a soft vagy magyarul puha folyamatok nálunk a hazai „elit” evezésben nincsenek meg. Minimális lehetőség mutatkozott az együtt edzésre a „profikkal” az elmúlt évekre tekintve, habár tavaly elindult valami! (DNHE-VVEC, edzőtábori közös evezés kb. 5x, stb.), ha ezeket a dolgokat nem csak klubon belül tudnánk megoldani, mire lennénk képesek…

Ui.: Robról majd később írokJ

Előszó: A következő írás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket is tartalmazhat, így ha valamit nem helyeseltek, vagy esetleg tévesen írtam, a kommentek közt jelezzétek a javításokat.

Végre „elkezdődött” a szezon, pontosabban, megtartották az evezősök első hivatalos versenyét (azért első hivatalos, mert természetesen a felmérőket is a versenyek közé számolhatjuk), az Erdei futóversenyt, amin ismét képviseltettük magunkat. Gyakran hallani más egyesületek versenyzőitől, hogy nekünk (DNHE) ez hazai pálya, így kötelező a jó szereplés. Bezzeg, ha mindenki tudná, hogy elsősorban a lányok és az utánpótlás jár ide edzeni szombatonként. A férfi felnőtt csapat az utóbbi években viszonylag elhanyagolta ezt az edzésre – sportolásra - „természet élvezésre” kimondottan alkalmas útvonalat.

De, fókuszáljunk inkább az idei versenyre.(Megjegyzem ismét elsősorban a férfi felnőtt csapatról lesz szó, mivel a jelen írást közreadó, csak abban a számban indult, így kér mindenkit, aki nem ebbe csoportba tartozik: az szóljon hozzá!).

Sajnos, az elmúlt évek „DEK-kes favoritja” Csepregi Gábor múlt hét szombaton bokaficamot szenvedet és így sajnos a hetet fekvőgipszben kellett töltenie, de szerencsére már jobban van és fel is jött a versenyre, a Hármashatár-hegyre (remélem jól írtam), hogy drukkoljon társainak. De rajta kívül szinte mindenki itt volt (Szabados és Szatír igazoltan hiányzott – sítúraversenyen vett részt…ccc). A verseny elején sok ismerőssel találkoztunk az ismerős klubokból és persze ez nagyon emelte a hangulatot. Jó volt látni régi versenyzőtársakat, akik több év után még mindig, vagy kihagyás után ismét rajthoz álltak. A reggel a pontot az i-re RáRó-nak sikerült feltennie, aki büszkén számolt be John Rambo (mindannyiunk Ősatyja – reszteppá!) legújabb – időskori – kalandjairól. Nem is csoda, hogy felfokozott hangulatban állhattunk rajthoz (ami, versenybíróság szerint csak 10 perc késéssel történt – szerencsére, amint azt hallhattuk). Szóval a szokásos „Critical Mass” összeverődött a hegy-aljánál, a hegyre felautózók legnagyobb örömére, mindenki megnyugtatására, hoztuk a formát.

És mikor elhangzott az elkészülni… - már mindenki elindult és túl volt az első métereken. Kiemelném Márton II Gábort (J), aki hihetetlen technikás nyúlként húzta a tömeget maga után. Elkezdődött hát a verseny. Személy szerint, idén egy nyugodtabb taktikát választottam, és így nem sültem be már az emelkedő elején, de sajnos sokak így jártak, így a Panorámára való befordulásnál, már szétvált a boly és csak néhányan tudtak együtt maradni. Legtöbbünket az előttünk ötven méterrel futóra koncentráltunk. Mellékesen jegyzem meg, hogy az elmúlt évek talán legszebb időjárásával áldott meg minket a sors, az ég kék volt a Nap gyönyörűen sütött és mindannyian csúszkáltunk a felmelegedett sárban. Mert sár az volt, nem is kicsi… a Panoráma még csak hagyján, de a mikor az ember beért a Reptér és Panoráma közti szakaszra…nos, ott kezdődött a móka és kacagás. Itt ismét a technikásabb – könnyebb versenyzők voltak előnyben az erőgépekkel szemben, akik felfelé „feltolták” magukat a hegyre. Sajnos én az utóbbiak közé tartozom és így többen meg is előztek a katlanban. És ami ezután jött! A reptér melletti ösvény felért egy hullámvasúttal, ahol a félelem és röhej kevergett a fejemben, hogy mit keresek itt? Hisz nem tudtam rajtamaradni az ösvényen, majd a füves szakaszokon ugrándoztam, és közben azon járt a fejem, hogy nem vagyok Én tájfutó – illetve, ahogy az Öreg (Lopez) mondotta volt – a svédeket idézve: „Fusson a nyúl!”. Természetesen nekem is megvolt a kötelező zakó, mikor a reptérnél az „S” kanyarban a másodikat már csak becsúszással sikerült bevennem és a talpam alatt éreztem, ahogy az emelkedőre visszaérve minden lépéssel csökken az összeragadt sár súlya a cipőmön, ahogy a köveken futok. Szerencsére annyi rutinom már nekem is van és gondolom, mindenkinek, aki már többször indult, hogy a reptér után már csak a sprint utolsó 4-5 perce marad a befutó előtt.

A finisre, már az utolsó 500 méteren többen is ott voltak (Dödi természetesen, aki figyelt mindenki teljesítményéreJ), és biztató mosollyal, vagy kiáltozással segítették az utolsó néhány métert…

Végül megemlítem, hogy idén Rácz Róbert, a DNHE versenyzője nyerte a versenyt, nem találva kihívóra. A többiek eredményéről inkább majd a kommentekben.

Köszönet a szervezőknek a búcsú csokiért és narancsléért, ami sokat segített hazafelé, mikor lefelé gurultam a hegyről, ismét.

 

Kedves régi és mai Evezősök, evezős Barátok, evezős Szülők!

