A következő bejegyzés nagyon hosszúra sikeredett. Aki kiváncsi a rövid eredményekre, annak az előző bejegyzést ajánlom figyelmébe. Remélem mindenki annyira fogja élvezni a bejegyzést, mint Én irás közben. 

2008. augusztus 17. vasárnap

Indulunk a bajnokságra. Ma csak hatan: Csepi, Szatír, Ráró, Szabados, Pszichó és Én. Vasárnap van. Reggel azon gondolkodom ébredés után: Ilyen korán még sosem voltam lent Szegeden. De előtte még egy kört kell mennünk a kis hajószállítóval Csepelre a Stämpfliért és Laci (Szekér) Schell-jéért. Apám odaadta a kocsiját – mekkora könnyedség: befér a bicikli, szárítóállvány, két laptop, 2 pár extra cipő, hogy bringázni is lehessen, két pár concept, plussz a szkiffek villái, hogy Csepelen, csak a hajókat kelljen kötni és az amúgy sem kevés egyéb cucc.

8-kor lent a szigeten Szabados már vár, mire leérek. Bemegyünk. Mire hátra érek, már érkeznek is a többiek, és mondják: megjött Péter, Krausz Domi papája, és a másik szállító is. Ali Anna is megjelenik: spinningel, lévén nincs hajója. Kérek tőle gurtnit, mert az összes elfogyott a pakolásnál, de így sincs elég. Végül Csepelen kerítek néhányat.

Jó, hogy megálltunk Csepelen, mert a kisfutón valaki behúzta a kéziféket. A ferodol émelyítő. Beszélgetek az őrrel és pakoljuk a hajókat. Az olimpia a téma természetesen – Maca is kiköt és belemegyünk a probléma velejébe. Mikor felnézek a futóra, látom, hogy az egyik szkiff alól kicsúszott a párnafa, újra kell kötni – szóval jó 2 órával később indulunk, mint a másik futó.

Mire leérek Csepiék, már a futó felét lepakolták, de még így is 2-2,5 órát dolgozunk. Aztán irány a város, Teleki Blanka kolesz előtt még beugrunk pizzázni, illetve páran a Bociba. Egyiket sem utoljára a héten.

A szállás elfoglalása után irány a pálya. A víz tökéletes. Már kezd lemenni a nap, mire felvillázok és vízre megyek. Három kör. A srácok kettőt mennek. Enyhe szél és a hajóm úgy futo, mint még sosem. Csodálatos érzés volt egyedül a Maty-éren, a pályán. Az év legjobb edzését sikerül összehoznom, sebesség tekintetében (köszönet Csepinek a propellerért). Evezés után, mindenki kipróbálja a szkiffemet – sose adom oda senkinek a Nagy-Dunán, most sem értem hogyhogy – mindegyik odáig van, pedig a Fillippik drágábbak, de ez legalább úgy néz ki, mint a batmobil.

A pálya csodálatosan nyugodt, nem fúj a szél, jó érzés ülni és bambulni a stégen az ég alatt a pusztában.

Dani Zsolt is itt van. Oda jön, beszélgettünk néhány mondatot, megbeszéljük a szkiff döntőket. Kár, hogy a szállítás miatt nem láttuk a vasárnapi futamokat.

Este még egy egyeztetés, hogy másnap mikor kezdünk – Dödi mikor jön – egy séta és fagyizás a városban.

Augusztus 18-21.

Reggel nyolckor kelünk, indulunk a pályára. Szekér telefonál, hogy: „hol vagytok már?” Fél órával korábban érkeztek, tipikus. Elkezdjük az edzéseket. Már többen vagyunk, érkezik a többi DEKes is. Elsősorban a kicsik. Anna és Gabi gyerekei, serdülők, tanulók.

Közben ráéreztünk a rockra, kifelé menet és befelé is csak az aszól.

Zsolt is itt van már hétfőn, Menya csak kedden érkezik. Nyolcasoznak az egyetemi VBre. Megnézem őket. Nem olyan rossz, bár vannak dolgok, amik nem tetszenek, de elismerem, hogy ennél jobb csapatot nehezen tudtak volna összehozni, sőt.

Nem evezünk ezekben napokban sokat. Egy alkalommal csak 8 km, két kört szinte semmi. Pörgetések, gyorsítások, alaptempó, technika. Jól mennek az edzések dublóban és négypárban is. Négypár még Dezsőnek is tetszik, több az erő, mint a technika, de nem rossz. Ahhoz képest amennyit beletettünk.

A ks négypár is formás, sokkal összeszedettebb, mint a korábbi hónapokban.

Estére már más egyesületek is érkeznek Hajógyár, Baja. Lopez kiabál a partról miközben evezünk. Csak a sziluettje látszik, de annyira Ő az: lobogó haj, óriás-vastag combok, ki más lehetne 500nál.

Másnap még többen jönnek. Nézzük az egyik futót: kinek van új nyolcasa rajtunk kívül? Utóbb, már a versenyen, látom a Fradisok vették, ving villás Schellembacher.

Minden este pizzázunk és sétálunk a városban, nézzük az olimpiai összefoglalókat a szegedi Klauzál téren, az óriás kivetítőn és a szegedi hömpölygést. Napközben csendes pihenő és ebéd a SZOTE ételbárban. Mindig a borzas szelet a nyerő, de sose gondoltam volna, hogy ennyiféle variációja lehet a rántott húsnak. Ráró próbálkozik a börgerrel is, de a Batman figurán kívül semmi jó nem akad ott. Napközben pörgetünk néhány filmet, több jót, mint rosszat. Szatír hozta az 5.1.-et olyan mintha benn ülnék egy multiplexben, miközben nézzük a Füstölgő Ászokat. A legjobb az egészben, hogy van net és, minél többen vagyunk, annál több a laptop szóval indulhat a Quake party, de abból is csak a baltás.

Várunk. Várjuk a pénteket, hogy kezdődjön a verseny, és végre letudjuk, amiért néhányan egy-két hónapot, néhányan akár egy évet is készültek keményen.

Augusztus 22. péntek

Reggel nyolckor kezdődnek a futamok. Pont a mi számunk a férfi felnőtt szkiff. Pont az első futamban vagyok. Nincs órám, pár perccel később megyek vízre, mint szoktam és nem érzékelem a csúszást fent sem, melegítek a saját ritmusomban, majd mire beállok a rajthoz, pont belemegyünk a két percbe. Figyelmeztetést kapok. Joggal. Nem vitatkozom. Végül is a verseny első futama, nem illett volna késnem. A futamot abszolválom, kicsit keményebb volt, mint számítottam, de fel kell ébredni. Rajtban ellökött a pontonos. Biztos jót akart, de azért szóltam a futambírónak, hogy szóljon neki, mert azért zavaró volt.

Reggel már találkozom az ellenfelekkel és a sok ismerőssel. Sokan köszönnek - visszaköszönök. Mindenki siet a futamára. Vannak, akik feszültek, vannak, akik lazák, csak jól akarják érezni magukat ebben a pár napban. Nem mindenki vérben forgó szemekkel van itt: most vagy soha! Inkább most és mindörökké… Van, aki reggel a futamok előtt a pályán borotválja a fejét. Talán ettől a kinyilatkoztatott rituálétól várja a sikert, vagy az ellenfelek félelmét.

A bírók nézik a lábtartó cipőket a stégen, ikszelik ki ment már vízre. A speaker is bejelentkezik – Hörcher Dani, jól mondja a dolgokat, minden futamból kiemel embereket, csapatokat, esélyeket latolgat és párhuzamosan közvetíti az olimpiát is. Vajda Attila győz, mindenki megkönnyebbül, hogy igen él a magyar sport, még ha csak egy kicsit is. Kicsit mienkének tekintjük az érmet.

Lemennek az előfutamok, mienk az első középfutam. Sikerül győznöm, de még így is egész délután a döntőn gondolkodom, próbálom az agykontroll technikáim emlékeit felelevenítve relaxációval tölteni a délutánt. Ebéd után nem nagyon mocorgok, csak mikor a hangos beszélő hangosan harsogja „…Danubius, Danubius és fél hajóval győz a Danubius…”. Mi ez? Milyen futam és látom Budai Anna négypárja. Öröm fog el, hogy nyernek. Hisz oly régen nem nyert már ebben a számban senki tőlünk. Nem is gondoltam volna, hisz Anna sem mondogatta évközben, hogy esélyesek. Bár nem is versenyeztek sokat ebben a számban, ha jól emlékszem. Felballagok a díjkiosztóra és gratulálok nekik és az edzőjüknek is. Szép volt. Sőt mikor látom, hogy Szolnok és Velence áll a csapat (Kőhalmi Bence, Simon Péter, Cs. Kovács Zoli és Krausz Domi) két oldalán elgondolkodok, hogy valami történt, hisz a velenceiek egy számmal nagyobbak, a szolnokiak pedig mindig jók utánpótlásban – Anna lehet, hogy tudott valamit tanítani ezeknek a gyerekeknek ilyen rövid idő alatt?

Visszaballagok a hajók közé a Gergő pokrócára. Találkozom Dezsővel, eszembe jut, amit a ks négyesről mondott és várom, hogy mikor lesznek ők is. Már elkezdek készülődni, mikor ismét jön a hír a pályáról: „…és első a Danubius csapata…” micsoda? Hisz nem is tudok senkit, aki bajnok esélyes lenne. Mikor kimegyek a partra, valaki mondja: a négyes. „A négyes?” Kérdezek vissza. Hihetetlen, de Neisten-Vanczák-Parizán-Kozsák megnyerte a ks négyest. Nem akarok hinni a szememnek, már a gondolatra, hogy két fiú aranyat szereztünk, megörülök és ráadásul ezekben a számokban…

Szinte csak mellékzöngéje a napnak számomra, mikor látom, hogy Tiszai Balázs és Horváth Kristóf bronzot szereznek a tanuló dublóban.

