Van az úgy, hogy az embernek semmire sincs ideje. Ezt gondolom mindannyian ismeritek. Pedig valójában csak az időmegosztás nem az igazi. Valami kevésbé fontosat előbbre helyezünk, az igazán fontos dolgok elé. Talán velem is ez történt az elmúlt hetekben. Előfordul az ilyen. Sajnos éppen ezért nem volt EB, vagy éppen diákolimpia boncolgató bejegyzés, sem hazai körkép és sok minden más se. Nem voltak fotók, videók, képek, mindössze egy link.

Ha szép sorjában kellene menni, akkor természetesen itt is Galambos Peti 7. helyét kell kiemelni első helyen. Aztán Rárót, és Annát, akik valószínűleg vegyes érzelmekkel zárták a portugáliai EB-t 11. és 10. helyükkel, de bízom benne, hogy van tovább, van feljebb, lehet gyorsabban vagy hosszabban…

Én mindeközben Eupilioban, a Lago di Pusiano-n toltam, kő-keményen, a Lombard bajnokságon. Persze az igazán nagy sztárok hiányoztak, hiszen EB volt, de ez Lombardia, ahol kb. 1000-1100 versenyző van és az egyik legerősebb tartomány az olasz evezésben,  így majd’, hogy nem, felér egy magyar bajnoksággal - bizonyos számokban.  Szóval izgi volt.

Szkiffben nyolcan indultunk, de a versenyt most sem bonyolították túl: a pálya két széle és a középvonal volt kibójázva. Páratartalom magas volt, olyannyira, hogy az előző napi csodálatos 1500 méter magas sziklákban nem tudtam gyönyörködni rajtnál, mert egyszerűen nem láttam azokat. Előző este Erbában, a szomszédos városban, aludtunk, egy kastélyszállóban, ahol már magától a vacsorától kikészültem: előételnek crudo sárgadinnyével, primi piattinak: gamrettis, cukkínis tészta, amiből kétszer hoztak; secondonak steak, közepesen átsütve, krumplival, majd mindezek után erdei gyümölcs krém. Döfte. Másnap reggel óriás reggeli és 1 körül futam.

Szokás szerint nem sokat idegeskedett a bíró: egyből rajtoltunk és már toltam is, ahogy csak tudtam. 700 méterig viszonylag együtt ment a mezőny 3 hajónyira húzódtunk szét az elsőtől az utolsóig, majd négyen szép lassan elaraszoltunk. A tempóm 1300 méterre esett vissza úgy 30-ra, igaz 500nál még 33-35-tel kellett szaggatni, hogy megvédjem a helyem. Itt már csak az járt a fejemben – vajon melyikünk bírja jobban, én vagy a srác két pályával arrébb, aki egészen eddig fél hajóval haladt előttem. Az első kettőre nem is tudtam igazán figyelni emiatt. Aztán elmúlt 1500 és egyszer csak tisztán harmadik voltam. Nem bírta…De nekem menni kellett. Szóval próbáltam erősíteni a helyemet. Az utolsó 250 méteren valami iszonyatos fehér fal ereszkedett rám, körém. A vörös bójákat még érzékeltem, de valahogy az ellenfeleimet már nem. A cél nem volt egyértelműen kivehető, és egyszer csak vége lett. Szóltak, hogy harmadik lettem – én pedig örültem.

Végül is régen eveztem ilyen jó versenyt. Szerencsére nem kellett kiszállni a hajóból, mert valamiért éreztem, nem vagyok topon. Mikor kikötöttem Marco nagy boldogan gratulált, majd csak annyit mondott: a francba azzal a 6 századdal, amivel előtted jött be az a második. Na ez meglepett! Tényleg nem érzékeltem az ellenfeleimet a verseny végén, főleg ezt a srácot, aki a pálya túl oldalán evezett. Mint kiderült, az utolsó 500 méterre, valószínűleg a pára miatt, mindannyian megfáradtunk, csak az én hajóm kevésbé lassult, mint a többieké. Azért jó volt.

Másfél órát fetrengtem a parton, mert vállalhatatlanul rosszul voltam a verseny után. (Tudom fotogén vagyok, de kb. úgy éreztem magam, ahogy a képen festek:)  

Délután még Vandóval is húztunk egyet dublóban. Ez is érdekesnek bizonyult. A szenszejem, aki még Garibaldival focizott kiskorában, csak annyit mondott rajt előtt: ezerig 1-2. helyen kell eveznünk! Ezzel nem nagyon lehetett vitatkozni, szóval gondoltam ennél mi sem egyszerűbb, úgyhogy égettem is a kalóriát, ahogy csak tudtam. Itt is 1500-ig negyedik helyen eveztünk, aztán bedaráltuk az ellenfeleinket és harmadikként beértünk a célba. Mint kiderült egy 10-szeres világbajnokkal, azzal a bizonyos Daniele Giraldonival  versenyeztünk, aki híréhez híven nyert is társával.

Ezután egy hét otthon, pontosabban öt nap – munka és társai. Moziban ismét nem voltam, de legalább szakítottam egy jót Szatírral a kiságban. Rárót nem tudtam leráncigálni evezni, de Szabi és Gergő hozzá segítettek az idei második Büdös-árkomhoz. Volt szárnyashajó, vízibusz, kenus edzés, sodrás, stég emelés próbálkozás, Cicánál házibuli és Instantban minimál zúzás.

Visszafelé hoztam Csepit is, szerencsére, mert így Tárnoktól Szlovéniáig kialudhattam magam a visszaúton. Könnyűsúlyú társunk volt az első, aki meglátogatta a mantovai bázist, de remélem nem az utolsó. Még jó, hogy itt volt mert beszámolója (pontosabban a fültől fülig érő vigyora) megnyugtatott afelől, hogy nekem is el kell mennem a marenelló-i Ferrari múzeumba, ahol 20 ojróért lehet Ferrarit vezetni – azt mondta a Porsche már nem pálya…

Hétvégén olasz bajnokság! 900-an leszünk, ifi-u23-felnőtt kategóriában. Már pihi van, Vandóval dublózunk is és persze a szkiff…

Jövő héten, ha minden jól megy tengeri bajnokság San Remoban, aztán szunya…

…big up!

ui.:Campionali Italiani Sedile Fisso - durva, hogy tengeri hajóban és kielboatban olyan bajnokságot rendeznek a kép szerint, mint nálunk a rendes versenyeken.

Egy jó kezdeményezés - támogasd te is!

Az értelmes viziküzlekedés és együttélés végett!

http://www.midunank.fw.hu/

A minap történt velem, hogy kicsit hosszabbra nyúlt éjszaka után 9:00-kor befordultam a csónakház udvarára és meglepetésemre a jó öreg, mert hát, jó öreg, de cseppet sem gyenge Vandót tqaláltam a többiek között. Egy szó, mint száz egyből le is kaptuk a dublót a polcról és egy röpke lábtartó állítás után már vizen is voltunk és nyomattuk a 3x3000 métert 24-gyel. Pontosabban rajttal – mert itt mindig rajtal indulunk legyen az 6km T22, vagy egy iramjáték – meg a fölött, ameddig csak utol nem értünk minden elöttünk indult egységet. Persze a harmadikban Marco, már a kisebbeknek akart kedvezni és a viharosba nem is, de mindenképpen erősbe forduló szélben majd 1 perc előnyt adott a perornak, de 27-tel utolértök őket. Még a végen félkocsi+bicepsz finist is csináltunk, mert az jó.

DE!

Ez nem a győzelem íze...nem ez csak az edzés maga. Mivel ezek után levezetésközben kihívókra találtunk. Nem is tudom, hogy t9rtént, mert csak annyit értettem, hogy Vabdo átszólt a sívákoló 13 minuszos kajakos kölköknek és edzőjüknek, hogy zavarják a halak és az egyébként vízkörnyékén tartózkodó békés tóhasználókat a tó használatában. Szóval a következő pillanatban, mért rajt pozícióban is álltunk a 12 évesekből álló kajak négyes ellen. Azért megkérdeztem a tapasztalt kollégámat: Mi nyerünk, vagy ők nyernek? A válasz egyételmű volt, Ők nyernek. Ettől függetlenől beálltunk rajt pozícióba, és az edző Pronti...Via kiálltására mindketten, vagyis mind a hatan elkezdtük tólni , ahogy tudtuk, de a hullámos vizen a második csapásban a beállítatlan hajóban, úgy elfordult a lapátom, hogy majd 3 csapás hatékonysága egyenlő volt a nullával. De sebaj tóltuk a 150 méter, még két csapás és vége. És ebben a pillanatban a 4 kajakos digó kiskölök torkaszakadtából elkezdett üvölteni és verni mellét és a vizet csapkodni, mintha olimpiát nyertek volna, mert szó mi szó egy 10 centivel talán de előttünk értek be a célvonalba. Úgy örültek, mint talán még semminek az életükben. Csapkodták a vizet, mikor mi már majdnem a stégnél voltunk, még akkor is hallani lehetet öröm kiálltásukat és egymás, és önönmaguk dícséretét. Talán csak a klasszikus lapát elhajító jelenet hiányzott az örömőkből...

...Azt hiszem ilyen a győzelem íze.

Ez egy elmaradt bejegyzés, hiszen már majdnem két hete meg kellett volna, hogy szülessen a szegedi evezős egyetemi világbajnokság másnapján. Sajnos, a klub képviselőinek eredményeivel elmaradtam – így Csepivel és Ráróval, akik ötödikként értek célba a férfi ks kétpár „A” döntőjében. Ez tisztes helytállás! Talán többet vártunk tőlük, többet vártak maguktól, de talán kitől nem vártunk többet a magyar csapat tagjai közül? Sajnos, ez most így sikerült, de sebaj, hisz klubunkból és oly sokaknak Magyarországról ez egy komoly állomás volt (lehetett) az evezős karrierjében. Miért? Mert otthon versenyezhetett! Lehet, hogy sokan közületek nem tulajdonítanak ennek jelentőséget, de ha belegondolunk, valószínűleg ez volt az utolsó lehetősége a jelenlegi evezős krémnek és a következő két generációnak, hogy a Mamája, Papája és a barátai előtt versenyezzen. Azon a pályán,  ahol eddigi evezős életének talán legfontosabb versenyeit húzta.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Kezdjük az elején, egy kis személyes vonallal, szokásomnak megfelelően. Szerda éjjel 3-kor tettem ki Andrea-t a Moszkva-téren, a srácot, akit az olasz/szlovén határon szedtem fel (jelenkezett egy fuvarra), hogy elhozzam a Sziget miatt az EU, akkor legjobb városába, hogy 30 éves kora ellenére, minden ismeretség nélkül, neki vágjon a pesti hajnalnak…Vagyis volt ismertsége: egy lány, akivel egy hónappal korábban, Genovában ismerkedett meg, akit ugyancsak Andreának hívtak és a forró szerelemben, hirtelen felindulásból úgy döntött hősünk felugrik gyorsan Pestre... Még jó, hogy velem jött, mert így legalább tudott a lánynak írni, hogy a Moszkván várja majd éjjel kettőkor. Nos, végül a lány válaszolt, hogy a ő pedig szigeten várja, illetve a haverok közben írogattak, hogy merre tart? Mert senki sem akarta elhinni, hogy sikerül neki eljutnia Pestre, nem hogy…AHHH, remélem sikerrel járt. De vissza a lényegre, másnap délben már Szentkereszty Doktort vittem Szegedre, hogy frissen és üdén nekivághasson a ks szkiffben megüresedett helyen a vb-nek. Délután még volt egy kis futás is belefért a pályán, majd néhány „interjú”, mert önkéntesként, a rowing newsba kellett anyagokat szállítani – ugyan nem volt nagy szám, amit csináltam, de azért jól esett, hogy ezt a feladatot kaptam.

Este vissza Pestre, mert Faithless koncert is csak 3-4 évente van a Nagyszínpadon, úgyhogy  menni kellett. Zsolti és Menyus is a helyszínen volt, meg persze Nyuszi is. Szóval Gorallaz Soundsystemen is voltunk, mikor megtaláltuk – és még mindig a Seven Nation Army Európa közös dala - jelenthetem. Másnap 10-kor már el is kaptam az első rajtot Szegeden és végignéztem/kiabáltam az összes futamot. Valamiért fura volt, hogy egyedül tettem mindezt. Néha akadt egy-két társ, akik közül Zombit kell kiemelni elsőként. Fura volt, mert legalább így segíteni kell a versneyzőket a nézőknek. és a versenyzői oldalról is: elvégre, nekem még néhány ÓRIÁS azt mondta, hogy nincs olyan, hogy világversenyen lazán megyünk, és leállunk, vagy nem toljuk. Persze van olyan, hogy nincs értelme, mert szintbeli különbség van, de, akit akár csak egyszer úgy érzem, hogy megtudok verni azt megverem. Ahogy mondani szokás: a fuldoklónak adunk egy nyitott slagot, hogy ne legyen szomjas. Fura volt, hogy néhány csapat úgy versenyzett, hogy nem számít az előfutam, mert a reményben kell jól menni, ami még ennél is furább volt, hogy a parton a követők is így gondolták. Sebaj, gondoltam majd másnap.