            A Danubius Nemzeti Hajós Egylet csaknem húsz nehéz, küzdelmes, ugyanakkor evezős élményekben, eredményekben gazdag évet tud maga mögött. A tagdíjakon kívül szinte minden bevételünk - támogatások, pályázatok, sportszolgáltatás - bizonytalanok, eseti jellegűek. Gazdálkodásunkban a klub fennmaradása – a két úszó csónakház és a parti klubház üzemeltetése, valamint a gyerekekkel való szakszerű foglalkozás - a cél. Rendkívüli kiadásainkat, amilyen például a Wesselényi Csónakház nagyjavítása volt, csak az evezősök, az evezést szerető barátaink nagylelkű támogatásával tudtuk megoldani. Most ismét egy jó cél érdekében indítunk adomány-gyűjtési akciót.

Versenyzőink szorgalma és az Országos Bajnokságokon elért sikereik  alapján időszerű, hogy nemzetközi versenyzésre is alkalmas hajót/hajókat vásároljunk. Az elmúlt tíz év eredményességi mérlege: 97 arany, 84 ezüst és 90 bronzérem. A klasszikus nyolcas versenyszámban a felnőtt lányok sorozatban győztesek voltak, 2007-ben pedig a könnyűsúlyú fiúk is felállhattak a dobogó legfelső fokára.

Sportolóink álma a csapatépítésre legalkalmasabb nyolcas hajó és hozzá a 8 db jó minőségű  lapát. A nemzetközi szabványnak megfelelő hajók közül a kínai gyártmányú, Flying Eagle hajók a legolcsóbbak, számunkra is a legelérhetőbb áron szerezhetők be Európában. De az egylet jelenlegi anyagi lehetőségeit ez is meghaladja. Egy 8+ hajó ára:10 686 euró, amelynek 60 %-át a megrendeléskor, a többit a szállításkor kell fizetni. Ahhoz, hogy az OB-ra megérkezzen a hajó, február végéig le kell adni a rendelést. A 8 db ausztrál gyártmányú ckroker  lapát ára ezen felül: 880 ezer forint.

Versenyzőink már többszázezer forintot „összedobtak” (szüleik segítségével), ami - úgy gondolom - sok más evezőst, a kedves szülőket és evezős-barát támogatókat arra fog ösztönözni, hogy, ha csak egy módja van, segítsen. Természetesen a pályázati lehetőségeket is figyeljük.

Bármekkora összeget szívesen fogadunk átutalással, csekken, vagy készpénzben. Bankszámlaszámunk:10900035-00000008-14510016.

A közlemény rovatba célszerű beírni, hogy adomány, továbbá az adományozó lakcímét és adóazonosítóját, ugyanis egyletünk közhasznú társadalmi szervezet lévén, adókedvezményre jogosító igazolást tudunk adni a támogatóinknak. A gyűjtési akció eredményéről tájékoztatni fogjuk az adományozókat.

            Egyúttal emlékeztetni szeretnénk Benneteket, hogy a személyi jövedelemadó 1 % -ról való rendelkezés a közeli hetekben, hónapokban lesz esedékes. A pénzt ugyan csak késő ősszel utalja az APEH, de az elmúlt évek tapasztalata bizonyítja, hogy sok kicsi sokra megy. Az ebből a forrásból befolyt összeg évek óta jelentős mértékben járul hozzá egyletünk működőképességéhez.

Kérünk Benneteket, hogy az adóbevallási rendelkezési lapra a Danubius Nemzeti Hajós Egylet adószámát (19009636-2-41) írjátok, és erre biztassátok barátaitokat, ismerőseiteket is.

            Végül, de nem utolsósorban szeretnénk, ha minél többen aktívabban bekapcsolódnátok egyletünk életébe, ha részesei lennétek sportolói közösségünknek. Szabadidőtök egészséges eltöltéséhez elsősorban az evezés (felnőtt kezdők oktatását is vállaljuk), konditerem-használat, futás, focizás lehetősége, öltöző-zuhanyozó áll rendelkezésre. A feltételekről részletes tájékoztatásért forduljatok bizalommal REISINGER PÉTER vagy PAKÓ KATA sportszervezőkhöz, illetve Domonkos Anna szakmai alelnökhöz. Elérhetőségek: a klub telefonszáma: 239-4241, email címe: postmaster@dnhe.t-online.hu

Domonkos Anna: 05/30/9614-386

Reisinger Péter: 06/30/422-0523,

Pakó Kata: 06/20/4374135

Sportolóink nevében előre is köszönünk minden támogatást, további segítő ötleteket!

              Mindnyájatoknak sikeres és boldog újévet kíván a DNHE elnöksége nevében

 

Denk András.                         Dr. Domonkos Anna.                         Zarándy Pál.

elnök                                       alelnök                                     alelnök

 

Új évet köszüntünk ismét, és mivel már közeledik január vége ismét szoríthatunk Dr. Alliquander Annáért, aki Amszterdamba utazott, az ismét megrendezésre kerülő ergoheadre, ahol 6000 méteren áll rajthoz és reméljük nem talál legyőzőre és megdönti saját csúcsát! - Szóval mindenki szorítson érte és nem utolsósorban Varga Tomiért (Démász-Baja), aki idén csatlakozott a "magyar csapathoz". Hajrá!

 

ui.: remélem tetszik az új design (thx Bali-Oz)

 A mai bejegyzés alkalmával két könyvet és egy filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Mind a három mű sport témájú és számomra erős motivációt adott az edzésekhez, a versenyzéshez. Nagyon sokat lehet belőlük tanulni sportról, emberi kapcsolatokról, versenyzésről, érzésekről és persze nem utolsó sorban evezésről. Sajnos kettő mű a háromból Magyarországon nem beszerezhető, de aki megrendeli interneten, az mindenképpen nyer velük és mellesleg az angol tudását is fejleszti.

 Matthew Pinsent: A lifetime in a race 

Azt hiszem, a Szerzőt a törzsközönségnek nem kell bemutatnom. De, aki nem ismeri az illetőt, mert lehetnek ilyenek (?): 4-szeres olimpiai bajnok, 10-szeres világbajnok, 2-szeres ifi világbajnok, angol ergometer csúcstartó (5:42).

A könyv több szempontból is páratlan, kiemelkedő élményt nyújt. Először is korunk egyik legismertebb evezőséről szól, másrészt a könyv nagyon jó, sőt az átlagos sportoló önéletrajzokhoz képest, ezt valóban Pinsent írta.