Készülünk tovább a futamra. Fura, hogy máskor én menekülök Laci elöl a parton, ha szkiff edzés van, most pedig ő megy teljesen külön utakon. Leviszem a lapátot, sokakkal találkozom közben, akik ugyanerre a számra mennek a kis vagy a nagy döntőre. Jó érzés, hogy Petrity Rudi elindult, vagy Vámos Gyurka, akik még mindig odaállnak.

Mikor leteszem a hajóm és abszolút magamra, a versenyre koncentrálok, veszem észre, hogy valaki elvitte a lapátomat. Nem hiszem el, ilyen még nem történt az elmúlt 11 évben, ráadásul meg is volt jelölve a mandzsettán. Pánik fog el: na akkor most mi lesz, Én ugyan le nem húzom más lapáttal a futamot. Kiabálok a bíróknak, akik az ötödik hívásra észre is vesznek. Mondom a magamét és a régi ismerős arc, mondja: mi nem tudunk semmit se tenni. Bemondatjuk, az elég nem? – mondja délvidéki hanglejtésben. Egyszer csak szólnak a hátam mögül. Kitka Gergő hív, látom, hogy tol vissza a stégre és kérdezi: nem ez a tiéd? Persze, hogy az! Egyből megnyugszom. „Csak nyugalom, nem lesz semmi baj” vagy valami hasonló, jön a hátam mögül a kifordított hang, Gyurka üti el a dolgot viccelődéssel. Bemelegítés közben is odaszól: „Minden kezdet nehéz” és nevet.

Ellenszél van a pályán. Borit odahívom a rajtnál a kisstégre, hozattam vele csavarhúzót. Könnyítek a belkaromon, egy negyedet. Iszok és megyek futamra.

Mikor beállunk a rajthoz és meg fog a pontonos, érkezik egy motoros. Nem akarom elhinni, de jön felém a hullámja. Intek a motorosban a versenybírónak, hogy probléma van. Látja is, de az indító bíró nem reagál. Mindketten őt nézzük. Majd elkezdik beolvasni neveket. Ekkor már Szekér és Bobo is kiabál, hogy várjanak, ne hullámról induljunk. A versenybíró rájuk hördül, hogy ilyenkor ők már nem mondhatnak semmit, különben is látja Ő, majd elfordul, lapoz valamiben, majd néhány másodperc múlva visszafordul és emeli a zászlót. Düh fog el, hogy ismétlődhet meg ugyanaz, mint tavaly – akkor is hullám után indultunk – egy picit enyhül a hullám. „Elkészülni” – a zászlót nézem és próbálok csak a rajtra koncentrálni – „Rajt”.

Futam közben pumpálom, de ugyanakkor nyugtatom is…evezek. Próbálom utolérni a többieket. Megint lassú volt a rajt, de legalább nem maradtam le annyira. Folyamatosan zárkózom fel. Szekér vezet, Szél egy hajóval mögötte, mikor észbe kapok, már csak ketten vannak előttem, 800-ra odaérek Szekér mellé és próbálom felvenni a ritmusát. A partról drukkolnak, kiabálnak nekem és neki is. Elhagyjuk a többieket, majd szép lassan elaraszolgatok Én is tőle. 1700 körül érezem először, hogy meglesz, nem tudják már elvenni tőlem. Mire beérek a célba, már megnyugszom. Előtte úgy képzeltem, ha sikerül üvöltök. Most csak a kezemet bírom felemelni. Magasba emelem, és ott tartom. Szekér és Szél a második. Vámos Gyuri hangját hallom: üvölt a nádas mellől, nem fogom fel, hogy mit, csak a nevemet hallom. A díjátadón a kezembe adják a vándorserleget, nem engedem el, a magasba emelem. Kevés ismerőst látok, majd’ mindenki a cox peroron van, vagy már a nyégypáron.

Mikor a hajómhoz megyek gratulálok Simon Bélának És Vinkó Gazsinak a perorhoz, Mezei Pityunak és ők is nekem. Jön a cox peror befutója, titkon bízom benne, hogy Menya és Zsolt behúzza az aranyat, de látom: már nem tudják. Haller Áki és Tari Jani vezet előttük annyival, hogy már nem lehet behozni, viszont ők is tisztán verik a többieket.

Elrúgás után nem evezek le pályáról, feljebb megyek, megvárom a ks négypárt. Nagyon tartunk a Bajától, Varga Tomi beült, szóval bárhogy alakulhat. 1800 körül várom a futamot. Ibolya, Csepi Anyukája is ott van. Próbáljuk kitalálni, hol állnak. Mikor úgy érzem hallótávolságon belül vannak, torkom szakadtából kiáltani, sőt üvölteni kezdek, ahogy csak tudok: „Hajrá Danubius! Gyerünk Ráró! Szabados! Szatír! Hajrá Csepi!” Győznek egy hajóval.

Véget ér az első nap.

Augusztus 23. szombat

Reggel hatkor kezdünk, hogy tudjunk még evezni egyet, nem tudom hányan csinálják még ezt a klubban vagy másutt, de a pályán sokan vannak azért. Kanóc is evez: szkiffel, fogyaszt. Őrültnek tartom, de fel is nézek rá, hogy vállalata ezt. Gergőnek meg lehet a súlya, de Kanócnak nem sok esélyt adok – egy hónappal később kezdte és több volt a súlya, mint Vanczáknak. Hihetetlen, amit ezek a srácok művelnek. Igaz egyszerűbb lenne, ha nem engednék el a súlyukat 10 kilóval vagy még többel. Biztos vagyok benne, hogy nem bírnám végigcsinálni ezt. A parton is sokan beszélnek Kanócról.

Délelőtt nyugodtan telik. Mennek az előfutamok, ismét csak a saját futamra koncentrálok, de feltűnik, hogy nincsenek annyira jelen a többiek. Első sorban a ks fiúk – este lesz csak a nyolcas, addig a szálláson pihennek.

A középfutamoknál csak egy dologra leszek figyelmes: a serdülő szkiffesekre. Domonkos és Cs. is indul. Hallom a speakert, amint próbálja fokozni a futam hangulatát. Kimegyek a partra, hogy megnézzem: mi történik. Első helyen egy ismeretlen, második helyen Cs., harmadikat ismét nem tudom, a negyedik Krausz Domonkos. Nem jut be, sajnálom, de nagyon szoros a futam, talán 1 hajón belül jön be a második harmadik.

Tovább folyik a nap. Ebéd és relaxáció után elkezdünk melegíteni jó két órával a dubló előtt. Biciklivel feltekerek a serdülő szkiff döntőre. Útközben jön a serdülő peror Bence és Peti a mezőny végén küzd, de nem is olyan rossz, hogy egyáltalán bejutottak, tudnak még fejlődni. A rajtnál, Anna elmegy a kis döntővel, Domokos futama, néhány perc múlva érkezik, nyugodtan mondja: „Szépen elment egy hajóra…”.

Várjuk a döntőt. Elrajtolnak, majd pár száz méter múlva már kezd szétszakadni a mezőny. Az első-második és a harmadik 2,5 hajón belül megy. Cs. a hatos vagy ötös pályán, a futamban vezető velencei (?), már kezd tisztán elszakadni, de a mi gyerekünk meccselni kezd a kettesen evező csepelivel. Le van tőle maradva, de ennek és (még) gyengébb alkata ellenére ott van. Szólok a mellettem tekerő fiúknak: „Egyszerre: Hajrá Cs!” és ezt skandálva tekerünk 400 métert. Szerencsére segít, Zoli elkezd araszolni és el tud szakadni tőle, majd másfél hajónyira. Az első helybe valószínűleg nem fog tudni beleszólni, de meg kell, hogy tartsa a pozícióját. A csepeli, az utolsó 300-on elkezd emelni és noha magasabb a sebessége remélem kitart az előny. Kitart. Meg van az ezüst, ami a korábbi évek tükrében felér egy arannyal a klub számára.

A dubló előtt nyugodtak vagyunk, talán túl nyugodtak is. Mikor elkezdünk felevezni a csapásszám mérő kihagy, nem indul. Nem tudom menjünk-e vagy kerítsünk egy másikat. A parthoz evezünk – Vámos Gyuri ad egyet. Bemelegítés alatt végig minden megy a rész tempók a rajtok, nem pánikolok, talán túl nagy is a nyugalom.

Rajt után szokás szerint lassan kezdünk, de valami nem stimmel. Túl nagy Varga és Kelemen sebessége, nem tudunk utánuk menni. Nem értem, de küzdök, hogy minél inkább elmenjünk a többiektől és utánuk tudjunk menni. Sajnos nem sikerül. Másodikként érünk be. A csalódás egyértelmű mindkettőnkben. Nem azt hoztuk, amire számítottunk, nem úgy eveztünk, mint az elmúlt hetekben. Egyikünk sem érti. A célban hallom Kelemen ordítását – tudom én is, így örültem volna helyében. Nem bánt.

A díjkiosztóról nézzük a non kox négyeseket. Azon gondolkodom: Simon Béláék merészek: egymás után két számot vállalni, de összejön nekik, mindkettőt megtudják nyerni. A ks nyolcasokat már a kikötőstégről nézzük. Nyer a Danubius, szinte könnyedén, több mint egy hajóval. Az egészben egy zavaró van csak: a speaker úgy közvetíti, mintha a Szeged lenne a címvédő, pedig az elmúlt két évben mi nyertünk.

Este kitárgyaljuk még a dublót, nem feszültségmentes a beszélgetés, de ez van. Bízom benne, hogy ismerjük már annyira hárman (Dezsővel is), hogy nem fog problémát okozni a pillanatnyi feszültségen túl.

Menya és Zsolt már szereli a négypárt, Én még megkérem Gabit, hogy masszírozza ki a derekamat. Valahogy teljesen bemerevedett.

