Már majdnem egy hét telt el a világbajnokság óta. Ez az idő arra volt elég, hogy visszanézhessem (nézhessük) a VB futamait, a versenyeket, az örömöt, a küzdelmet. A FISA.org idén is újabb fejlesztésekkel, kreatív megvalósításokkal kedveskedett az evezés rajongóinak. Ilyen például a videó archívum, vagy a VB alatt folyamatosan készülő videó interjúk.

Bevallom őszintén, sajnos nem minden futamot tudtam élőben végignézni, de talán épp ezért sokkal nagyobb élmény volt felvételről, akár többször visszatekerve is megnézni a versenyeket.

Varga Tomi futamát is ennek köszönhetően tudtuk megnézni, hiszen a Eurosport sajnos nem közvetítette azt. Korábbi cikkemben azt írtam, ha Tominak sikerül bejutnia a döntőbe bármi megtörténhet. Nos, a végeredmény mindenképpen kielégítő, sőt talán sokak előzetes várakozását felülmúlja a versenyző 5. helye, de ez ugyanakkor azt jelenti, hogy nem sikerült felülmúlnia 2001-ben elért helyezését, amiért kicsit szomorkásak lehetünk. Azonban mindenképpen el kell ismernünk teljesítményét, sőt. Ellenfelei, legalábbis a dobogó első három helyezettje nem hagyott túl sok esélyt, sőt Duncan Grant, mintha egy külön futamot evezett volna a görög Polymeros és a dán Rasmussen előtt. Vagyis mindez így nézett ki az utolsó 200 méterig, ahol a görögnek sikerült feljönnie az újzélandira, de számot évek óta nyerő Grantet nem sikerült megfognia ördögi finisével.

Ami a többi futamot illeti, a legjobban a férfi négypárt vártam, sőt a szkiffek mellett talán mindenki. Vajon sikerül-e a lengyeleknek a bravúr – hazai közönség előtt bemutatni a tudományukat. A kérdésbe a várakozások szerint leginkább a horvátok voltak esélyesek beleszólni, illetve erős csapatnak ígérkezett a német (Hackerral és Brodovskival), illetve a szlovén (a legrutinosabb Coppal). Nos, az igazat megvallva meglepetten álltunk a középfutamok után, mikor azt láttuk, hogy a szlovénok kiesnek, a horvátoknak pedig épphogy csak sikerült a döntőbe jutni. A döntőben már csak másodlagos szerep jutott nekik, az évközi sztársághoz képest és a lengyelek legnagyobb ellenfele a frissen beérkezett ausztrálok voltak. Ezer méternél már tisztán több mint egy hajóval elszakadtak a mezőnytől és egymással küzdöttek. De a lengyelek nem bízták a véletlenre és Korol vezetésével légszekrénynyi előnyüket először háromnegyed hajóra növelték, majd szép nyugodtan figyelték, hogy mikor jön a célvonal. Megfoghatatlanok voltak. Ezek után történt az, ami legjobban kifejezi a verseny evezés lényegét. A csapat legidősebbje, Adam Korol a beérkezést követően először a magasba emelte kezét, csapatával az égbe kiáltott, majd szép nyugodtan teste mögé vezette két lapátját, kikapcsolta a lábtartóját és lassan felállt. Két karját a magasba emelte és így nézett végig a Málta tavon és közönségén. Kiélvezve győzelmének mindenegyes pillanatát az elmúlt húsz év fáradságos munkáját. Talán újra élte az összes futamát, versenyét, küzdelmét, minden örömét boldogságát, szomorúságát, azt amiért evez, dolgozok, küzd – ez látszott tekintetén, a büszkeség, hogy otthon is megmutathatta kicsoda ő és csapata.  A lengyelek lehet, hogy negyedik VB-jüket nyerték, lehet, hogy túl vannak az olimpiájukon, mégis most, 2009-ben Poznanban hazai közönség előtt evezték a legnagyobbat és ez Korolnak, aki ráadásul innen származik a korona volt, az elmúlt 20 év megkoronázása. 1996-ban 13. volt az olimpián dublóban, 2000-ben már hatodik ugyanebben a számban, 2004-ben már négypárban csupán századokkal lemaradva negyedik, 2008-ban győzelem és most 2009-ben, otthon a valódi csúcs, amit csak arcáról lehetett leolvasni, amint ott állt nyugodtan, mint egy szobor, kezét a csípőjére téve a hajóban és körbe tekintett.

A legjobb verseny kétségtelenül a férfi „felássuk a pályát” dublóban volt látható. Itt az abszolút favorit újzélandiak viszonylag hamar kiestek a versenyből, amit 500ig még Spik testvérek vezettek, szorosan a nyakukban az ellenfelekkel, majd az észtek jöttek és egyszer csak a németek ugrottak elő a franciák árnyékában. Mindeközben az újzélandiaktól láthattunk egy két durva tempóváltást a háttérben, amiből sehogyan sem tudtak közelebb kerülni az első helyhez. Majd 1500nál a németek elgondolkodtak és egyszer csak ledobva béklyóikat, olyan őrjöngésbe kezdtek, amire valahogyan még tudtak reagálni az ellenfelek, de az biztos, hogy nem sebesség növeléssel.

A nő szkiffben, először azt hittem, balgán és oda nem figyelve, hogy eltűnt az örök favorit a belorusz Karsten, de örömömre ott volt a döntőben. Igaz, egy vállsérülés miatt nem indult egész évben versenyeken és a verseny közben sem mutatott sokat, hisz nem futamgyőztesként ment tovább, így joggal kerülte el a figyelmemet. A futam nézése közben az volt a nehéz, hogy mintha már 1000-nél eldőlt volna, Katharine Garnger átvette a kínai Zhangtól a vezetést, Knapkovát is maga mögött hagyta, és nagyban robogott a VB cím felé. Majd egyszer csak 1500-nál felbukkant Karsten a második helyen, és szép lassan araszolgatott az angol elé és egy hibás kameraállás után, már első volt, de nem egy orrlabdával.

A legszebben a KS négyesek eveztek (ez edzői meglátás), a VB legnagyobb divatja a hajóban felállás volt, illetve a lengyel ks négyes sztókja gyönyörűen tépte szét pólóját a célba érve. A legnagyobb öröm Karsten „Ez az” kiintése volt a célban. A német nyolcas beért és a 189-es átlag magasságú csapat megmutatta nem kell óriásnak lenni ahhoz, hogy VB nyerjen az ember.

Varga Tomi érte el a magyar csapat legjobb eredményét a ks szkiffek között. A legértékesebb helyezés Ali Annéá és Hajdú Zsuzsié a női ks dublóban. A ks nyolcas pedig jövőre készülhet már most. A hétvégén zajlik Bécsben a veterán VB drukkoljunk ott is a magyaroknak, illetve a következő nagy verseny az EB lesz Bresztben.

Hajrá, Hajrá!

A VB bejegyzések között megbújik a következő cikk, ami Csontos Csenge tollából származik:

Ez egy kis ízelítő a múlt héten lezajlott Bécs-Budapest kajak-kenu és evezős túráról.

 

 

Innen hajrá az Öreg-Dunán, csodaszép nap volt ez is, a cél előtt 5 km-re volt az egyetlen civilizációs jelenség , a Hullám Čárda, két korsó sör és finom szlovák nápolyi összesen 3 euróért. (A csárdához rohanó vízen, függőleges földparthoz kellett kikötni a kiellel – ez is simán ment.)

Komáromnál az életünket kockáztatva követtük a szervezők által kiadott itinert és próbáltunk a bal parton hajózni, a kikötött uszályok mellett. De csak addig bírtuk idegekkel, amíg megláttuk, hogy szorosan a kikötöttek mellett vágtat fölfelé egy uszály, kézifékkel átvágtunk, az egyébként is sokkal kellemesebbnek tűnő, fövenyes jobbpartra. Az itinerbe sajnos tényleg hiba csúszott, csak később kellett volna a bal partra áttérni. Szerencsére valószínűleg csak mi néztük az itinert, (a többiek az orruk elé néztek) és mi is megúsztuk.

Merthogy, eddig erről nem írtam, de az időket minden nap mérték, minden hajónak rajtszáma volt, az indulásnál és az érkezésnél is el kellet haladni az időmérő motoros előtt. Háát, mi azért inkább fürödtünk és heverésztünk az árnyékos partokon sokat… de volt aki komolyabban vette – ha jól emlékszem 15 óra különbség volt a nyertes K2 és a mi összidőnk között… 

Tegnap nem lett kész a bejegyzés, mert az idő telik, és sok mindent kell csinálni, de a középfutambeli negyedik helyük már biztató volt ebből a szempontból is, sőt! Annáék már ott erős finissel pozíciót tudtak lépni és csak egy hajóval maradtak le az A döntőről. Nem akarom fokozni hatásokkal az írást, mert nem kell. Az időeredmények magukért beszélnek, óriási verseny volt és Annáék valóban teret görbítettek, hisz mindössze egy századdal, de magabiztosan megverték a hollandokat, és mindössze másfél másodperccel maradtak le a futamgyőztes kubaiaktól. A finis ezúttal is bejött, ezernél még ötödikek voltak, majd az utolsó ötszázra már negyedikként érkeztek, de ott el kellett dönteni és sikerült is. Szóval szuperlatívuszok helyett egyszerűen csak gratulálunk. Külön elismerés a 42-es finishez – nem hibába mégis csak világcsúcstartó a doktornőJ

Sőt ne felejtsük el, hogy olimpiai számban értek el a helyezést és ezzel gyakorlatilag kvalifikálták magukat volna adott esetben az olimpiára -  tíz éve nem volt ilyen jó női ks eredményünk felnőtt VB – becsüljük meg!

A VB-re visszatérve a közvetítés az adaptív evezéssel kezdődött és valóban komoly versenyeket láthattunk. Személy szerint az ukrán Alla Lysenko evezése tetszett nekem a legjobban, aki női adaptív egypárban szerzett világbajnoki helyezést. Ugyanebben a futamban Lengyel Mónika 6. helyezést ért el.

A többi futamot tekintve enyhe felhördüléssel fogadta,, hogy a férfi szkiff lesz az utolsó verseny, de megérte megvárni. Óriási versenyek és minimális különbségek voltak a befutóknál.

A női perorok között például hajón belül érkezett az első három helyezett és a futam végéig kérdéses volt, hogy kinek fog kijönni a lépés. Végül az amerikaiak nyertek orrhoszzal a románok és az új-zélandiak előtt. Utóbbiak meglehetős elkeseredéssel fogadták a végeredményt, ez nem is csoda, hisz két VK arannyal valóban esélyesként érkeztek, míg a második helyezett románok gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával rajtoltak hatos pályáról, sőt a pálya utolsó 500 méteréig vezettek is, ahol a nyolcasban olimpiai bajnok Zsuzsanna Francia és Erin Cafaro átvették a vezetést.

Még egy futam van, miről érdemes itt megemlékezni. Természetesen a férfi szkiffekről van szó. A két bejegyzéssel ezelőtt még azt írtam bárki lehet befutó. Persze az elő és középfutamok alatt már árnyalt képet kaptunk. Elvérzett az öreg Janson, Suarez, vagy a személyes favoritom Vekic, de ugyanígy az új csillagnak kikiáltott Rodrigues is. Új sztár született a német Matthias Rocher személyében, akire senki sem számított a döntőbe jutás latolgatásánál. Tuftéról tudni lehetett: most nem fog villantani – a döntő is már necces volt. Drysdale, Cambell és Synek, talán Maeyens a döntő esélyese, közülük is Drysdale és Campbell között látszott eldőlni a dolog. Így is lett, a rajtból kijövetel után az újzélandi az angol és a cseh állt az élre nem sokkal lemaradva tőlük a belga. Drysdale állt negyven körüli tempója bírhatatlanak tűnt a pályának ezen szakaszán a többiek lényeges alacsonyabb tempót eveztek (Synek és Campbell) és tartották a félhajót. Aztán egyszer csak elfogytak és Drysdale meglépett, félhajós előnyét egy hajóra növelte tisztán Campbellel szemben és ott hagyták Syneket is. A pálya utolsó 200 méterén Campbell még megpróbálta, de Drysdalet már nem lehetett utolérni. Az új-zélandi megnyerte egyhuzamban negyedik VB aranyérmét.

A magyarok közül ugyancsak versenyzett ks nyolcas akik összetettben a kilencedik helyet szerezték meg.

Senki se feldje holnap ugyancsak VB sőt Varga Tamás szkiffje is holnap lesz 10:18kor – sok sikert!

 Javában zajlanak a selejtezők a poznani evezős világbajnokságon. Ahogy az lenni szokott vannak meglepetések, papírforma eredmények, nagy nyilatkozatok és óriás párbajok már most.

Gondoltam, amíg Orbán Gergő barátom a munkahelyén pasziánszozik teljes erőbedobással, és így nem ér rá foglalkozni klubunk szeretett honlapjával, addig én kissé méltatlanul átveszem a szerepét, és megírom, mi folyik ott poznanban. Hátha érdekel valakit…

Elsőként természetesen Alliquander Annáról klubunk egyetlen vb-résztvevőjéről szeretnék írni. Történt ugyanis, hogy a szerdai reményfutamok során Hajdú Zsuzsival kiegészülve a könnyűsúlyú dublók között mérkőztek meg. A tét nem más volt, mint az A/B középfutamba, tehát a legjobb 12-be kerülés, amihez futamukban az első három helyezés valamelyikét kellett megszerezniük.

Anna és Zsuzsi óriási taktikai csatát vívott a mexikói párossal. Az elejétől fogva taktikusan a negyedik pozícióban lapátoltak, párducként osonva a rivális dubló mögött csak a megfelelő pillanatra várva, hogy lecsaphassanak… És ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, Zsuzsiék a finisben felvették a 41-es tribünevező tempót, és hiába menekültek, esélyt sem adtak a dél-amerikaiaknak. Így a magyar dubló megszerezte a továbbjutást jelentő harmadik helyet. Bravó! A továbbiakban pénteken izgulhatunk Annáékért, amikor is a legjobb hatba kerülésért küzdenek majd.

Örömteli eseményként számolhatok be Varga Tomi reményfutambeli szerepléséről is. Tomi a könnyűsúlyú szkiffek között vetélkedik, és a szerdai futamban ő is kvalifikálni tudta magát a középdöntőre. A magyar örökifjú az első ezerig hagyta a többieket érvényesülni, majd ezután megmutatta, hogy is csinálják idehaza ezt a sportot. A táv felénél állva hagyta a mezőnyt, és nagy magabiztossággal evezett be az első helyen a célba. Neki is pénteken drukkolhatunk a döntőbe kerülésért. Hajrá!