Este megnyitó, ami nagyon jól sikerült. Volt szerencsém részt venni, már néhány megnyitón és azt hiszem e miatt nincs mit szégyenkeznünk. A néptánc bemutató lehet, hogy egy magyarnak többet jelentett, a külföldieknek pedig mutatott valamit belőlünk, de a hiphop bemutatót is elkapták a szervezők. Persze enyhe képzavar volt, hogy Janics Natasával és kajakversennyel indították az evezős VB beharangozó filmet, amit a világ vezető evezős nemzeteinek fiai nem is néztek annyira jó szemmel, viszont az evezős felvételeknél pozitívan forrongott a terem. Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de mintha a magyar csapat csak második lett volna a zászló bevonulásnál az olaszok hangörvényéhez képest, mikor meglátták a nemzetit. Mondjuk nincs szégyenkezni, de személyszerint hosszabb, hangosabb hörgést vártam. De azért jó volt.

Másnap remény és középfutamok, „C” és „B” döntők. Hangom már nem volt, de azért volt kinek kiabálni. Néhány interjú és szél. Szeged nem hazudtolta meg magát, amikor nem volt szél, hőség volt éjjel meg vihar. A kaja azt hiszem jobb volt, mint egyébként versenyeken – nem értem, hogy lehet? Igaz a külföldieknek más volt – egy megjegyzés például: „Faja, meg minden, de azért kicsit sok a hús” – persze, de ahogy a dal is mondja: „Hús, hús, hús, egyél húst, a zöldségektől úgyis csak elbutulsz”.  De azért rendben volt. Ha már faja, nyugati barátainknak biztos élmény volt az Ikarus a pályáról vissza, vagy a kolesz, ami nekünk már annyira megszokott/megszokhatatlan – de ez van. Persze azon elgondolkodtam, hogy a kajak vb alkalmával egy Birgit Fischer hol aludt anno?

Ami magát a versenyt illeti, a pálya bizonyos szolgáltatásokban új oldalát mutatta: pihenő szőnyegek, bemelegítő ergométerek, rajtgép, 500-as időmérés, versenyközvetítés. Jó lenne tudni ezek mennyibe kerülnek és, hogy miért nincsenek egy OB-n például? Persze a nemzetközi bírógárdát nem tarthatjuk itt állandóan, de ők is megmutatták, hogy lehet jól, pontosan vezetni egy versenyt, bemondani, hogy balról, vagy jobbról korrigáljanak a versenyzők a rajtban.  Szóval a verseny maga kívülről jónak tűnt.

Belülről látva a szervezést kicsit fura volt ez meg az: mintha egy kettős szervezés ment volna. Volt egy MESZ, egy MEFS és egy Szegedi Egyetem. Az egészről talán az önkéntesekről készült fotók mondják el a legtöbbet: a verseny honlapján lévő fotón hiányoznak az evezős önkéntesek. Vicces volt, hogy nem sikerült még vasárnapra sem akkreditációs kártyát szereznem, ami mondjuk emléknek jó lett volna, de sebaj. Van az úgy…

Aztán szombat este futottam még egy BP-Tatabánya-Szeged kört, mert szurkolókat, ugye kellett hozni. Ja, igen! Ha már egyszer szurkolóknál tartunk. Ugyan vasárnapra kicsit többen lettünk, de nem voltunk elegen, ahogy mondani szokás. Mintha, a sok „véresszájú” evezős fórumozó/lokálpatrióta nem érezte volna fontosnak, hogy megjelenjen ezen  versenyen, ami az én világképemben az OB után a legfontosabb idei evezős verseny volt Magyarországon. Egyrészt Szeged nem egy Luzern, nincs azért annyira messze, másrészt nem mindig láthat az ember egy Karsten Brodowskit, ráadásul kikapni egy pöttöm olasztól. Szóval a VB-k következő generációját láthatta, aki jelen volt. Nem éppen hazai színvonal, nem éppen hazai résztvevőkkel. Itt nem voltak előre elkártyázott, tudatba beágyazott, lejátszott versenyek, mindenki beletette, amit lehetett. Az utolsó nap ellenszele, pedig úgy megkeverte a mezőnyt, amennyire nem is gondoltuk volna. Rendre, akik az előfutamokban, vagy a reményfutamokban királykodtak, a végére erősen bekapták a szelet. Volt, akinek a szél végleg betett (nem egy magyar csapat volt így) és volt, aki még így is tudott teljesíteni az 1-es pályán (pl.: új-zélandi ks kétpár, akik 1100-ig vezettek).

De végeredményben volt 7 csapat. 7 magyar csapat, akikért izgultunk, izgulhattunk, ha akartunk. Mert, ahogy előbb írtam, nem voltunk annyira sokan. A hangszálakkal itt is azért spórolás volt jellemző, pedig a RIA-RIA-HUNGARIA elég jól skandálható, hallható. De azért voltak, akik kitettek magukért. Valahogy hiányzott az, amikor a lelátó egy emberként hangozza, az előbbi skandát. Mert van azért ilyen. Érdekes, hogy a vuvuzelát lehetett hallani a rajtban is… Azt hiszem az a hét csapat és azok is, akik a C-B döntökben végeztek megérdemlik/megérdemelték azt, hogy hangszálak szakadjanak értük (a taps azért nekik is kijárt – ami valóban európai gesztus). Sajnos vannak, akik szerint felesleges, mert a hatos pályán úgy sem hallani, illetve majd a reményfutamban tartja mondás idehaza.

Szerintem ez nem így van.

Szerintem az evezős dolga, hogy evezzen, a szurkoló dolga, hogy szurkoljon. Nem számít, hogy hallatszik-e vagy sem, az a lényeg, hogy szurkoljunk, mert ki tudja, lehet, hogy azaz egy hang, azaz egy szó, azaz egy mondat segített hozzá valaki egy éremhez, vagy húzta meg a vonalat egy 5. és egy 6. hely között – mert az nagy különbség. És az edzők se feledjék, ha valóban realistának tartják magukat – ’72-ben az új-zélandi nyolcas edzője a stégen a verseny előtt oda ment a csapathoz, kezet fogott mindegyik versenyzővel és megköszönte a munkát. Aztán lement a stégről, leült a tribünön és megnézte, ahogy nyer a csapata – mert mást nem tehet. Mi sem tehetünk mást, maximum szurkolhatunk. Nem ciki ORDÍTANI versenyen, nem CIKK szurkolni egy magyar csapatnak, ha nem első.

Talán majd a következő VB-n. Talán majd Szegeden.

ui.: gratula-matula minden indulónak és az ifi olimpia résztvevőinek

A délelőtt folyamán lezajlott a közép futamok. A magyar csapat és benne a mi kis Danubiusosaink jól teljesítettek.  Összesen hat csapatunk került döntőbe (Hajdú Zsuzsi, Szabó Kati a két női egypár, Csepregi Gábor és Ráró ks dublóban, míg Szekér és Szél a normál dublók között, Sáska Bea és Tóth Evelyn és a ks négyes).

Zsuzsink kökeményen végig versenyzte a futamot és az utolsó kétszáz méteren az eddig verseny legdurvább futamát hozta össze, de sajnos 0.06 másodperccel lemaradt a futamgyőzelemről. Igaz, elsősorban a döntőbe jutás volt a célja, szokása szerint a második ezer volt az erős – bizakodjunk holnap.

Sáska Bea és Tóth Evelyn valami hasonlót csináltak ugyancsak. Az u23 vb ötödik csapat a tegnapi 2. hely után ma is második lett, de mindösszesen 2 tizeddel csúsztak le az elsőségről.

Szabó Kati ötödikről fordított és sikerült harmadikként beérkeznie a reményfutamban, így holnap ő is döntőben számolhat.

A ks négyes végig versenyzte a tegnappal ellentétben futamát és végig elsőként haladt, a verseny nagyon jó volt, mivel a magyar, a lengyel és a francia csapat fél hajó különbséggel evezte végig a távot. Mieink természetesen magabiztosan kontrollálták a versenyt.

A nézőtér lassan megtelik emberekkel, igaz még nem értük el sajnos egy országos bajnokság szintjét, de csak-csak sikerül egy valamire való magyar szurkuló tábort összehozni holnapra a döntőseinknek.

Az időjárás nagyon meleg, Szeged délelőtt megmutatta igazi arcát a külföldieknek – 40 fok, szélcsend. Jó volt. Szerencsére a délután során feltámadt a toló szél, ami valamennyire enyhíti a vizen lévőknek a hőmérsékletet.

De Csepiékről még nem  írtam. Rajt után fiaink nem bizták a véletlenre és az edzői utasításnak megfelelően 250 méternél már fél hajó val vezettek, majd 500 méterre sikerült ezt másfél, ezernél pedig 2,5 hajóra növelniük. Pechjükre a 2-3. helyen küzdő francia és holland csapat (ezt most lehet, hogy eltévesztettem) egymást hajtva elkezdett felcsúszni rájuk. De a mieink nem ijedtek meg és egy könnyed finissel visszaverték a támadásokat és elsőként haladtak át a célon.

Szél és Szekér, Szél szárnyán (sokáig gondolkodtam rajta) végig tisztán második helyen haladtak, simán eljöttek a futam győztessel, majd takarék lángon végig evezték a táv második felét (leginkább az utolsó 200 métert). Szóval Holnap reméljük sokkal gyorsabban végig tudják prögetni a versenyt.

A délután során, eddig Kelemen Áron és Szentkereszty Marci fejezte be a versenyzést. Marci 14. míg Áron 15. helyet szerezte meg.  Érdekesség, hogy a rendszeresen visszatérő versenytársunk a szerb színekben induló Pedrag Lackov nyerte a férfi szkiffek C döntőjét.

A női négyesek B döntője jelenleg zajlik, miközben a bejegyzést írom. Lányaink 1000 méternél 2. helyen haladnak és mindösszesen 0.78 század másodperccel lemaradva a németektől, de most 1500 méternél már vezetnek és végül nyerték a B döntőt

folyt köv.

Tegnap esti megnyitóról néhány kép!

És egy tweet ha twittereznék: Hajdú Zsuzsi 0.02 másodperccel lemaradva az első helyről, de kvalifikálta mágát a holnapi döntőbe!!!

Sándor Áron (nyolcas), Szentkereszty Marci (ks egypár), Hénap Zsolt (nyolcas) Rácz Róbert és csepregi gábor (ks dubló), Szekér László (ex DEK, normál dubló)

Magyar zászló a megnyitó ünnepségre menet a csapatokkal.

Szabó Kati elmondja a versenyzők esküjét - előtérben cseh csapattagok.

Tweet 2.: Sáska Bea és Tóth Evelyn két tizeddel lemaradva a győzelemről, de kvalifikálta magát a döntőre!

Nehéz napon vagyok túl álom majd elüt, de egy rövid bejegyzés kell a szegedi Egyetemi Evezős Világbajnokságról.

A futamok ma kezdődtek – a lehető legtöbb számban starthoz álltunk, mi magyarok. A DEK három és fél számban volt érdekelt. Az első a ks dublók – Ráró és Csepi – Akik erősen kezdtek versenyükben és másodikként haladtak az új-zélandiak mögött, akik szép lassan araszolgattak el. Majd ezer körül az olaszok surranó pályán megindultak és ott hagyták mienket és a délieket is. A pálya második felében a verseny újabb fordulatot vett: Ráró és Csepi akik 1600-ra vissza estek 3-4 helyre, megérezték a hazai pályát és a mikor 1700hoz értek begyújtottak mindent. Sikerült ledolgozniuk egy hajó hátrányt a a nap legjobb versenyében odaverték az újzélandiakat. Sajnos az olaszok elsőbbsége sziklaszilárd volt, de Csepiék teljesítménye becsülendő és jó a jövő tekintetében – vagyis holnap a reményfutamban!

A másik futam, ahol érdekeltek voltunk a ks szkiff, ahol Szentkereszty Marci, mint a „best man” kisegítette a magyar evezést szorult helyzetében és beült az üresen maradó ks szkiffbe. Sajnos Marci nem tudott beleszólni az első hely alakulásába, de büszkén végig versenyezte az előfutamot és a reményfutamot, ahol 5.ként ért célba. Holnap a „C” döntőben bizonyíthat!