Este vacsoránál még beszélgetünk Kokas Gergővel, Fradiról, evezésről, problémákról. Elsősorban a klubok szervezéséről, szervezettségéről, a tagokról. Meglepődök, mikor vázolja célját: önfenntartóvá tenni az egyletet, elsősorban a tagdíjak révén. Becsülöm keménységét, amivel elérte, hogy tényleg csak fizető tagok járjanak le. Elgondolkodtató, hogy klubjainkban a tagok, vagy a klubba lejárok, mennyire nem észlelik annak a feltétel rendszernek a hiányosságait, és saját hozzájárulásuknak (tagdíj, munka) fontosságát, amik még (sajnos) ehhez az alacsony szolgáltatási színvonalhoz is elengedhetetlenül szükségesek.

Este már nem evezünk, fáradtak vagyunk. Hazafelé bemegyünk tankolni Menya, Zsolt, Szekér, Bori és Én. Veszek chipset és félórát hallgatjuk a kúton a magnót és eszünk, viccelődünk. A legjobb csapat építés évek óta.

Augusztus 24. vasárnap

Utolsó nap. Hatkor csörög az óra, de egyikünk sem mozdul. Egyszer csak Szekér elkezd beszélni: „6:28 van elkell indulni!” de inkább közösen megszavazzuk, hogy pihenjünk tovább. Fél nyolckor kelünk. Elkezdünk pakolni, mert már nem jövünk vissza.

Most vagy soha! Érzem az utolsó napot, nyerni akarok négypárban és tudom, hogy a többiek is. Halk zenét hallok a szomszédból, Eszembe jut a mondás: „Nem kell ide tucc-tucc! Csak húros hangszerek és kétkezi munka” Irány a szoba és az 5.1ből máris üvölt a System Jet Pilotja. Én is Egy Jet Pilot vagyok és indulok a harcba. Mindannyian azok vagyunk és telítődik a szoba energiával. Valaki bejön, hogy a szomszédban alszanak, utóbb kiderül Ali Anna (második lett ks szkiffben és negyedik normál szkiffben), de ekkor még nem izgat: ”OB van! Reggel hattól ébren vagyunk és készülünk a pályára!”

Kifelé ismét a system szól – lehet, hogy kezd egy kicsit sok lenni a rock, de fel kell pörögni.

Délelőtt elmarad a négypár előfutam, örülünk, mert eggyel kevesebb, de így ki kell mennünk evezni. Borult az ég, de bízunk benne, hogy nem fog eleredni. Nem sokkal később csalódnunk kell: az idő lehűl és elered. Közben beállítjuk a nyolcast, Zsoltnak emelni kell, szerencsére tudtunk emelőéket szerezni a villa alá és így csak döntünk kell a tengelyen.

Nyolcasban az előfutam jól esik, szerencsére nem túl kemény, de legalább tudjuk gyakorolni a rajtot és az utazót. Utána egyből megyünk vízre négypárban. Néhány tempó és rajt, majd kötünk ki. Ebéd, aztán pihi.

Ismét kiesik, hogy kivel mi történik, de annyi azért átjön, hogy Tiszai Balázs a középdöntőig, Horváth Kristóf a döntőig jut tanuló szkiffben. Cs. Kovács és Krausz bejut a döntőbe dublóban és ott második lesz. Kristóf is második lett, de nem is akárhogy, a speaker csak az ő nevét skandálta, 5. helyről jött fel végignyomta a pályát és a végén második lett. Mikor beér, magasba emeli mindkét kezét – én is örülök vele és mindannyian. Aki a hajóknál volt, mind a parton van és az ő futamát nézi.

Reisinger Péter is indul – adaptív egypárban. Másodikként ér be: le a kalappal, hogy elindult.

Négypárra sietni kell, kicsit elszórakoztuk az időt. A rajtra, sőt a pályára sem emlékszem, csak arra, hogy teszem a dolgomat és teszik a többiek is, mikor Szekér szól: mind odatesszük, amink van és sikerül ellépni a Bajától. Mind ezt akartuk, és 1700-nál már biztos vagyok benne, hogy meglesz. 1800nál már a speakert is hallom „Megindul a Baja, vajon feltud e jönni a Danubiusra?” kinézek és tudom, hogy nem, de egyszerre hallom Szekért, aki tudom, hogy dühből kommentálja a speakert és mind a négyen jobban húzunk mint elötte.

Mikor beérünk a célba, elér az endorfin, boldog vagyok és hallom, amint hang hagyja el a torkom, majd Zsolt és Laci kezét keresem, hogy megfogjam és köszönjem nekik, hogy sikerült. Sietni kell nyolcasra, tudom, hogy jól fog menni a fáradtság ellenére is.

Mikor kikötünk a többiek, már lent vannak és segítenek felvinni lapátokat.

Fent összeszedjük magunkat, és már indulunk is a hajóhoz. Mielőtt megfognánk, Laci körbeállít minket, átkaroljuk egymást, és vázolja a pályát: „Eljövünk, ahogy tudunk” – kis szünetet tart  - „40-45-tel. Tovább megyünk, ahogy csak tudunk 750 és 1000 után emelünk amennyit csak bírunk.” – a mondat végén ismét szünetet tart, majd így szól: „Az utolsó 500 méteren emelünk – 44re legalább”. Elindulunk. Mind megmosolyogjuk ezt a hihetetlen tervet, de mindannyiunkban benne van: megcsináljuk!

Csak dresszben állunk a rajtnál, várunk, mindenki készül. Csend van. Néhányan szuszognak, csapkodják a combjukat, vagy egyszerűen csak ülnek és várják a rajtot. Pál Tibi bá az indítóbíró: „Elkészülni!” – magasba emeli a zászlót, a pillanatok telnek, Laci hátát nézem, mikor indul. – „Rajt!” És már húzzuk, olyan tempóval, mint amilyennel korábban sosem. 20. csapás körül nézek ki először, hogy mi a helyzet, hol állunk? Csepelnek és Szeged B-nek megyünk, de a Szolnok és a Szeged A, majd’ fél hajót vert ránk. A Hajóba koncentrálok, Korom Balázs üvölt, hajt minket, jó dolgokat mond, Követem Lacit és már 750-nél vagyunk. Emelni próbálunk, nem érzékelem, hogy sikerül-e javítani pozíciónkon, de mindent beleteszek, majd ismét emelés. Ekkorra már ott hagyjuk a Szeged B-t és menekülünk a Csepel elöl, nem nézek ki, így nem tudom, hol tartunk. 1600 környékén pillantok fel és mintha a csepeliek mellénk értek volna. Mindent felteszek, hisz már nincs idő. Kicsit több mint egy perc – 50 csapás kb. és Laci emeli a tempót ahogy csak bírja és megyünk vele.

A végén Szolnok nyer tisztán, Szeged második, Danubius harmadik, Csepel negyedik. A többit nem tudom, mert nem látok a boldogságtól, hogy dobogóra állunk. Végre. Ez még egy Danubiusos csapatnak sem sikerült.

A kikötésnél látom, hogy a lányok négypárban 3. kok nyolcasban pedig elsők lettek, gratula nekik!

Mikor a dobogóra állunk, üvöltünk, ahogy bírunk torkunk szakadtából, hogy mindenki tudja az örömünket.

Megtudom még, hogy Csepiék eltörték a lapátjukat rajtban, Magdi CSengével pedig 3. lett.

Majd megyünk villázni, hajót pakolni. Nem tudom mért, de mindig mi maradunk utoljára. Sajnálom, hogy sokan el is mennek időközben, főleg a kisebbek – nem lesznek rajta a csoportképen. Ha tudnák, hogy mennyi erőt lehet egy ilyen fotóból meríteni évközben.

És végül összeállunk a fotóra, mindenki előkerül: akik a biciklijüket kötözgetik, akik a cuccukat pakolják, a zuhanyzók és akik még mindig a hajó szállítóval szöszmötölnek.

Mikor mind ott vagyunk és összeölelkezünk: Egy! Kettő! Három!...HAJRÁ DANUBIUS!!!!!!!!!

Mint oly sokan bizonyára tudjátok az idei Országos Bajnokságot múlt hétvégén tartották.

Ismét elmondhatjuk nagyon jól sikerült Szegeden eltöltött hét, illetve a verseny hétvégéje. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb eredményeink:

7 db 1. hely (fiú mini, FS 4x+, FF 1x, FFks 4x, FFks 4-, FFks8+, NF 8+)

illetve számtalan második és harmadik hely:

2. hely: FS 1x, FF1x, FF 2x, FF2+, FFks2x,

3. hely: NT 4x+, lány mini, NF 2-, NF4x, NFks 2x, FF8+

Ha valamit kigaytam pótlom, de aki hiányolja magát nuygodtan kommentezhet.

Fontos leszögezni, hogy a férfi csapat még sosem zárt ilyen jó évet, sőt nyolcasban sikerült dobogóra állnunk.

Kicsit megkésve, de nem hiszem, hogy aktualitását vesztve írom a következő sorokat. Ahogy azt mindannyian tudjátok véget értek az olimpiai döntők és, ha már egyszer volt prológ és döntőbeli esélylatolgatás, kerüljön ide egy utóhang is.

Női szkiff: A két legbiztosabb befutót a női és a férfi szkiff szolgáltatta az olimpia előtt. Azonban a középdöntők alatt voltak bizonyos jelek, amik arra utaltak, lehet mégsem olyan biztosak a korábbi tippek. Ezek közé tartozott Neykova vezetése Karsten előtt és Drysdale „gyenge” teljesítménye a középfutamba.