A könnyűsúlyú nyolcasunknak sajnos nem sikerült a bravúr, az A-döntőbe kerülés, így a későbbiekben a B-döntőben fognak megmérkőzni a 7-9. helyért.

Lengyel Mónika a győri adaptív szkiffesünk a pályabeosztásért szállt harcba, ahol egyenlőre altatta a mezőnyt, és a hatodik helyen lapátolt be a célba.

Sajnos csekélyszámú magyar induló van jelen poznanban, úgyhogy ezek után csak a külföldi kollégákról tudok megemlékezni pár mondatban.

Számomra, a hazai érdekeltségű számok után, mindig is a legizgalmasabb futamok a normálsúlyú egypárevezősök versengései. Ez az a szám, ahol mindig van miről beszélni, sosem tudhatjuk előre az eredményt, új, ismeretlen tehetségek bukkannak elő a semmiből, és óriási megkövült egyéniségekkel küzdenek meg minden egyes pozícióért.

Érdemes elolvasni a fisa hivatalos honlapján az angol Alan Campbell-el készült interjút, aki testközelből ad egy kis ízelítőt, milyen is a nagy szkiffesek élete.

A selejtezők során máris két „ász” kiszállt a versenyből. A fiatal Mario Vekic (Gergő nagy haverja) és a kevésbé fiatal, de annál inkább öreg Jaanson sem tudta kavalifikálni magát a legjobb tizenkettőbe.

Érdemes figyelni a kubai Rodriguezre, és a másik tengeren túli nagy öreg argentin Suarezt sem lehet leírni, de véleményem szerint idén csakis a Drysdale-Campbell-Mayens-Tufte kvartettből kerülhet ki a győztes, sőt megkockáztatom az első három is.

A reményfutamok legszorosabbika, és a verseny eddigi talán legnagyobb meglepetése a férfi kormányos nélküli négyesek küzdelmeihez kötődik.

 A végső győzelemre is esélyesnek tartott amerikai egység mindössze négy századdal, de kiesett a reményfutamból. Ötszáz méterrel a cél előtt még a második helyen haladtak, de a végére a horvát, és a spanyol együttes is eléjük került, egy olyan szoros befutóban, ahol az első és a negyedik között mindössze nyolc tizedmásodperc döntött.

Egy ilyen nagy versenyen, ahol csak tényleg centiméterek vannak csapatok, versenyzők között, és egy rossz lépés, egy elvétett fél csapás is dönthet kiesés és továbbjutás, élet és halál között, bizony tényleg becsüljük meg azokat, akik megküzdenek azokért a centiméterekért…

 És legyünk büszkék minden egyes részsikerre, hogy vannak klubtársaink, honfitársaink, akik ott vannak már most a legjobbak között…

Drukkoljatok Annáéknak és a többi magyar egységnek, és olvassátok a dnhe-blogot, ha nem akarjátok, hogy kifolyjon a szemetek! 

Szekér L.

Eljött augusztus vége, túl vagyunk már a fixűléses OB-n, a vizitúrák nagy része is lezajlott, szóval itt az ideje, hogy tekintetünket a tv képernyőkre szegezzük, és végig böngésszük az eurosport műsorát a jövő hétre (segítek, csütörtöktől lesz érdemes), hisz a holnap kezdődik a XXXIX. World Rowing Championships – magyarán az evezős világbajnokság Poznanban, Lengyelországban.

Az esemény

Az első evezős VB-t, 1962-ben, Luzernben tartották, ekkor még csak négyévente rendezték a versenyt (wiki), majd 1974-től évente (kivéve 1976-ot, München miatt). 27 versenyszám szerepel a programban, melyből öt az adaptív versenyszámokat adja. Idén 973 versenyző áll rajthoz a vasárnap kezdődő viadalon.

Az olimpia utáni első világbajnokság mindig érdekes, az előző ciklus végen „nyugdíjba” vonulók, és az új kombinációk, vagy teljesen megfiatalított csapatok újraírják a papírformát (például Mahe Drysdale 2005-ben).

A hely

A pálya kiváló, a sportlétesítmények, kiszolgálás, környezet szempontjából, ugyanakkor ellenszélben nehezen evezhető, hullámos környezet. A rendezők eddig letett névjegye mindenesetre profi rendezést ígér a Malta-tavon – 2003. World U23 Regatta, 2004, 2006. Világkupa, 2007. Európa bajnokság; 2008 Világkupa/Olimpiai pótkvalifikáció.

A mieink…

Mi elsősorban a hazaiakra, sőt mindannyiunk számára természetesen módon Dr. Aliquander Annára, klubtársunkra figyelünk és szorítunk neki a női ks kétpárban. Társával, a csepeli Hajdú Zsuzsival a magyar csapat zászlóshajóját alkotják, ők az egyedüli olimpiai számban induló magyar résztvevők, így mezőnyük hatványozottan nehéz. A korábbi világkupákon 14. és 10. helyet szerezték meg, de a mezőny azóta szűkült, hisz mindenki csak egy csapatot indíthat. Az edzők legtöbbje a 10. helyet tartja valószínűnek, illetve titkos remény a kilencedik hely (Bene László szavaiból merítve), de szerintem nyugodtan szurkoljunk a lányoknak a 7-8. hely eléréséért. Luzernben 1,5 másodpercre voltak a 8. helytől. A héten volt is alkalmam látni őket a Kis-Dunán és sokkal erőteljesebb, lendületesebb evezést mutattak, egységesebb stílusban eveztek, mint másfél hónappal korábban – bennük van!

A ks dubló sajnos nem áll rajthoz, Galambos Peti arcüreggyulladása miatt. Így Varga Tamás 2001 után ismét egypárban állhat rajthoz. Akkor az 5. helyig vitte és két másodperccel maradt le a dobogóról. Valódi értékelést esélyeiről nem lehet komoly „szakmai” meggyőződéssel adni, hisz idén nem indult egypárban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ellenfelek számára leírható, sőt talán az egyik legkomolyabb ellenfél, az egyik fekete ló a mezőnyben. Még mindig Hazánk legerősebb könnyűsúlyú versenyzője, világ és európa bajnok, a legtapasztaltabb Aliquander Anna mellett a magyar csapatban a nemzetközi mezőnyben. Ellenfelei semmi esetre sem elhanyagolhatók. Az új-zélandi sokszoros győztes Duncan Grant, Mads Rasmussen, aki dublóban volt sokáig nagy ellenfél, a görög olimpiai érmes Polymeros, az U23as VB ezüstérmes brazil Silva, vagy a tavalyi EB-n normálsúlyban érmes szlovák Babas. Szorítsunk neki az „A” döntőbe kerülésért, és ha az meg van, bármi megtörténhet.

Akiért szorítanunk kell még, a férfi ks nyolcas. A tavalyi kezdés után idén, sokkal, nagyobb lendülettel készült csapat. Beszereztek egy GPS-t, sebességet és időt mértek, az evezős közösség is mögéjük állt, így minőségi hajót is tudtak/nak használni és készültek rendesen, ahogy belefért. A végső csapat csak két hete alakult ki – sajnos Sándor Áronnak nem sikerült bent maradni, ezt szomorúan vesszük tudomásul, pedig így Anna mellett, ő érte is szoríthattunk volna. Mindenesetre a tavaly kilencedik helyet szerző csapat céljai között már teljesen tisztán az „A” döntőbe jutás a cél – bízzunk bennük! 

Végül, de nem utolsó sorban: Serényi Tiborra kell figyelnünk. Pekingben 10. sportolónk idén eddig egy 6. hellyel büszkélkedhet.

Sajnos idén nagyon kis létszámú a magyar csapat, ugyanakkor jövő évre jó kilátást ad az idei U23-as VB szereplés. Az EB-re készülő Juhász-Simon kormányos nélküli kettes, vagy Dumitrás-Kitka-Lörinczy-Veréb ks négyes, jó kiindulási pont egy jövő évi sikeres szerepléshez, persze az utóbbi esetben a sikeres EB szereplés egy mindenképpen fontos első állomás. Novák Mariann ks szkiffes bronzérme révén is erős női versenyekre számíthatunk jövőre. Persze a sors sajnálatos fondorlata, hogy mindösszesen hatan neveztek ks négypárban, ahol ugyancsak volt egy U23 VB-n döntős csapatunk.

A program nagyobbik fele…

…persze nem a magyarokról szól. A FISA hivatalos lapján olvashatunk egy nagyon jó összefoglalót az esélyekről. Most csak szemezgetnék e leírás és a program alapján az olimpiai számok indulói közül.

A programban sorban haladva a női szkiffek közül egyértelműen Mirka Knapkovát emelik ki a szakírók – nem csoda, hisz a cseh klasszis éveken keresztül, mint oly sokan mások a Neykova-Karsten-Rutschov hármas árnyékában versenyzett, most, hogy Neykova dublóban áll rajthoz, illetve Karsten és Rutshov is kiszálltak a mezőnyből úgymond egyenes út (víz) van előtte. Persze semmi sem ilyen könnyű. Legnagyobb ellenfele Emma Twigg, Új-Zéland üdvöskéje és a kínai Zhang, aki talán a legelismertebb, és leghosszabb nemzetközi karrierre tekint vissza a kínai csapatból.

A férfi egypárban ismét valódi küzdelemre – showra készülhetünk. Az összes nagy gladiátor ott lesz az arénában Tufte, Drysdale, Synek, Campbell, Karonen – akiket a nemzetközi sajtóhoz, de itt lesz Mayens, a horvát Vekic is itt indul ezúttal (ezt a videót érdemes megnézni). És a valóban leírhatatlanok az argentin Suarez és AZ ÉSZT Janson – akik már mindent megjártak. 

Női perorban Susan (Zsuzsa) Franciát emelném ki – hisz végül is hazánk szülötte és rendszeres látogatója J - illetve az Új-Zélandiakat. Sokkal érdekesebb számomra férfi peror, ahol valóban új felállásokat láthatunk, hisz az angol Reeds/Hodge-Twiggs kettős tavaly négyesben szerzett olimpiai aranyat Angliának, illetve az új-zélandi Bond/Murray páros idén eddig világverőnek bizonyult, tavaly ugyan nem sikerült világbajnokként olimpiai döntőbe jutniuk négyesben, de idén elég jó úton vannak az arany felé. A cseh öreg, Chalupa (hatszoros olimpikon!) párjával Makovickával mindenképp megnézendő és a szerb Stojictól is számítunk erre-arra. Megjegyzendő hazánk fiai (Juhász/Simon) Münchenben feladták a leckét a szerb zászlóshajónak…

Ha már nemzeteknél, a csapatoknál tartunk. Ausztrália most fog először az idei évben világversenyen megjelenni így az egész csapat egy kérdőjel, ugyanakkor a BBC Sport tudósítása szerint az angol csapat legalább négy éremmel szeretne hazatérni, illetve az új-zélandiak sem számítanak kevesebbre, mint hat. Németország, szinte teljesen új férfi csapattal érkezik, illetve az angol nyolcas is változtatott az összeállításon. A házi gazdákról, pedig minden kitelik, de erről a továbbiakban.

A férfi ks dublóban a favoritok, a tavalyi évben éppen lemaradtak az „A” döntőről, de az új-zélandiak Uru/Taylor és a kanadai Vándor/Sylvester idén nem bízzák a véletlenre, de az olaszok még könnyen beleszólhatnak a dolgukba: a Luini/Miani páros azért mégis csak védjegynek számít. Hiányzik ugyanakkor a mezőnyből a tavalyi olimpiai bajnok angol egység. Viszont az U23-as szkiff bajnok Shadi Naghadeh itt indul – az ifjú iránit a nemzetközi újságok is kikiáltották a következő ks csillagnak így teszünk mi is, hisz pályája, már az elején is kezd purchase-i pontokkal gazdagodni.

Férfi és női dublóban egyaránt tanácstalan vagyok, akárki akármit mond és ismeri a bölcsek kövét – talán az észtek, németek és az új-zélandiak, közt fog eldőlni…inkább megnézem a legszorosabb futamot előzetesnek és hasonló izgalmaka számítok a döntőben is. Nőknél, pedig Neykovát ismerem egyedül és talán mindenki más is.

Bevallhatom őszintén a regatta legjobban várt versenye a férfi négypároké. Miért? Mert a lengyelek győzelme még annyira sem valószínűsíthető, mint tavaly. Egy fiatal horvát csapat keresztülhúzhatja számításaikat. Emellett itt indul a szlovén csapatban Iztok Cop is, van egy fiatal angol csapatunk, akik már összehoztak két ezüstöt idén a VK sorozatban – szóval kitudja.

Női nyolcasok között amerikai román párharc várható, míg a férfiaknál az olimpiai címvédő Kanada egy új felállással érkezik az ugyancsak frissnek mondható német csapattal egyetemben (tavaly az olimpia előtt 5 héttel a nyolcasban kicseréltek 6 tagot és az edzőt is leváltották – úgy tűnik, kezdenek beérni a fiúk, hisz idén megnyerték a VK sorozatot). De a hazaiakra kell a legjobban figyelni – mégiscsak ők vannak otthon.

Jó tévézést, netezést szorítást!

Túl sok minden történt az elmúlt két hétben, ahhoz, hogy akár csak egy témáról is normális bejegyzést tudjak írni, így most kvázi összefoglalom az elmúlt másfél-két, de inkább két és fél hét történéseit.

Országos Bajnokság - Szeged újratöltve

Először is a korábbi OB-val kapcsolatos bejegyzésem nem teljes, tudjátok mért – mert az eredményekről szól, nem a valós élményről, nem a szegedi hőségről, a Maty-ér forró vizéről és nem a versenyről. Persze a végén csak számok, és jegyzőkönyvek maradnak meg, mint bizonyíték, de az emlékeink a legfontosabbak.

Te mire emlékszel az idei OB-ról?

Én emlékszem a szkiffdöntőm előtti bemelegítésre, mikor a hőséget alig elviselve beálltam a rajthoz és utolsóként hagytam el azt. Amint utolértem a mezőnyt, és ahogy versenyeztem, ahogy Galambos Peti „megtréfált” engem és a többieket is.

Emlékszem a rengeteg fagyira, amit ettem és jegeskávéra. Arra, hogy Menya nem tudott jönni, mert eltörte a bordáját három héttel a verseny előtt és arra a tíz percre, amikor a tanuló lány négyes (Mészáros-Gerván-Bene-Polivka-k:Bene) a befutó után az eredményét várta és felsikoltott örömében és könnyek közt evezet a díjkiosztóhoz, mikor megtudta, hogy második lett.