Nagyjaink – Hénap Zsolti és Sándor Áron a férfi nyolcasok mezőnyében próbáltak meg valamit letenni az asztalra. Sajnos ez ma nem sikerült, de holnap a reményfutamban meglátjuk, hogy tudnak e fejlődni. Ma 5. lett a csapat a futamában.

Ugyancsak utalás, de a fél számmal Szekér „Hogy a hóviharba nem” László volt érdekelt Szél Domonkossal együtt. A srácok, ahogy Dödi bácsival megállapítottuk becsülettel, tiszta szívvel végig nyomták a pályát. Sajnos az első helyezett románokat nem tudták megverni, de másfél hajóval rajtuk voltak végig. Mellesleg az ő második helyük sem volt kérdéses. Holnap a reményfutamban folytatják.

A magyarok közül kiemelkedett még Simon Béla és Juhász Adrián, akik ugyan ezernél még orrlabdán belül versenyeztek az u23 vb 3. románokkal, de végül egy hajóval megnyerték a versenyt.

Az idő ma szép volt, mindösszesen Szentkereszty futama előtt alatt volt egy enyhítő zápor. A szél nagyon erősen toló irányban dolgozott. A pálya és a verseny lebonyolítása öt pontos. minden pontosan halad, a bírok jól kezelik a helyzeteket, szólnak ha rajtban  figyelni kell az oldalszélre és korrigálni kell. Van rajt gép és ötszázas idő mérés, angol kommentátor, stb. Video fal és futam közbeni idő kiírás.

Ami hiányzik, az sajnos a hatalmas magyar szurkolótábor, de bízzunk be, hogy holnapra, de legkésőbb a döntőre megérkezik.

Ne feledjétek: sokáig nem lesz ilyen színvonalú verseny itthon, egy vonat jegy és egy napnyi idő mindennek az ára…

Este részt vettünk a megnyitón, ami ugyancsak jól sikerült. A csapatok jelmezes dobosok vezényletével végig vonultak Szeged utcáin, az emberek integettek, néha tapsoltak. A megnyitóra a Szegedi TE egyik karának nagytermében került sor, ahol  a csapat bemutatás alatt az olaszok és a magyarok tudtak legjobban örülni a zászló vivőjüknek. Mókás volt, hogy a Szegedet bemutató kisfilm alatt, mikor a kajakosokat mutatták enyhe morajlás, míg az evezős klipnél pozitív hangzavar, taps és öröm ujjongást hallatott a tömeg. Az est végén tradicionális magyar tánccal és modern koreográfiával búcsúztak a szervezők és kívántak mindenkinek sok sikert.

folyt köv. + képek holnap

Első neki futásban írni akartam a klub eredményeiről, de arról itt egy sokkal jobb összefoglaló, aztán írni akartam magáról a versenyről, de arról is írt valaki egy sokkal jobb és érdekesebb összefoglalót. Aztán végül úgy döntöttem sokkal egyszerűbb és elegánsabb is, ha egyszerűen leírom milyen volt: nekem/nekünk  – legalábbis, amire emlékszem.

Egy évvel ezelőtt azt mondtam és írtam is: nekem nincs erre még egyszer szükségem. Mármint megtenni versenytempóban, egy nap alatt a 165 kilométert a Lágymányosi öbölből egészen a bajai Petőfi-sziget túlsó végéig. Közben aztán eltelt 8-9 hónap, sok mindent átéltem, sok mindent tanultam, sok minden változott az életemben. Az áprilisi itthon tartózkodásom alatt egy laza „északi” alatt, amit Gergővel (Vanczák) toltam felmerült, hogy esetleg…már egyikünk sem emlékszik ki hozta fel, de azt hiszem ez nem is fontos már. Elmúlt a nyár fele, úgy ahogy sikerült felkészülni az ob-ra, ami azért fontos ennek a versenynek a szempontjából is. Gergő ismét neki ment  a könnyűsúlynak, így top formában volt a Baja hetében, mikor már nem kellett magával a súly, a víz, a szénhidrát raktárak merítésével/csökkentésével  foglalkoznia. A repülőjegyet még június elején megvettem, főnökömmel megbeszéltem a kiruccanást úgy június végén (végül is minek van szabadsága az embernek – ha véges is). A lényeg csütörtökön fél ötkor neki indultam Bergamonak, hogy este túlessünk a próba evezésen. Este hatkor már a szigeten, a kvázi elbarikádozott klubházban voltam már. Az ismét rekordszámú DEK csapat mindeközben elkezdett fogyni. Először CS, majd Menya esett ki betegség miatt, Varga Marci és Hénap Zsolti a szegedi egyetemi vb-n kapott lehetőség miatt mondta le, Kele pedig a csapatok ilyetén való variálása miatt maradt ki. Bánhalmi Bence így  került a négyesbe Menyka helyett.

A verseny reggelén a már szokásos 3:05-ös kelést azért megéreztem. Igaz, fél kettőkor is kipattant a szemem. Mikor a kapuból kiléptem, Gergő épp bekanyarodott a hegyről és együtt mentünk végig a Keleti Károly utcán, a Margit körúton és a hídon, ahol megelőztük Sanyát és megcsapott minket a Cha Bodegáből ömlengő, az egész budai ágat betöltő gyros-illata és a discok zenéje. Teszár már lent volt, és mikor a hajót a vízre tettük, megérkezett Anti, Vajda G és Bence is. A leevezés lazán ment, a víz enyhén kavargott, de a pirkadó, kék hajnalban látni a Duna közepéről a Széchenyi rakpart házait kárpótolt mindenért. Persze a Romkertben még folyt a buli és talán én is inkább beugrottam volna oda ez alkalommal. Időben leértünk. 5:11kor a szkiffek indulása után visszaültünk a hajóba, hogy várjuk a rajtot, amire majd 20 perccel később került sor.

Kitudja, hogy a későbbi eseményeket predestinálta e a rajtunk, de ismét 35ös tempóval vágtunk neki a 165km-nek. Ugyan a bemelegedettségtől messze voltunk, az első öt kilométeren ez is megtörtént. Az első kielboatokat már Pest határában utolértük. Az első szkiffre azonban Százhalombattáig kellett várnunk – ez fura érzés volt először, mert egy évvel korábban itt előztük meg az akkor vezető szkiffest.

Idén más volt verseny nekem/nekünk. Olaszország, az OB kvázi sikertelensége (hiszen mindannyian, azon a helyen végeztünk, ami a felkészülésünk alapján megilletett minket), a rengeteg utazás nálam, a munkahely és a klub elvárásai (követelménye), a család bővülése és a fogyasztás Gergőnél mindenképp más készültséget/belső feszültséget jelentett. Nálam a fizikai és technikai romlást Gergő szerint ellensúlyozta, hogy erősebb lettem lélekben, nála pedig az előbb felsoroltak együttese váltott ki egy iszonyatos akarást, amit végig beleadott vagy adhatott a 165 kilométerben.

De nem ment jól. Az első 10-15 kilométerhez képest az átlagunk szép lassan felőrlődött, a tempo alacsonyabb volt 1-1,5 csapásszámmal, mint egy évvel korábban – ami nem volt baj, mert fizikailag nem vett ki annyit. Mégis a az első 40 kilométer után kétségek merültek fel bennem, fájdalmat nem éreztem, de baljós előjelnek éreztem a kocsi kényelmetlenségét, az enyhe fájdalmat a bal vállamban, a szkiffesek egyre lassabban fogyatkozó mezőnyét.

A sebesség majd’ 10-15  másodpercet romlott 500 méterenként ez 20-30 másodperc kilométerenként, és innentől már csak matematika, hogy meglehet e a csúcs. Persze ekkor a belső harc még más – nincs viszonyítási alap, nem tudod hol vagy, nem tudod mennyit tettél meg. A három nagy check point Dunaújváros, Dunaföldvár és Kalocsa (Foktő) még messze van. Aztán Gergő felvetette: bontsam meg az energiaitalt. Kb. 3-4 km-rel a az újvárosi check előtt meg is tettem. Mondhatni revitalizált – a könyvek, amiket nem régen olvastam táplálkozásról mind valami hasonlót írtak: nagy mennyiségű cukor (alias szénhidrát) és koffein párosa megdobhatja a teljesítményt, de ez személyenként eltérhet. Addig csak isostart ittam és némi banánt  ettem, kb. 20 percenként  felváltva, egy folyamatos utánpótlást biztosítva, mindig csak annyira megállva, hogy Gergőnek 3-5-7 csapásnál ne kelljen többet egyedül evezni, hogy a hajó mindig menjen, ahogy a stratégia szólt. Előtte nem mertem megbontani a redbullt, mert kitudja? lehet, hogy nagy mennyiségben visszaütött volna.

Így Újváros előtt megindultunk. A stégről kérdezték: Minden ok? Minden ok – persze kivéve, hogy még van 98 kilométer hátra. De ekkor megnyílt a beborult ég és egy isteni sugallatként érkezett: 3 perccel jobb a részidőnk, mint egy évvel korábban.

3 perc – 165 kilométeren 3 percről beszélni, amikor 10 óra alatt 3 perc mindösszesen 0,5 százalék.

Mégis. Ez adott egy óriási lendületet az evezésünknek. Sőt egy másik segítség érkezett egy uszály formájában. Egy román kőtörmelék szállító éppen akkor indult a kikötőből, mikor mi is odaértünk. A dunaújvárosi ipartelep alatt ez egy fura támogatás volt. Fura volt, mert a hajó, ami először megelőzött bennünket egyszer csak lelassult és pont annyival tudtunk elaraszolni mellette, ami még kényelmesen megoldható volt és így egészen a paksi egyenes-görbéig mentünk vele.

Ekkor már csak 2 szkiffes volt előttünk. A holland Michiel  Roost a dunaújvárosi hídnál sikerült megfognunk, majd csak egy kérdés volt előttünk: „Hol van Bali?” Mármint Teszár Bali, akit ekkor én még sehol sem láttam, és Gergő sem annyira tisztán. De tudtuk, egyszer csak meg lesz és onnantól kezdve más lesz eveznünk. Addig követtünk, üldöztünk egy ellenfelet, onnantól pedig miénk lesz az elsőség. Majd egyszer csak Gergő így szólt: „Már látom a bicepszét” és a hajó megindult. Pontosabban, ekkor már 5 kilométer óta jól ment, és jött a dunaföldvári híd is, ahová előző évben 4:33-cal érkeztünk és most, megkellett, hogy legyen az a 3 perc. Így is lett 4:29-cel áthaladtunk a hömpölygő és hajózott Dunán a híd alatt, ahol egy kedves rendező még meg is hajráztatott minket és Balit is lehagytuk egy testvéries: „Minden oké Bali? kérdéssel.

A verseny talán ekkor kezdődött valójában.

Egy évvel korábban Kalocsa előtt kezdett el fájni minden, most nem fájt semmi. 21-21,5-es tempóval mentünk – Gergőnek, pedig amúgy sem fáj. Egy dolog lett a cél: folyamatosan egy tempóban/sebességben végigmenni. A paksi egyenesben elhagyott minket a hajó, a szél pedig visszafogott, befordult. Talán ez volt az egyetlen valóban ellenszeles szakasz, de  belkarnövelőt utána sem vettem ki. Kalocsa előtt már matematikázni kezdtünk. A kilométerek 3/4énel 7 percet vesztettünk abból a 24-ből, ami féltávnál adott volt. Folyamatosan mentünk és 5-10 kilométerenként próbáltunk limiteket beállítani, hol kell lennünk ott, vagy amott, hogy meglegyen. A nap néha kisütött, a szél kavargott. Amikor a nap kisütött, majdnem imádkozni kezdtem, hogy tűnjön el – minden rossz lett ilyenkor, a számban a nyál, a bőröm, a kezem, a lapát fogása, minden. De szerencsére mindig el is tűnt.

És egyszer csak Szekszárdhoz értünk. Minden más volt, mint tavaly, még a környezet is – másra emlékeztem, másmilyen hídra, másmilyen partra és másmilyen érzésre a tenyeremben. Gergő ekkor azt mondta: „Meglehet még” valamiért azon járt az eszem, hogyan? ekkor már szintidőn voltunk. Sőt, ha a kilométereket szoroztam a sebességgel, úgy 5-7 perc hátrányunk volt. Aztán, már nem is tudom hol kiszámoltuk, hogy kb. 17km/h sebességgel és 3:45-ös kilométer átlaggal még meglehet. Meg lehet? A fene tudja/tudta. Nem volt jó a szél, még 25-30 kilométer volt hátra és azt sem tudtam, mennyi erőm van.  És ezek után jött a hetedik óra 54-ik perce – még 90 percet kell végigtolnunk, aztán mindegy, mert a rekordot elbuktuk, a tavalyi dublócsúcsunkat, pedig legalább 10-15 perccel megdöntöttük.