És nagyon jól sikerült neki. A könyv két szálon fut, az egyik a sydney-i olimpiára való felkészülés naplója, a másik vonal, pedig végig megy a „hős” karrierjén. Redgrave-vel való kapcsolatán, a sikereken, a sport kihívásain, az elvárásokon.

Tényként írom, hogy ebből a könyvből több információt szerezhetünk az evezésről, annak edzés módszereiről, a sportág válogatási szisztémáiról, problémáiról, sőt ezek megoldásáról, mint bárhol másutt.

Megismerhetjük a nemzetközi versenyzést, az Oxford – Cambridge (vagy inkább Boat-race) hagyományait, az angliai evezés, az angol sport elmúlt 20 évének fejlődését. Megismerhetjük a kihívást, azt, mit nyújthat sport és amit megkövetel. Páratlan élmény.

 Rory Ross Tim Fosterrel – Four men in a boat

 Tim Foster azonban már más tészta. Ő is hasonlóan meghatározó alakja a ’90-es évek nemzetközi evezésének, de az igazi hírnevet és kiemelkedést Ő is Steve Radgrave-vel való együtt evezésnek köszönheti.

A könyv sok mindenben különbözik az előbbitől, nem utolsósorban azért, mert míg Pinsent fizikumában és teljesítményében is kiemelkedett, addig Foster csupán „jól evezett”. Karrierje messziről sem olyan, mint partnereié: 1 olimpiai arany, egy bronz, 2-szeres világbajnok, 2-szer 2.; 2-szer 3. helyezett és sokszor „csupán” döntős a négyesben, nyolcasban.

Két derék műtétje volt (!) és mindig felállt olyan mélyről, olyan rehabilitációk után, hogy közülünk még a legelszántabbak is felnézhetnek csak rá.

A kezdetben csak másodhegedűs volt Cracknell-lel együtt a 1997-2000-es ciklus négyesében, majd ki is került deréksérülés miatt a csapatból, de vissza sikerült térnie. Az ő könyve ugyancsak végig megy azokon a dolgokon, amin Pinsent könyve, de ez sokkal több problémát vet fel, nem csak anyagiakat, de pszichéset és fizikait is. Rengeteget lehet belőle tanulni célokról, küzdelemről.

 Murderball – Gyilkoslabda

 Mikor a videotékában kikértem a filmet a kiszolgáló kislány megkérdezte, hogy: „Az dokufilm, ugye tudod?” – „Jah, jah tudom”. Ezek szerint meglepő, hogy valaki ma egy ilyen filmet keres a tékában, vagy kölcsönöz. Mért lényeges, hogy dokumentumfilm, mert nem forgatókönyv alapján készült, de miről is szól? Az amerikai kerekesszékes rugby csapat felkészüléséről, kérem szépen a 2002-2004 közti időszakban. A srácok a 2004-es paralimpiára készültek fel. A film másik szála, pedig a legnagyobb ellenfelet, a kanadai csapatot kíséri figyelemmel, pontosabban azok edzőjét. Aki mellesleg korábban az USA csapat-gőzmozdonya volt, de mikor nem került be a csapatba, felhúzott északra, hogy kicsinálja korábbi csapatát.

Meglehet nyugodni, nem Duna-TV-s produkcióról van szó, az MTV-pictures a szponzor, így hasonló ritmusra készüljetek, mert érdemes.

Ugyanis ezek a fiúk nem sz***al gurigáznak, kőkemény csapták folynak a pályán nem sajnálják se egymást és főleg nem a másikat. Sőt kimondottan rosszul veszik, ha segíteni próbálsz nekik! A film minden szereplőjének egy célja van, hogy megverje a másikat a pályán és megszerezze az olimpiai bajnoki címet.

A film során számomra nem annyira „fogyatékkal” való foglalkozás volt a legérdekesebb, hanem, ahogy mindenki mindent beletett az élete minden percében abba, hogy nyerjen és persze ahogyan megbirkóztak ennek minden kihívásával. Jah, és mielőtt elfelejtem a játék eredeti neve: MURDERBALL.

Így tél közepén, mivel is foglalkozhatnánk, mint az ergométerrel, illetve más hasonló tevékenységekkel (youtube használat ezerrel)!

Friss hír, melyet új-zélandi forrásunktól szereztünk, a nemrégiben az evezéshez visszatért 2000-es olimpia szkiff bajnoka, Rob Waddel az elmúlt héten „rángatott”, ismét egy világcsúcsot 5’36,6-os időeredménnyel (de ha nem is világcsúcs, mindenképpen elismerésre méltó). Waddel ezzel az eredménnyel, a '90-es évek után ismét megszerezte a világcsúcsot.

Hazai hír, bár mivel még nme láttam a decemberi ergofelmérők eredményeit, Szekér Laci új egyéni csúcsot húzott 19:32-vel - Ali Anna 22:18-cal jól teljesített és jan 20 körül megy Amszterdamba idén is az ergoheadre, most Varga Tamás (BVSC) társaságában ezuttal. Klubból más eredményt nem emelnék ki, de kommentbe nyugodtan írjátok be.

De nézzünk néhány videót, amiket Tubinak köszönhetünk, hogy felhívta rá a figyelmet (meg elküldte a linket). Illetve néhány másik videot, amiket ajánlok mindenki figyelmébe.

Ergo on! – Pinsent vs. Cracknell
https://www.youtube.com/watch?v=_h8pMnx9M0M&feature=related

100km ergocsúcs! – ezt egyszer kiprobálnám

https://www.youtube.com/watch?v=_h8pMnx9M0M&feature=related

5:42 – Graham Benton, akiről már szóltunk korábban

https://www.youtube.com/watch?v=fXqFXp5sATg&feature=related

Model A, Old School meets New School

https://www.youtube.com/watch?v=gr_kF11Y4j8&feature=related

És néhány saját:

Egy klasszikus: Xeno Muller edz!! Meg kis reklámot csinál magának…

https://www.youtube.com/watch?v=UYmODgeN0tU

Dallas Robinson video: az első pár mondat miatt tettem fel, szerintem mond valamit!

https://www.youtube.com/watch?v=hlNovUCov88&feature=related

Végül, pedig egy Balaton-regatta promo 2005-ből

https://www.youtube.com/watch?v=KjyffsBwAQY&NR=1

Mindenkinek szép napot kívánok, ma már edzek Én is:)!