Láttam a férfi ks négypárok befutóját, ahol nem tudtuk megvédeni a bajnoki címet, és ugyanígy négyesben sem, ennek minden előzményét és okát és elmondhatalanul sokkolt a nyolcas második helye, mintha fejbe vertek volna.

A legjobb győzelem, amit Danubiusostól láttam a férfi kielek versenyében történt, ahol Bersényi és Szilassy bevarázsolta a hajót a célba, éppen csak a második előtt, hogy büszkén kiállhassanak a dobogóra.

Sosem fogom elfelejteni Pál Tibi bácsit, amint a dubló rajt előtt „evakuáltatja” a ponton, és mi mindannyian be vagyunk sz**va, hogy hogyan fogjuk végig evezni a pályát, aminek nem látszott a vége a vihartól. Ugyan tisztán tudunk az élen haladni Lacival, de félpercenként látok egy villámot a távolban a szürke ég alatt, és arra gondolok, hogy csak nem fog belénk csapni.

Nyolcas előtt, mikor már összeszedtük szedett-vedett csapatunkat, hogy győzelemért szálljunk vízre és a sztrók elmondja, hogy mit fogunk csinálni, hogyan fogunk evezni és győzni, és mikor nem így sikerül már ismét ott állunk 9en a stégen összeölelkezve és megköszönjük egymásnak, hogy itt lehettünk együtt. Mindannyian szomorúak vagyunk, de tudjuk, hogy mindenki benne volt mindennel és ennyire volt elég. Amit beletettünk, azt vettük ki. Aznap annyira volt elég a szegedi hőségben a lelkesedésünk.

Sajnos a lányok sem nyernek, így nincs torta. Viszont minden idők legjobb csoport fényképezése volt idén, mikor a klub egy emberként skandálta: „Anna, Anna”, hogy a ks győztesünk se maradjon le a képről.

A hazafelé az M5-ösön a naplementét és Ipodból bömbölő zenét immár a sokadik OB-mon.

U23 VB Racice – 2 helyett 3

Az U23-as vb-ről szó sem esett, igaz egyéb forrásokból biztos mindenki tudja mi történt és mi nem történt.

Hogy mi történt? Három Danubiusos vett részt a döntőkben és az egyik edzőt is mi adtuk. Csepi, Ráró a négypárban edzőjükkel Forró Dezsővel nagy akarral mentek ki. Nem volt alaptalan, ami céljuk volt: egy jó verseny és dobogó. Ez talán nem is lett volna nagydolog, hisz idén sokszorosát edzették együtt, és tudtak fejlődni ergon és vízen is, évközi versenyeik bíztatóak voltak, és bár sok minden hátráltatta őket az év során, mégis, a szerencse úgy tűnt, mellékjük áll. Legalább egy kölcsön kapott Empacher négypár formájában. Minden jól is alakult. A középdöntőben harmadik legjobb idővel magabiztosan jutottak tovább, de valami elromlott. A másnapi döntőben már hiányzott valami, a srácok szerint a billegés, edzőjük szerint a pálya és az ellenfelek fizikai fölényén múlott, hogy nem tudtak előrébb végezni a hatodik helynél. De ez talán lényegtelen is, csak egy dolog számít, hogy jövőre ugyanezen versenyen jobban szerepeljen a csapat és maradjon meg, folytassa.

De van még egy szereplője a versenynek, aki mellett nem haladhatunk el szó nélkül. Sándor „Satire” Áron ugyanis a bajai Forrai sajnálatos vakbél műtétje miatt, előlépett az u23-as négyes tartalékává és egy héttel a verseny előtt megkapta a lehetőséget a versenyen való részvételre, ahol az 5. helyet szerezték meg. Míg az előbbi esetben félig üres, itt félig tele volt a pohár, hisz Áronnak ez volt az első komoly nemzetközi versenye, ahol csapatával sikerült egy jó eredményt elérni.

Bp-Baja 165 km föntről, le

Mert volt Bp-Baja is a hétvégén és sokan részt vettek rajta az egyesületből, így két négypár (Rózsa Bálint, Galiba Gerda, Hahn Fanni Ligeti Zsolt, Farkas Gabi és Csányi István és unokaöccse, Horváth Márk, Horváth Menyhért, Garamvölgyi Gál), egy szkiff (Faragó Tomi) és egy dubló (Vanczák Gergő és Orbán Gergely). Mindenkinek gratuláció és öröm ujjongás jár azért mert ezt teljesítette. Egy az enyémnél jobb írás a versennyel kapcsolatban a következő linken Normanka tollából.

Fura volt részt venni ezen a versenyen számomra. Még sosem tettem ilyet és nem tudom (hiszem) hogy még egyszer meg fogom e csinálni. Mikor először felmerült három, négy hónapja a gondolat a fejembe, arra gondoltam, hogy nem tudom mi lesz jövőre, hogy pontosan értsetek, tudom-e hozni azt a szintet, amit idén, vagy tavaly. Aztán egyszer csak megkérdeztem Vanczáktól lenne-e kedve megcsinálni velem. Ahogy közeledett a verseny két-három hete megint leültünk és megbeszéltük, aztán napról napra egyre többet gondoltam rá, többet beszéltünk róla. Beállítottuk a hajót, megnéztük a szinteket, megbeszéltük, hogy a szigetről indulunk, és nem evezünk le előző nap (ennek köszönhetően majdnem el is süllyedtünk a Szabadság híd alatt háromnegyed ötkor).

Háromkor keltem, három óra 5 perckor már telefonált Gergő, hogy biztos felébredtem-e. Taxival mentem a Margitszigetre, a ChaChaChaban még nagyban nyomták a bulit és az Out of Space legendás Prodigy feldolgozására sétálta be tíz liter folyadékkal, némi basicával és keksszel a klubhoz. 4:30-kor rúgtunk, hogy épp időben érjünk a rajthoz, ami idén a Lágymányosi öbölből indult. 1997-ben eveztem utoljára a Dunának ezen a szakaszain, Dunaújváros, Paks, Kalocsa, Szekszárd. Mennyi minden változott, Dunaújvárosnál az új híd, Kulcsnál a szélkerék még sosem láttam őket.

Persze maxos rajttal indultunk és a sebességmérőt kihasználtuk, hogy folyamatosan tartsuk a sebességet, vagy lássuk, hogy változik az. Az idő tökéletes volt, felhős, borongós volt az ég. Északi szél fújt. Mikor két nappal később ugyanitt haladtam autóval annyira fura volt látni a Dunát. Az első 50 kilométer csak úgy repült. Egy szabályunk volt: a hajónak mindig mennie kell, vagyis egyszerre csak egyikünk pihenhet, de ez a pihenő is csak annyi volt, hogy bevettem a számba a banánt, vagy ittam egy korty isostart.

És így haladtunk, nem beszéltünk. Nem volt miről. Eleinte még bejelentettük, ha megálltunk, de ezt a végére már elhagytuk/tam. Evezni, ahogy bírunk, valahogy ilyen volt, a vizet néztem, néha mikor Gergő szólt, hogy itt, vagy ott a következő ellenőrző, vagy főbb áthaladási pont azt megnéztem.

Paksnál volt az első szenvedéssel teli szakasz, amikor a Duna nyugatnak fordult és tíz kilométert ellenszélben eveztünk, nem volt fárasztó csak a sebesség csökkent, fusztrált, zavart.

Kulcs előtt a bozótban ott állt a „csákó hajó” a semmi közepén, ahelyett, hogy a Batthyány-téren vesztegelt volna – ezen picit elgondolkodtam. Szürreális volt, mint az egész, a túra, vagy inkább verseny. Mert mi versenyeztünk, versenyeztünk az idővel: Földvárnál 4 óra 30 perc alatt voltunk ott, Kalocsánál 7 óra körül. Reálisnak tűnt a csúcsdöntés és haladtunk is feléje. A Szabados 84 km eltörpült e mellett a táv mellett, mégis 7 óráig nem éreztem különösebb problémát, egészen Kalocsáig. Kalocsánál már sütött a nap, egy dublóban frissítővel kínáltak, de a kiszélesedő Dunán mi csak toltuk. Aztán történt valami, nem igazi fájdalom, görcs (a vizelési problémán túl) semmi. Egyszerűen lassulni kezdtünk, a tempo maradt, de a szél már nem hajtott annyira és a Duna is lassabb lett és Én is. A Szekszárdi híd előtt 8-9 km már túl sokat vesztettünk, de a hídig nem mondta ki egyikünk se, hogy ez lehet, hogy nem fog menni. De ott valahogy összeesett a csúcsdöntési kísérlet: egyszerűen nem jött ki „matematikailag a dolog” akármit változtattunk. Így új cél kellett: 10 órán belül érjünk be. Az abszolút csúcs egyébként 9 óra 26 volt, amit egy német kormányos négypár tart. 

És folytattuk. Ahogy közeledtünk Bajához kilométerről kilométerre gyorsultunk és az utolsó 8-9 kilométerben ismét elértük az eredeti utazósebességünk és teljes sebességgel berobogtunk a célba. Sikerült a 10 óra, sőt 43 perccel megdöntöttük a dubló csúcsot 9 óra 43 perces időnkkel.

Áthaladni a célon, számomra, aki 15 év evezés után először teljesítette ezt a „misztikus” távot olyan volt, mintha az egész evezős karrieremet egy dudaszóba sűrítve kaptam volna meg, egy injekcióban, egy pillanatban.

Nagyon jó volt beérkezni kikötés után kezet fogni Gergővel, lefeküdni. És mikor Gergő apja megkérdezte tőlem mi a jó ebben, csak ennyit feleltem:

-          Nem tudom.

Képek itt::

Illetve ha valaki tud linket jelezze nekem, ugyan úgy az OB fotókra is szükség lenne…

A 2009-es magyar bajnokságnak vége lett. A második és harmadik nap eseményeit szeretném röviden összefoglalni a következő néhány sorban – leginkább az eredményekről szól most ez, hisz elmaradtunk vele, az elmény beszémoló, pedig a hétvégén felkerül.

Ha bárkinek van bármilyen fotója a bajnokságról, az kérem hozza le a klubba.

Szombaton a fiú serdülő szkiffekkel kezdtünk, amiben Horváth Kristóf, Kovács Zsolt és Bánhalmi Bence indult. Mindannyian tovább jutottak az előfutamból, de négypár specialistáink közül a legerősebb is sajnos csak a kisdöntőig jutott (Bánhalmi) ott a 12. helyet szerezte meg összesítésben.

A női tanuló négypárok között az előző napi négyesben jól bevált felállás (Mészáros-Gerván-Bene-Polivka-k:Bene) nem sikerült sajnos továbbjutnia az előfutamból.

A lány és a fiú serdülő peroroknak is sikerült a döntőbe jutni, ahol Illényi Bori és Fodor Alexa 6. helyet, míg Jurászik Viktor és Krizsán Gergő az 5. helyet szerezték meg.

Simon Peti és Krausz Domokos az ördögi waxolást követően feladták a leckét az ellenfeleknek és sikerrel zárták a fiú ifi ks dublók versenyét – edzőjük Buday A. ismét örülhetett, az egyesületnek pedig megszerezték a 2. aranyérmet.

Ali Anna második nap megrázta magát és az első nap fáradalmait maga mögött hagyva, kihasználva a forduló ellen-oldal-toló szeles pályát magamögé utasította Novák Mariannt és Hajdú Zsuzsit is, akivel egy héttel korábban 10. helyet szerezte meg a luzern-i világkupán. Hogy aztán a csöpögő esőben a speaker, mint Galambos Péter mutassa be az érem és kupaátadáson. Ha legalább a papírok közül felnézett volna a speaker…

A női ifi négyesek között Kelecsényi Dóra, Korom Kata, Bedey Bogi és Veres-Szenkirályi Andrea sajnos csak a negyedik helyet tudta megszerezni.

Vidacs Bori és Hajdú Tamara a női ifi dublóban 6. lett

Miniseink sajnos nem szerepeltek jól, de teljesítményük mindenképp díjazandó, hiszen nem akármilyen szélben kellett teljesíteniük a versenyt (Polivka Bálint és Szakács Gergő). Sajnos Simon Ivánt, aki ugyan megnyerte futamát, kizárták, ezt nem szeretném kommentálni, mert mindenkinek eltérő véleménye van a dologról…

Cs. Kovács és Varga Marci ifi dublóban 5., míg a Szilassy Péter - Bersényi Ágoston - Rónaszéki József - Horváth Balázs – k: Elődi Márton 4. helyet szerezte meg az ifi kormányos négyesek közt.

A veterán hölgyek közt kicsit bajban vagyok mert nem igazán tudok eligazodni a jegyzőkönyven, de papír szerint a DNHE A csapata (Farkas Gabriella - Galiba Gerda Petrovszki Ágnes dr. Hahn Fanni) 5.  a DNHE B (Varga Mária -Jenei Zsuzsa - Molnár Gabriella - Domokos Anna dr.) pedig 7. helyezett lett – elismerés!

A veteránok közt indult Petrovszki Ágnes és Rózsa Bálint, ahol a 6 helyet szerezték meg.

Csontos Csenge és Sai Hanna a női dublók közt a 4. helyet szerezte meg, míg Szekér Laci és Orbán G. a férfi dublók közt felállhatott a dobogó legfelső fokára.

A ks8+ mezőnyben, amit 3 éve a DNHE versenyzői hoztak el, valami nem jól sikerült a srácoknak és a Szeged mögött, a 2. helyet tudták csak megszerezni (Mátyásfalvi János, Hörcher Dániel, Kozsák János, Szentkereszty Márton, Nagy-Pál Antal, Neisz Gábor, Vanczák Gergely, Sándor Áron, K: Korom Balázs).

A harmadik napon ugyancsak szegényesen szerepeltünk az aranyak tekintetében, de azért itt is volt néhány versenyszám, ahol kiemelkedőt teljesítettek a fiatok.

Polivka Dóri a lány tanuló szkiffesek versenyében futamgyőztesként zárt a 3. előfutamban, Bene Zsófi pedig ugyancsak bejutott a középfutamba. Kettejük közül Dórinak sikerült a döntőbe jutnia, amit sajnálatos sérülés miatt sajnos csak 6 helyen zárt, de teljesítménye a sérülést figyelembe véve kiemelkedő.

Dános Peti és Sehr Miklós a fiú tanulók között, kettejük közül, Peti a középdöntőig jutott.

A nap legjobb versenyét (pontosabban menekülését) Bersényi Ágoston és Szilassy Péter mutatták be a férfi kielboatok versenyében ahol az utolsó méterekig kérdéses volt, vajon meg tudják e tartani vezető pozíciójukat, ami sikerült is nekik (k: Korom Balázs). A vegyes kielek között Pakó Kata és Körös Tamás, k: Bene Dóra az ötödik helyet hozta össze, gratulálunk hisz OB újonc csapatról van szó.