Az első szám a szombati napon a női szkiff volt. Amint az várható volt, Mirka Knapkova indult leggyorsabban és vezető pozícióját meg is tudta tartani kb. 800 méterig, mikor Neykova, Karsten és Zhang is felzárkózott. 1000 méter után Neykova átvette a vezetést nem nagy, de magabiztosnak tűnő fél hajóval Karsten előtt. 1200 méterre Knapkova még jobban visszaesett és Neykova majd egy hajóra növelte az erejét. Ki lehet jelenteni, hogy mindenki arra várt Karsten mikor indítja hajráját, hisz az utolsó 600 méterhez érve Neykova előnye továbbra is csak nőt és Karstent már Guerette is kezdte szorongatni. Nem ez volt a korábbi években megszokott látvány, és Belorusszia legjobbja továbbra sem tudott reagálni.

A finisre Neykova, már annyi előnyt szerzett, hogy kérdéssé vált Karsten véghajrájának sikere, de elkezdte és nyomában Geurettetel kezdtek felzárkózni, de már nem volt elég idő/táv, hogy Neykovát beérjék és Karstent már utolérte az utolsó 100 méteren az amerikai. Neykova, Guerette, Karsten lett a végső befutó. A hazai pályán versenyző Zhang csak negyedikként ért célba, pedig az előzetes várakozások alapján mindenki többet várt tőle. Knapkova 5. lett a végén, 6. pedig a lengyel újonc, Michalska lett.

Férfi szkiff: A férfiak versenyében szokás szerint az Angol Campbell állt az élre és az első 500 méteren még tartotta is vezető pozícióját, a többiek szorosan követték, talán csak a svéd Lassi Karononen maradt le kicsit jobban a kelleténél. 750 körül Campbell kezdett visszaesni és az olimpiai címvédő Olaf Tufte, szorosan a nyomában a belga Maeyenssel már megelőzte. 1000 méternél Drysdale volt a negyedik.

Tufte korábbi versenyeihez képest korán állt az élre (mindig a finis volt az erőssége) és úgy tűnt ismét bebizonyítja, hogy nem szabad leírni – még ha év közben gyengén is teljesít, azonban ugyanez elmondható Drysdaleről is. 1300 méternél megindult az új-zélandi háromszoros világbajnok, a legnagyobb esélyes Drysdale. Hihetetlen gyorsan el is ment a többiektől több mint egy hajóról és úgy tűnt bebiztosítja a bajnoki címet, de 1700 méterre mindez kérdésessé vált: az akkor ismét magára találó Tufte, nyomában Synekkel egyre csak közeledett. Drysdale emelte a tempóját és sebességét is próbálta, de a többiek is így tettek, és a különbség egyre kevesebb lett. Az utolsó 100 méteren az addigra magát fizikailag minden eddig teljesítményén túlemelő Drysdale, technikailag a mélybe süllyedt, lapátja szinte mandzsettáig elmerült és hiba vitte tempóját 40 és fölé Tufte és Synek megelőzte.

Tufte ezzel megszerezte második olimpiai aranyérmét, ami nem sok elődjének sikerült a férfi szkiffben (mindössze öten vannak vele együtt). Második a cseh Synek, majd Drysdale, Maeyens, Campbell és Karonen.

Női peror: Anglia, Új-Zéland, Románia, Belorusszia, Kína, Németország. A rajt lista adott, mindenki mellett szólt valami, ami miatt itt jól szerepelhettek.

A németek párja startolt a legerősebben, de a szkiffek alapján már látható volt, hogy ez nem jelent semmit. Hisz új-zélandiak nagyon erős második ezer méterre képesek, bár ez alkalommal már túlzottan lemaradtak.

A verseny közepére már a románok és a fehéroroszok is utolérték és lehagyták a németeket. 1500 méternél, már fél hajó előnyük volt. A románok gyönyörűen futatták a hajót ellenfeleikhez képest (két tempóval alacsonyabban), sőt a finisben könnyedén otthagyták a fehéroroszokat, akiket a végén óriás hajrába kezdő kínai páros is utolért.

A román hölgyek ezzel megszerezték 5 – 4 aranyérmüket (javítsatok ki, ha tévedek).

Román arany, kínai ezüst, fehérorosz bronz – német, újzélandi, angol befutó.

Férfi peror: A szám két legesélyesebbje az ausztrál és a kanadai páros volt, akik rendre ugyanolyan időt eveztek a középfutamokban és mindketten könnyedén verték ellenfeleiket. Persze nagy kérdés az volt, hogy bírnak egymással: Luzernben a kanadaiak friss kettőse elbánt Drew Ginn és Duncan Free alkotta ausztrál párossal. Személyes favoritjaim az Új-Zélandiak voltak, illetve a dél-afrikaiak kettőse is éremesélyes volt.

Rajt után természetesen a kanadaiak és az ausztrálok álltak az élre, de nem kevéssel. Ötszáznál a két csapat már több mint egy hajót adott az ellenfeleknek, akik közül Új-Zélandiak emelkedtek ki. 700 méternél Kanada 37, Ausztrália 35-ös tempóval haladt, de egyik csapatnak sem okozott gondot ez a frekvencia. 1000 méternél már öt másodperc volt a különbség az első és a harmadik közt, de mindössze két tized a kanadaiak és ausztrálok közt. Ekkor kezdtek az ausztrálok elcsúszni a kanadaiaknak, de ez egyáltalán nem tűnt feszültnek, erőltetettnek.

1500-nál már 3 negyed hajó volt a különbség, amit az ausztrálok könnyedén tartottak a végéig. Tisztán beeveztek a célba mögöttük 4 tempóval magasabban a kanadaiak, 3-ként Új-Zéland. 4-5 helyért célfotóval német és dél-afrikai párharc, végül a németek győztek.  Az USA csapata meglehetősen sokkal lemaradva a 6. helyen.

Női dubló: A szám favoritjai a hazaiak voltak: Qin és Liang 2007 világbajnoki címet szerzett, de a rajtnál ültek a kisebb hullámvölgyből kikecmergő Új-Zélandiak is, akik a szám címvédői. Érdekesség, hogy ebben a számban is szerepelt Mirka Knapkova, ami majd egy órával a szkiff után igen nagydolog ismerve a sportág sajátosságait (orvosi probléma miatt volt szükség a cserére). Ez meg is látszott – a cseh csapat már az elején lemaradt a mezőnytől.

A rajt után a kínaiak és a németek álltak az élre, fél hajóval az új-zélandiak előtt. A kínaiak azonban szép lassan visszaestek, de továbbra is ez a három egység dominálta a futamot. 1500 méternél a kínaiakat, akiknek egyre fáradtabb és alacsonyabb lett a tempójuk, már az angolok is megelőzték, de a németek továbbra is majd egy hajóval vezettek.

Az új-zélandiak ekkor kezdték a finist és elkezdtek felcsúszni a németekre. Persze mindkét csapatot az angolok is hajtották. 1750nél már csak egy légszekrény választotta el az első két csapatot és az új-zélandiak egyre csak közeledtek, sőt az angolok is egyszerre ott termettek a németek mellett.

A végső kameraállásban tisztán látszott, hogy az angoloknak nem sikerült harmadik helynél előbbre kerülni, a németek és az új-zélandiak között, pedig célfotó döntött.

Mindösszesen 1 század másodperc választotta el a célfotó alapján a két csapatot – 1. Új-Zéland 2. Németország 3. Anglia – 4. Kína, 5. USA, 6. Csehország.

Az első három csapat 50 század másodpercen belül ért célba.

Férfi dubló: Az előző bejegyzésekből olvashattátok, hogy talán ez volt az a szám, ami előtt mindenki úgy állt, hogy nem lehetett tudni, kinek kedveznek az evezős istenek.

A rajtból a szlovének lőttek ki elsőként, de Ausztráliával a nyomukban nem sokáig tarthatták a pozíciójukat, mivel utóbbiak ötszáznál már háromnegyed hajóval vezettek a mezőny előtt. És tartották is helyüket – egy hajóra sikerült elcsúszniuk egy a már a férfi peroroknál látott könnyed, de ugyanakkor erőteljes tempóval.

1000 méternél mintha két versenyt láthattunk volna, az ausztrálok vezettek, több mint egy hajóval a mindössze 1,5 másodpercen belül lévő maradék öt csapatnak, de honnan kerültek elő ezek ausztrálok, hiszen nem is találkoztunk velük az elmúlt években. Második helyen az angolok. Harmadik helyen, pedig az észtek. Copék és a franciák sehol sem voltak, addel és Cohen pedig nem tűnt úgy, hogy bele tudnak szólni a dolgokba.

A finisre az ausztrálok érkeztek vezető pozícióban, az észtekkel és angolokkal mögöttük. 1750-nél hihetetlen volt, de még mindig az ausztrálok vezettek és nem lehetett befogni őket. Végén az öreg Jaanson behúzta második olimpiai érmét.

De az ausztrálok győzelme elismerésre méltó, hisz rajt cél győzelemmel ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben régóta ők voltak az elsők, akik ennyire el tudtak szakadni a mezőnytől, ily magabiztossággal.

Férfi négyes: Már a középfutamok elemzésénél olvashattátok, hogy sok érem és bajnokesélyes nem jutott döntőbe, így a világbajnok Új-Zéland és az elmúlt évek állandó érmes csapata: a holland sem. Tehát, volt néhány kérdőjel – az ausztrálok, vagy a szlovének, utóbbiak középfutam győzelmükkel igencsak felhívták magukra a figyelmet.

A rajtból ebben a számban is az ausztrálok jöttek ki leggyorsabban és viszonylag hamar jelentős, majd egy hajós előnyre tettek szert, a nagyjából együtt mozgó ellenfelekkel szemben. 1000 méter után a szlovének és az angolok is megpróbáltak ritmust váltani és az ausiek után menni, egyelőre sikertelenül.

De mindenki tudta, hogy valaminek történnie kell, hisz többen is győzni jöttek ide és az elmúlt évek alapján nem a legesélyesebb állt elöl. A britek 1500 körül meg is támadták az ausztrálok kikezdhetetlennek tűnő evezését, és noha nem a legszebb technikával, de egyszerre melléjük értek. Mindeközben a franciák befogták a a szlovéneket és következett a célig tartó sprint. Az angolok, minden erejüket beletéve meg tudták szerezni az első helyet. Ausztrália második, Franciaország harmadik.