Mi előtt bárki abban gondolkodna, hogy a következő sorommal lerántom a leplet a magyar evezés/magyar élsport, vagy akár a nemzetközi élsportról téved. Csupán összeszeretném foglalni, azokat a történeteket, amik keringenek a sport világában. Hiszen melyik edzőtáborban nem merül fel ez a téma, vagy melyik versenyen, ahol egy komolyabb fizikumú ellenfél is van vagy egyszerűen csak az öltözőkben? Mi az, hogy doppingnemzet, mi az a bizonyos orvosi háttér, amit mindenki irigyel, vagy amit úgy gondol, hogy létezik… Szóval egy filozófiai boncolgatás következik a dopping-élsport-evezés háromszögben, nem pedig mély szakértelem és tudás tudományos közreadása. A hely és idő szűke miatt lehet, hogy nem lesz mindenhol kielégítő az írás, de majd kommentben folytatom-folytatjuk.

1. Dopping

 Mi a dopping? Röviden, egy szóval: csalás! Egy mondatban: igazságtalan előny szerzése az ellenféllel szemben, annak a versenybeli legyőzése végett. Másik oldalról viszont: Egy áhított cél elérése érdekében, minden eszköz bevetése, akár a személyes egészség és az illető gyermekeinek egészségének feláldozása árán. Tehát egy nagyon ellentmondásos dologgal állunk szemben. (Megjegyzem a World Anti-Doping Code szerint a dopping definíciója: egy vagy többszörös megszegése az Anti-Doping Code által megszabott szabályoknak, amint azt a 2.1-2.8.-as pontban kifejtünk.)

 Amikor doppingról beszélünk egy alapszabály létezik: „Akit nem kapnak el, az nem doppingol”. Tehát amíg, nincs kézzelfogható bizonyíték, hogy valaki megszegte a szabályokat, akkor addig nem doppingolt. Ha valakire azt mondják: „Na, Ő biztos” beszedte, akkor egyáltalán nem biztos, hogy beszedte, addig, amíg nem kapták rajta, hogy beszedte.

 Mellékes, de a 2.1 és 2.8-as pontok közti szabályok a következők:

 2.1.: Tiltott anyag, vagy annak származékai, összetevői a sportoló szervezetében.

2.2.: Tiltott anyag vagy tiltott módszer használata. (Érezhető a különbség a kettő közt?)

2.3.: Minta szolgáltatás megtagadása, vagy elégtelen magyarázata a minta szolgáltatás elmaradásának, amint azt az Anti-Doping Code szabályozza, vagy másképpen való akadályozása a minta vételnek. (Pl.: Kovács Ági, Annus Adrián, a magyarok (hangsúlyozom) vitatott esetei)

2.4.: Versenyen kívüli vizsgálat elmaradása, holléti ív nem megfelelő (valós) kitöltése (ezt tágan fordítottam).

2.5.: Manipulálás, vagy manipulálási kísérlet a Code bármely pontjával kapcsolatban.

2.6.: Tiltott anyagok és módszerek birtoklása.

2.7.: Tiltott anyagok, módszerekkel való kereskedelem.

2.8.: bármi másféle segítség nyújtás a szabályok megsértésére (értsd: felbujtás, segítés, tudsz róla, de nem mondod el, hogy tudsz róla, ezt is kicsit tágan vettem, de azt hiszem érthető).

Szóval, egy jogszabállyal állunk szemben. Egy jogszabály, amit ügyvédek fognak a legvégén igazolni, hogy mi is történt, egy fél-jogi eljárás alá kerül mindenki, akit doppingellenőrzésnek vetnek alá. De vajon tényleg szemben állunk vele? Hiszen ez a tiszták érdekében van, hogy kiszűrjék a csalókat. De még mielőtt belemegyünk mélyebben a sztorizásba nézzük az élsportot. Fontos, ami benned van, azért felelsz mindegy, hogy nem tehetsz arról, hogy beléd került (pl.: NDK).

2. Dopping és az élsport

 Mért veszem külön a dopping és az élsport fejezetet, merül fel a kérdés? Nagyon egyszerű, mivel nem csak az élsportban létezik a dopping, vagy a dope-ing! Vagyis testépítő klubokban a pult alól elég sok minden kerülhet elő, amit kitudja hol csináltak, kitudja mire jó, de az ember nagy lesz tőle, így sok fiatal „testépítő” rendszeres fogyasztójává válik a sertés inzulinnak és a szer csodáját felhasználva tízszeresére növeli testét. Mondani se kell jócskán megsokszorozva mindenféle betegség kialakulásának lehetőségét (elsősorban cukorbetegség). Az ábra gondolom közismert, mikor a feszítő sportoló dopping általi elváltozásait írják le?

 Visszatérve az élsportra. Azért van dopping az élsportban, mert az a pénzről szól! Mert az ilyen típusú befektetés nagyon jó megtérülési rátát hordoz magában. (A mai magyar „él” evezés is a pénzről szól, de ez nem negatív jelző, hiszen enni kell. Ali Annával beszélgettem egyszer a ’99-es St. Catherine-i VB csapatról. Érdekes volt Anna véleménye, azért tetszett neki az a csapat, mert az a sikerről és nem a pénzről szólt még, valahol mindenki amatőr volt abban az időben. Nem voltak reklámok tv interjúk, plakátok, autók, reklámok. De félreértés ne essék ezt egyikőnk sem negatív jelzőként használja.)