A férfi Ifi négypárban (Krausz-Horváth-Cs-Varga) az 5. helyet szerezte meg. A fiúk a verseny nagy része alatt 4. helyen haladtak alig pár méternyire a 3. helyezett Mohácstól, de a verseny végén visszaestek.

A fiú serdülő kormányos négyesek mezőnyében (Krizsan Gergő, Juraszik Viktor, Tiszai Balazs, Horvath Kristof, K: Polivka Balint) felállhattak a dobogó legalsó fokára – bronzérmet szereztek.

A Kozsák – Szentkereszty ks2x-nek sajnos nem sikerült a bravúr és nem jutottak be a délutáni döntőbe.

Az adaptív evezősök között Reisinger Péternek sikerült megvernie Serényi Tibort, ami nagydolog, tekintetbe véve, hogy utóbbi mégis csak a sport haza koronázatlan királya.

A női ifi négypárban Korom Kata, Kelecsényi Dóra, Vidacs Borbála, Hajdu Tamara az 5 helyen végzett, majd nem sokkal később kiegészülve Bedey Bogival, Németh Lucával, Fodor Alexaval és Veres-Szentkirályi Andreával (k.: Illényi Bori) a női nyolcasok között a 4. helyen értek célba.

A férfiak között is hasonlóan teljesített az ifi 8+, ők is 4. helyet szerezték meg. (Bánhalmi Bence, Simon Péter, Szilassy Péter, Bersényi Ágoston, Kovács Zsolt, Horváth Balázs, Cs. Kovács Zoltán, Krausz Domonkos, K: Rónaszéki József).

Női és férfi négypárjaink is jól eveztek: Bedey Magdolna, Alliquander Anna dr., Sai-Halász Hanna, László Veronika 3 tizeddel maradtak le a Vác mögött és így a harmadik helyet szerezték meg. Míg a férfi négypár győzött a klub csapatok között.

A mix veterán négypárban Farkas Gabriella, Galiba Gerda, Petrovszki Ágnes dr., Rózsa Bálint az 5 helyen zárt.

A ni nyolcasok között idén a Csepel győzött, de lányaink fogadkozása szerint jövőre sokkal keményebben fognak edzeni, hogy visszaszerezzék a vándor díjat és tortázhassunk egy jót.

Sajnos a férfi nyolcasnak nem sikerült megismételni az egy évvel krorábbi bravúrt és nem állhatott fel a dobogóra, a csapat előzetes várakozása ellenére.

Mindezek végeztével egy hajópakolást és zuhanyozást követően idén is elkészült a csoportkép, ami talán a legjobb volt az elmúlt években.

Szegeden a nyár változatlan. A hőség, a Dómtér, az ingyen mozi, a Széchényi tér, a fagyik, a jegeskávé, a vasútállomás, és a vasúti megálló Röszke felé, és mellette a Maty-éri evezőspálya. Nem hiszem, hogy lenne olyan a bejegyzés olvasói között, aki nem ismeri ezeket, vagy, ha igen gyorsan pótolja be, még van két napja erre, mert ezen a hétvégén tartják az Országos bajnokságot.

Idén nem készítettem előzetes beszámolókat, se helyzetjelentést, sőt még felhívást sem. Mea culpa, de most pótolom a parti büfé légkondicionált körülményei között, mert a szél ugyan feltámadt, de még mindig hőség van odakint.

Éjszakát sem bírtuk, elviselhetetlen hőség áradt a kollégium falaiból, de valahogy mégis csak elaludtam. Tegnap volt a bajnokság első napja és örömmel írhatom le, az első nap már tudtunk bajnokot avatni. A női felnőtt kormányos nélküli négypárok mezőnyében sikerült nyernie a Csontos Csenge, László Vercsi, Bedei Magdi és Alliquander Anna összeállításnak.

Az elmúlt évekkel ellentétben sajnos nem sikerült elhozni a férfi ks négypárt, illetve a négyest, nem sikerült a bravúr. Vanczák Gergőnek, Szentkereszty Marcinak és Sándor Áronnak, akik duplázták a versenyt és indultak mindkét ks egységben (négypár és négyes), a scull számban Kozsák Johnyval, az oarban Nagy-pál Antival. Sajnos a dupla mérlegelés, és a négyes túl sokat vett ki a csapatból, ami a négypár alatt jött ki igazán, ahol a Baja az utolsó, a végső hajrában meg tudott lépni a mieinktől. Papírforma szerint a futamot válogatott u23-as ks négypár hozta, amelyben két versenyzőnk Rácz Robi és Csepregi Gábor is indult (sőt ennek a csapatnak is Forró Dezső az edzője). A srácok újonnan szerzett Empacher (!) hajójukban indultak, amit világbajnokság idejére kaptak kölcsön a gyártótól.

A felnőtt szkiffek mezőnyében Szekér Laci és személyem is részt vett. A verseny végén Laci 4. én 2. helyet szereztük meg. A futam győztese a váci Galambos Peti lett, harmadik dubló társa Varga Tamás. Többen is kérdezték, hogy éreztük, milyen volt a verseny? Most csak külső szemlélők véleményét írnám le: jó verseny volt. Mindenki, aki itt volt tudja, mit csinált jól, illetve mit csinált rosszul.

Üde öröm volt a tegnapi nap során a férfi serdülő négypárunk és tanuló női kormányos négyes szereplése. A fiúk kemény versenyben meg tudták szerezni a második helyet a favorit Mohács mögött, a helyezés egészen a célig nem dőlt el, a táv nagy részén a második, harmadik, negyedik fej-fej mellett haladt, amiből a mieink kerültek ki a legjobban edzőjük Buday Anna örömére (a csapat tagjai: Kovács Zsolt, Jurászik Viktor, Bánhalmi Bence, Horváth Kristóf, k: Polivka Bálint). A lányok (Mészáros Eszter, Bene Zsófi, Gerván anna, Polivka Dóri, k: Bene Dóri) hasonlóan szerepeltek, de annyira szoros versenyben, hogy speaker (a Mi Hörcher Danink) nem tudta a toronyból se megmondani, hogy célvonalon ők vagy a szolnokiak haladtak át először. Csaknem tíz-tizenöt percig tartott, míg meglett az eredmény és mieink felkiálthattak örömükben, másodikok lettek (a verseny a Csepel nyerte, „sajnos” tisztán).

A női és férfi perorok mezőnyében Kelecsényi Dóra és Korom Kata 5., míg Bersényi Ágoston, és Szilassy Péter 4. helyet szerezték meg, reméljük a mai, és holnapi versenynapon tudnak szépíteni eredményeiken a többi számban.

A női felnőtt szkiffek között Sai-Halász Hannának sajnos nem sikerült döntőbe jutnia, de nagy versenyben küzdött a bejutásért, de végül egy légszekrénnyel lemaradt. Ugyancsak itt Ali Anna is rajthoz állt és Szabó Kati és (válogatott ks párja) Hajdú Zsuzsi mögött 3. helyet szerezte meg.

A serdülő nyolcas (Tiszai Balázs, Mohai András, Danics Donát, Rónaszéki József, Kovács Zsolt, Jurászik Viktor, Bánhalmi Bence, Horváth Kristóf, k: Polivka Bálint) a 4. helyen zárta versenyt, elmondásuk szerint nem sikerült jól.

Varga Marcinak nem sikerült döntőbe kerülni, de a kisdöntőben 4. helyet szerezte meg. Cs. Kovács Zolinak viszont bravúrosan sikerült bejutnia nagymezőnyben a döntőbe, ahol az 5. helyet szerezte meg. Krausz Domonkos és Simon Péter a ks szkiffek között szállt vízre. Simon Peti a középfutamból csak hajszál híján nem jutott döntőbe, de ez nagyon sokat kivett a pehelysúlyú versenyzőből és kisdöntőben már csak 11.-ként ért célba. Krausznak sikerült a nagydöntőbe kerülnie, ahol a felállhatott a dobogó 3. fokára.

Kb Ennyi történt tegnap és még sok minden más, amiről majd máskor essék szó, mert ki raknak a büféből az étkező versenybírák és pályamatrózok…

Az árvíz kezd lecengeni, már egy hete tudunk is evezni, sőt az autók már járhatnakis a rakparton. Következzen Rózsa Bálint beszámolója a az elmúlt hét viszontagságos felkészülési intermezzojáról.

OB veterán fellépésre készülő 4 fő elszánt hobbi/veterán evezősnek volt randevúja ma reggel a Margitszigeten, hogy kicsit izmosítsa a felkészülés 1. hetét. Az első tapasztalatok már megvoltak, a hibákból való tanulási folyamat elindult, a gyakorlatba való átültetés váratott magára.
Az akadályok már itt kezdődtek. Tudtuk, hogy az Atlanta Budapest bajnokságon van (érdekes: hátha van egy Budapest is Atlanta bajnokságon... de ez már egy másik történet), így lelkileg már kiki hangolhatta magát Cica nénire. Nem rossz kis hajó, Ági egészen beleszeretett, de én nagyjából comb alatt tudok áthúzni, illetve a noncoxként használt cox hajó a megáradt, uszadékos Dunán körülbelül olyan mint az a gyógyszer amin két korty után fedezem fel a "külsőleg" feliratot.
Gabival találkoztam elsőnek, akit a híd közepén épp kidobtak egy autóból. Az edzést azt hiszem ő kezdte először egy Margíthíd-Dnhe bemelegítő futással. Míg én komótosan gurultam mellette kerékpáron, vidáman újságolta, hogy ő tulajdonképp már félig át van öltözve, így ne izguljak a késés miatt. Nem izgultam, de örültem, hogy át van öltözve. Az fontos. Mindig csodálom Gabit, ahogy még a legzordabb reggelen is mosolyogva és energiával telten újságolja, hogy ő tulajdonképpen még 4-ig tanult aztán még ezt-azt intézett és ugyan nem volt könnyű felkelni, de végülis 1 vagy 2 óra alatt úgy igazán be sem alszik az ember, úgyhogy nem is baj...
Ági hátával a sportuszoda mellett találkoztunk.  Lassan, de határozottan haladt és mire beértük épp Gerdi elejével találkozott a Klub kapujában. Gerdi kicsit kétségbeesett mosollyal üdvözölt és a víz felé mutatott, ami tegnap óta bő fél métert emelkedett és valóban riasztóan hömpölygött a száraz part és a nem kevéssel arrébb felfedezhető, hidat jelző korlát között. Húha! Na mindegy. Csak szépen sorjában, majd átöltözés után megküzdünk a témával. Tulajdonképp így is történt. Elsőre az úszóházra úszáson túl, kivitelezhetőnek ítélt megoldás nem nagyon kínálkozott, de aztán jöttek az ötletek. Tulajdonképp a Duna elterelésén kívül minden lehetőséget megvizsgáltunk, majd szép sorjában ezért vagy azért elvetettünk. A nagyházra való kijutás félórával később sem tűnt könnyedén megvalósíthatónak. Futás, ergo, kondi merült fel, mint cseppet sem vonzó opciók. Majd egy nagy elhatározással Ágival belevetettük magunkat a suhanó habok közé és megcéloztuk a kisházat, ami még mindig egyszerűbbnek tűnt. Épp el tudtunk jutni a hídra úgy, hogy a nadrág stb még épp nem lett vizes. Tudjuk, hogy Gabi és Gerdi sem alacsony, de lássuk be, hogy nekik azért ez nem sikerült volna viszonylagosan szárazon. A deszkáktól megfosztott híd vázán már rutinosan szaladtunk végig, mert hajtott a remény, hogy ebből a napból még evezős nap is lehet. És így lett. A kisvártatva megvalósított koncepció a következő volt: Ági és Bálint a kisházon kielboatba száll, kievez a parthoz, ott felveszi Gabit és Gerdit, majd a tántoríthatatlan négyes átevez a nagyházra, ahol kirakja a kielboatot, és átszáll a Cicanénibe. Vissza ugyanez. Megcsináltuk. Természetesen a rendnek megfelelően a túranaplóba is bejegyeztük: Hajó-Maros, Útvonal-Nagyház, Időtartam-2 óra.
Végülis nagyon jólesőt eveztünk. Érdekes volt a sziget mellett úgy evezni, hogy a padok még épp nem álltak vízben.  Hivogattak: Szállj ki, üllj le pihenni. Eszembe jutottak azok a padok, amiket a Leányfalu túrán láttunk. Azoknak teljesen átlagos vízállás mellett is alig látszott ki a támlájuk a vízből. De ez csak apró kitérő. A lényeg: Úgy látszik nem ismerünk akadályt ha evezésről van szó. :) Pedig vannak. Visszafelé eveztünkben például jött az eső. Repesztettünk lefelé és érdemes is volt, mert már tető alatt tudtuk kivárni, amig elment a zuhé. Úgy esett, hogy 10-15 perc alatt majdnem félig töltötte a stégen álló kielboatot. A lényeg, hogy ez is tartalmas evezős nap volt.
Bálint
 

Ugyan a hétvégén lezajlott a Budapest Bajnokság, ahol ugyanúgy, mint a Vidék Bajnokságon szakadt az eső és sárban dagonyázhatott a Csepel telep hátsó sorában álldogáló versenyző, a legnagyobb hír mégis a június 25.-éhez kötődik. Ugyanis ezen a napon kötötte össze Alliquander Anna és Lörincz Attila az életét az állam előtt (összeházasodtak, ha bonyolultan fogalmaztam), a templomi esküvőre az OB után kerül sor.

Gratulálunk!!! És sok boldogságot!!!

Bledben versenyezni jó. Hogy miért? Mert a közhiedelemmel ellentétben nem elérhetetlen.  Egy jó, közepes színvonalú nemzetközi verseny, ahol mindenki egy lépéssel közelebb kerülhet ahhoz, hogy felmérje hol tart a technikai/fizikai felkészülésben, ha esetleg a hazai pálya már túl kicsinek bizonyul. A nem elérhetetlen értendő az anyagi és a távolsági feltételekre is, bárki nevezhet, abszolút nyílt a verseny.

Idén különösen jól sikerült a szervezőknek a verseny összehozása, ahol a serdülő, ifi és felnőtt korosztályok számaiban lehetett versenyezni. A csapatok Szlovéniából, Horvátországból, Ausztriából, Németországból, Svájcból, Bulgáriából és persze Magyarországról érkeztek.