Vasárnapi futamok: sajnos ezeket a számokat nem láttam, kivéve a női négypárt, így itt csak egy rövidített összefoglaló jöhet:

Női négypár: Bevallom ez az egyik szám, amit nem nagyon követtem figyelemmel az elmúlt években, de annyit azért tudok, hogy britek voltak tavaly az év csapata a FISA szerint.

Ehhez hűen egyből az élre álltak és nagyon magas tempóval meg is próbálták tartani egy hajós előnyüket a kínai csapat előtt. Azonban látni lehetett, hogy az angolok vagy nagyon erősek és tudnak még egyszer vagy akár kétszer ritmust válltani, vagy gond lesz, hiszen Kína 3-4 tempóval alacsonyabban tartotta a különbséget végig és így mentek el a mezőnytől.

Nem is történt másként, a hazai csapat a az utolsó négyszázon feltette a tempót és mintha ott se lettek volna puszta fizikai erővel lehagyták az angolokat. Harmadikként a Kathrin Boronnal induló német csapat ért célba.

Férfi ks dubló: Anglia, Görögország, Dánia

Férfi ks négyes: Dánia, Lengyelország, Kanada

Férfi négypár: Lengyelország, Olaszország, Franciaország

Női nyolcas: USA, Hollandia, Románia

Férfi nyolcas: Kanada, Anglia, USA

Holnap kezdődnek a döntők a Shunyi evezős központban. Melyeket közvetít az eurosport, illetve neten figyelhetik itt. Várhatóan minden érdeklődő figyelemmel kisérheti a döntőket otthon, a klubjában más evezősökkel közösen, de akár kivetítőn is pl.: a külkerben.

Sajnos a mi ks dublónk nem jutott be döntőkbe, de sok egyéb dolog is történt Pekingben, az evezős versenyeken. Most a középdöntőkről következzen egy beszámoló. Nem utolsó sorban, hogy leírhassam korábbi cikkemben hol tévesztettem illetve hol sikerült jól megítélni a mezőnyt – bevallom az előbbi állítás a pontosabb.

Női egypár: köszönhetően az internetes közvetítésnek, a munkahelyemen is nyomon tudtam követni a főbb eseményeket, miközben szorgosan végeztem a feladataimat. (éljen a laptop+deck+monitor combo!!). Már az első futam is élvezetes volt külső szemlélőként. Először azt hittem Mirka Knapkova hosszú elnyújtott nyugodt stílusa egyértelmű befutóvá teszi a középfutamban, de Michelle Guerette 800 környékén egy magasabb tempojú evezéssel átvette az előnyt, majd Megindult Xiuyun Zhang a hangos „China-China” támogatásra, melyet innentől kezdve minden kínai résztvevős futam alatt hosszan lehetett hallani. Zhang nagyon erős utolsó 500 méterrel megnyerte futamát, de nem tudni, hogy Knapkova csak a tovább jutásra játszott-e mivel elég könnyen elszakadtak a mezőnytől (1500m 7mp). Frida Swenson csak 6.ként ért célba – de ma a kisdöntőben megmutatta „foga fehérjét”, ahol végén tisztán verte a még 1600 méternél is vezető…

A 2. futam ugyancsak egyértelműnek tűnt: Karsten, Neykova, Twigg lett volna előzetes tippem, Sophie Balmary-t negyediknek rangsorolva. Ehelyett egy sokkal izgalmasabb verseny jött. Karsten már az első 80-100 méteren megszerzett egy fél hajós előnyt, ami mivel a többi hajó egy vonalban elég mély benyomást tett. Majd szokás szerint az élre állt és tartotta a távolságot. De 1200-nál valami új dolog jött Neykova egyszercsak ott termett mellette és nem akarta elengedni a kétszeres olimpiai bajnok Karstent, akivel már 18 éve vívja harcát. Először arra gondoltam valami megváltozik a sorrendben, Karsten nem futamgyőztesként jut be? De nem a végén Karsten visszaverte a támadást és 0,5 mpvel bejutott elsőként, másodikként Neykova. Ekkora már mindenki elfeledkezett a verseny többi résztvevőjéről és a végig 3. helyen evező Emma Twigget várta a célba. Akihez felzárkózott a lengyel Julia Michalska és az utolsó csapásban sikerült a vonalra beelőznie Twigget – 0,05 mp-cel. Ötödikként ért célba Iva Obradovics, akinek teljesítményét évek óta figyelemmel kísérhetjük, hisz a szerb hölgy az elmúlt években szinte egyszer sem hagyta ki a szegedi nemzetközi versenyt, illetve az u23-as vb-ken ellenfele volt Verőczi Lídiának és Szabó Katinak is.

Visszatérve a B döntőre: Emma Twigg vezetett 1600 méterig, de végül a svéd és olasz ellenfele mögött ért csak célba.

Férfi egypár: Lehet, hogy mégsem egyértelmű a győztes? Lehet, hogy kemény menet lesz a döntő – bár soha sem állított senki ettől eltérőt. A férfi szkiffek 2. előfutamában elég változatos volt a pálya. Drysdale, Campbell és Synek végig egymás mellett ment, az első 500-at az angol a másodikat a cseh a harmadikat az új-zélandi hozta. Végül Synek győzött, de ki tudja, mennyire volt tudatos Drysdale visszaesése, igaz nagyon közel került hozzá a görög, Ioannis CHRISTOU, de azért gondolhatjuk, hogy Drysdale „látta” ezt a különbséget. Mindenestre az új-zélandi szövetség honlapján közöltek szerint gyomor problémákkal küzd a klasszis (milyen ódivatú szó).

A másik előfutamban keményebbre sikeredett, nemcsak a végén 6 mp-vel jobb idő mutatja ezt, de rangsorban egymáshoz közelebb álló versenyzők összekerülése is. Olaf Tufte ugyan kiemelkedett, de az elmúlt évek versenyei kis különbséget sejtetett Maeyen, Karonen, Hacker és Vonarburg közt. A futam elején ugyan az ausztrál Peter Hardcastle vezetett, de várható volt visszaesése is (6. 1000 méternél). Ekkorra ugyanis Karonen és Maeyens állt az élre luftkasznin belül Marcel Hackerral. Az általában lassan kezdő Tufte csak 5. volt – azért ezt mégsem vártuk tőle. Végig nehéz volt eldönte ki fog kipukkani a vége előtt. De az imént említett Tufte eldöntötte, 1500 méter környékén elkezdte emelni a tempóját, majd 1900 méterre a második helyet is megszerezte, amit végig tartott. A belga Tim Maeyens, az előfutamok és negyed döntőkben is jól szereplő Hackert tartotta, aki a végére látva esélytelenségét ki is engedett..

Hacker kiesése csalódás számára rajongói és Németorszég számára, az immár 3. olimpiáján résztvevő német ugyan megnyerte ma a kisdöntőt, mégis kérdést vet fel, hogy tudja e, akarja e  folytatni, hisz sydney-i 3. helye és 2001-es vb győzelnme óta nem igazán találja a sebességet.

Női Peror: Kína; Anglia, Németország, Új-Zéland, Fehérorosz-ország, Románia döntő lesz. A vég kimenetel kétséges, hisz minden csapat mellett szól valami, hogy mért ők. Talán Kína hazai pályája jobban kiemeli a többi csapat közül.

Vicces volt az angol csapat kommentárját olvasni a reményfutam után: „Csak 3 hónapja evezünk együtt, és négy hete oldalt cseréltünk, így most egy kicsit furi érzés néha, de örülünk, hogy döntőbe kerültünk.”

Férfi peror: Ausztrália – Kanada párharcra számíthatunk, nemcsak mert mindkét csapat legalább 2-3 hajóval verte ellenfeleit, de mert másodpercre ugyanannyi időt eveztek a középfutamokban. Illetve ellenfeleik is. Új-Zéland, Dél-Afrika, Németország és az USA került még döntőbe.

Vaclav Chalupának és Jakub Makovickának sajnos nem sikrült ugyanúgy, ahogy a szerb nicola Stojicnak és Goran Jagarnak – Holott mindkét csapat még 1900 méternél is versenyben volt a tovább jutásért, sőt második helyen eveztek, nem kevés kínt okozva immár döntős ellenfeleiknek. Ugyancsak kiesett a horvát skelin testvérpár, akiktől sokan várták a döntőt hazájukban és a világon is.

A természetesen a szerb és a cseh csapat végzett a B döntő elején.

Női dubló: Az új-zélandi Ever-Swindell ikrek úgy néz ki magukra találtak és az előfutamból győztesként egyből döntőbe jutottak. A másik ágon Kína győzedelmeskedett, világbajnokhoz hűen (ugyanolyan időeredménnyel – ki tudja hogy fog ez végződni?).

Németország, Anglia, USA és Csehország került még a döntőbe.

Férfi dubló: A verseny harmadik igazi meglepetése (az első a korábbi hazai „padló”, illetve a második az ausztrál négypár 5:36-os világ legjobb ideje volt az olaszok elött) az ausztrál David CRAWSHAY, Scott BRENNAN középdöntős teljesítménye volt. A fiúk egyből az élre álltak, és csak a VB címvédő Cop-Spik páros tudta őket tartani, majd a végén 2,5 mp adtak nekik, sőt a korábbi favorit Waddel-Cohen csapat sem tudott beleszólni a versenybe. Utóbbiakat a verseny végén még Mario Vekic és Ante Kusurin is megszorongatta. Az ausztrálok 2004-ben 7. voltak Athénban négypárban, majd 2007-ben tértek vissza dublóban és idén kétszer szerepeltek 3. helyen Münchenben és Luzernben.