 Az élsport, a pénzről szól, mint minden. Állóképességi sportot nem is nehéz találni, ahol milliókról beszélnek nap, mint nap. Például az atlétika, vagy a kerékpározás. A reklámszerződések megkötésével, nem kevés pénz sorsát döntik el. A sportolók nem egy jó kocsi, ház, nyugdíjalap árát szedik össze. És jön a dopping, mit meg nem tesz az ember a jó hírnév és a későbbi reklám pénzek érdekében. A kedvencem CJ Lewis (USA súlylökő, 2000-ben nyert olimpiát), aki sírt a sajtókonferencián, hogy Ő bizony nem szedett semmit, és a gyerekei életére esküszik! Vagy ex-neje, akiről az elmúlt hónapokban derült ki, hogy lehet, hogy mégiscsak volt valami a zabkásában, a zabon kívül (Marion Jones, nem hiszem, hogy be kell mutatnom). De ha szerelmi háromszöget csinálunk belőle, akkor Tim Montgomery a százas sprinter (a második férj), ma (a legenda szerint) Németországban amerikai focizik, vajon mért?.

 És akkor azt hiszem, elkezdem a sztorikat. Olyan sportokban, ahol milliókat kereshet az ember, ott bizony előfordul a dopping. Például az amerikaiak 4 kedvenc sportja: Baseball, Basketball, Hockey és az American Football. Ezek, mind profi sportok, nincs olimpia, vb meg hasonló hülyeségek, e játékosok nagy része számára, akik ezekben a ligákban akarnak sztárok lenni. Állítólag az NFL játékosok 80-90 százaléka szedett a pályája valamelyik szakaszában növekedési hormont. Doppinggal kapcsolatban olvastam, még régemben egy cikket, amiben a Baseball liga egyik sztárja nyíltan vállalta, hogy szed doppingszereket, mert neki az a feladat, hogy minél szebb homerunt csináljon, nem pedig az olimpia (mielőtt valaki megorrolna rám egyik korábbi mondatom miatt).

 Sporttal mélyebben foglalkozó révén, többször beszélgettem már doppingról más sportolókkal vagy sporttal foglalkozókkal. Több érdekes megközelítés is elhangzott. Az egyik szerint van olyan professzor, aki „filozófiailag” azt boncolgatja egy tanulmányában, hogy a dopping valójában csak a genetika által segített (vagyis: ki milyennek születik) előny ledolgozására szolgál egy genetikailag kevésbé megfelelő versenyző számára. Egy másik ismerősöm szerint a doppinggal kapcsolatban meg kell, hogy változzon az emberek világképe, mert a nehéz atléták, súlyemelők sem azért szednek anabolikus szteroidot, hogy nagyobbat dobjanak tőle munka nélkül, hanem azért, hogy két órával többet tudjanak edzeni. És ennek következtében tudjanak nagyobbat dobni és legyen világrekord, amit néznek a tévében. (Ezekben az esetekben, már milliós nagyságrendű szerekről beszélünk és ez már nem csak a dicsőségben térül meg az illető számára).

 Amúgy, ha visszamegyünk az olimpiák történetében, még a huszas években is előfordult, hogy néhányan a másik nem versenyébe nevezetek be (persze elsősorban férfiak) a győzelem érdekében.

 Szóval az élsport a pénzről szól. Vagy az edzőnek, vagy a versenyzőnek, vagy mindkettőnek a tudomásával. Az, hogy a média ezt, hogyan forgatja ugyanerről szól: a pénzről. „Igen, igen erkölcsileg elutasítandó a dopping, de mikor futnak már kilenc másodperc alatt 100 méteren?” – jön a kérdés a másik oldalról. Tehát ha a hírek a magyar élsportolók doppingeseteiről szólnak csak azért van mert szeretjük a látványos felemelkedéseket és bukásokat.

 Felmerül bennem a kérdés, beszélhetünk-e dopping nagyhatalmakról? Itt is csak a legendák, összeesküvés elméletek vannak, kézzel fogható bizonyíték, csak a szovjetrendszerekből maradt! És én nem azokról az esetekről beszélek, mikor az NDK-ban, Romániában, stb. a gyerekek ebédjébe rakták a cuccot a konyhásnénik. Nem. Én a napjainkról beszélek. A közismert városi legenda: az USA esete: semmilyen amerikai sportolót nem lehet vizsgálni az athéni játékok alatt, különben haza viszik az egész bagázst, bojkott és viszik a szponzorokat is, akiknek jelentős része persze amerikai (hol a bizonyíték, de amúgy is kicsit sántít nem? Olyan cégek, akik bevételüknek legalább akkora részét kapják külföldről, mint az USA-ból otthagynák a világ legnézettebb eseményét? hmmm). Vagy Kína: a kínaiak azok gyökereket rágnak és ezért jók; mindenben egyszer csak jók lettek. Mitől? Senki sem tudja, csak jók lettek. (Nem tudom. Szerintem mondjuk az is szerepet játszik benne, hogy a világ legjobb szakembereit szerződtették, olyan sportolói életpálya rendszert építtettek, ami lepipálja az egész világét, vagy mert legalább tíz éve, ha nem több készülnek az olimpiára, ami a nagy nyitást jelképezi számukra? hmmm). Félreértés ne essék, csak felhördülni azon, hogy az olimpián résztvevő 13000 (kb. ennyien vannak) sportolóból a megvizsgált 2500-3000-ből 100-200 doppingol nevetséges dolog, ha a többit nem vizsgálják. De az is fontos, hogy a bajnokcsapatból mindig csak egyet emelnek ki, random.

 Még tudnám folytatni, hogy a WADA és a dopping összefüggését, meg a magyar összefonódások, stb, de azt hiszem jobb, ha megáll 3-4 oldalban a cikk.

 Az evezés és a dopping.

 A FISA felmérése szerint 1993 és 2005 közt összesen 27 145 dopping vizsgálatot végezetek evezősökön, ebből 3327-et a FISA végeztetett el (VB, VK, EB, stb.), 23 818-at pedig a felmérésre válaszoló szövetségek (ahonnan az adatok vannak, 50 körüli azon szövetségek száma, akik éves bontásban is válaszoltak a felmérésre, a www.fisa.org –on bővebben van anyag). Mindebből 49 végződött pozitív eredménnyel. Vagyis évente átlagosan négy, egy olyan sportágban, ahol az olimpián 700-an vesznek részt (és ez már szűkített szám persze), ez kb. a versenyzők fél százaléka, akiket elkaptak. Nagy részt stimulánsokról beszélünk. Véleményem szerint ez nem nagy szám. És emiatt merem mondani, hogy az evezés nem dopping érzékeny sportág.