A Danubiusból idén csak ketten, Szekér Lacival voltunk – a többi válogatott illetve klub szinten edző versenytársunk ezúttal jobbnak találta az otthoni készülés folytatását. Legtöbben az OB-ra, de Allquander Anna Münchenre, míg Csepregi Gábor és Rácz Róbert a Racice-i U23-as VB-re készülnek. Ezt fontos kiemelni, hiszen Annának ez az egyik fő próbája a Poznani VB-n való induláshoz, és az OB-ig is már csak 4 hét van vissza.

Idén is a hegyen aludtunk a szokásos házban, ahonnan faja kilátás nyílt a völgyre, hegyekre.

A pályán az utolsó napot leszámítva végig oldal, és toló szél volt, ami sokszor zavaró volt versenyzés szempontjából. A versenyt pontos indítások, és viszonylag jól eltalált motoros vezetési stílus jellemezte. A döntőkön végig volt részidőmérés, ami nagyon jó, azért, hogy láthassuk, hol kell megerősödni a pályán – legalábbis Mi erre használtuk.

A pálya és a hely szépségeiről nem hiszem, hogy kellene írnom, hiszen minden valamire való evezős tudja, hogy talán a világ egyik legszebb evezős pályájáról van szó – minden giccsességet félre téve. Egy kis „Tudta-e” Sarlós Kati 1989-ben itt szerezte női egypárban bronzérmét a felnőtt VB-n. 2011-ben itt fogják rendezni a felnőtt VB-t.

A „magyar válogatott” mellett főként Baja versenyzői képviseltették magukat, de voltak Velencéről és a Külkerből is – csak így egyszerűen név nélkül.

A két négyest, a könnyűsúlyú válogatottat (Szellő, Kitka, Dumitrás, Veréb) és az ifiket emelném ki, akiket, azt hiszem érthető okok miatt, itt most nem sorolnék fel név szerint. Szellőéknek sikerült mindkét nap a döntőbe kerülniük, ahol 5. helyet szereztek – a normál súlyúak mezőnyében. Egy olyan mezőnyben, ahol ott volt a szlovén olimpikon négyes (két tagot cseréltek), egy horvát válogatott csapat, illetve néhány nem apró termetű déli és német sporttárs. Első nap 6:07-et, illetve második nap 6:11-et eveztek. Ami kétségkívül jó kiindulást jelent a szeptemberi EB szempontjából. Ugyanebben a számban a Baja-Külker versenyegyesülés mindkét nap a B döntőben szerepelt.

Az ifik, akik Szolnok és Győr city csapataiból állt fel első nap győzelmet aratott, míg második nap dobogóra állt.

Szekérrel dublóban  mindkét nap döntőbe kerültünk, ahol mindkét alkalommal az 5. helyet szereztük meg. De nagyon nagy különbségek voltak ezek között az 5. helyek között. Első nap a Spik testvérek farvizén evezett az egész mezőny, vagyis tőlük 6 másodperccel lemaradt és a versenyzők között ízig vérig igazi verseny alakult ki a 2.és 5. hely között. Itt a dobogóról 9 tizeddel, míg a 4. helyről 3. századdal maradtunk le. Azonban második nap egy merőben más mezőnyben, ahol 1000 méternél még 3,5 másodpercre voltunk az elsőtől, a második ezren sikerült bezsebelnünk 8 másodpercet. Hiányzott a csízió. Kicsit sok volt a hétvége.

A versenyt végig show elemekkel próbálták feldobni a szervezők, volt tánc és kard bemutató, az érmeket rangos vendégek adták át (minisztertől, városi funkcionárúsig – tavaly Lacival Szlovénia miniszterelnökétől kaptuk az érmet J)

Az öreg Cop még mindig tolja, ez alkalommal, az ifjakkal négypárban, akiknek szintén sikerült egy olimpiai helyet beszerezniük tavaly. Az öreg Keibrich is átugrott. A horvátok és a németek is hoztak nyolcast, sőt az osztrákok is. A horvátok Sinkovics testvér párosával fémjelzett négypárja ugyan első nap 200 méterrel a cél előtt beszedett egy rákot, ahonnan épphogy megmenték a második helyet a stabil elsőből, de másnap már meg mutatták mindkét szlovén csapatnak, hogy lehet nem érdemes szétszedni a Cop-Spik párost, (mindketten indultak csak  külön csapatban)

A napvégén még volt időnk úszni is egyet mielőtt beültünk volna a Katyina Trans buszába, hogy 3 örök csajozós vígjátékot megnézzünk a hazafelé tartó úton.

Érdekes intermezzoja, volt az utazásnak egy beszélgetés, ahol ismét az OB és az U23-as VB kapcsolatát boncolgattuk. Akik ismernek, tudják, hogy általában más véleményem van, mint a legtöbb embernek, akik szerint a jelenlegi a legoptimálisabb megoldás. Bár kétségtelen, ha az OB augusztusban lenne, nem lenne probléma ezzel sem, azt csak a klubok bombáznák meg (vagyis az augusztusi OB-t, hisz a legtöbb edző nyaralni akar ilyenkor).

Hogy mindenki tisztán lássa, elvből ellenzem, hogy az U23-as VB-n induló csapatok válogatottként induljanak a magyar bajnokságon, a szabálykönyv szerintem ennek ellent mond. A másik oldal szerint viszont ez így jó, vagyis még a legjobb megoldás, mert ugyan nem magyar bajnokok, de azt beírhatják az egyetemre felvételizésnél és a második is, kap egy aranyérmet és ő is magyar bajnok lesz így sőt a VB-n indulóval nem hozatnak az edzők öt-hat pályát, mint korábban arra példa volt.

Számomra ez a dolog fekete-fehér, vagyis eggyel több csapat áll a dobogón, mint kellene. Ha valaki magyar bajnok akar lenni, akkor legyen az a klubjával, ne egy klasszisokkal erősebb csapattal. Tudni kellene rangsorolni szövetségi és klub szinten, a versenyzőket pedig ennek megfelelően készíteni a versenyre. Ha egy klubnak van olyan versenyzője, aki érdemes egy vb szereplésre az igenis rendelje alá magát annak. Lehet, hogy így maga az OB színvonala alacsonyabb, hisz a legjobbak nagy része elmarad a felnőtt számokban, mégis ezzel lehetőséget kapna az amúgy második vonal, extra motivációt, elérhető távolságba kerülnek eredmények.

Persze van még egy alternatíva: lehessen verseny egyesülni a magyar bajnokságon, amire több más ország bajnokságán van élő példa.

Ugyan ez csak magán vélemény, amit lehet, van, aki oszt még, de sokan sokféle képen látjuk a dolgokat. Egy a lényeg: legyen fejlődés, bár nem tudom, hogy a szabályok ilyen terű ferdítése mikor jelent előrelépést?

Minden estre Bledben jó volt idén is versenyezni

A velencei versenyről két dolog szokott eszembe jutni:

1. 2004. mikor iszonyat durván, csak ketten voltunk a pályán Szekér „húszasával tolódzkodom szériában” Lászlóval és óriás pótválogatót húztunk, hogy együtt menjünk Bledbe dublóban az ORV után

2. Vihar van.

Az idei alkalommal vihar volt, bár, ez így nem pontos és nem húztam pótválogatót. Az első nap erős oldalszél volt, de a rajt és a cél előtti 100 métert leszámítva evezhető volt a pálya pontosabban ezen a két szakoszon evezhetetlen volt az amúgy normális pálya. A második napon délután esett az eső, kisebb nagyobb szünetekkel, de végül is mindvégig.

Kicsi klubunk, mint olyan sokan, már péntek este megérkezett a sportpályára, ahol még bőszen folytak a kajakos edzések, és megtörtént a lepakolás, hogy másnapra vissza tudjon jönni Péter a hajószállítóval és a következő rakománnyal. Hisz a kvalifikációs versenyen, majd mindenki részt vett a legkisebbektől a legnagyobbakig. És nagyon sok szép eredményt értünk el, vagy felmértük, hogy hol tartunk.

A kései óra miatt nem is emelnék ki sok mindenkit, csak azokat, amik eszembe jutnak hirtelen (Ági már kijegyzetelte a jegyzőkönyv hibáit szóval bővebb infóért hozzá lehet fordulni J).

Első nap: ks peror (Szabados-Sándor) 3.; ks négyes (Szabados, Szentkereszty, Szatír, Nagy-Pál) 3.; egyetemi egypár (Szekér) 2. hely; felnőtt egypár (Orbán) 1. hely; felnőtt ks egypár (Kozsák) 3. hely. női felnőtt ks egypár (Vercsi) 6. hely; tanuló Lány dubló (Polivka, Gerván) 2. hely; ns egypár (Fodor) 6. hely

Második nap: női felnőptt kétpár (Ali Anna – Hajdú Zsizsi) 1. hely, felnőtt kétpár (Szekér-Orbán) 2. hely.; FI ks egypár (Krausz) 6. hely, FS dubló (Bánhalmi-Kovács) 4. hely; Fs coxnégy (Jurászik, Krizsán, Horváth; Tiszai; k: Polivka); Női ifi négyes (Veres-Szentkerszti;Vidacs; Németh; Bedey) 2. hely; női ifi négypár (Kiss, Korom, Hajdú, Kelecsényi) 3. hely; női négypár (Sai-Halász; Dr. Aliquander, László – azt hittem női verseny J, Bedey)

A ks válogatott a nap utolsó verseny számában jó versenyben, megverte a normálsúlyúakat, de semmi pánik lesz még alkalom, ahol összemérhetjük amit össze kell mérni.

Gratulálunk, van kinek, szerencsére.

Persze semmi sem lehet mindig teljesen kerek, hisz itt élünk és bár elvből ellenzem a negatív hozzáállást, most mégis kritikát kell megfogalmaznom. A magyar evezés ugyan megért már szebb napokat is, sőt már a második aranykor is letűnőben van egyesek szerint és nincs pénz és A pénz és rossz itt élni és evezni és………….A lényeg, a klubok, a családok, a versenyzők nem kevés pénzt és energiát áldoznak arra, hogy ezt a sportot űzzék. Versenyekre járjanak, aminek költségeit a nagy átlag fedezi is, mégis mikor eljövünk Magyarország második számú pályájára mért nincs ponton???? Legalább ennyivel ne tegyük magunkat nevetségessé saját magunkkal szemben. Hiszen ennyi erővel akár a bójasort sem kell kifeszíteni (igaz, az nem is nagyon látszik ezen a pályán, leszámítva a cél előtti 300 métert, ami nagyon jó).

De sajnos még tudom fokozni, a siránkozást. A bíró mért indít két futamot olyan közel egymáshoz időben, hogy az előző futam motorosának hullámán kelljen végig menni a következő futamnak, vagy a felnőtt négyesnek utolérni a serdülő lány szkiff futamot? Illetve mért a pályán kell felmenni a motorcsónaknak a rajthoz, ráadásul úgy, hogy annak vezetője csak a mezőny mellett lassítson le, vagyis a középső pályákon már megkapják a versenyzők a hullámot. Nem is beszélve a betonról, visszaverődő hullámról…Ez azért egy kicsit nevetséges, ha bele gondolunk, abba, hogy néhány hónapja a MESZ közgyűlésen e verseny költségeinek előteremtése nagy gondot jelentett. Ebből a szempontból, mármint a verseny vizi lebonyolítása szempontból, akár kidobott pénznek is nevezhetjük, a nem könnyen elő teremtett összeget.

De azért személy szerint jól éreztem magam, és remélem mindenki más is, aki lent volt Velencén 2009-ben

El kell ismernem az elmúlt időszakban, elhanyagoltam az oldalt, illetve elsősorban a blogos tartalmakat azon belül is. Persze sok minden közre játszott, a munka, az edzés a szűk idő, versenyek stb. A jelen bejegyzést elsősorban ismeretterjesztő/motiváló célzattal írtam. Nagyrészt ismeritek az itt felsorolt videókat, de ha esetleg mégsem, akkor remélem tetszeni fognak.

Persze mindegyik mellett ott lesz egy kis szubjektív indoklás is. Éljen a youtube (Forgassátok le a majmok bólygóját ti is otthon)

3. Rowing fail

https://www.youtube.com/watch?v=qtXKr_8wFY0

Stop rowing!! Stop rowing!!...STOP…Stop Rowing!!! És a kameraman kontrája a legjobb: „Oh, my God”  - ennyi elég is lenne indoklásnak, de:

Egyszerűen nem tudom elképzelni, mire gondolt a kislány, mikor megpróbálta bevenni a kanyart. Pontosabban, mikor azon az íven akarta bevenni a kanyart. Tulajdonképpen látni, döntési helyzetben volt, balra, vagy jobbra menjen, de mire eldöntötte a hatos már úszott…no komment.

Mindenesetre dicséretes, hogy a bíró erőteljes felszólítása ellenére senki sem adta fel a versenyt.

A videó végén további „fail” (bukás) videókat nézhetünk meg különböző sportágakból.

4. The star

https://www.youtube.com/watch?v=V3qn4RYjwVQ

Azért választottam ezt a videót, mert, ahogy a narrátor is mondja az evezős számok királyáról, a nyolcasról szól. A kanadai nyolcas felkészülése áll a középpontban, a „The Star” c. műsornak készítettet 3 perces összképi interjúban. Hogy mért a negyedik? Mert a nyolcas minden tagja megszólal és elmondja, mért és hogyan kell edzeni, mi dolga. Az edző, a versenyző, a kormányos. A kulcsmondatot Kyle Hamilton mondja:

„Tudja, amióta ezekkel a srácokkal edzek…minden nap az elmúlt 7 évben, tudom, hogy mikor eljön a pillanat, érti? Mikor eljön a pillanat, mindegyik meg fogja ölni magát azért, hogy mi érjünk át a célon először, érti?”

3.Pinsent vs Cracknell

https://www.youtube.com/watch?v=JbuESIPFfz4

Az angol evezés talán két legerősebb valaha sportoló alakja csap össze ebben a videóban. Ezúttal ergométeren. Gondolom senkinek sem kell bemutatnom Matthew Pinsent-tet és James Cracknellt? Előbbi négy utóbbi két olimpián nyert aranyérmet, közben számtalan vb-t.

Mindegyik vágósúlyú versenyző, igazi óriás, Pinsent verseny súlya a 103 kg körül mozgott, mikor odafigyelt, vagy oda kellett magára figyelnie, Cracknellt pedig csak úgy jellemezte edzőjük a világ legerősebb egyese.

Az utolsó 300 méter görcsös félelme Cracknell arcán – csak nem fog utolérni…és Pinsent agresszív akarata – olyan nincs, hogy ne érjem utol – az utolsó méterre sikerül is.

Tanulság: Mindig számít az utolsó méter.