A másik futamban tiszta volt a továbbjutás, Adrienn Hardy - Jean-Baptiste MACQUET ha csak félig is, de olimpiai bajnokhoz hűen elejétől kezdve vezettek, az öreg Jaanson, illetve a britek előtt. Negyedik az a Yanakiev testvérpár került, akik gyakorlatilag a szerencsének köszönhetik csak részvételüket (lsd.: korábbi írásunk: „Még néhány óra”)

A B döntőt a beloruszok u23-as világbajnok csapata: Dzianis MIHAL, Stanislau SHCHARBACHENIA nyerte, belga és német folytatással.

Férfi négyes: Tomiék kiesése mellett talán a legnagyobb meglepetés mégis a négyesek közt volt: az első előfutamban ugyan várható volt a kemény menet, Anglia, Ausztrália, Franciaország, USA, de arra senki sem számított, hogy a tavalyi világbajnok Új-Zéland fog alulmaradni. pedig ezt történt, sőt az amúgy rendkívül erősen kezdő angolok csak 1200 méterre vették át az vezetést a franciáktól. Az USA az utolsó 400 méteren elvesztette továbbjutó pozícióját és Ausztrália betört a második helyre.

A második előfutam sem volt egyszerűbb: már az meglepett, hogy az amúgy általában 5. hely után szereplő szlovének továbbjutó helyen eveztek rögtön, de 1000 méter után átvették a vezetést a beloruszoktól és több mint egy hajónyi előnyt gyűjtöttek be a mezőny előtt. A végére a beloruszok olyannyira elfüstöltek, hogy csak 5 helyen értek célba. Csehország és Németország mögött. Kiemelendő, hogy a holland csapat, mely a korábbi években szinte mindig érmes volt, csak éppen az a pici hiányzott a győzelemhez, most csak 4. lett.

Női ks dubló: Anna megadta a végső sorrendet, így csak a döntő névsorát közölném és várom véleményét: holland, finn, német, kanadai, kínai, görög

Férfi ks dubló: Mit is írhatnék ide? A mai nap híre, hogy a mieink legjobb idővel kerültek be a „C” döntőbe, de nézzük mi volt a közép futamokban:

Anglia és Olaszország hozta a papírformát, de a harmadik továbbjutó meglepetés volt, nem csak, hogy 500 méter után már harmadik volt, de mert meg is tudta helyét tartani. Kuba döntős lett és nem gyengébb csapatok ellen, mint a német, francia, kanadai előtt.

A 2. futamban Görögország és Dánia tisztán tovább jutottak és sajnos a személyes favoritjaim az új-zélandiak estek ki a hazaiakkal és az ausztrálokkal vívott harcban.

Lehet, hogy, akik egész évben versenyzetek pont az olimpiára fáradtak el? Hisz Kuba és Kína részvétele a döntőben meglepetés, illetve Dánia nagyon „könnyen” kezdte az évet. Vagyis látható, hogy mennyire kemény a mezőny, különösen ebben a számban.

Férfi ks négyes: Még nem sikerült megtudnom, hogy mért csak 5 csapat állt rajthoz – az eurosportot figyelők biztos okosabbak, de majd megírom. Mindesetre itt is érdekes volt a végső eredmény. 1000 méternél még fej-fej mellett haladtak a csapatok mindössze 3 mp választotta el őket, sőt 1500 méternél is csak 4 mp volt köztük, Kanada, Ausztrália, Kína volt a sorrend, már az meglepő volt, hogy Kína, aki abszolút favorit volt és a hazai szurkoló tömeg segítette csak 3. helyen evezett. Azonban megindult Hollandia és Lengyelország is. Lengyelország már 1500 méternél második volt, majd végén győzni tudott, Hollandia harmadik helyével kiverte a döntőből Ausztráliát és Kínát

A 2. futam tiszta volt Dánia címvédőként tisztán győzött, Franciaország és Anglia előtt.

Férfi négypár: az első előfutamban a lengyelek győzedelmeskedtek az ausztrálok és németek előtt.  Az oroszok akik 1200ig vezettek, ellőtték a puskaport az első 1500 méteren és így csak 5.ként értek célba.

A második előfutamban: Olaszország, USA, Franciaország volt a sorrend. Az észtek negyedik helyen ugyan nagyon tapadtak, de nem sikerült a bejutó helyet megszereniük.

A nyolcasokat, majd később. A döntő szereplői:

Nők: USA, Románia, Anglia, Ausztrália, Hollandia, Kanada

Férfiak: USA, Anglia, Kanada, Ausztrália, Hollandia, Lengyelország

Senki se számított erre. Mérhetetlen szomorúság és fájdalom fogott el miközben a férfi ks dublót néztem a monitoromon. Nem volt kommentártor, csak a futam hangját hallottam és szorítottam értük. Hihetetlen elkeserítő volt nézni Tomi és Zsolti küzdelmét. Bizakodva vártam mikor történik meg, hogy tiszta legyen a továbbjutás, mikor nyugtatnak meg már minket. Egy váltás, egy robbantás, bármi, csak legyen végre nyugodt a továbbjutás.

1300-nál látszott a fiúkon, hogy valami nem stimmel, de az is, hogy mindenüket bele teszik, minden porcikájukkal, idegszálukkal azon vannak, hogy megcsinálják. 1400-nál mikor kezdtek megint jönni a japánok és kubaiak megijedtem – megijedt minden hozzáértő, aki látott már evezős versenyt, tudnak-e a fiúk váltani?

De a portugálokra senki nem számított, teljesen átéltem a futamot, mintha a hajóban lettem volna, ahogy fogyott az erő a lendület, úgy fogyott az enyém is/a miénk is.

Szomorú nap ez a mai, de fel kell állni. Tudom, hogy nincs tovább, hisz nem ezért utaztak/küldtük a fiúkat, vártuk az eredményüket.

De most még jobban oda kell állnunk melléjük, hiszen az ő vereségük a miénk is, együtt kell felállnunk és megmutatni, hogy van tovább.

Senki sem, ha valaki, akkor csakis a fiúk mondhatnak rosszat teljesítményükről. Hisz mindannyian láttuk, hogy az elmúlt négy évben mindent megtettek. Lehet vitatkozni, hogy itt vagy ott volt a hiba, ezért vagy azért volt rossz a taktikájuk, a felkészülésük, ez vagy az volt egyikük, másikuk hibája, de ez csakis nekik a joguk. Hisz ők vállalták az elmúlt négy évet, ők voltak azon a szinten, hogy odaálljanak. Még ha ők is kaptak a magyar válogatotton belül a legtöbb támogatást, ők vállalták a legkeményebb munkát is és a legeredményesebbek is ők voltak.

Még egyszer csak kérni tudok mindenkit, hogy álljon melléje a csapatnak, hogy továbbra is a mi ks dublonk legyen és ne az a fajta hozzáállás domináljon ismét, mely oly gyakori a magyarok közt, ne legyintsünk és menjünk tovább kapcsoljuk el a tévét, ne érdekeljen minket, fitymáljuk le őket.

Egy dolgot kérek tőletek fiúk: folytassátok! Mert szükségünk van rátok, adjátok át a tudásotokat, tapasztalataitokat. Gondoljátok végig, hogy bírjátok-e – nem fokozni, hanem átalakítani ezt a mennyiséget, amit belettetek. Csak ne hagyjátok abba, hisz fiatalok vagytok, váltsatok akár hajó osztályt, álljatok fel a padlóról és ne hagyjátok/hagyjuk, hogy bárki rosszat mondjon rátok.

Ha másképp döntötök az sem baj. Akkor köszönettel tartozunk nektek mindazért az örömért, amit nekünk és magyar evezésnek szereztetek.

De van még futam a mostani versenyen! Adjatok bele mindent és nyerjétek meg mindet.

Hajrá magyarok!!!!!!!!!!!!!

Még néhány óra és kezdődik Pekingben a nyári olimpia és egyben az evezős versenyszámok is. Természetesen elsősorban Varga Tomiért és Hirling Zsoltért szorítunk és szorít egész Magyarország (egy hónappal később, pedig Serényi Tibornak, aki adaptív egypárban képvisel minket a paralimpián), hogy olyan dolgot csináljanak a ks dublók mezőnyében, amilyet magyar sportoló még nem csinált, de vannak más számok is a programban, amikben ugyan nem vagyunk érintettek, de beharangozás képen mindenképp érdemes róluk írni.

Előbb egy kis ismeretterjesztés: az evezés a maga közel 600 indulójával mindenképp kiemelkedik a többi sportág közül az olimpia programján, nem véletlenül ebben osztják a 3. legtöbb érmet, persze mindez a 14 hajóosztálynak köszönhető.

Mik az olimpiai számok? Hiszen idén már volt nem olimpiai számok vb-je is:

Férfiak: egypár, kétpár, négypár, kettes, kormányos nélküli négyes, nyolcas

Nők: egypár, kétpár, négypár, kettes, nyolcas

Ks: férfi kétpár, kormányos nélküli négyes, női kétpár

Ez összesen 48 aranyérmet jelent, ha jól számoltam, de mekkora a mezőny? Hiszen, mint sokan tudják pl.: úszásban, atlétikában és más sportágakban egy nemzet több versenyzőt is indíthat – az evezésben csak egyet.

Kvalifikálni a nyári játékokra az előző évi vb-n illetve a kontinens kvalifikációs versenyeken lehet. Férfi szkiffben van a legtöbb induló (30), majdnem minden számban (kb.) 13 csapat állhat rajthoz, kivéve a nyolcasokat, ahol kevesebb, illetve a női/férfi ks dublót, ahol több. Érdekesség, hogy az európai kvalifikációs régióhoz tartozik Új-Zéland, Austrália, Kanada, USA, Japán és gyakorlatilag az összes fejlett evezős nemzet.