 Érdekes, hogy a 2007-es eseteket tekintve az elkapott 3 orosz versenyző lebukása nagyon jó sztori. Az egyik világkupán a szemetet átvizsgáló ellenőrök ampullákat találtak az oroszok szemetében, azt szépen be is vizsgálták, DNS-re is többek közt. Majd a későbbi versenyeken szúrópróbaszerűen vizsgálódtak és a három orosz mintája ugyan tiszta volt, de a DNS-ük sajnos megegyezet az adatbázisban szereplő, korábbi mintákon (ampullákon) talált DNS-el, amihez addig nem volt név. Na erre mit mondanak pestiesen?

 Aktív evezősként sok sztorival, találkoztam a sporton belül. Nehéz ezeknek a valóság tartalmát mérni, visszaadni. De ha összekellene foglalnom: már nem eveznék. Nem eveznék, mert rengeteg helyen hallani a következő mondatot: „szer nélkül nem juthatsz el a csúcsra”. Ez azt hiszem, magáért beszél. Persze az érvek meggyőzőek, de nem elfogadhatóak. Minek edzek, ha vannak olyanok, akik biztos, hogy szedik és csak azért vernek meg. Ebből versenyző nem indulhat ki és nem készülhet arra, hogy neki is szednie kell valamit a siker érdekében.

 Sok pletyka van, hogy néhány régebbi evezőstől megkérdezték, hogy mire van szüksége ilyen téren, vagy hogy ezt ajánlják, majd mikor az illető nemet mondott, mintha mellőzni próbálták volna. (Megjegyzem, fontos, ezek nem mai történetek)

 Szerencsére az evezés „különleges” sport. (Persze csak evezős szemmel) Érdekes látni olyan adatokat, felméréseket, mint amiket a tavalyi budapesti edzőkonferencián az ausztrál női vezetőedző Adrian David mutatott. (Aki mellesleg romániai származású…ő tuti, hogy szedet valamit a versenyzőivel, de csak mert román, mondanák az olaszok, mint ahogy sok ilyen utalás volt az egyik olasz edző ugyanezen a konferencián tartott előadásában bulgárokkal és fehéroroszokkal kapcsolatban.) Először egy adat: mikor a nyolcvanas években a nőknél is 2000 méter lett a versenytáv, minden versenyzőnél súlyvesztés volt meg figyelhető, néhol a 10-14 kg fogyás is előfordult. A másik, pedig az a háromszög ábra, ami három tulajdonság: erő, gyorsaság, állóképesség szerint súlyozta a sportágakat. Az evezés majdnem a közepén volt kicsit az állóképesség és a gyorsaság felé eltolva. Ugyanez az ábrát láthattuk a női hajóegységekre bontva, ebben a nyolcas az erő felé, míg a szkiff az állóképesség felé volt eltolva (ha valakinek megvan az előadás és rosszul idézek jelezze, mert nekem, nincs meg). De az evezés szempontjából van még egy tényező: a technika. Ami lényegesen megnehezíti a dolgot. Nemcsak a fizikai (értsd. Pl.: ergometer, futás) összehasonlítást evezős és evezős, de a doppingolást is.

 Mindezzel azt akarom mondani, hogy létezik olyan egybeesés, hogy genetikailag tisztán, születhetnek olyan emberek, akik testi és mozgáskoordinációs adottságaikkal, bármit elérhetnek ezen a sporton belül, ha a megfelelő mennyiségű munkát ráfordítják, és olyanok, akiknek sajnos ez a munka sem segít. Ez persze sokkal több tényezős játék, mintsem, hogy ilyen egyszerűen leírható legyen. A legfontosabb, hogy az embernek hittel kell rendelkezni az iránt, amit csinál és csak akkor lehet elégedetlen az eredményével és csak akkor gondolhat olyanra, hogy dopping nélkül tényleg értelmetlen az élsportot csinálni, ha nyugodt lelkiismerettel tud magába nézni, hogy tényleg nem tudtam volna többet hozzátenni fejben vagy fizikailag. Minden ellazsált futam, a „nem számít” miatt, minden rövidebb edzés, minden elfecsérelt perc számít az eredmény szempontjából.

 A profizmus számomra azt jelenti, hogy tudatosan azon a pszichés szinten vagyok, hogy már nem tudok magamtól többet követelni. Én személy szerint úgy érzem, még tudok. Ezért nekem nincs szükségem doppingra és ebben a gondolat menetben senkinek sincs szerintem az evezésben.

 

Folytatódik novemberben megkezdett sorozatunk a DNHE Athlete Profile. Őszintén Be kell vallanom, kezdek sokkal nehezebb helyzetbe kerülni, sőt valószínűleg a későbbiekben még nehezebb lesz, mert egyre kevésbé ismerem a cikkek alanyait. Mindenkiről csak a sztorik és a jegyzőkönyvekben szereplő eredmények és a fotók mesélnek csak számunkra, de egyelőre még olyanokról tudok írni, akiket van szerencsém személyesen ismerni

De térjünk a lényegre, eme néhány sorban „röviden” (mert a hosszút biztos nem szívlelné) Dr. Aliquander Annáról szeretnék írni.

Mikor az előző cikket feltettem, többen is fordultak hozzám, hogy ilyen jó lett, olyan jó lett, és (!) legközelebb Annáról kellene írnom. Igen Annáról és igen legközelebb. Nehéz szavakba önteni, amit Anna iránt érzek-érzünk a klubban. Ő (ezt első sorban a nem DEK-eseknek írom) az egyik állandó pont a mindennapjainkban. Amikor az ember lemegy edzésre és tegyük fel nem délben jár, akkor vagy lefelé menet vagy hazafelé, vizen vagy az ergon de mindig találkozik vele. Mindennap, sokszor vasárnap is jön, mindig biciklivel, szigorúan biciklivel (még mostanában is)!