Ahogy írom: aztán mindegy…

Hiszen ezért utaztam haza, ezért indultunk neki a távnak, hogy megcsináljuk a csúcsot. Ebben a pillanatban már nem emlékeztem a kezdeti evezés kétségbeesésére, egyszerre azt éreztem menni kell. És mentünk is. A 70. perc körül – mert innen már csak visszaszámlálásban gondolkodtam, fel sem merült, hogy egy perccel hamarabb vagy később érjünk be a célba mint a csúcs idő – már 24-re emelkedett a tempónk és a sebesség is visszament a rajt utáni kilométerek sebességére, majd 60 és 45 között kicsit visszaesett és mikor szóltam Gergőnek, hogy mi a sebesség és feltettük 26-ra ismét visszajött. A part menti üdülők csak foszlányokban rémlenek fel most és már csak egy dologra emlékszem, hogy Gergő azt mondja mögöttem „Gyerünk Orbán” és én 5-10 percenként mondom az időt és mondom, hogy 10 csapást és ő jön velem, és hajtjuk egymást. Mikor megláttuk a hidat, a bajai hidat, egyszerre mintha vége lett volna a versenynek. Már nem tudtam hol vagyunk időben, hogy pontosan mér-e az órám, a tempót ekkorra már feltettük 28-ra, és mindent beleadtunk, a híd után gyötrelem volt az uszályok véget nem érő csoportját megkerülni, majd a befordulni a Sugóba, ahol már nem tudom mit csináltunk, jól evezetünk e vagy sem, merre van az irány, csak Gergő szuszogása, hajtása a csapásszámmérő és annak is sebesség lapja volt előttem. A sprintverseny már ki volt bójázva és én minden egyes százast leszámoltam – még tíz, még tíz és már a végét kerestem magamban. Nem értettem hol van. Nem volt zene, nem halottam semmit csak egyfajta zúgást. És mikor a stég mellett elhaladtunk a célvonal is hiányzott. Egyszer csak megálltunk és észrevettem az embereket, a speakert és halottam, amint Gergő kiabál a partra: mennyi és mikor nem érkezik válasz még kétszer MENNYI. Nem tudtuk, nem tudtam, hogy sikerült e, vagy sem a csúcsdöntés, az órámat nem nyomtam le jó időben és fogalmam sem volt mennyi ideje vártunk már, mikor a speaker bemondta:

9:22

Gergő üvöltött örömében, én csak mámort éreztem, egy fajta nyugalmat, zsibbadást.

Nem fájt semmi fizikailag, csak mikor elindultunk egy kicsit „levezetni” vettem észre, hogy nem bírok mozogni. Gergő evezett ki a partra, én alig bírtam csapásokat csinálni. kikötöttünk és kiszálltunk, a segítők hada, Gergő családja között álltam és vártam mikor tudok gratulálni partneremnek. Mikor már elvitték a hajót és mindenki szétszéledt a stégről felmentünk a partra. Gergő beszélt a tévével én szüleivel vártam, hogy hozzám is odajöjjön a riporter. Az első kérdésére már nem emlékszem, csak a másodikra: „Nagyon változó volt az idő, ez segített?” kérdezte. Megpróbáltam válaszolni, miközben azt sem tudtam mit mondjak, igen, igen hümmögtem, nagyon nehéz volt, mondtam. És ekkor lassan elkezdett elsötétedni a világ, a földre néztem, vissza a riporterre és rájöttem most valami olyan történik, ami nem normális. Próbáltam megkapaszkodni benne, de csak annyit sikerült mondanom, Bocs, de azt hiszem rosszul vagyok, és földön voltam. a tévések ott álltak felettem, Gergő anyukája jött, hogy minden rendben van-e és a speaker a kezemet szorította és ennyit mondott nyugalom, itt vagyunk, mikor látta, hogy magamnál vagyok odahívta az orvost

Mintha egy pillanatra egyedül maradtam volna.

Ebben a pillanatban a két karommal kinyújtva magam mellett a földön feküdtem, az eget néztem, a szürkés felhőket az enyhén kék háttérrel, Gergő unokahúga volt egyedül látó mezőmben, aki valamivel játszva üldögélt fekvő testem mellett. A teret betöltötte a hangszóróból bömbölő techno és én örömöt éreztem, kicsit féltem, hogy mi történik, de alapvetően örültem. Örültem a versenynek, hogy sikerült (milyen lett volna, ha két perccel lecsúszunk?), a hűvös időnek, testem fáradtságának. A Garda-tóra gondoltam, hogy holnapután kell megint úsznom egyet benne a hazaúton Bergamoból.  Furcsa érzés volt, hogy gond nélkül mindösszesen a csuklómat tudom mozgatni.

Azt hiszem, épp kezet fogtam Jézussal ezekben a pillanatokban.

Aztán jött az orvos. Megmért mindent, minden rendben volt. és elment. Még 20-30 percet feküdtem ott. Aztán megjött Bali és elmentünk összeszedtük magunkat. Lassan álltam a meleg zuhany alatt, ahogy a víz visszaadta életerőmet. Elmentünk enni, és elmentünk a szállásra.

Este a klubház bárjában üldögélve vártam az estét és egy vendéget, aki még nem érkezett meg. Egy keveset ittam, beszélgettünk Zombival és aztán lefeküdtem…

165km 2x

9:22

Vanczák-Orbán

folyt. köv.

ui.:mindenki szerencsésen leért; Bali 10:33-at repesztett

2 Arany

2 Ezüst

1 Bronz

1 4. hely

2 5. hely

1 6. hely

Tegnap este fél 7 körül zárult a 111. Magyar Evezős Országos Bajnokság. A harmadik napon már lényegesen más volt klubunk tábora, mint a hét folyamán, a szkiffek és dublók legnagyobb részét haza szállítottuk már előző este, ahogy az már megszokott volt (Külön köszönet a hajószállító lepakolóinak!!!). Nagy részt négypárok és nyolcasok, no meg egy két kisebb hajó volt csak a hangárban, ahol az előző napokkal ellentétben enyhébb időben pihentek klubunk versenyzői, mivel a szállást már a reggel/délelőtt folyamán elhagytuk.

A versenyeket tekintve már az első döntőben képviselve voltunk, vagyis a vegyes utánpótlás kielboatban, ahol Jurászik Viktor és Korom Kata, k: Dabóczi Márton a második helyet szerezték meg. A többi túra kiel számban is ott voltunk Szilassy Peti és Bersényi Ágoston, k: Korom B., sajnos nem tudtak a tavalyi utánpótlásbeli eredményükből aranyat kovácsolni a felnőtt mezőnyben, de 5. helyük becsületes helytállásra vall.

A 15:07-kor kezdődő női serdülő kormányos négyesben serdülő lányaink feltették a pontot a hétvégi szereplésük i-jére (ns 4x- 2. helyi, ifi ks 2x 1. hely) és nagyon szép evezéssel, több mint egy hajó előnnyel győzelmet szereztek. A csapat tagjai: Illényi Bori, Polivka Dóri, Bene Dóri, Fodor Alexa, k: Krausz Boglárka.

Férfi serdülő kétpárban Tiszai Balázs és Horváth Kristóf 6. helyet szerezték meg.

A nap másik hasonlóan hatalmas eredménye a férfi ifjúsági nyolcasok versenyében várt ránk. Buday Anna tanítványai nagyon jóó versenyben, tisztán szerezték meg a második helyezést. Reméljük az utánpótlás felnőtt be érve is hasonóan sikereses lesz. (Krizsán Gergely, Simon Péter, Cs. Kovács Zoltán, Jurászik Viktor, Horváth Balázs, Kovács Zsolt, Bánhalmi Bence, Krausz Domonkos, k.: Polivka Bálint)

Az ifik után már a felnőtt csapatok következtek. Először a férfi felnőtt négypárok mezőnyében láthattuk csapatunkat (Erdélyi, Hénap, Varga, Orbán), akik a délelőtti előfutamban elért győzelem utén dobogós reményekkel indultak neki a délutáni döntőnek. Már a verseny elején egyből élre éllt a Csepel és a Baja is meglépett, ugyanakkor a DNHE csapata stabilan tartotta magát, és védte a MEC támadásait a harmadik helyen, fokozatosan felzárkozva a Bajához. Aztán az utolsó 300 méteren a Baja és a MEC is robbantott, amire csapatunk nem tudtunk reagálni, végül negyedik helyet szereztük meg. Becslütes pálya volt, tisztesen végig csinálva. Jövőre ugyan itt, ugyan így.

Női ks kétpárban László Vercsi és Ali Anna megmutatták, hogy van azért még spiritusz bennük. Anna és Vercsi (ks szkiff finalistáink) magabiztosan nyerték a futamat, számukra is meglepően jól.

A férfi könnyősúlyúak mezőnyében bevallottan bajnoki várakozásokkal indultunk, hisz csapatunk Rácz Róbert Bence és Csepregi Gabi pár nappal korábban megnyerték a ks dubló válogatót és igaz, hogy koránt sem könnyebb mezőnyben, de mégis kiemeltként szerepeltek. Ellenfeleik között nem kisebb csapat szerepelt, mint az utoljára a 2008-as athén-i EB-n együtt evezett és ott bronzérmes Varga Tamás/Hirling Zsolt kettős volt, a Révész/Bartha és Szász/Galambos dublók mellett. A srácok elmondása szerint 1200-ig nyugodtan tudták tartani az ellenfeleket, azonban a pálya második felében a viharos erejű tolószél által felkorbácsolt hullámokkal nem tudtak megbírkózni és több rákot is befogtak, de a képhez hozzá tartozik, hogy Varga és Hirling legendásan jól tudja kezelni az ilyen helyzetek és ezt most is bebizonyították. Első a Baja, második a válogatott, harrmadik a DNHE.

Már csak a nyolcasok versenyében voltunk érdekeltek. Itt először a női csapat állt rajthoz. Sajnos megkopott a Danubius „nagy női csapatának” híre és míg korábban az aranyérem volt a természetes, néha-néha lemaradva róla egy-egy második hely erejéig, addig tegnap a lányok tisztán leestek a dobogóról. Szívünk fáj, de ez 5. hely. Az ígéretes utánpótlással talán jövőre ismét visszatudunk kerülni a dobogósok elit klubjába.

A férfiak mezőnyében a verseny előtt közmegegyezés alakult ki parton: „A Szolnok nyer”.  Ennyi. Ebben mindenki egyetértett: fizikai felkészültség, a váltott evezés Magyarországon való magasszinten űzése, Jézus haver segítő ereje, no meg légiósaik segítsége, mind mellettük állt. Persze a második hely kérdése is tiszta volt, ezt mindenki a Szegednek, a szám korábbi abszolút védőjének ítélte. Nem is történt máshogy, a második sikeres rajt után (MEC technikai problémája miatt visszalőtték az elsőt), e két csapat állt az élre és külön versenyben eldöntötték a bajnoki címet. Azonban egy hely, a bronzérem sorsa nem volt tiszta. Bármely csapat a maradék négyből (DNHE, Szolnok B, Győr, MEC, Csepel) nagyjából egyenlő esélyekkel állt rajthoz. Sajnos a pálya első 200 métere után a Győrnek eltőrt az egyik tulipánja, így ők kiestek a versenyből. A többi csapat azonban megkűzdött egymással. A verseny elején a MEC szakadt le először a Csepel, Szolnok B és Danubius hármasától, majd az is szép lassan szétcsúszot, majd 900 és 1300 méter között kialakult a fiaink tiszta 3 helye. Talán eddigi 20 éves történelmünk során ez a pálya volt a Danubiusos nyolcasok egyik legjobb, legtudatosabb technikával evezett versenye. Ennek eredményeként a megszerztük a 3. helyet, ami a második bronz, amit DNHE férfi nyolcas valaha szerzett! Tisztelet a csapatnak (Szabados, Szentkereszty, Orbán, Csepregi, Vanczák, Sándor, Rácz, Neinstein, k: Polivka)!

A hétvége tanulsága, ahogy azt egy barátom megjegyezte egyszer: nyerni mindenhol nehéz, legyen az a Foci VB, vagy a megye 3. végig kell játszani a meccset. Ugyanígy evezős versenyt is nehéz nyerni akármennyire nekünk áll a zászló. Mindig lehet jobb pillanata az ellenfélnek, amire nem készülünk fel.