2. Kolbe és Karpinen

https://www.youtube.com/watch?v=GoJI2uVELC0

Jelen videó helyett belinkelhettem volna az 1980-as, kísértetiesen hasonló Kolbe-Karpinen csatát, de a színes kép és az olasz kommentátor üvöltése talán csak jobban fokozza az élményt.

A Montreali olimpián 200 méterrel cél előtt még Kolbe vezetett, nem magabiztosan, de majd ¾ hajótesttel. És akkor jött Karpimem, a finn hegyomlás, aki 10 csapással maga mögé utasította német vetélytársát. Kettejük történetére szokták mondani, nem is tudom mit szoktak mondani az ilyenre: Kolbe öt világbajnoki címet nyert, ugyanakkor Karppinen 72-ben, 76-ban és 80-ban is maga mögé utasította az olimpiákon és mindegyik alkalommal gyakorlatilag ugyanazzal a finissel. Falapáttal - fahajóval

Egy érdekesség a végére: Karpinen tartja az 50 évesek ergo világ csúcsát 5:52-vel – ami elég sokáig magyar csúcs is volt – szóval le a kalappal. (nyugodtan meg lehet dobálni ha már nem…

1. Xeno Muller 1996 – Olimpiai döntő

https://www.youtube.com/watch?v=Vh1llni-Oi8 – saját kommentár

https://www.youtube.com/watch?v=aDb2zYKuOrs – tévé kommentár

Ugyan sokan szoktak vitatkozni, hogy melyik a legjobb evezős videó és mindig vannak jó érvek. Karppinen, vagy a francia ks dublós minden beszélgetésben előjön.

És persze mindannyiunk atyja, az őserő: Xeno „heti 30 órát edzek/Ironoarsman” Muller. A svájci, itt megmutatja. Barcelonában nem fejezte be a versenyt. Sydneyben második, de Atlantában…ott megmutatta.

A kommentátor az elején még úgy beszél róla, mint a srác, akinek vannak jó napjai és rossz napjai, majd kiderül mi lesz.

A verseny magáért beszél, Porter, Chalupa, Lange, Cop, mind azok a nevek, akik már beírták magukat az evezés történelmébe. (persze főhősünk is)

Mindegyikűjük technikája figyelemre méltó (főleg Porter bólogatása, és Lange tartása)

Muller 1200nál kezd megindulni, lelép Cop mellől, de ekkor még Porter és Lange a lényeg. Majd 1500nál kezdődik az extázis. És csak egy mosoly. 20 csapás alatt 3.-ból első. Minden idők talán legszebb szkiff győzelme, 3 hajóval 4 helyről 1000 méternél és a tisztelgés a végén

„There was nobody to stop Xeno Muller today”

 A bónusz:

https://www.youtube.com/watch?v=QRMbwcGnYdM

A „no komment” kategória győztese. Nem tudom, hogy a videó Nagy Britannia, evezés szempontjából talán legsikeresebb olimpiája előtt készült volna, mindenesetre szórakoztató, ha bírja az ember gyomra. Azt hiszem nekünk is kellene egy hasonlót csinálni…

Ezúton is megszeretnénk köszönni minden támogatonknak, hogy felajánlották az szja 1 százalékát egyeletünk részére és ezzel is segítik a klub fenntartását.

Csak röviden: Gratula a ks négypárnak az essen-i görögverő telejsítményért, bővebben is jelentkezünk erről illetve:

http://www.telesport.hu/Hirek/2009/05/18/09/Magyar_evezosermek_Essenben.aspx
 

Kedden meg tartotta a klub az éves közgyűlését, melyen elfogadta a tavalyi beszámolót és az idei terveket.

Döntés születetett a tagdíjról is. Az idei éveben nem lesz tagdíj emelés az továbbra is 6000Ft marad, a telephasználói díj 7000 ft-ra emlkedett. A döntést az indokolta, hogy a klub szervezete idén valószínűleg csak kisebb mértékben fogja tudni támogatni a hazai versenyeken indulókat és költségek egyrészét a versenyzőknek kell majd viselni.

A részletes díj struktúrát hamarosan közlöm, az június 1.-étől lép életbe.

Csak nagyon röviden, mert már késő van, és ez amúgy is megér egy hosszú bejegyzést!

Április 23.-án vizi Critical Mass-t szervez a Levegő munkacsoport (www.levego.hu), 14:30-as kezdettel a Margit-szigeten (gyülekező 13:30-kor az Úk-pesti öbölben)

Bővebb infó: http://www.levego.hu/letoltes/cmd_majalis2009.pdf

Sajnos az esemény egy időpontban van a Jásdi Sándor Emlékversennyel, de valahogy csak összhozzuk mindkettőt ;), majd erőltetjük.

Ha valaki kedvet kapott hozzá, jelezze edzőjénél, hobbis csapatánál, a klubban, nálam satöbbi...legyünk itt is minél többen!

Kedves Tagok!

A Danubius Nemzeti Hajós Egylet 2009. május 19-én, kedden, 18 órai kezdettel tartja rendes évi közgyűlését, melyre minden kedves tagunkat várunk.

A klub elnöksége a közgyűlés során a szükséges napirendi pontok mellett, mely a 2008-as év eredményeiről tájékoztatja a tagságot, fontos információkat közöl az egylet jelenével kapcsolatban is, mely érinti az egylet minden tagjának életet.

A közgyűlés által tárgyalt beszámolók elérhetők közvetlen a klubban, illetve az info@danubiusnhe.com e-mail címre írt kéréssel.

Kérünk mindenkit, aki teheti jelenjen meg a közgyűlésen!

A DNHE elnöksége

A tegnap reggeli bejegyzés (ami csak a www.danubiusnhe.com –ra került fel időben) után tényleg az eredményekkel fogok foglalkozni. Immár hazafelé utazok a hajószállítóval (köszönet az IBM-nek az akkutechnológiáért), mellettem Péter, és rójuk a kilométereket Bánhalmi Bencéék mikrobuszával (köszönet édesapjának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta). Az elmúlt két napban volt részem/részünk örömben és kisebb bánatban is, szokás szerint fagyiztunk, bociztunk és pizzáztunk Szegeden és egy kicsit versenyeztünk is. Sajnos kimaradt az Andy Warhol kiállítás, de még nyolcadikáig megtekinthető, szóval az esély benne van.

A versenyről a teljesség igénye nélkül – ha valakit kifelejtek, az tudja ez nem szánt szándékkal teszem. Szombati a döntőket CSÉ. Kovács nyitotta, ahol egyesek megdöbbenésére második lett! Ehhez csak gratulálni tudunk és ahhoz is, hogy végre valaki fel eleveníti a dalosi-erdélyi-i hagyományokat, és futam után megeteti a halakat a hajóból. CSÉ eredményeiről még azt is elmondhatjuk, hogy vasárnap ifi szkiffben 6. helyet szerezte meg, de ehhez azt is hozzátartozik, hogy futamában mind a hat versenyző kb. 2,5 hajón belül érkezett, illetve Krausz Domival pár órával később ifi dublóban is döntőt eveztek, ahol derekasan helyt álltak.

A Szabados-Sándor duó peror teljesítménye is kiemelendő, hiszen első nap a második helyen érkeztek célba, végig kemény csatában az MTK és Győr csapataival. A második napra a fiúk kicsit elfáradtak és így visszaszorultak a negyedik helyre, de remélhetőleg a kilométerek, az erő és az akarat megteszi hatását az országos bajnokságra.

A Szentkereszty-Kozsák páros továbbra is lendületét nem vesztve készül a szezon további részére, így felkészülésük ezen állomásában ok is meg tettek mindent a siker érdekében. Első nap nem sikerült a bravúr, de második nap döntősként szerepeltek a férfi ks dublók mezőnyében.

A könnyűsúlyú fiaink RáRó és Csepi (Rácz Róbert és Csepregi Gábor) az első napon dublóban mérettetek meg. Előbbi a váci Kondér Barnával, utóbbi a csepeli Markgruber Balázssal. Negyedik és ötödik helyen végeztek a normálsúlyúak mezőnyében, ahol Varga Tomi és Galambos Peti vitte a prímet. Másnap a négy „kis” srác a négypárak között állt oda. Ellenfelük a normálsúlyú válogatott volt. Ezer méternél még úgy tűnt bármi megtörténhet, hiszen a két hajót mindösszesen egy luftkaszni választotta el egymástól. A nehezek azonban ekkor szép lassan elkezdtek elcsúszni, és 1500 méterre összeszedtek kicsivel több, mint egy hajónyi előnyt, amit a táv végéig megtartottak. Ugyanakkor a győztes 6:03-as ideje, illetve a ks csapat közelsége, azt mutatja nem felesleges dolgozni, csapatot építeni, hiszen utoljára olimpiai szintet megevező ks csapat tudott normál súlyt nyerni itt Szegeden és ez a csapat időben nem volt messze attól.

A normál négyesek közt szereplő Szekér-Orbán a szolnoki Simonnal és Juhásszal kiegészülve sajnos csak második helyet tudta megszerezni a négyesek között, amit a ks u23-as válogatott nyert. Szó se róla, a ks-ek rendkívüli elánnal lőttek ki a rajtból, sőt, mondhatni egy másik futamot eveztek, és a normálsúlyúak nem tudtak utánuk menni, valami hiányzott evezésükből. A második napon évekkel a legutolsó próbálkozás után ismét rendeztek nyolcas versenyt a nemzetközin, melyen indult az ifi válogatott (!), az előző napi 1. és 3. helyezett ks csapat és a 2./4. helyezett normálsúlyú csapat a Csepel, és a Szeged mellett. A futam kezdetére az addig nyugodt szél is, víz is, mintha megőrült volna. Kemény északi szél és hullámok, szemerkélő eső várta a csapatokat a rajtnál. A normálsúlynak csak egy lehetősége volt bizonyítani, becsületet védeni. Ez az előző napi csúfos szerepelés után sikerült. Első a normálsúly, második a ks csapat. III. az ifi válogatott a győri Székely István vezényletével.

A két nap legjobb versenyét azonban mindannyiunk meglepetésére a női dublók szolgáltatták. Kevéssel háromnegyed három előtt rajtolt futamban elindult a női normálsúlyú nyertesei Verőczi-Szabó és a Bende-Sáska valamint az általunk is érdekelt egység Hajdú Zsuzsiés dr. Alliquander Anna. 700 méternél csatlakoztam be a futamra és meglepetésemre a ks csapat vezetett majd ¾ hosszal a Verőczi-szabó párosnak evezésük lendületes volt. És minkét csapat folyamatosan szakadt el a mezőnytől. Az 1000 méteres táblánál már kezdtek éledezni a normálsúlyúak és egy légszekrényi  távolságra felhozták a különbséget, majd szép lassan elaraszoltak a Annáék mellett, akik ugyan tudtak hozni az elvesztett pozíciójukon, de sajnos ez nem volt elég a győzelem meg szerzéséhez. Minden esetre gratulálunk neki, hisz régen volt ennyire szoros verseny a női dublók között.

A nap során az időjárás majdnem kegyes volt hozzánk és csupán egyszer eredt el komolyabban az eső, az is talán csak 10 percig tartott, illetve a szél sem borzolta a kedélyeket, mint a pénteki „melegítő” napon. (Kép-eső)

Végezetül szeretnék megkérni mindenkit, aki még nem ajánlotta fel az adójának 1 százalékát, és azt megtenné a Danubius NHE számára az még a héten, élhet ezzel a lehetőséggel. Kérek szépen mindenkit, kérje erre ismerősét család tagját is.

Név: Danubius Nemzeti Hajós Egylet

Adószám: 19009636-2-41

A Dunakincsét látom magam előtt, mögötte a sötét zöld víz, melyet az enyhülő szél fodroz. Enyhült a szél az elmúlt órában, nem fázom az árnyékban sem. Egy sárga katamaránon ülök, és az átépítettet Maty-éri pályát nézem. Körülöttem versenyzők és edzők szorgoskodnak, épp vízre szállni készülök, hogy felevezek Cs. Kovács hajójában, mert az ifi dubló előfutam és a szkiff középdöntője között 40 perc van csak. Segítek, hogy levezhesse a második versenyt is – sajnos, ezek szerint, még nem természetes, hogy ilyen szempontból is figyeljünk itthon a programra.

A tájékoztató már két hete lezajlott, többekkel beszéltem a parton, ez jó döntés volt. Kicsit mindenki félt, hogy fel lesz e pörögve, vagy bírni fogja az iramot, de így utólag a közvélemény szemében jól sült el a versenyzői próba, nem is beszélve arről, hogy így már a csapatokra lehetett gondolni az lemúlt héten. Lehetett készülni, már nem csak félig hivatalosan is a „második” tájékoztatóra. A legjobb persze, az lett volna, ha már azt a versenyt is Velencén vagy Szegeden rendezik, hogy valóban az idő és képességek döntsenek, és senkiben se legyen egy félsz, hogy talán elmérték az időt, vagy rossz íven ment végig a csepeli Kis-Duna ágon, a peroroknak is lett volna ideje beállni a rajthoz és még néhány apróság.

Mintha kevesebben lennénk, mint a korábbi években a Simándy Béla emlékversenyen. Pedig a pálya jó, és a környező országok evezős sportja sem vérszegény. Mégis csak egy új klub van a színtéren a horvát Korona. Szerbek, szlovákok, horvátok jöttek. Hol vannak már azok az évek, mikor a román, török, bolgár, cseh és más nemzetek csapatai jöttek el hazánkba, ide Szegedre. Vajon ez mitől függ? Kiküldünk e meghívókat, vagy vannak e magas színvonalú evezőseink. Nem tudom, nem szerveztem még nemzetközi versenyt, de sajnos ez a nemzetközi már nem nagyobb hangvételű, mint egy velencei vidék bajnokság, ahol ott marad az ORV (Olimpiai Reménységek Versenye) után a serdülő válogatott.

A pálya, melyre most mindenki figyel végre nyolcpályás lett, még sajnos nincs kész, de a bajnokságra, már minden funkciójában elérhető lesz az ígéret szerint. Szerencsére már most az állítható pontonokról indulunk már, így van lehetőség kipróbálni. Sajnos a rajtgép, a lámpás indítás még nem elérhető, de akkor valóban színvonalas nemzetközi versenyt rendezhetünk. Reggel interjút hallgattam, a speaker a pálya (?) fenntartójával beszélt, aki elmondta egy éven belül meg lesz az a vizsga, ahol a pálya megszerezheti a papírt, mellyel a FISA által elismert versenypályává minősítik. Erre szükség is van, hisz 2010ben egyetemi vb-t rendez a város, mely a húsz évvel ezelőtti ifi vb és a 11 évvel ezelőtti veterán vb óta a honi evezés legnagyobb nemzetközi szervezési kihívása, és rendezvénye lesz.