De nem is ezzel lehetne legjobban jellemezni, hanem azzal a mindenek felett álló alázatossággal, szerénységgel, amelyet nem csupán a sport, de maga az élet felé hordoz magában. Nem sztárolja magát, nem nagyhangú, nem a társaság középpontja, mégis valaki, akinek a szavára mindannyian odafigyelünk és akit mindannyian tisztelünk az eredményei, az elvégzett edzés munka és persze önmaga miatt.

Egy idézet: „a könnyűsúlyúak között a papírformának megfelelően dr. Aliquander Anna nyert.” Ezt a sort a neten találtam, de hányszor írták már le? Egy kérdés, amire nehezen tudnék felelni.

Sőt, az eredményeit is csak nehezen tudnám felsorolni, nem is lenne rá elég a hely, de szerintem nem is lehetne olyan versenyt mondani, amin nem nyert volna még. Országos bajnokságok, ergométer bajnokságok, hazai és nemzetközi versenyek. Ergométer csúcsok 2000 méteren és 6000 méteren egyaránt. Válogatottság hosszú időn keresztül és hosszútávu versenyek minden mennyiségben (Budapest-Baja, Szabados, mindkettőnek ő a csúcstartója a nők közt és a nemzetközik)

Ahogy nézem e régi fotókat hihetetlen, hogy Anna mennyire ugyanaz maradt. Ugyanaz a mosoly köszön vissza mindenegyes képen, mikor a dobogó tetején áll, legyen az akár a mini 12 évesek Országos Bajnokságán, vagy éppen az elmúlt évek bajnokságain készült fotókon. A mosoly változatlan (és ez nem Drei Wetter Taft). Már hosszú évek óta, mert (bár nők esetében nem illik, de ez is hozzátartozik a valósképhez) Anna a legrégebb óta, még mindig komolyan edző és versenyző klubtársunk, 88-ban kezdett evezni, ami barátok közt is csak-csak majdnem 20 éve.

 

 

 

Neve elől nem szabad lefelejteni a Dr. elöljárót sem, mert Anna 2003-ban (vagy 2004-ben) elvégezte az orvosi egyetemet és belépett az egészségügy másik oldalára. A közegészségügy területén tevékenykedik és kitudja azon belül hol köt ki, de biztos, hogy betegként mindenki jól járna egy ilyen orvossal.

Visszatérve az evezésre és az edzésre, itt van az a dolog, amit Anna kapcsán mindenképpen lekell írnom: Ő az egyetlen egy evezős, aki rendszeresen edz ergométeren 60-90 perces edzéseket 28-as tempóval. Ez szerinetm sokunk számára (kivéve persze Tubit) kemény dolognak számít. Mikor megkérdeztem tőle: hogyan bírod? Csak mosolygott és annyit mondott: „Nem nehéz, így könnyebben elmegy, kicsit gyorsabb is” – erről azt hiszem nem is lehet többet mondani, hihetetlen mit ki nem bír.

Idén ismét országos bajnok lett, ks egypárban és nyolcasban. Az előbbi azért nagy dolog, mert majdnem nem sikerült neki. Két bolya sorral a cél előtt még Novák Mariann vezetett, de Anna nem tudom hogyan, de produkálta azt, amit mindig csak tv látunk: a cél előtt még nem, a cél után, már nem vezetett. A másodikat, pedig azért emelném ki, mert Anna az akinek az arcán mindig látszik, hogy nagyokat húz, illetve annál is nagyobbat akar húzni.

Az idén sok minden történt vele: Év elejét egyből külföldön nyitotta, Amszterdam az Ergoheaden versenyzett 6km-en ergométeren, és majdnem beírta magát a világ sporttörténetébe (ez kicsit durván hangzik, hiszen már ott van a szerteszét ágazó teljesítményével), a hivatalos világcsúcs időn belül teljesítette a távot. Sajnos dán ellenfel (Juliane Elander ) kettő másodperccel jobbnak bizonyult nála, de szerintem senki sem volt elkeseredve, hogy csak második lett. Év közben ismét hozta a formát, válogatókon rendre jól szerepelt, indult dublóban (Novák Mariannal) nemzetközi versenyeken, Luzernben világkupán 17. lett egypárban, OBt nyert, Budapest-Baját ismét abszolválta (nem is akár hogy mert az egész mezőny tekintetében is dobogós volt !!). Ősszel a kötelező Szabados, majdnem csúcs lett, de sebaj, hisz az eddigit is ő tartotta. Majd egy vagy két hétre rá a Rose von Wörthersee verseny, amin Eketerina Karstennal közösen állhatott a dobogóra, második helyet szerezve a fehérorosz klasszis mögött. Egyik előző cikkben már méltattam ergométer tudását mikor is az első őszi felmérőn ismét sikerült megdöntenie csúcsát (22’12”).

Egy dologról még nem beszéltünk, ami felett nem lehet nem elmenni. Főhősnőnk versenyzőként részt vett, Remsei Mónikával közösen a 2000-es sydney-i olimpiai játékokon, ami már önmagában is siker. Sajnos csak a „C” döntőig vitték (amit megnyertek), de sokaknak ők voltak a nagy ellenfelek, így a korábban említett dán hölgynek is, akit éppen Annáék búcsúztattak 1999-ben St. Cathrine-ben, Kanadában az akkori olimpiai álmoktól. 2003-ban 5. volt a münchen-i világkupán ks egypárban. Illetve ’96-ban és ’98-ban 3. volt női négypárban (Bartz Gitta, Kulifai Kriszta, Székely Viki, majd két évvel később, a mi Zarándy Beánkkal, Kulifai Kriszta helyett) a Nemzetek kupáján (korábbi u23-as vb), és persze ’99-ben St-catherinben 8. női ks kettőpárban. 2004-ben az akkor még ifi korú Novák Zsófival próbált kijutni Athénba, ami akkor sajnos nem sikerült.