Az idei OB volt sok mindenjó dolog: a pálya felénél véget érő sátrak, hétfőii pálya használat, az indító ponton (vagyis, hogy mindenki 2000 métert húzott), toto és red bull osztás.

De sajnos ismét voltak balga hibák: a 0. nap (mint minden fesztiválon így a mi evezős „fesztiválunkon” is volt egy ilyen) pótválogatója. Itt most nem a verseny jogosságáról van szó, azt az edzőbizottság döntse el. Sokkal inkább arról, hogy a versenybírók 16:05-re érkeztek meg, míg maga a verseny 20 perccel indult később az eredetileg kiírtnál, tikkasztó hőségben, nem is beszélve, hogy perort dublók ellen indítani kicsit necces, hisz (ha nem ment volna ilyen jól az a peror, ahogy ment) simán oldalvizet kaphattak volna a srácok. De ha csak magát a versenyt nézzük: pontonos gyerekek összefogdosása a parton, vagyis a bíróknak fent a rajtok közben kellett kiabálva elmagyarázni, mikor, mit kell csinálni, ami versenyzőként néha zavaró volt, nem is beszélve a késésekről. A rajtgép „nem használata”, illetve az 1000, ne adj Isten 500-as részidők használata, ami nagyban segítené a verseny, a versenyzők színtjeinek átlátását, fejlődését, színvonalát a versenynek magának. A pálya karbantartói oldaláról előnyősebb lett volna, ha az új közlekedési rendnek megfelelően ki lett volna bólyázva a hátsó felevezősáv. Az étel pedig sajnos még mindig a „szokásos” volt..., hogy csak ezt, azt említsek.

Az OB-t a MESZ elnöke dr. Mittyán György zárta néhány ünnepélyes gondolattal, és egy érdekes félmondattal: „jövőre megújjult programmal várják majd a rendezők” az amúgy egyre nagyobb néző közönséget. Ez vajon mit jelenthet? Jobban el és szétosztott versenyszámokat (pl.: szkiff és peror ne egymás után legyenek, mint ahogy a dublók és négyesek sem, hogy ott is lehessen indulni korcsoporton belül, csak egy példa kedvéért). Mindenesetre várjuk a pozitív fejleményeket és remélhetőleg klubunk is beleszólhat a dologba.

Hazafelé jó érzés volt elhaladni amellett a négy-öt hajószállító mellett, akik nyugodt 90 km/h sebességgel haladtak az ország különböző pontjai felé. Ugyanúgy, ahogy elhaladni és át inteni az alföldi alkonyatban Krausz Domi, kicsi alvó DEK-seivel tömött nagy, kék terejárója mellett, ami 75-tel robogott Budapest irányába.

Este grill, amúgy meg jó pihenést!

2 arany NI ks 2x; mini 12 évesek

ezüst FFks 8+; FF ks 1x ; NF ks 1x; NI 2x; FI ks 2x;

bronz FF 4+; FI 4+; veterán mix 2x

4. hely FF ks 1x

5. hely FT 8+

6. hely 2 FF 2x; két mini 1x12 évesek; NF ks 1x

A szegedi bajnokság utolsó napjának reggelén, a pálya hoteljének büféjében írjuk a bejegyzést Ági nénivel a klub gondnokával, tanuló segédedzőjével és egyben kicsit mindenesével. A tegnapi eredményeket vitatjuk meg: nagy örömünkre serdülő lányaink (Polivka, Bene), lelkes munkájuk gyümölcsét arathatták tegnap, mikor is fölényesen nyerték a női ifi könnyűsúlyúak dubló versenyét. Edzőjüknek Buday Annának más számokban is jó eredményeket értek el versenyzői: így az ifi lányok ezüstje (Kelecsényi, Korom); és a fiúk (Jurászik, Kovács, Krizsán, Horváth, k: Dabóczi) kormányos négyesben elért bronza is szép emléket adhat a tegnapi napról. Az örömben üröm, hogy a címvédőként érkezett Krausz, Simon férfi ifi ks dubló nem tudta címét megvédeni egy kilazult lábtartó csavar következtében, de még így is sikerült a második helyet megszerezniük.

Miniseink 12 évesek kategóriájában jól teljesítettek, így Polivka Bálint első helye és Pap Dániel és Kékesy Vince 6 helye is reményt ad a jövőre nézve. Nagy-Pál Antal tanuló a nyolcasok között is tisztesen helyt álltak és 5. helyet szerezték meg a nehéz versenyben.

Legtöbb érmünk ezüst színű lett a nap folyamán. Sajnos. Ahogy a Hunrowing.hu is hozta, trónfosztás történt női ks egypárban, Dr. Alliquander Anna sajnos csak a második helyet tudta megszerezni, válogatottbeli társa Hajdú Zsuzsi mögött. Ez önmagában nem lenne baj, de Anna sajnos elégedetlen volt teljesítményével, de remélhetőleg a női ks dublóban, László Vercsivel javítani tud ma. Vercsi ugyancsak bejutott a tegnapi szkiff döntőbe és ott 6. helyet szerezte meg.

A férfi ks szkiffek mezőnyében Csepregi „Csepi” Gábor hozta a papírformát és a világkupa győztes Galambos Peti után tisztán szerezte meg a második helyet, majd negyven perccel később már a ks nyolcasok mezőnyében állt rajthoz. Nyolcasunk büszkén helyt állt, de sajnos nem sikerült visszaszereznie a tavaly a Szeged által elhódított bajnoki címet.

Bronzot sikerült szereznie a Varga, Dr Vajda, Nagy-Pál, Erdélyi k: Balogh kormányos négyesnek, valamint veterán mix dublóban Dr. Petrovszki Ágnesnek és Rózsa Bálintnak a hobbis szakosztály képviseletében.

Végül ismét a cikk szerzőjének részvételével indított csapat, a férfi dublóval zárom a cikket: mi nem mentünk annyira rosszul, de volt már jobb is, így hatodikok lettünk Hénap „óriás” Zsolttal.

Big up.

2 arany (ffks 4x-; fi ks 1x)

3 ezüst (nf ks 4x-; ni ks 1x; ns 4x+; )

2 bronz (ff2+; nf 1x)

4 negyedik (ff 2+; fi 2+; ni 1x; fi ks 1x)

2 ötödik (ff1x; ff ks 4-)

dnhe2.blog.hu

Ennyi az első nap mérlege. A hőségriadó ellenére megtartott magyar bajnokság (mert ettől nem riadunk vissza) első napjának. Hőség, de ugyanakkor erős toló szél jellemezte a versenyt. Kettő bajnoki címet szereztünk a férfi felnőtt ks négypárban Ráró, Szatír, Csepi és Szabados vissza szerezte két évvel korábbi bajnoki címét, sőt 12 év után ismét van ifi ks szkiff  győztese a klubnak Krausz domonkos személyében. A nap egyik legizgalmasabb versenyét a Horváth, Erdélyi, k: Balogh, és Varga, Hénap, k: Polivka felnőtt kox perorban hoztuk, sajnos azonban az első és második hely helyett a 3-4 helyért küzdöttek a fiúk 2000 méteren keresztül. Végül az ifjabbak kerültek ki 0,2 másodperccel jobban a versenyből.

Női serdülő lányaink évközi teljesítményüknek megfelelően stabilan, szép evezéssel hozták az elvárt (Polivka, Bene, Fodor, Illényi, k: Krausz). Kelecsényi Dóri jól versenyzett, de sajnos a végén kifogott rajta a finis ördöge és „csak” második lett, ami kiváló eredmény, állandó edző partnere, Korom Kata pedig 4. lett a női ifi mezőnyben. Ks lányaink egy lassú rajt után folyamatosan visszaverekedték magukat a 2. pozícióba, annak a Dr. Alliquander Annának vezetésével, aki pár perccel a futam előtt 3. helyezést szerzett női felnőtt szkiffben.

Ifi cox perorok versenyében Jurászik és Horváth B. nagyon jól küldötte fel magát a 4. helyre sőt harmadik helyért is jó eséllyel küzdöttek, de a finisben ellenfeleik erősebbnek bizonyultak. Az ugyancsak ifi Simon „59” Péter 4. helyet szerezte meg a férfi if ks szkiffek döntőjében, így erősen remélhetjük, hogy cím védés lesz a mai nap férfi ifi ks 2x-ben.

A férfi ks négyesek mezőnyében csapatunk (Parizán, Neinstein, Kozsák, Vanczák/Szebtkereszty) sajnos 5. hellyel kellett megelégedniük. Sajnos a nap folyamán történt helycsere befolyásolhatta szereplésüket, hiszen Vanczák, akivel végig készültek le kellett, hogy mondja a verseny egészségügyi okok miatt. Nyugalom jól van, de idén csak normál nyolcasban áll rajthoz az egyik legtapasztaltabb versenyzőnk.

Jelen cikk írója (Orbán) nagyot versenyzett magával, a széllel, a meleggel, kevésbe az ellenfeleivel, de a döntőben elért 5. helye mindenképpen tükrözi a jelenlegi felkészültségét.

Mai nap mindenki telepatikus segítségére számítunk, hiszen fontos versenyek várnak ránk a Maty-éri pályán.

Press

(Vasárnap esti bejegyzés - ismét feltőltve)

Július 11. – A döntők napja. Persze kérdés, hogy milyen döntők?…foci vb…holland-spanyol…csapból is ez jön, de szerintem az igazán fanatikus rowing fanok a kék szalag futamok tv közvetítésére gyúrnak és közben kattintgatnak az M1-re.

 A majdnem időben kezdődő Eurosport közvetítés persze nem tartogat sok újdonságot, mivel a délután zajlott futamokról az interneten már fent vannak  az eredmények. Mégis a TV képernyőn valahogy más megnézni Karstent, Knapkovát, amint a verseny első felében, ahogy "lassított felvételként eveznek" vagy éppen a cseh Syneket, aki idén 3 VK győzelmével jó úton van a VB győzelem felé.

Ami érdemes, érdekes volt délelőtt: brit és új-zélandi dominancia kis egységekben, igaz a britek a nagy egységekben is érmesek, „A” finalisták voltak, míg Új-Zéland a „VB-t rendezünk” felkiáltással jóformán minden számban indítottotak egységet.

Ebben a bejegyzésben a FISA honlapjáról válogatott képekkel a verseny hangulatából is akarunk mutatni egy keveset és közben néhány gondolat a versenyről.

Galambos Peti egyre fotogénebb, jó érzéssel ráérzett a győzelem ízére…

A női nyolcas versenyben láttuk az egyik legjobb finist – Az amerikaiak az utolsó két méteren kerültek a verseny elejétől vezető kanadaiak elé. Karsten továbbra is ott van, ahol  az elmúlt 20 évben. Igaz a verseny hihetetlen izgalmas volt 1000 méterig, ott még mind a hat hajó másodpercen belül versenyzett. A harmadik 500-on Karsten és Knapkova kezdett meglépni. Aztán a fehérorosz ismét eldöntötte a harcot.

Szomorú tény, de sajnos úgy tűnik véget ért a négypárevezősök mezőnyében a lengyel hegemónia. Szomorú tény de nem sikerült „A” döntőbe kerülnie a csapatnak, mely négy világbajnokságot nyert, ebből az utolsót otthon Poznanban – persze az olimpiai bajnoki cím is ott szerepel a vitrinben. Ugyanakkor ismét van favoritja a vb-nek a horvát u23 négypár. Ahogy a kommentátor is megjegyezte a a "Crew of the season"  nem hivatalos címre pályázó csapattól sokat várhat a Horvátország. A férfi négypárban nem a legszebb, hanem a legdurvább versenyt láthattuk. 1000 méternél a Matthias Rocher köré épített német négypár majd 3 másodperccel vezetett a teljes mezőnynek. A nyúl taktikát választó németeknek azonban 1200 méternél üldözőbe vette a bekezdés elején említett horvát csapat. 1600 méternél kezdett el igazán izgalmassá vállni a verseny, mivel ekkor tünt először reálisnak, hogy nem német győzelem születik, a verseny ugyanakkor az utolsó 150 méteren dőlt el, ahol sikerül Sinkovics-ok által fémjelzett csapatnak a németek elé araszolni és "tisztán" egy méterrel nyerni.

Tufte

Szokás szerint idén is a luzern-i versenyt megelőzően osztotta ki a FISA, a Thomas Kellerről elnevezett emlékérmet, amelyet a versenyzésben és sportéletben is kiemelkedő evezősök kapnak. A díjat 1990-ban alapították a FISA korábbi legendás elnökének emlékére. A díjat olyan evezős legendák kapták meg eddig, mint Elizabetta Lipa, Steve Redgrave vagy az Abbagnale testvérek. A díjat idén az ausztrál James Thomnkins kapta

Ks dublóban az új-zélandi csapat iskolázott – míg a Münchenben frissen és üdén győzedelmeskedő olimpiai győztesként visszatérő brit csapat csak ötödik lett.