Néhány érdekesség: A fent említett rendtől el is lehet térni. Erre jó példa az idei év. A kvalifikáció körül történt néhány esemény, ami következtében néhányan kaptak még egy lehetőséget. Az első ilyen eset, mikor a NOB kiadott további 4 főre indulási jogot, ezt a kínai ks dubló kapta, mivel ebben a számban még nem voltak kvalifikálva a rendezők, illetve a bolgár Yanakijev testvérpár, akik férfi kétpárban a legközelebb (0,2 mp) voltak az összes kvalifikációról lecsúszott csapat közül a továbbjutáshoz. A 2. ilyen eset, ami több mint pikáns: az osztrák szövetség lemondta a férfi ks dublóját, mivel a helyi olimpiai bizottság belső szabálya szerint csak az indulhat az olimpián, aki sportágában jó eséllyel pályázik az első 9 közé jutásra. Nos elég buta megkötés ez, egy olyan versenyszámban, ahol rendkívül koncentrált a mezőny és idén csak két csapat szerepelt stabilan az első hatban (lásd később). Ennek köszönhetően kijutott egy másik nagy embere a sportágnak: a hatodik olimpiáján induló cseh Vaclav Chalupa, aki ezúttal perorban áll rajthoz (ők voltak a Yankijev-ek után a legközelebb a teljes mezőnyben a továbbjutáshoz). A legutóbbi hír, amit kiemelnék az iraki férfi kétpár indulása, akik az után kaptak jogot, hogy országuk tagja lett NOB-nak.

Hirling Zsolti blogján láthattok képeket a pályáról, ami az egyik legnagyobb építménye az olimpiának, illetve Külkerben az olimpia klub keretében közösen nézhetitek a versenyeket, vagy a FISA honlapján követhetitek ugyancsak élőben. Illetve M1 még egy alternatíva otthon. Zsoltiék vasárnap kilenckor kezdenek.

Országok szerint a következőket lehet mindenképp jó szereplésre várhatónak tekinteni nem hivatalos aranyszerzési esélyeik alapján: Új-Zéland, Anglia, Kína, USA, Németország, Olaszország, Franciaország. Bár ez egy rossz lista, hiszen az érmek egy átlagos VB-n legalább 10-15 ország közt oszlanak meg, míg a döntőkben 20 felett szokott lenni a diverzifikáció. Új-Zéland már csupán a kisegységekben várható eredményei miatt emelkedhet ki.

Lássuk az egyes versenyszámokat:

A FISA-n lévő cikk mélyen belemegy az esélyekbe, Én egy kicsit máshogy értékelnék (a linkeket érdemes megnézni, mert elég sokat keresgéltem neten őketJ - ezért is nincsenek képek):

Férfi egypár: Mahe Drysdale. Ennyi. Ez a férfi, ez elmúlt 3 évben megmutatta a világnak, hogy tétversenyen mindenre képes. Ő az első, akinek ez sikerült egymás után háromszor nyerni, Kolbe ugyan öt egyéniben szerzett világbajnoki címmel vezet előtte, de neki sem sikerült ezt egymás után 3 évben véghezvinni. Drysdale ki is használta ezt a sikert és gyakorlatilag végig versenyezte az egész világot a VB utáni off-season-ökben. Armada Cup, Head of Charles, Angliai versenyek, sorolhatnánk. Athénban ötödik volt négyesben és utána váltott a szkiffre. Télen az egész világ a Rob Waddellal vívott harcát figyelte az olimpiai indulási jogért (mert, aki előző évben megszerzi a kvalifikációt nem kap automatikus védettséget) és győzött. Miközben hatalmas nézőközönséget gyűjtött az egész világon az evezésnek.

Nos. Neki csak kihívói vannak: talán a legesélyesebb: a norvég tűzoltó és farmer: Olaf Tufte, Athén győztese. Őt ugyancsak nem hiszem, hogy be kell mutatni, hatalmas finisre képes, amivel az előző olimpián fel is álhatott a dobogó tetejére.

Az Én véleményemmel ellentétben Erdélyi Zsolt szerint azonban kis ellenszélben az angol Alan Campbell lesz a befutó – meglátjuk kinek lesz igaza, mindenesetre ő pont Tufte ellentettje és a versenyt vezetve szokott kezdeni, kitudja most meddig b írja, illetve mire lesz elég.

A cseh Ondrej Synek, egyik legfiatalabb és egyre jobb formát hozott az elmúlt években. 2005-ben első szkiffben teljesített VB-jén már dobogós volt. Rendkívül erős (44-47-es csapászámú) finisre képes.

Titkos, döntőre várt jelöltünk a belga Tim Maeyens, aki után tudhatjuk, hogy nem csak amagas emebrek sportja az evezés (182 cm), Már ez elöző olimpián döntős volt, és idén is behúzott egy döntőt.

A német Marcel Hacker a leginkább fekete lónak nevezhető induló – 8 éve 3. volt, majd nyert vb-t is de azóta nagyon hullámzik a teljesítménye, 2005-ben (banális dolog, de) egy a pályára beúszott fa tette tönkre a vb döntőjét – ami hasonló ’98-ban, az elöző év vb győztes amerikai Jamie Coven hibájához, ő a klipszet felejtette el jól becsavarni. Mellesleg minden evezős honlap úgy beszél róla, „ha jó napja van…” (’96-ban ugyanezt mondták Xeno Müllerről is). Mellesleg kihagyta az utolsó az utolsó vk-t.

Ez egy picit hosszú lesz, ha mindenhol ennyire belemegyek ezért most egy két rövidebb összefoglaló.

Női egypár: Az egy értelmű befutó, a Németországban élő fehérorosz Eketerina Kartsen. Két olimpiai arannyal és egy ezüsttel, illetve azzal az aprócska ténnyel, hogy senki se emlékszik olyanra, hogy valaki megverte volna az elmúlt 3 évben. Egyértelmű befutó.

Legerősebb kihívója a cseh Mirka Kapkova, aki mindig más taktikával próbálkozik, de eddig, még nem sikerült neki megvernie, talán, talán...

A bolgár Rumyana Neykova, (mindkét név alatt van egy link) akivel ifjúsági koruk óta versenyeznek ugyancsak esélyes lehet, bár a második gyermeke után visszatérő Neykova eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott ez elmúlt évben (igaz nyert egy eb-t is)

A legrégebben a kínai csapatban evező, atlantai érmes (dublóban) Xiunyun Zhang ugyancsak éremesélyes – olasz edzőjével és háta mögött majd másfél milliárd emberrel.

A svéd Frida Swensont sem szabad kifelejteni és a francia ergo világcsúcs tartó Sophie BALMARY

Az érmek sorsába nem valószínű, hogy belefog szólni de az Új Zélandi Emma Twigget is meg kell említeni, ha nem is másért, csak, hogy megjegyezzük nevét a következő olimpiára.

Férfi kettesek: Az ausztrál Drew Ginn és Duncan Free szép, laza és hosszú evezős stílusával mindenképp kiemelkedik a mezőnyből, egyikőjük sem kezdő, érmek és aranyak egyaránt vannak a hátizsákjukban, illetve Duncan Free – a nyolcasban induló James tompkins-szal – a szám címvédője.

Az új-zélandi Nathan Twaddle és George Bridgewater, azonban biztos ott lesz mögöttük: 2005 aranyérmesei, két ezüsttel az elmúlt két évben biztos mindent meg fognak tenni, hogy nehéz pillanatokat szerezzenek az ausztráloknak.

De lehet, hogy mindkét csapatot megtréfálja a kanadaiak frissen kvalifikált csapata, akiknek ez már Luzernben sikerült is egyszer.

A dél-afrikaiak: Ramon Di Clemente és Shaun Keeling is éremre esélyes. Nem is beszélve a horvát Skelin testvérekről

Női kettesben – mindenki a fehéroroszok (Yulia Bichyk és Natallia Helakh) győzelmére esküszik, ki tudja, a lányok abszolváltak már idén egy nem olimpiai számok vb-jét. De indul a 2007-ben visszatérő olimpiai bajnokcsapat Georgeta Damian-Andrunache és Viorica Susanu Romániából. A németek csapatvariálási mámora elérte a női perort is, így Lenka Wech és Maren Derlien fogja képviselni őket, igaz nem oknélkül a hölgyek már nyertek egy EB-t illetve három és kettő olimpián vannak túl. Kihívóik közt ott van 2005 világbajnoka az új-zélandi Nicky Coles és Juliette Haigh.

Férfi kétpár: passz. Nincs legjobb csapat. Egész évben változott a döntő – illetve nem változott, de néhány induló felboríthatja az idei papírformát.

A favorit jelen pillanatban az új-zélandi Rob Waddel (2000 Sydney szkiff bajnoka, ergo világcsúcs tartó, sportlegenda, Amerika Kupa versenyző és rugby játékos) és Nathan Cohen párosa – Poznan és Lucern győztesei.

De ott lesz Athén bajnoka a rendkívül szépen evező francia Adrien Hardy és Jean-Baptiste Macquet, Sydney győztese a szlovén Cop és Spik és Athén ezüstérmesei. Copnak ez már az ötödik olimpiája szóval kitudja mire lesz képes.

Az angolok, az ausztrálok és a kínaiak is döntő és akár éremesélyesek is.

Nem tudni milyen erőben érkezik a 42 éves észt matuzsálem, Jurij Jaanson, aki 4. olimpiáján lett először érmes, és karrierje során volt első és utolsó gyakorlatilag. Most Tonu Endrekson ül egy hajóban

Női dublóban hihetlennek tűnik, de nem a címvédő új-zélandi Caroline and Georgina Evers-Swindell iker pár a favorit, hanem a kínaiak (Qin Li és Liang Tian). Az ikrek nagy problémákkal küzdenek, hiszen évközben évek óta először nem sikerült VK döntőbe jutniuk. Mellettük Anglia, USA és Németország emelkedik ki valamennyire.