Google fightban 678 találatot adott a gép és az első link a SOTE honlapjára visz, majd csak evezős lapok következnek. (Google fight: rákerestem a nevéreJ)

De, hogy ne legyen izzadságszagú Anna bemutatása, engedjétek meg, hogy elmondjak olyan dolgokat, amik csak nekem „nagy dolgok”. Nevén nevezve: mikor beszélgetünk. Mert hát igen, mikor csak ketten ergozunk én a pihenőkben (mint általában mindenkinek) átszoktam kérdezni - szólni, mert hát tudjátok milyen unalmas egy ergo edzés J, de térjünk vissza a témára. Anna mindig tud segíteni, ne gondoljatok valós dologra (nem mintha nem ő lenne az az egyletben, akitől mindig lehet kérni és mindig ad is segítséget a legkülönfélébb dolgokban), csupán lelki-pszichés plusszokra. Beszélgetéseinkben persze mindig az evezésről van szó (vagy arról, hogy milyen orvos lesz) és mikor rólam van szó a legérdekesebb dolgokat tudja mondani. Ami legjobban megragadt a fejemben a következő mondat: „Még nem edzettél eleget, mármint években és nem mennyiségben” ez a mondat volt az, ami engem részben ráébresztett arra a dologra, hogy a mi sportunkban nem lehet rövidtávon sikereket remélni, években kell és lehet csak mérni mindannak az erőfeszítésnek az eredményét, amit beleteszünk nap, mint nap. Az persze nem mindegy mennyit rakunk bele, de ha ma nem sikerül, akkor majd holnap és ezt örömmel írom, mert Anna is örömmel mondaná. Talán ez az a dolog, amit Annától tanultam, hogy nem lehet a pillanatban gondolkodni és nincs olyan edzés, amit nem lehetne megcsinálni, evezni sosincs hideg, vagy korán, vagy későn, vízre mindig lehet menni és ha van nálad egy zsebrádió, csak egyszerűbb az edzés.

Mindenkinek boldog és (sport)sikerekben gazdag új évet kívánok magam és a DNHE nevében!

 

 

ui.: a kép, amit mindenképpen beakartam rakni, de sehova se fért be, mert annyi más volt: bajnok női nyolcas 1998-ból:

Ismét eltelt egy év! Hogyan másképpen lehetne kezdeni egy évvégi-karácsonyi hírösszeállítást, összefoglalót? Igen ismét eltelt egy év, ez alkalommal a 2007-es, és

Tegnap (2007. december 22.-én) tartottuk a szokásos éves karácsonyi ünnepségünket.

Megint egy jó évet zártunk, hiszen legalább ötven díjazottunk volt, akik elsősorban az Országos Bajnokságon elért eredményük alapján ajándékot kaptak. Természetesen a klubon belüli „rangsorba” nem csak ez alapján történt a besorolás, de valami alapján megkell csinálni, nem? J

Az ünnepségen először, mint ahogy írtam a díjazás következett, aminek keretében Anci (Domonkos Anna – alelnök) és Pali bácsi (Zarándy Pál – alelnök), Denk András (elnök) távollétében, Bori (Pignitzky Bori klubtitkár) segítségével átadta az ajándékokat a díjazottaknak. Ezután az edzőknek köszöntük meg az éves munkájukat egy jó adag tapssal (vastaps is voltJ), így Forró Dezsőnek, Sarlós Erzsinek, Reisinger Péternek és a némethonból frissen hazatért Budai Annának. Megköszöntük a munkáját Áginak, gondnokunknak (Bán Ágnes – gondnok, korábbi európa-bajnoki helyezett), aki Anna távollétében, Katával és Farkas Gabival együtt segítették a gyerekek oktatását.

Az ünnepségnek ezen a részén következett el az a pont, amit lehet, hogy sokan nem fogtak fel, vagy nem éreztek át teljes mélységében a jelenlévők közül. Elbúcsúztattuk Pignitzky Bori klubtitkárunkat, aki öt év fáradhatatlan munka után elhagyja a DNHE-t, mint munkahelyet, de tagként és sportolóként reméljük, tovább erősíti klubunkat. Az Ő megajándékozásával végződött az ajándék átadás.

A következő menüpontban a lányok karácsonyi műsora következett, melyről nem tudok igazán valós, visszaadható élménybeszámolót tartani, mert annyira zseniális, humoros és jópofa volt!!! Jó, hogy idén volt ismét műsor, mert a korábbi években elmaradt a hasonló terű kezdeményezés a korábbi, jó hagyományokkal ellentétbenL.

Következő lépésben egymás verses megajándékozása, az ajándékhúzós téma jött. (mindenkit megkérek, hogy írja meg a hozzászólásoknál a neki szóló verset, mert én itt nem tudom fejből felsorolni mindet…)

Az est végén, pedig jól megettünk mindent, ami kint volt a konyhában és egy bő két órát beszélgettünk minden jóról, rosszról. Hiszen hazajött a messziségből Neistein Ádám, Mátyásfalvi „Manó” János Budai Anna és Faragó Tomi is és sokan amúgy is régen találkoztunk ennyien egyszerre.

Elkészült az album (mondjuk csak 85%-ban mert elfogyott a fényképsarok) és a naptár, amiből mindenki kapott egyet a díjazottak közül, illetve meglehet vásárolni pontom összegért a klubházban…

Sajnos nagyon sok torta megmaradt, amit persze nem féltek, mert hétfőn (24.-án) óriás foci lesz ugyanúgy, mint 31.-én, de csak jelezni szeretném, hogy az egy dolog, ha régiek nem jönnek le, mert gyerekük születik, vagy más városba költöznek, évek óta nem ültek hajóban. De az mégiscsak elég rossz, hogy sokan még azok sem jönnek le akik még idén OB-t nyertek, vagy bent ültek egy csapatban, amiben díjazottak voltak. Mert végül is minek vagytok ti kedves klubtársaim, klubtagok (vagy legalább csapattagok) ha még a klub három fő eseményéből egyikre sem jöttök le, vagy húzzátok a szátokat, hogy minek, meg szombat van! (Ez vonatkozik azokra, akik nem járnak szombaton edzésre, mert nem bírnak „felkelni”.)

De nem akarok szőrszálhasogató lenni.

Mindenkinek békés, boldog karácsonyt és evezett kilométerekben, sikerekben gazdag boldog újévet kívánok!!