Ráróról, üdvöskénkről egy fotó, amint társával Varga Tomival várják az indulást.

Holnap indulás Szegedre, ma este Pest, pihi és remélem sokan jöttök…

Közben a foci vb-n 0:0 azt hiszem semmit sem vesztettem :)

Béke

Szoktuk mondani sosem számít, csak a rajt vonalnál álló (ülő) csapatok névsora, és a dudaszó számít. Az, hogy a pályán mi történik, jobb esetben is csak a mi (nézők) szórakoztatásunkat szolgálja. Galambos Peti tegnap este ezt szolgáltatta mindenkinek, aki tudta követni a versenyt élőben az interneten, vagy tévében.

A középfutamban 2. helyről jutott tovább Galambos, míg első helyen az olasz Miani értbe. Az esti 18:20-kor rajtoló döntőben Miani ugyanúgy élre tört, ahogy a délutáni futamban. Peti szorosan mögötte, az olasz a taktikája – vagy csak a sebesség mámorában – megpróbált minél hamarabb eltávolodni a mezőnytől, így ezernél 3 másodperccel (kb. másfél hajó) vezettet a stabilan második magyarnak, amit tovább tudott növelni 1500m-ig, itt tekintélyes 5 (!) másodperccel vezetett. De, ahogy a bevezetésben írtam, csak a duda szó számít. Hiába indult meg Miáni puskagolyó mód 1000 méternél, Peti és a holland Schoutennel a nyomában nem értett egyet ezzel a pozícióval. Miani az utolsó 500 méteren 34es tempójából próbált kilépni, amint 1650 méternél Peti elkezdte emelni, addig alacsonynak (30-32!) mondható tempóját. A finisben kritikus pillanatai, de az utolsó 100 méterre már minden eldőlt. Miani nem tudta fokozni a sebességet, így Peti az utolsó száz méteren már „ki is engedhetett”. Tisztán győzött az 1800 méternél elfüstölő olasz előtt, akit a végén még a holland is megfogott. Mindeközben az új-zélandi Grant 40-es tempóval is csak 4. lett.

Futam után:

Peter Galambos (HUN) – Gold

“For me these conditions weren’t a problem and I had an incredible race – I will be hoping for a similar result in the World Championships!”

(„Nem jelentettek problémát számomra a körülmények, hihetetlen verseny volt – A világbajnokságon is hasonló idő eredményt szeretnék elérni!”)

A délután folyamán versenyeztek a ks dublók, amiben még érdekeltek voltunk. Mindkét számban indult Danubiusos versenyző, így mi különösen izgultunk. Sajnos az Alliqander/Hajdú sem a Varga/Rácz dubló sem volt ezen a versenyen kiemelkedő formában így az előbbiekért a „D”, míg utóbbiakért a „C” döntőben álltak rajthoz.

A fiúk második helyen kezdtek, szorosan rajta a franciákon és rajtuk szorosan a kubai és a szlovén csapat. 1000 méternél még ugyanúgy a franciák vezettek de 2másodpercen belül rajtuk a szlovének és magyarok. Ekkor váltottak a franciák és 1500 méterre 3 másodperces előnyt szereztek. A finisben azonban megrázták magukat a mieink és szép hajrával légszekrényen belülre kerültek, de sajnos hiányzott az a pár méter…Magyarország 14. helyen zárt.

Annáék a reményfutam nagyon taktikája után (erős rajt, első ezer, aztán meglátjuk), visszatértek a jól bevált versenystílusukhoz (erős rajt, saját tempó, 1000 métertől, ahogy bírjuk). Ennek megfelelően az első 500 méter után 3. helyen haladtak, ugyanakkor a franciák, mintha elakartak volna dönteni valamit…5 másodperccel vezettek a 2. kubaiak előtt. A verseny folyamán Anna és Zsuzsi viszonylag egyforma 500 métereket eveztek, lassan közeledve az előttük versenyzőkhöz. Aztán az utolsó 500 méteren belettetek mindent, ami csak volt és feljöttek a 2. helyre egészen hajón belül a franciákhoz, akiknek azért kitartott a verseny elején megszerezett 5. másodperc. A lányok 20. helyen végeztek.

A VK-t tekintve jelenleg is folynak a döntők, tökéletes körülmények között az evezés királypályáján a luzern-i Rotsee-n, mely az egyetlen standard állomása az 1997 óta működő világkupa sorozatnak.

Végetért a három napos luzerr-i világkupa első napja, ahol az előző bejegyzésből ismert három magyar csapatért izgulhattunk.

Ks egypárban Galambos Peti nem okozott a negyeddöntőben sem csalódást, majd 3 másodperccel a szlovák Lukas Babac-ot (aki mellesleg egy normál súlyú EB bronzzal is büszkélkedhet egyéniben 2008-ból), és így kiemeltként várhatja a középdöntőket.

Nem lehet tudni, hogy ott mire számíthatunk (a döntő most már alap elvárás), mivel Peti futama természetéből adódóan nem kellett, hogy szanaszéjjel huzza magát, de ellenfelei idejét tekintve nagyon is erős mezőny alakult ki. Az olasz Miani 6:58-at repesztett és magamögé verte a 3x világbajnok Duncan Grantet, aki az előző VK dobogósként végzett, és ezzel az eredménnyel kiemelkedett a mezőnyből.

Peti holnap reggel 8:48-kor huzza a középdöntőt olasz, görög és német ellenfelekkel

Női ks kétpárban Anna és Zsuzsi a délutáni futamban más taktikát választottak, mint reggel. A lassabb első ezer és kemény finis, ami a lányok sajátja mióta együtt vannak (legalábbis ez a megszokott tőlük), egy nagyon kemény rajttal indították a versenyt és tizedmásodpercen belül voltak a második csapatnak 500 méternél, és ezernél is tartották versenyüket. Sajnos azonban, ahogy ilyenkor előszokott fordulni az erős kezdés visszaüthet, és Annáek lassan leszakadtak a stabilan első hollandoktól (akik 1500 méternél "utcahosszal 6 másodperccel vezettek) és 2. svájciaktól. Minközben a kubai és svéd ellenfeleik iszonyatos tempóba kezdtek és felzárkoztak a lányok mellé. Kuba 1500 méternél megszerezte a 3. helyet és a 3 cspat kezdett megindulni a svájciakra, akik tudtak minderre reagálni. A finisben a kubaiak elfogytak és Zsuzsiék a svédekkel vívtak. Az utolsó csapások a ezúttal a svédeknek jöttek jobban és így két tizeddel megelőzték a mienket, akiknek ma egy 4. hellyel kellett beérniük. Ez sajnos rossz hír mert ez a két tized jelentette a különbséget a C és D döntő között. Holnap 10:18-kor izgulhatunk a lányokért

Az utolsó mai érdekeltség a férfi ks dubló volt. Ráró (DNHE) és Varga Tomi kettőse, a reményfutamban a mezőnnyel együtt jött el és fej-fej mellett halad azzal egészen 1000 méterig, amol elkezdett szép lassan szétszakadni a mezőny. A norvégok utánna indultak az addig első helyen haladó portugáloknak és e két csapat versenyében nam adott lehetőséget a többieknek. Ugyan a francia csapat utánnuk indult, de sok volt nekik is. Végül az 1500nál kialakult sorrendben futottak be a hajók. A magyar csapat 4-ként érkezetbe nagy versenyben a hollandokkal. Srácainkkért holnap a C döntőben izgulhatunk 11:18kor.

Sajnos holnap nem tudok írni az eseményekről, de vasárnap ismét jelentkezem!

Big up!

Ahogy arról a hunrowing is beszámolt hírei között ismét magyar csapat utazott a világkupa sorozat utolsó, standard, luzerni állomására. A csapat most kisebb hiszen az u23-asok már a két hét múlva kezdődő brest-i VB-re készülnek, így csak Galambos Petiért és a férfi/női künnyűsúlyú dublóért izgulhatunk.

Mindegyik számban nagy mezőny látható a VK, a 20 csapatnál kevesebb indulóval bíró számok mondhatni szellősek.

Röviden ennyit beharangozóként. Az eddigi eredmények:

Férfi ks egypár - Galambos Péter

Peti az előző müncheni VK-n, ami Peti első abszolút felnőtt versenye volt szkiffben magasra tette a lécet elvárások tekintetében a megszerzett első hellyel. Most egyetemi világbajnokunk és U23 VB érmesünk jó uton halad, hiszen csontnélkül hozta az első előfutamot, a végén még ki is engedhetet kicsit az idők tanulsága szerint.

Következő versenye 16:30 körül várható és követhető a következő linken:

http://www.worldrowing.com/index.php?pageid=91

Férfi ks kétpár - Varga Tamás és Rácz Róbert

Fiaink gyorsan kezdtek és 2. helyen haladtak át az 500 méteres résztávon, ugyanakkor az új-zélandiak nem nagyon hagytak esélyt bármire az ellenfeleiknek, ezen a ponton már 3 másodperccel vezettek, ami előnyt végig megtartottak. A táv felére azonban mienk visszaestek 4. helyre, ahol végül befejezték a versenyt. Összehasonlítva az előző VK előfutam teljesítményével ez visszaesés, de délután a reményfutamban reménykedhetünk a sikerért (17:30-kor lesz a futam)

Az azonban már most tisztán látszik az előfutam idők alapján, hogy az új-zélandi, angol és canadai csapat idei dominanciája vitathatatlan, mindhárom csapat simán nyerte előfutamát, míg a negyedik futamban győzedelmes görögöknek közdeniük kellett a továbbjutásért

Női ks kétpár - Alliquander Anna és Hajdú Zsuzsa

Annáek kicsivel fél 12 után álltak rajthoz a női ks dublók 3. előfutamában. Szokásukhoz híven lassan kezdtek (5. jelyen) majd szép lassan feldolgozták magukat a harmadik helyre. Egyelőre nem lehet sok minden leszűrni teljesítményükből azon kívül, hogy sokkal jobban vannak az idők alapján (vagyis közelebb) a továbbjutókhoz, mint az előző vk-n. Az ő reményfutamuk este negyed és fél 7 között valamikor.

És a többiek:

A FISA hivatalos lapján pontos infókat olvashatunk külföldiül arról, hogy kit is érdemes figyelni az idei luzern-i futamon, én most csak két indulót emelnék ki:

Mahe Drysdale - aki idén először áll rajthoz a VK sorozatban egy néhány napos Henley regatta győzelemmel, és a

Horvát négypár - hisz úgy tűnik ismét egy klasszis csapat kezd kinőni Európa hozzánk közeli szegletében a korábbi lengyel dominancia után - a kérdés: sikerül e nekik, vagy csak egy láng volt mind ez.

Aki ismeri Esztergmot tudja, hogy a város központjában talkálható a Prímássziget, amiről a Szlovákiába tartó Mária Valéria híd is indul. Ezen a nagyjából Margitsziget nagyságú sziget ad otthont az evezős klubnak. A klub a Palkovics pad mellett a hídra tartó új út mellett fekszik sacc per kb 1-1,5 hektáron.

A Kis és Nagy-Duna öleli körbe a szigetet, a kisebb ág majdnem mindig szélvédett, de a nagy ág is sokszor „tiszta” a Danubiusos Nagy-Duna elképzeléshez képest, hiszen a hajó forgalom sokkal kisebb, ugyankkor a jacht forgalom biztos megnőtt az elmúlt években, ahogy mindenhol másutt is. A sziget teteje után pár száz méterrel a Táti ág, ahol már ismét nyugodt viz vár – ez egy kb 4,5 kilometer hosszú holtág, rengeteg klasszikus ponttal És még nem is beszéltünk a nagyágról, ami mondhatni végtelen....

De inkább néhány kép és majd egyszer egy hosszú írás a témában.

Ezen a képen a táti szigetek által határolt holt ág látható. Az ág vége ketté ágazik, a baloldali ág a táti halász csárdáig ér. az itt látható kb 850m hosszú szakaszon ment mindig a 8x1000 méteres edzés.