Persze kérdéses, hogy a jövő szempontjából mit jelent ez a magyar sport, Szeged város és közvetlenül az evezés számára. Vajon, ha létesítményeink felnőnek ahhoz a nívóhoz, melyre versenyzőink és edzőink közül csak kevesen képesek jelenleg, az magával hozza e az utóbbiak fejlődését is, az evezés mint magyar sportág legnagyobb javára. Ehhez mire van szükség? Pénzre, vagy eredményre, tömegsportra, vízi-majálisokra, képzett edzőkre, áldozat kész szülőkre, versenyzőkre, szervezőkre, támogatókra/mecénásokra – a válasz egyszerű. Mindegyikre, mert egyik sem működőképes a másik nélkül.

A verseny maga, jól zajlik nincs késés a pontoknál zökkenőmentesen történik a beállás, az egyedüli olyan változás amely megakaszthatja a program időbeli lefutást.

Az egyetlen igazán zavaró dolog sajnos továbbra is az élelmezés/étkezés. Mely minőségének közepes volta talán annyira nem is zavaró, viszont a cserébe kért ellenszolgáltatás (vagyis az ár) már a vérlázító kategóriát súrolja, hisz egyértelműen visszaél az étterem fenntartója a helyzetéből adódó monopol lehetőséggel.

Sajnos, nincs tömeg, csak a barátok, családok, régi evezősök vannak itt. De talán pont a pálya változása hozza meg azt a fejlődést, ami okán rangosabb nemzetközi klubok és válogatott csapatok is eljönnek ide, szegedre a Simády Béla emlékversenyre.

Folyt. Köv. az eredményekkel

Sziasztok,

A segítségeteket szeretném kérni, ismét az evezés ürügyén.

Aki, még nem tette meg ezt, azt meg szeretném kérni, ha úgy gondolja, ajánlja fel azt a klubomnak, hogy jövőre is tudjunk szervezni a evezősversenyt, taníthassunk evezni fiatalokat, időseket, fogyatékkal élőket, lehessen nálun kkondizni, tudjunk versenekre járni, legyenek világszínvonaló sportolóink, szóval, hogy működtethessük a klubot.

Név:

Danubius Nemzeti Hajós Egylet

19009636-2-41

Kérlek benneteket, ha van kinek, küldjétek tovább.

Köszönettel: A Danubius Nemzeti Hajós Egylet elnöksége és tagjai

Ui.: várunk mindenkit, aki evezni, mozogni szeretne a Margitszigeten

Adószám:

Idén május elejéig lehet leadni a szja 1 százalékának felajánlásáról szóló igazolásokat.

Jó iparos munka, azt hiszem, erre lenne szükségünk itthon minden téren.

De visszatérve az evezéshez, mert egy evezős blogot írok, tegnap előtt a felnőtt, ifi és serdülő csapatok végigcsinálták a válogatottsághoz és a versenyszezon felpörgetéséhez szükséges második etapot a hosszú távú verseny után. Indultunk és van is miről beszámolni, először következzen hát az eredményekről egy beszámoló, aztán pedig megnézzük ezt az új típus versenyt is.

A férfi ks szkiffek és perorok között is érdekeltek voltunk. Előbbiben Csepregi Gábor, Rácz Róbert Bence és Szentkereszti Márton, míg utóbbiban a Szabados-Sándor kettes próbált az élre törni. A végeredmény a hunrowingról ismert. Galambos Peti most maga mögé utasította ellenfeleit, Varga Tomi második, a ks dubló tagjai egymás után érkeztek, ebből a szempontból nem született meglepetés. Őket követték az u23 négypár tagjai, ami már érdekesebb volt. A döntőbe Ráró és a váci Kondér Barna verekedte be magát, míg Csepi a csepeli Markgruberrel a „B” döntőbe került, ugyanúgy, mint Szentkereszty Marci. Sajnos a párharcokból most Kondér, illetve Gruber került ki jól, de Csepiék futama szinte csak az utolsó 300 méteren dőlt el. Ráró 4.; Csepi 6. Szentkereszty 8. helyen végzett.

A ks perorok között Szabi és Szatír sajnos csak a  6. időt evezte a délelőtt, ezért nem került „A” döntőbe és mivel „kiemelés” (lsd. később) történt nem rendeztek számokra végső helyosztást, ami mindenképpen kár, ha már egyszer külön ks peror futamot rendeztek.

A női ks szkiffek közt Ali Anna, akinek már sikerült teljes értékű edzés munkát végeznie a néhány héttel korábbi autó baleset után másodikként végzett Hajdú Zsuzsi mögött.

A felnőtt szkiffben a komoly időfutam után szerencsére beverekedtük magunkat Szekér Lacival egyetemben a délutáni „A” döntőbe, ahol Laci 2. jómagam, pedig első lett.

Ifijeink és sédülőink sajnos nem szerepeltek jól és nem sikerült az első 6-ba kerülniük, de korán van még és bízzunk benne, hogy javul a helyzet.

A rövid eredménytaglalás után szeretnék néhány sort írni a versenyről magáról.

Reggel kellemes idő fogadott az ELTE/BEAC/Duna sportklub csónakházánál mikor az ébresztő evezéshez vízre szálltam és feleveztem megnézni a „kibójázott” pályát. Enyhe ellenszél lengedezett, de ez nem tudta kedvemet szegni, hogy kellemesen evezgessek. Sajnos délután feltámadt a szél és a pálya első fele ismét gyakorlatilag evezhetetlenné vált, illetve a szokásos pálya-választó párharcok is elindultak…

Magáról a versenyről csak annyit, a koncepciót nagyon jónak tartom. Ilyen kemény válogató versenyünk az elmúlt 8 évben nem volt, mikor mindenkinek egy maximum pályával kellett kezdenie a napot. Ez a hozzám hasonlóan későn ébredőknek kisebb-nagyobb problémákat okozott, de el kell fogadni, ha ez a szabály. A délutáni futam, ahova az idők alapján sorolták be az indulókat ugyancsak jó ötlet.

De sajnos nem ment minden olyan flottul, ahogy az előbbi sorokból gondolná az ember. A verseny lebonyolítása a céllal mérlegre téve sajnos elvette a showt a korrekt eredmények, és összehasonlítás elöl. A legnagyobb hibája a koncepciónak a helyszín volt. Persze az anyagi vonzatok ismeretében elfogadható a döntés, hogy ne Velencén rendezzék meg a futamokat.

Mérlegre téve a versenyt, a következőket kell kiemelni pozitív és negatív oldalon:

Pozitív:

1. Válogató szétválasztása az első csapat teszt versenytől
2. Az időfutam, ahol mindenkinek maximumot kellett teljesíteni – mert arra nem igazán van szükség a döntőbe jutáshoz a válogatottaknak, ezért nagyrészt melegítésnek nevezhető Szegeden az első futam.
3. A pesti helyszín – a versenyrendezés költség hatékonysága
4. Bójasor

 Negatívumok

1. Időfutam - mikor sokan még a Szegeden mért eredményeket is megkérdőjelezik, mennyire voltak megbízhatóak az eredmények? Nem kommentelnám az állítólagos pletykákat, és a félre méréseket itt.
2. Pálya - mikor a kibójázott pályáról, írt a kiírás bíztam benne, hogy egy sorvezetőt kapunk az ív levágásához, ezzel szemben csak a felevezés elválasztására volt jó a kihelyezett bójasor. Sajnos egy ilyenre lenne szükség a pálya felett is, amire emlékeim szerint már volt példa a Kiságban, és a sajnálatos peror baleset is elkerülhető lett volna ezáltal. A délutáni ponton nélküli indítás viszont kimondottan felháborító, ha a verseny komolyságát szeretnénk kifejezni.
3. Időfutamok alatt 1000 méternél különbségmérés – ez nem feltétlen negatívum, viszont előnyhöz jutatja azt, akivel közlik, mennyire ment rá maradt le az előtte indulótól. Ugyanakkor lehet, hogy az utána induló is veri, illetve első indulónak milyen időt lehet mondani fél távnál? Kicsit a fairség rovására megy a dolog
4. Bójasor nélküli pálya – nem hiszem, hogy ki kell fejtenem.
5. Egyenlőbbek – a döntőt evezők rugalmasan kezelése, nem egyforma kritériumok szerint való döntőbe besorolás, B döntő meg nem tartása

Mindent egybe vetve tanuló pénznek mindenképp jó volt a verseny. A forma támogatandó, de rendezésre több pénzt, időt, energiát kell fordítani, hogy valóban válogatni lehessen, mérni, összehasonlítani. Remélhetőleg a jövőben, emiatt is egy objektívebb irányba haladunk a sport versenyágát tekintve.

Amivel még növelni lehetne a válogató hatékonyságát az a meghívásos rendszer bevezetése lehetne. A válogató verseny a válogatottról szóljon, ne egy állomása legyen a versenynaptárnak. Csak olyan versenyzők induljanak, akik valóban a válogatottság miatt indulnak. A szakági vezetők, az idén bevezetett edzésnapló rendszer, az ergométeres és edzőtábori felmérők alapján képesek és képesnek kell lenniük meghúzni azt a vonalat, ahol elválik, hogy ki érdemes arra, hogy a válogatottba kerüljön. Lehet, hogy ezen a verseny kell kihullania annak, aki valóban kevés a versenyhez. Ez segítené a szervezőket és a versenyzőket is. Ebben a formában akár több „döntőt” is húzhatnának az indulók és sorozat terhelést is lehetne nézni – mint az időfutammal.

Végezetül senki se feledje: vasárnap április 26.-án Széchenyi Evezős Évadnyitó, mindenkit szeretettel várunk, ha nem is indulsz, de evezel, vagy eveztél gyere le és emeld jelenléteddel az esemény színvonalát.

ui.: ha van valakinek fotója szívesen kiraknám a lapra illetve az évvégi albumba is jó lenne.

MEGHÍVÓ

Kedves Evezősök, Szülők és Evezős barátok!

Tisztelettel meghívunk Benneteket és kedves családotokat az evezős évad ünnepélyes megnyitójára, a XIX. gróf Széchenyi István Emlékversenyre, az azt megelőző ünnepi megemlékezésekre, valamint a kiegészítő rendezvényekre.

Időpont: 2009. április 26. 9:30 óra

Helyszín: Wesselényi-csónakház, Margitsziget, Hajós Alfréd sétány 2.

(A Margitsziget budai partján a Sportuszodától északra)

Az ünnepi rendezvény idén is az I. világháborúban elesett evezősök emlékköveinek megkoszorúzásával kezdődik 9:40 órakor, a Margitsziget pesti oldalán ( Európa Ház). Kérjük a Tisztelt Vendégeket, hogy érkezésüket a Wesselényi-csónakházra 9:30 órára tervezzék (innen kb. 10 perc séta az emlékkövekig).

10:00 órakor a Wesselényi-csónakháznál folytatódnak az ünnepi események.

A rendezvény az evezős sport leglátványosabb eseménye, amelynek a sikere évek óta elsősorban az egylet vezetői és tagjai, a mostani és a régi evezősök, valamint a kedves szülők összefogásának, önkéntes munkájának köszönhető. Az idén is számítunk mindazok segítségére, akik 25 én, és/ vagy 26-án tudnak néhány órát arra szánni, hogy egy lelkes csapat munkájának részesei legyenek.

Kérjük szíves visszajelzéseteket, hogy 25-én az előkészítésben (takarítás, terep- és terem- rendezés, stég javítás,céges csapatok eveztetése stb.) és/vagy 26-án a rendezvényen(büfé,ruhatár, forgalom irányítás, hoszteszkedés, szükség esetén evezés a tízevezősben stb.) tudnátok e segíteni.

A hagyományoknak megfelelően köszönettel vesszük a büfében árusítható házi süteményeket.

Üdvözlettel a rendezők nevében:

Denk András

elnök

Danubius Nemzeti Hajós Egylet

Részvételére vonatkozó visszajelzését a 239 4241 telefonszámon vagy a info@danubiusnhe.com email címre kérjük megküldeni.

Tisztelt Hölgyem, Uram!

Egy különleges sporteseményre szeretnénk meghívni Önt és/vagy 8-10 vállalkozó szellemű, sportos munkatársát.

Az evezős évad ünnepélyes megnyitóján ismét megrendezzük az elmúlt évben nagy sikert aratott

„Fapados Oxford- Camridge, avagy cégek közötti evezősversenyt”

Idén az olajtársaságok részére külön futamot rendezünk.

Ezt a versenyszámot a 18. századi angol királyi tízevezősök mintájára készült hajókban bonyolítjuk. Ezekben a hajókban a mozgás egyszerű és biztonságos, nem igényel komolyabb evezős előképzettséget.

A gróf Széchenyi István Emlékverseny, amelynek keretében erre a futamra sor kerül, az evezőssport legnagyobb létszámú közönséget vonzó, nagy médianyilvánosság mellett zajló eseménye. Kiváló lehetőség arra, hogy tovább növelje az ön cégének ismertségét.  Ezentúl az evezés csodálatos eszköze a csapatépítésnek. Aki a vizen megtanulja, hogy a HALADÁSHOZ EGYIRÁNYBA és EGYÜTT kell húzni a lapátokat, az a civil életben és a munkahelyén is együttműködő, jó csapatjátékos lesz.

Szeretettel várjuk Önöket a versenyre és az azt követő szórakoztató szabadidős programokra a margitszigeti telepünkön (1138 Budapest, Hajós Alfréd sétány 2.)

További információkat és a nevezési feltételeket mellékeljük.

A rendezők nevében tisztelettel

dr. Domonkos Anna

alelnök

„Na figyeljetek! A lényeg az, hogy elrajtoltok és onnantól ENTER van!” Így hangzott az utolsó taktikai utasítás csapatvezetőnk Szabari (Fef) Péter szájából.

Eszembe is jutott ez a mondat, amikor befordultunk a rajthoz nagyjából 420db ellenséges nyolcassal együtt, de aztán ki gondolta volna, hogy ezt annyira komolyan vesszük, hogy a nyolcasban sem annyira komótos 40-es tempót célozzuk meg… az első 3km-en…

No de hogyan is kerültem én a Temzére eme őrült csapatba, aki nem ismer korlátokat tempó, akarat, és bicepsz terén?