Ugyanennek az ágnak bajárata, háttérben az UFO szerű szénrakodóval, ami klasszikus viszonyítási pontja és balesett forrása lehet egy-egy edzésnek. Illetve egy másik beállítás ugyanarról a szénrakodóról, amint apokalipszis utáni flora korbe veszi ezt az érdekes építményt, akiről soha senki sem tudja, hogy valójában mért épült...

egy térkép, hogy eltudjátok képzelni, hogyan is néz ki a hely, de ez alkalommal, nem lesz társasjátékként felültöztetve:

A nap képe után, a "nap híre": általában nem szólok hozzá, de szoktam olvasgani a www.hunrowing.hu forumot, ahol a következő bejegyzés található:

koko: 2010 07 03 17:35kor

"Állítólag ezért is többek között Finya lemondott. ez igaz?"

Ez igaz? Mert sajnos se a hunrowing, se más forrás nem tárgyalja a történteket. Igaz, hogy a magyar evezős társadalom kicsi és a szó szájról szájra könnyen gyorsan jár, de egy formális reagálásra mindenképp szükség lenne a szövetség honlapján, mert csak-csak lesz egy két esemény még idén, amire kellene egy szakmai vezető...

Tud valaki esetleg konkrétummal szolgálni, esetleg egy hivatalos közlemény készülődéséről van szó?

Marcel Hacker és Iztok Cop edzés közben

copyright www.rudern1.de

Eladom polar rs200 pulzusmerő órámat, amit egy hete vettem. ár: 28000 Ft

Ha érdekel valakit: orbangergelyj@gmail.com

A következő bejegyzéssel tisztelegni szeretnék Galambos Péter hétvégi, müncheni világkupán elért első helye előtt - illetve kívánom, hogy évvégéig tartson ki a formája.

A többi csapatról sajnos nem található kép se a goggle se a bing keresőkben - de összefoglalásul - Varga/Rácz 8. helye és Simon/Juhász 10. helye biztató folytatást mutathat, szóval bizzunk benne. Alliquander Anna/Hajdú Zsuzsi 10. helye, Szabó Kati 16. helye és Szekér/szél dubló 18. helye után remélem és kívánom, hogy legközelebb előrébb tudjanak lépni a versenben.

Mellékelve olvashattok egy "segítség kérő" levelet.

Dióhéjban arról van szó, hogy az egyletemben (Danubius Nemzeti Hajós Egylet) van egy lány, inkább már nő (nagyon sok OB nyert már egyéniben, világcsúcstartó ergometeren, 2000-ben olimpián volt, stb), Alliquander Anna, aki tavaly EB 4., VB 8. volt csapatával - ketten vannak(Hajdú Zsuzsi atársa). Úgy alakult, hogy a MESZ 2 hete bejelentette, hogy év végén utólag téríti az idei versenyeztetést - ami a Cash Flowját a klubnak és Annának is "érzékenyen" érinti. Az első világ kupa a héten van, nem kell aggódni mennek, de a finanszírózást nem igazán tudjuk, hogyan oldjuk meg. Az éves ktg 1,3-1,5 millió forintban kummulálódik.

Ha van esetleg lehetőségetek, ismeretségetek, szándékotok segíteni kérlek benneteket szóljatok, írjatok. A mellékelt levél sorolja, hogy milyen "viszont szolgáltatásokat" tud adni a klub cserébe.

Köszönettel:

Orbán Gergő

--------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Evezős Barátunk!

2010-ben a Danubius Nemzeti Hajós Egylet egyik kiválósága, dr.Alliquander Anna, aki az elmúlt évben  az evezős sport legjobb eredményét érte el (EB. 4. hely) partnerével, a csepeli Hajdú Zsuzsival, női könnyüsúlyú kétpárevezősben  versenyez és méri össze erejét a világ más országainak versenyzőivel.  

A legközelebbi világ kupák  színhelye München, majd Luzern. A világkupák után - amennyiben eredményesen szerepelnek - részvételi jogot nyernek az Európa Bajnokságon (Portugália), illetve a

Világbajnokságon (Új Zéland) való indulásra is. E négy versenyen történő indulás jelentős anyagi terhet ró mind Annára, mind egyesületünkre,  a Danubius Nemzeti Hajós Egyletre. A hazai evezős sport sajnálatos módon nem bővelkedik anyagi erőforásokban, a nemzetközi versenyeztetés költségeit a kluboknak és a versenyzőknek kell vállalni. A MESZ csak utólag, eredményes szereplés esetén járul hozzá a költségekhez.

Kérjük, amennyiben lehetőséged van rá támogasd Anna részvételét fenti versenyek valamelyikén, vagy segíts támogatót szerezni. Cserébe  reklámozási lehetőséget tudunk biztosítani:

Külföldön: versenymezen, hajón, lapáton,

Itthon: reklámfelületet a Margitszigeten található telepünkön, illetve lehetőség van a támogató cég reklámtáblájának, molinójának kihelyezésére a Szegeden megrendezésre kerülő Országos

Bajnokságon is.

Igény szerint az Egylet eszközeinek (ergométer, kondi terem ) a használatát is fel tudjuk ajánlani.

Várjuk mielőbbi válaszodat, reméljük és bízunk benne, hogy egy széleskörü összefogás hozzájárul versenyzőnk sikeréhez, s ezzel a magyar evezős sport további eredményességéhez, és ezzel együtt a támogató cégek ismeretsége is növekszik.

A DNHE elnöksége nevében

dr Domonkos Anna alelnök (06 30 9614 386) és

Máté Ibolya elnökségi tag      (06 30 251 4344)          

A hétvégén rendezik a világkupa sorozat 2. etapját Münchenben az olimpiai pályán. Ezen a versenyen már a magyar csapat is képviselteti magát, nem úgy, mint  három héttel korábbi bled-i világkupán – ami jövő évi VB „teszt versenye” volt. Bled kihagyása sajnálatos, hiszen szinte mindenki a csapatból, mintha haza járna versenyezni a szlovén Alpok közé és a pálya bejárásra is alkalmas lett volna verseny, nem is beszélve a félig csonka mezőnyről vagy Cop-Tufte dubló látványáról.

De sebaj, nem kell ezen keseregni, hisz München a maga grandiózus olimpiai pályájával (1972) lenyűgöző. A kék víz tisztasága talán csak az új-zélandi Twizel evezős pályájával ér fel az egész világon.

Szerencsére van kit néznünk. Nem csak a magyar színek, de a Danubius soraiból is lesznek, akik indulnak.

Női könnyűsúlyú kétpár – Dr. Alliquander Anna és Hajdú Zsuzsa

A 2009-es első év után újból nemzetközi vízen láthatjuk Magyarország jelenlegi legeredményesebb csapatát (EB 4., VB 8.). A lányok Szegeden megmutatták: otthon még mindig ők a legjobbak. A válogató, az edzőtáborok és Anna ergométeres világhódító élményei után (Amsterdam, Boston), most képet kaphatunk, arról hol tartanak a lányok.

13 indulóval mezőnyük a közepes létszámú versenyek közé tartozik, de ez nem jelent semmit. Hiányzik a bled-i győztes amerikai csapat, de az angol és kínai helyezettek itt lesznek, nem is beszélve az osztrákokról, akik a tavalyi EB-n sajnos fejtörést okoztak Annáéknak – szóval hajrá!

Elvárt hely szerintünk: 7-9, Lehetséges hely: 5-6

Férfi könnyűsúlyú kétpár – Varga Tamás és Rácz Róbert

És eljött a pillanat! 2007 után ismét férfi Danubiusos is szerepel a világkupa sorozatban. Rácz „RáRó” Róbert nem is akárkivel, Varga Tamással, 2005 világbajnokával és 2007 Európa bajnokával készül a versenyre. Kettősük a tapasztalat és fiatalos frissesség kombinációját adhatja ki jó szerencsével.

Mezőnyük széles, 20 ellenfél vár rájuk – és itt lesz az olimpiai bajnok Purchase/Hunter, az új-zélandi Uru/Taylor, akik a világbajnoki cím védői és www.worldrowing.com ajánlása szerint a német Hartig/Lichtschlag párosra kell figyelnünk. Ezzel úgy tűnik a dobogós helyeket már kiadta a szaksajtó, viszont lévén első nemzetközi versenyükre utaznak fiaink bízzunk bennük, hogy minél jobban szerepelnek. Sajnos nincs mögöttük az elmúlt 3-4 évben megszokott „otthon megvertünk mindig mindenkit” ks dubló magabiztosság (Velencén 2. lett a csapat), de ez nem igazán jelent sokat a versenyük szempontjából.

Elvárt hely szerintünk 9-13, Lehetséges hely: 7-9

Férfi kétpár – Szekér László és Szél Domonkos

„Most akkor mi lesz?” kérdezné a főhős egy Marcellus Wallace-i fordulattal, ha klubunk 2008-2009-es erős emberének (Szekér, jelenleg Tisza EE) és csepeli társának (Szél) mezőnyét nézi. A 24 csapatból álló mezőnyben, az idei évben összeült páros akár még nagyot is domboríthat, de nem lesz könnyű dolguk.

A szaklapok persze a szokásos „partra szálltunk, mint Normandiában” Marcus Bateman és Matthew Wells angol dublójáról ír, nem is ok nélkül, hisz Bledben ők osztottak igazságot, de itt vannak a szépen evező franciák, az alacsony új-zélandiak (Cohen, Sulliven), a válogatottunk felét ismét dublóban indító észtek (3 csapattal, persze, hogy Raja/Taimsoo kettősét emeljük ki) és még vagy 4 válogatott, akik itt akarják eldönteni, hogy „most akkor mi lesz? most.”

Kérem, ez kemény mezőny, kemény embereknek – rendszeresen célfotós szám, akár 1 másodpercen belüli befutóval a 6 csapatra. Üres menet itt biztos nem lesz még az elsőknek sem.

Hajrá Laci!

Elvárt hely szerintünk: 6., Lehetséges hely: nem tudom minél előbb reméljük (talán: 11-15)

Férfi kettes: Simon Béla és Juhász Adrián

A magyar csapat legszebbjei, a spártai harcosok, vagy Pink Panthers - ezt írjátok a sírjukra. Hazánk eddigi egyik legeredményesebb kombinációja (2009 u23 vb 2., EB 5. hely) reméljük ismét megmutatja. Noha még csak év elején vagyunk férfi mezőnyben talán tőlük várja a haza a dicsőséget. Reméljük jó okkal. A fiúk évek óta maga biztosan nyernek itthon, ha egészségük 100 százalékos, de legtöbbször még akkor is, ha nem.

14 csapatos mezőnyük sajnos még nem róluk szól, de remélhetőleg, ha csak araszokkal, de közelebb kerülnek a történelemhez. Ellenfeleik közt világ és olimpiai bajnokok (Új-Zéland, Anglia) és őskövületek szerepelnek (Stojic) – és még pár kömény mag.

Elvárt hely szerintünk 6. Lehetséges hely: 7-10. (egészség legyen!)

Női egypár: Szabó Kati

Katinka továbbra is a magyar női vonal lelke és legjobb versenyzője. Itthon „sajnos” évek óta nem talál kihívóra, pedigréjét pedig u23-as vb érmekkel tartja jó formában az ifjú hölgy.

A 2007-es Bhoron* verő linzi világkupa után ismét német földön versenyez. Mezőnye nagy és olyan sztárok lesznek ott, mint Karsten vagy Knapkova, de neki nem is rájuk kell lőni, „B” döntő legyen ez a jelmondat és ott minél előbb.

Elvárt hely szerintünk: 9-11. Lehetséges hely: 8-16

Férfi könnyűsúlyú egypár: Galambos Peti

2008 egyetemi világbajnoka a legendás belgrádi futam után ismét szkiffben csapatja. Sajnos nem jött össze a dubló indulás Csepregi „mi kutyánk kölyke” Gáborral, de reméljük Peti hozni fogja a maga és mások által elvárt szintet.

Mezőnye a férfi szkiffek után a legnépesebb 31 indulóval, szóval végig izgulhatunk egy negyed döntőt is, vagyis inkább reméljük, hogy erre nem kerül sor, de mindenképp sokan vannak. Ha ks szkiff akkor legendásan nagy a magyar elvárása, hiszen az elmúlt években induló versenyzőink általában döntőben vagy döntő közelben végeztek. Mi sem várunk kevesebbet Petitől. Hajrá!

Elvárt hely szerintünk 3-6. Lehetséges hely 2-10.

Férfi könnyűsúlyú kettes – Krepsics Péter és Vermes Péter

Kicsit bajban vagyok, nem tudom mit lehet elvárni a srácoktól és nem tudom mennyire erős a mezőny. Tény, hogy régóta nem indult ks peror VK-n magyar színekben, szóval kell lennie valami Buzznak a levegőben e kettes körül.

10 csapat nevezett.

Elvárt hely szerintünk: nem tudjuk: Lehetséges hely: nem tudjuk

Remélem sikerült még több kedvet csinálni a témához! Éljen az Eurosport, vagy a netes közvetítés

Hajrá magyarok!

*(tudom, hogy nem jó helyre írtam a „h” betűt)

Mi a legmeghatározóbb élményed az elmúlt egy hétből? Gondold csak végig szép lassan. Biztos van valami amire emlékezni szeretnél 30 év múlva is…

Nekem csak szép sorjában végig kell mennem az elmúlt egy héten. Minden napon, minden percen, minden pillanaton, minden csapáson. Kb. 100 órát kell így végig gondolnom, amit Magyarországon töltöttem és még 24-et, amit ismét úton.

1.     nap

Már másképp csinálom. Másképp indulok neki a nyolc és félórás útnak, ami mindig lassan indul és majd még inkább lelassul, úgy Ljubjana környékén. Majd ismét beindul, mikor Pilisjászfalunál, vagy ahogy mi ismerjük Szárazágnál, rá kanyarodok a 10-es útra Esztergom felé.  Még Velence előtt (de nem a magyar Velence előtt), le kellett szerveznem a másnap reggelt. Evezés Gergővel dublóban. Kell, hiszen egy nap elmegy evezés, edzés nélkül.  Mért fontos ez? Hisz fárasztó, valószínűleg nem is egészséges és még csak pénzt sem kapok érte. Egyszerűen: csak. Mert hozzá tartozik a dologhoz, az élethez, ugyanannyira, mint mikor 19:45-kor kiszállok az esztergomi Tesco előtt az autóból és érzem a tavaszi, egomi eső illatát és nem érdekel, hogy elkezd esni az eső. Veszek egy csokor virágot Anyámnak és örülök, hogy otthon vagyok. Vacsora után egyből pihenni megyek, hisz amíg az ember nem éri el az 55 éves kort, még nem pattan fel a szeme 4:45-kor. Így is én kellek először a lakásban, de a tízes úton álló kocsisor szerint nem vagyok egyedül. Besétálok a Margitszigetre táskával, ruhával és látom, hogy Budapest ismét fel kell. Kissé zavar, hogy hidat még beláthatatlan ideig építik és az aluljáró lépcsőjének a szaga, de ha minden szép és jó lenne, mit csinálnánk?

A klubház már ébren fogad. Dödi és Anna beszélgetnek, mikor meglátnak egyből kapom az ívet, hogy nem is jeleztem időben és a többi…még, jó, hogy egy doboz pralinéval letudom nyugtatni a kedélyeket. 6:40, időben vagyok, vagyunk, kis húzódzkodás, fekve nyomás evezős pletykák, történetek, élmények az elmúlt két hét eseményeiből Dödivel. Sajnos nem váltottuk meg a világot, de nem is lett rosszabb. Közben megérkezik Gergő és előre megyek a Kisházra. Nagy a forgalom, az ifik érkeznek, Vercsi és Csenge beelőz minket, de belefér, mert Gergő, Dödivel és Annaval elkezdi lerakni a bejáró deszkáit, miközben én a lábtartót és villát állítom, abban a Filippi dublóban, amit Luganóban vettünk 8 éve és aminek közvetlen közelében már háromszor voltam az elmúlt félévben.

A nap már fent van az égen.

Rúgjuk és egyből félkocsival kell menni, hisz idő, mint mindig, most sincs. A tízedik csapás után érződik az első endorfin kick, amit a haladó hajó, a Duna, Buda és a Margitsziget különös keveréke nyújt. „Örvény” mondja Gergő, de nem zavar. Hozzátartozik, mindig is hozzá tartozott és hozzá kell tartozzon. Mikor már nem zavar, sőt te zavarod az örvényt, akkor tanultál meg evezni a nagy-Dunán. A Dózsáig még egy két mondatot váltunk, de aztán mindkettőnket meglepi a 22-es erőteljes hajó futtatás, amit tudtunk nélkül elkezdtünk, majd az északig folytattunk. Visszafelé először hömpölygünk Dödi hullámain, majd, mikor az Öreg elkezdi sorolni, mondani, forgatni a szavakat, a hibákat, tudom, hogy itthon vagyok, és a tízedik csapásnál jobbnak és jobban érzem magam, a mozgásom, az evezésem. Kell még négy-öt perc, hogy átérjen az üzenet az agyamból a mélyre menő lapáttollig. Az, hogy mindezt meg kell fordítani, csak a tetején, nem rá emelni, egyből finoman és a hajó minőségileg változik. A Pí hídnál elválunk és felfújt „hall of fame” alatt áthaladva visszaevezünk a nagy ágban.

Kifelé menet már a telefonon szerveződik a szombat és péntek, mikor kivel, hol mennyi időre fér bele. Közben munkára is kell gondolni és valaki másra is. Ali Annával találkozom a szigeti bejáró alatt, néhány szót váltunk, de rohanok, ígérem beszélünk még később, de egész hétvégén csak egy pillanatra látom, mikor elhalad mellettem szkiffben a kis-ágban. A BKV-n még próbálok olvasni, de a sikeresen elkapott futó jó idő nem hagy nyugton és a 86-os járatról a Várkerten túli Dunát pasztázom.

A nap sikeresen sikertelenül telik és esti Margitsziget helyett csak egy sörre futja 7:15-kor a Műegyetem alatt munka után, öltönyben, nyakkendőben a diákok közt egy igazi baráttal.

De aztán lesz mégiscsak sziget. Egy vacsora. A szigetklubban, a hegy alatt, valakivel, akivel nagyon jó vacsorázni akkor, ott.

2.     nap és 3. nap

Reggel van. Jó reggelt reggelit osztanak a szigeten. Meleg van. Négypár van. Öbölben. Négyen. Kicsit pörgetünk és senki sem mondja, hogy elég, vagy sok, vagy nem akarja, mint pár éve még rendszeresen, mikor 30 csapás helyett 34-et csináltam vagy 4 tempóval magasabban. 24-33-42 mindegy, csak menjen csináljuk. Megváltoztunk. Csepit 8:00-kor kitettük, hogy meg tanulhasson jobban evezni az egyre idősödő, erősödő Sándorral és mesterükkel.

Munka.

Sziget.

Edzés.

Futás

20:22 szigetkör. Csepi csúcsot csinált, sajátot, 18:03-at, de majdnem klubot is, Gergő szintet állított és majd dönt pár kilóval könnyebben. Kis gyúrás és haza Esztergomban, hogy másnap reggel 8:30kor rúgjunk négypárban, Lupa felső, ha már egyszer nem fértünk be a szkiffek csapatába – sebaj hétfőn, otthon, szkiffben úgy is megcsinálom. Nyolcas pakolás, szerelés, összerakás, hogy legközelebb rúghassunk.

Mikor kész a nyolcas, néhányan felvittek egy-egy farönköt a kivágott fából – jó lesz az még grillezni. miközben mi, Vanczák Gergő, Petrovszki Ági, Ligeti Zsolt és Én felszereltük a csirkehálót, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a ház engedélyezéséhez. Végén még befogtuk Viktort és Balázst is egy kis gyorskötözésre, hogy nekik is jó legyen a napjuk.

Kell. Szükség van rá, hogy dolgozzunk, együtt a házak rendben tartásán,  klubház tisztaságán, a rendezvényeken. Ezért fontos a tagdíj és ezért fontos a tagság, hogy mindez működjön. Azért, hogy amikor, te, te, te és ők elrúgnak a kisház stégről legyen honnan elrúgni. Hogy működjön. Mert ez a mienk. Csak, hogy el ne felejtsd!

Sziget után Bambi. Jó öreg Bambi, ahol annyi jó debrecenit ettünk régen evezés után ősszel és tavasszal, mikor sárgás tavaszi hajnalokban nyolcasban és koxnégyben eveztünk „A” négyessel és Lopez még minket tanított élni…emlékidéző volt – sőt pincér néni is ugyanaz volt még mindig és a rigójancsi is itt az egyik legjobb Budán.

Ebéd a Vörös postakocsiban, dunai halászlé, mert ilyen csak a Dunánál kapható. A fagyi sajnos felejtős volt, de a délutáni búzasör a Jaffában adta.

Telefonon az utolsó mondatom Lacinak csak ennyi volt: „kilenckor a Múzeum cukrászdában” és lemerült. Az idő egyre inkább forgott. Sajnos, egyre több minden történt és máris 9:45 volt mikor idegesen beléptem az üres 24/7 helyre, ahol nem volt senki. Néhány diák üldögélt a teraszon és az érettségivel vagy valami hasonlóval kapcsolatos szombat előesti társalgást folytattak. Idegesen kértem a pincértől a telefonját, csak egy hívást. Könyörögtem. Mert csak egyetlen számot tudtam és az sem ahhoz az emberhez tartozott, akit keresnem kellett volna. Mikor a pincér végig hallgatta beszélgetésemet a másik féllel, akit kértem, hogy hívjon fel valakit, csak mosolygott, majd a végén röhögve vette el a telefonját, e kezdeti fürkésző hangulat után, és nyugodtan adta át az első italt, amit ő is én is nyugtatóként szántunk az idegessé és pánikszerűvé váló várakozásomban. Elvégre egyik cimborám Dániából, a másik Szolnokról érkezett, a többieket, pedig fogalmam sem volt hol találom meg az éjszakában, Budapesten, a forróságban, a Múzeum körút fáin túl.

Ettem, ittam. Vártam, azon gondolkodtam, vajon, hogy töltsem fel a telefonomat. Mikor egyszer csak egy sötét alak jelent meg látómezőm perifériáján és én egyszerre nyugodtam meg és lettem izgatott. Öreg Laci volt, aki kicsit késve, de biztosan megérkezett Szolnokról. Nem sokkal utána megjött a legnagyobb is, akit csak Dánnak kell ezentúl hívni. Majd László és Manó. egyszerre itt volt majdnem mindenki, akivel valaha négypárt tudtam nyerni. Filmbe illő volt, de a forgatókönyv jobb lett mindennél és majd egyszer le is írom valahol, de addig inkább csak egy képet, nektek, nekik. Mára vége…

Recently added – Nem rég hozzáadott…

Nem rég hozzá adtam a média listámhoz Keruactól  Az útat, majd a hétvégén megfejeltem a Gorillaztól a Plastic Beachcsel és a ma, végre valahára és azután, mikor a futárszolgálatot már kétszer felhívtuk és a szieszta időben mentem egy kört a bezárt SDA raktárba, ahol persze senki nem volt csak a 40 fok árnyékban, felvehettem a 2 hónapja, megjelenés előtt megrendelt Fantastischen Vier albumot a „Für dich immer noch Fanta Sie”-t. Este a láttam, hogy hozzáadták néhányan a facebook adatlapjukhoz a belgrádi versenyen készült fotókat és flasheltek Szerbia csodás autópályáján, ahol már oly sokan flasheltünk – nekem nem a tehenek, hanem a háború után, az út menti  kiégett autók adták a mai napig tartó flasht, de szerencsére változnak az idők.

Ha esetleg nem volt érthető az előző bekezdés:

1.       A hétvégén Belgrádban versenyeztek néhányan a klubból, főként ifi és serdülő korosztályból Belgrádban a rendes nemzetközin, amin már oly sok Danubiusos részt vett.

2.       A hétvégén kaptam meg a Gorillaz legújabb Plastic Beach című albumát, ami ideális muzsika egy hőséggel és párával teli nyári éjszakán a grillsütő mellett, a tetőn ropatni /mulatni az éjszakát – lévén itt vagy 30 fok van, nem megy légkondi és olyan pára van, hogy 1 óra alatt meg kellett innom innom másfél liter vizet a vizen.

3.       Megkaptam egy másik lemezt is (Fantastischen Vier: Für dich immer noch Fanta Sie), mely táptalajul szolgál mindig a gondolatok bőlére engedett tengeréhez és remélhetőleg újból elkapom a fonalat, mikor otthon pénteken vízre szállhatok, remélem egy négyesben vagy nyolcasban.

4.       Apropó négyes és nyolcas, remélem a kommentek közt valaki megáld egy rövid élmény beszámolóval a belgrádi versenyről, vagy fotó albummal. De ezen is túl már készül a…

...

Igazából csak annyit akartam írni, hogy hétvégén megyek haza és jó lenne evezni valamiben, otthon. Remélem, akinek olvasni a kell olvassa ezt és nem lép le mindenki a Balatonra.

Big up!

ui.: Sajnálatos hír, hogy kevesen vettetek részt a közgyűlésen (sajnos én sem), de ez mindenkinek tudnia kell, hogy egy fontos esemény és nem kell, hogy ennél bővebben szájbarágosabban írja le az ember, nem?

Varesében meg hasítottam… de legalább jövő héten is megyek majd :)