Mindig is vágytam rá, hogy részt vegyek ezen az igen nagy múlttal rendelkező versenyen, de sosem volt rá alkalmam, hogy eljussak rá. Igazából most sem. Legalábbis egészen három héttel ez előttig úgy hittem, ebben az évben sem tudom magam kipróbálni Európa legnagyobb nyolcas viadalán. Aztán egyszer csak csörgött a telefon és Adrián(Bobo) finoman közölte velem, hogy jövök a Head-re mert egy hely megüresedett, és sajnos jobbat nem találtak…

Repülőjegy, csomagolás, indulás Ferihegy felé a jól bevált Audi 80-al Adriánnal és Dórival. De előbb egy kis kitérő Csepelre, ahol egy 6km-es kör alatt elvégeztük az egész éves felkészülést a versenyre.

Gyorsan összeállítottuk a beülési sorrendet is: Varga Tomi( VB,EB győztes ks vezérünk) Juhász Adrián( Ifiként felnőtteket verő, U23 kisdöntőző erőnyerő hetesünk) Simon Béla( Miszter 6.04) Szekér László(egy szív egy klub egy élet) Szél Domonkos( Kossuth Lajost megszégyenítő arcszőrzettel) Kelemen Áron( a rém bajáról) Markgrúber Balázs( U23 ks ergóbajnok) Vinkó Gáspár( perorban sztojicsverő egyesünk) és persze Rumi Laci(a kormányosunk).

Miután megvolt az edzés, csapatösszetartás, meg is indultunk a reptérre, ahol aztán némi meglepetésre kiderült, hogy két külön géppel megyünk London két különböző repterére. És mellékesen nincsen szállás… no meg hajó…

Ha csak ennyi a baj, nem hátrálunk meg, majdcsak lesz valahogy. Két részre szakadva, de bátran megszálltuk a ködös Albiont, ahol némi hezitálás után a mi ötfős csoportunk a reptéri terminál helyett Szigeti Gyurika lakását választottuk lakhelyül. Kicsit kényelmetlen volt egy 2 négyzetméteres szobában 4en aludni, de hát nem is pihenni jöttünk ide…

Másnap megkerestük a csapat másikfelét akikhez végül át is költöztem. Itt meg kell, hogy jegyezzem, eddig azt hittem Pesten sok időt tölt az ember közlekedéssel, de ezek után egy 60perces villamos+busz kombó a szigetről Csepelre egy röpke pillanatként fog elillanni nekem. Szóval miután 2 és fél órát buszoztunk Londonon keresztül végre megtaláltuk a többieket. Kicsit javult az összkép, amikor kiderült, hogy hajónk lesz, csak edzeni nem tudunk előtte benne. Úgyhogy evezés helyett inkább beszáguldottunk a belvárosba, meg sem állva a Big Ben lábáig.

London szép város. Hidak, tornyok, óriás parkok, és mókusok hihetetlen mennyiségben. A közlekedés nem olcsó, az étkezés meg drága. Az időjárásra viszont nem lehetett panasz, nekünk elég volt egy pulcsi vagy egy könnyű kabát, a helyi őslakosoknak meg a rövidnadrág, strandpapucs. Igazi angol nyár tombolt.

Szombaton elérkezett a nagy nap, így hát elindultunk kora reggel megkeresni a klubot, ahol öltözhettünk, és hajót kaptunk.

Csak a tisztesség kedvéért pár sort arról, hogy mi is a Head of the river.

London belvárosától pár kilométerrel feljebb a Temzén rendezik meg a versenyt, valamivel kevesebb, mint 7km hosszúságú szakaszon. Ugyanitt zajlik minden évben az Oxford-Cambridge verseny is, csak az ellentétes irányban. Fontos, hogy mindig délelőtt kezdődik a futam, amikor már apály van.

A nevezők az előző évben elért eredményeik alapján kapnak rajtszámot, és nincs megszabva milyen időközönként, induljanak a csapatok. Mi a 19-es rajtszámot viseltük, ami már elég előkelőnek számít a 400 körüli nevezők között.

 Visszatérve a történetünkre. Elértük a verseny helyszínét, és a klubbot, ahol annyira nem vártak, de azért egy hajót csak hoztak nekünk. Először Empachernek tűnt, de aztán nem. Stelph Racing névre hallgatott de Nelo matricát is találtunk rajta, nagyon jó nem is volt, de azt hiszem, bármelyik magyar klub megirigyelné, ha látná.

Hogy milyen érzés is volt versenyezni?

Igazából a futam közben nem láttam, nem hallottam semmit. De a rajt előtt és a visszaevezéskor látottak, így magyar szemmel szinte sokkolóak voltak. Már magában ennyi nyolcast egyszerre vízen látni, ennyi nézőt a partról, hidakról üvölteni, hallani óriási élmény volt.

A pályát, ahogy fentebb említettem, meglehetősen magas tempóval sikerült teljesíteni. De a videó felvételeket nézve, egyáltalán nem voltunk kirívóak a többiek között. Mint ahogy Fefi is megjegyezte: „Ezt a versenyt az nyeri, aki minél tovább bírja a magas tempót.” Bizony be kell, hogy valljam a táv felénél eléggé elkészült a csapat az erejével, és súlyosan visszaesett a tempó 36-37-re.

Az utolsó két kilométeren többször nekirugaszkodtunk a finisnek. Én már a csillagokat láttam, és szellemekkel társalogtam, artikulálatlanul üvöltöttünk, és haladó módon szájjalfestettünk, aztán valahogy a Jóisten segítségével mégiscsak beértünk.

Az összesítésben a 16. helyezést szereztük meg, a külföldi csapatok között, pedig 4.-ek lettünk.

Érdekesség, hogy az első helyezett csapat az Olimpián első hét szkiffes és Iztok Cop alkotta nyolcas lett. Ez is csak azt bizonyítja, amit korábban Orbán Gergő cikkében is olvashattunk, hogy a jó evezősnek mindegy miben evez, csak lapát kell meg hajó.

A verseny utáni nap még Cicával kiegészülve körbejártuk a maradék látványosságokat, ami még az időbe belefért. Az egész versenyt azért megkoronáztuk egy terminálban való alvással, így teljesen kipihenten utaztunk le a dunavarsányi edzőtáborba egyenesen a ferihegyi repülőtérről.

Így hát most itt töltöm üres óráimat, unalmas beszámolók írásával, agyilag és fizikailag teljesen leépülve… Üdvözlet a való világból!

(Ha eddig nem jöttetek volna rá Szekér László fergetes beszámolóját olvashattátok - Orbán)

2009. április 26. 10 óra

A gr. Széchenyi Istvánig visszanyúló hagyományokat ápoló Danubius Nemzeti Hajós Egylet a Magyar és a Budapesti Evezős Szövetséggel közösen rendezi meg immár 19. éve a hajdani fővárosi evezős élet központjában, a Margitsziget melletti Duna-ágban a sportág hivatalos évadnyitóját. Igaz, az evezősök vízre szállnak, amint elolvad a hó és a jég, de az ünnepélyes esemény elmaradhatatlan része az evezős szezonnak. A résztvevőknek és a nézőknek kínált program rendkívül sokszínű. Az evezős verseny, melyen a leglátványosabb hajóosztály, a nyolcasok futamán kívül elindulhatnak igazi „evezős dinasztiák” is egy hajóban, a családi csapatok versenyében. Újdonság az eredetileg a Balatonra készített, biztonságos fixüléses tízevezős hajókban lebonyolított versenyegyetemi és céges csapatok számára. Itt a táv mindössze 500 m, bárki nevezhet 10 fős csapattal. A regatta előtt van lehetőség edzésekre, a hajó kipróbálására, a csapat építésére.

Az évadnyitónak tradicionális elemei a hajókeresztelő – az elmaradhatatlan pezsgővel, a Margitszigeten, az I. Világháborúban elesett egykori evezősök emlékére állított Neptun ill. Nemzeti Hajós Egylet emlékkövének megkoszorúzása. Be lehet nevezni a kispályás focibajnokságra és az evezős ergométeres mini versenybe is. Az eseménysor végén gulyáspartira invitálják a rendezők a résztvevőket és a kedves vendégeket.

További információ: www.danubiusnhe.com és www.hunrowing.hu

Bajnoknak lenni nagyon jó érzés, azt hiszem, ezt nem kell részletezni. 2008-ban huszonhét Danubiusos bajnokot avattak Szegeden, a Magyar Bajnokságon. E versenyzőknek és edzőiknek a Danubius Hotels Zrt., egyik főtámogatónk, minden évben felajánl egy hétvégét valamelyik szállodájában. Így, általában holtszezonban, eltöltünk egy kellemes hétvégét valamelyik vidéki városban. (Persze mindig azon viccelődünk, egyszer a Margitszigeti Grandhotelbe kellene menni, ha lehetne.) Korábban jártunk már Keszthelyen, Bükfürdőn és itt Sopronban is.

Mindenki úgy érkezik, ahogy tud, hiszen sokan már dolgoznak, a bajnokok közül, vagy csak egyszerűbb a vonat helyett megvárni az autósokat. Kis csapatommal, a férfi négypárral mi is ezt választottuk. Osztottunk szoroztunk és kiderült, hogy valószínűleg a hajszállal olcsóbban ússzuk meg az utazást a Budapesttől 220 kilométerre lévő „hűség városába” mintha vonattal mennénk és így legalább a sebesség választás szabadsága a miénk.

Be is pattantunk Erdélyi Zsolttal és Horváth Menyával a 72es ördög zöld bogarunkba, mely egyszerűen csak Enikőnek keresztelt a történelem (Bori). Budapestet ugyan nehezen hagytuk el, de legalább láthattuk a magyar valóságot a benzinkúton, ahol egy gyors pit stop után felhajtottunk az autópályára és bebizonyítottuk, hogy a sebességnek igenis van hatalma, meg határa. A 70-80 km/h sebesség még belefér, mint a kreszt ismerők bizonyára tudják. Győrben, ahol Szekér Laci is csatlakozott hozzánk Vanczák Gergő tájékoztatott, hogy igen, kb. öt percig gondolkodott azon a pályán, ki miatt alakult ki akkora sor, hogy nem tud haladni a hármas bömössel és mikor, elhúztak mellettünk 130-cal, rájöttek, minden kis kocsiba befér néhány nagy emberek, még, ha össze is kell húzni a nadrágszíjat. A három órás utazás során megbeszéltük a mai magyar és világpolitikát, a feketelyuk és az időugrás problémakörét, számoltunk kereszteket a 85-ösön, a halál úton (évente átlagosan itt halnak meg a legtöbben a magyar közutakon), üvöltettük a Johny Casht, és végül berobogtunk a soproni Hotel Lövér bejáratához, ahol tárt karokkal és meleg vacsorával vártak bennünket.

Sajnos, az ingyen étel, még az olyan fegyelmezett embereket is ledönt a sziklaszilárd önmegtartóztatás trónjáról, mint amilyenek mi vagyunk. El is fogyasztottuk a vacsora összes fogását és minden lehetőséget kihasználtunk, stílusosan egy korsó sopronival öblítettünk és még viccelődtünk egy kört a már ott lévő sporttársainkkal. Bevallom őszintén régen sírtam nevetéstől, de most megesett…

A vacsora után/közben mindenki lefutatta az infó keresést a várossal kapcsolatban, majd taxiba pattantunk hatan (egy Zafírába), amit aznap esti sofőrünk Jenő vezetett, aki mindössze 180 kg körül lehetett és csak alsó fogásban tudta tekerni a kormányt. A városkép rövid megtekintése után megérkeztünk a helyi éjszakába, ahol mindenki megvitathatta gondját, baját, észt oszthatott (mivel köztudott, hogy mindig szükség van észosztásra), majd egy kis életet vittünk néhány nagy háusz ántem közé a Pub Fiction nevű helyen. Az este kellemes intermezzoja volt mikor találkoztunk a szálloda halljában a magyar ks evezés történetének egyik legnagyobbjával, régi klubtársunkkal Bereczky Vilivel, aki ugyanott pihent mi feleségével és barátaival.

Másnap reggel kicsit fáradtan, de csöppet sem megtörve, ébredtünk. Lévén egy wellness hotelban üdültünk a hétvégén, jól bereggeliztünk (nem volt ebéd ugyanis), majd irány a kondi terem, a gyúrás, a pump és a futópadozás. Mindezek után közös wellness következett a szaunában és a jakuzziban, szekér Laci, pedig ismét levert mindenkit ping pongban.

De nem lehet, hogy csak ennyiből álljon a hétvége, nem de bár? Így, koradélután néhányan felsétáltunk a Lövérek tetején lévő kilátóba, ahol olyan kemény szél fogadott minket, csak Csepi mert kiállni a kilátó tetejébe (igaz ekkor csak mi ketten voltunk). Lent megvártuk a többieket a helyi bistróban, ahol az év forró csokiját fogyaszthattuk el műanyag pohárból és chipset ettünk hozzá, az iszonyatos vaddisznó bőrök között és megbeszéltünk ismét minden fontos dolgot.

Sokan tényleg pihenésre használták fel a hétvégét és meglátogatták a várost, Fertődöt, körbesétáltak a Lövérekben, vagy éppenséggel dolgoztak (tisztelet a sporttársnak!).

A délután maradék részét harmadmagammal a városban töltöttem, hisz ha már egyszer eljövök Sopronba, ahol 15 éve nem jártam érdemes körbe nézni, nem igaz? A Várkerület kihagyhatatlan! Azok a pici macskakővel rakott utcácskák, borozók, a házak és az udvarok, mind egyenként megérnének egy misét, de a legjobb akkor is egy tejeskávé és egy kardinális elfogyasztása volt. Visszafelé persze eltévedtünk és egy kicsit tovább tartott hazaérni.

Este vacsora előtt egy rövid szauna és ücsörgés a langyos vízben, majd a Melqiades Estrada három temetése, betette mindenkinél a kaput és a beharangozott óriás kicsapongás helyett csak a szunya maradt a csapat egy részénél.

Másnap hazafelé meglátogattuk még a nagycenki Széchenyi kastélyt, hogy művelődjünk és meglássuk klubunk alapító ősatyánk munkásságának egyik fő megihlető helyszínét. Röviden összefoglalva számomra két dolog vált nyilvánvalóvá: 1. felnőtt korban jobb művelődni, 2. nagyon kevés dolog változott az elmúlt 170 évben Magyarországon, de ez természetesen nem ennek az oldalnak a témája. Mindenesetre végignéztük, bejártuk, megjelöltük és elfáradtunk a kastélyban, és mindenkinek ajánljuk.

Végül, az egész hétvégét a Szekér Laciéknál elfogyasztott rábai halászlé (tészta + fokhagyma nyomva rá a halászlé alatt) koronázta meg mielőtt rátértünk volna az autópályára.

Ui.: 10 literre jött ki a fogyasztás a szokott 12,1 helyett