A második napi programból:

Férfi négyes: Ahogy Erik Murray a tavalyi világbajnok új-zélandi négyes tagja fogalmazta meg: „Sajnos mindannyian ugyanazért a helyért megyünk Pekingbe és mindenki megakarja majd verni a másikat, tavaly (2006) döntetlen futam után estünk ki idén (2007) nyertünk, jövőre nyerni szeretnénk”. Vagyis nehéz lesz mindenkinek a dolga. Az új-zélandi csapat vb győzelme előtt mindenki azt hitte ismét az angolok viszik a pálmát. Azóta megtudtuk, hogy nem biztos. Jürgen Gröbler az év során többször is átvariálta csapatát és talán még ő sem tudja, hogy sikerült e összerakni a legjobb csapatot (négy éve bejött csere).

De ott vannak még a hollandok is, akik az elmúlt években rendre érmesek voltak és lehet, hogy most jön ki a forma.

Illetve nem szabad elfelejteni az ausztrálokat sem, akik idén kvalifikálták magukat és egy VK győzelmet is elhoztak.

Na és persze az olaszok…

Női ks dublóban: a FISA szerint nincs kiemlkedő csapat, bármi történhet. Szerintem a kínaik igenis jó eséllyel pályáznak. Hollandok, kínaiak, finnek, kanadaiak – ki tudja? Ha valakinek van tipje nyugodtan szóljon hozzá.

Férfi ks dubló: Ezt várjuk mindannyian – hisz Varga Tamás és Hirling Zsolt személyében jelenleg is életben vannak és életképesek a magyar evezés olimpiai álmai. Sok sikert fiúk, mi nálunk ti vagytok a favoritok. Nehéz lesz, de meglehet és megtudjátok csinálni!

Egy keveset az ellenfelekről és a mezőnyről: a mezőnyben vannak olimpiai és világbajnoki érmesek és bajnokok, első olimpiásak is bőven. 2005-ben Zsolték vitték az aranyat haza, 2006-ban és 2007-ben az idén folyamatosan javuló formát mutató dánok. Nincsenek itt Sydney és Athén győztesei a lengyelek (nem sikerült ez alkalommal a kvalifikáció). De van helyettük egy nagyon friss új-zélandi csapat két u23-as világbajnokkal, akik otthon a normál súlyúakat is néha-néha elrakják zsebre. Az angol Zac Purchase, aki sportágunk talán legutóbbi kikiáltott „sztárja”. Volt már szkiff világbajnok u23-ban és felnőttben is és társával Mark Hunterrel. Idén még nem találtak legyőzőre, talán majd most. Van még egy görög (Vasileios Polymeros) és olasz (Elia Luini) veteránokkal fémjelzet nagyon tapasztalt egység is. Az olaszoknál nagyon sokáig nyitva volt a csapat felállás, de végül Luini és Miani párosa kapta a jogot.

Férfi ks négyes: 2005 francia, 2006 kínai, 2007 angol világbajnoki győzelem. Itt vannak a dánok – akik a szám nagy veteránjai és Luzernben ezüstöt hoztak. Kínára kell a legjobban figyelniük az ellenfelüknek, eddig minden versenyt ők nyertek a szezonban.

Női négypár: Egyértelműen Anglia, a 2007-es év női csapata. De vannak még kínaiak, az USA és Németország. Utóbbi csapatban Kathrin Bohronnal (4 olimpiai arany eleddig).

Férfi négypár: bevallom őszintén a szkiff és ks dubló mellett ezt a számot várom a legjobban. Vajon sikerül-e a lengyeleknek a győzelem. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy ami idén történt, azt senki sem hitte volna: a három évig veretlen lengyel négypár kikapott Luzernban, majd hazai pályán Poznanban is. Az USA, Olaszország és Franciaország ért eddig elöttük célba. Vajon sikerül most is, vagy feltudnak állni? Bennük van mindenesetre, bennük van. Adam Korol.

Az olasz csapatban benne ül a szám 2000-es bajnokai közül kettő Simone Raini és Rossano Galtarossa, szóval tapasztalatuk van.

Női nyolcas: Románia nyerte az elöző kettőt és szerintem most is ők lesznek ott, igaz kínai, amerikai, német, ausztrál és kanadai ellenfeleik mind jó eséllyel indulnak ellenük – mindenki nyert már vb-t, vk, az elmúlt években.

Férfi nyolcas: Végül a számok királya, a nyolcas fogja majd zárni a versenyeket. Minden nagyobb csapat erre készül. Sok munka van ezekben a csapatokban. Anglia idén több felállást is kipróbált, Kanada tavalyi vb győzelme után favorit, de az amerikaiak idén még egyszer sem álltak rajthoz. Németországban az utolsó pillanatban óriási változtatásokat eszközöltek: 6 embernek mennie kellett és az edzője is lemondott a 2006-os világbajnok csapatnak – biztos tudják mit csinálnak.

Favorit lehet még kína is, hiszen egy olyan csapat amelyiknek kormányosát reality show keretében választották ki nem lehet rossz. Tavaly és idén is voltak már VK érmeik és ne feledjük: otthon vannak.

Kérdőjel számomra az ausztrál csapat, James Tomkins-szal a hajóban (awsome foursome), akik az orosz csapat dopping miatti kizárása után kapták meg az indulási jogot és az első világ kupán egyből arannyal nyitottak.

Örömmel tudatjuk, hogy 2008. augusztus 8.-án fog működésbe fog lépni a PM ház beléptető rendszere és az épület bejáratait figyelő kamerák. Senki ne ijedjen meg, nem akarunk senkit se kirekesztni, illetve nem akarunk senkit sem „megfigyelni”, csupán a jobb biztonság érdekében és a lehetőségnek köszönhetően, hogy installálni tudtunk egy ilyen rendszert történt meg a bevezetés.

A kapu mellett csengő és kaputelefon segítségével juthat be az, akinek nincs belépőkártyája, vagy esetleg most jár először a klubban vagy csak ritkán jár.

A rendszernek köszönhetően egyszerűbbé válik a zárás, idegenek bejárása remélhetőleg megszűnik (így nagyobb biztonságban tudhatjuk a dolgainkat), azon sportolóknak, akiknek túl magas a „korlátlan” telephasználati díj tudunk több alkalomra jogosultságot adó bérletet adni, illetve kizárhatjuk/büntethetjük a notórius nem fizetőket, stb.

Ezzel az utolsó ponttal remélhetőleg javíthatjuk a  tagdíjfizetési fegyelmet, ami elengedhetetlen a mindennapi működésünk szempontjából.

Ha esetleg nincs még belépőkártyád, de szeretnél: 1200 Ft-ért lehet vásárolni az irodában.

Bármi nemű kényelmetlenségért elnézést kérünk előre.

Telnek a napok, egyre közeleg a BAJNOKSÁG, gondolom nem csak a Danibius háza táján jelent ez némiképp változást. Amint azt olvashatta mindenki a Csepel honlapján, mindenhol kezdenek szivárogni a régi evezősök, az „őserők”, akik minimális felkészüléssel a maximálisat, sőt azon túlmenőt is tudnak nyújtani. Kíváncsian várom, hány ilyen ellenfél lesz a felnőtt mezőnyben. Ezek olyan dolgok, mint mikor a Lopez kaliberű régiek a vizen gyakran sokkal esélyesebb ellenfeleket szednek szét, vagy mikor a Racsmány – Neisz – Vanczák könnyűsúlyúak megválnak az olykor nem kevés télidőben összeszedett pótsúlyuktól, hogy ismét szerezzenek egy bajnoki címet.

Remélhetőleg idén is jó lesz a verseny, több indulóval, színvonalasabb versenyszervezéssel és kevés botránnyal, óvással, mint előző évben.

Várom a Szegededen eltöltendő hetet az OB előtt, melyet a DEK-en és a helyieken kívül talán csak a FEC szokott lent tölteni, illetve a hétközepétől még néhány másik klub.

Várom a ráhangolódást a Maty-ér vizére, az esti sétákat a Tisza parton, a fagyizást a KisVirágban, vagy az Acapellában a krémest. Az ebédet a pályán, melynek az árán mindannyiszor felhördülünk, és a konyhások kedves szavát a Teleki Blankával szemközti kajáldában. Beszélgetéseket azokkal, akiket régen láttam, a pihenést a fűben, a biciklizést a pálya mellett.

Várom a jó versenyeket elsősorban mini korosztályban, ahol a legnagyobb drámák játszódnak le mindig – vajon ki éli túl? A legizgalmasabb versenyek persze, azok, amikben részt vesz az ember, de hátha lesz másik jó is. Ismét csak a felnőtt férfi számokat tudom előre, hogy hol ki lehet esélyes, vagy ki esett vissza tavaly óta, de majd megnézem a nőket is, a ks-eket, talán még az u23-at is, sőt lehet, hogy a tribünön eltöltött idő alatt az ifiket is megvárom, hiszen végre évek óta teljes lesz a mezőny – nem lévén a korlátozás az u23 vagy az ifi vb miatt. Remélem a hőség, elmúlik, bár sokkal keményebb feltételek sokkal keményebb embereket igényelnek. Kíváncsi vagyok, hogy a normál nyolcast idén ismét a Szeged nyeri e, vagy a női szkiffben ki lesz bajnok.

Várom a hajópakolást, a nyolcasok villázását a végén, mikor már mindenki fáradt és remélem idén is kapunk tortát a lányok révén, és a csoportképet, melyen remélem mindenki rajta lesz.

Be kell vallanom, hosszú volt a nyár, mindenki kihasználta a plusz egy hónap felkészülési időt? Összeálltak a csapatok, vagy mindenki elszámolta a nyaralásra használható időt?

Vámos Gyuri ott lesz még, Horváth Laci is, de vajon Csonka Csaba vagy Dani Zsolt? Mindegy, majd kiderül, Én ott leszek és remélem mindenki más is, aki ezt olvassa, ha nem is versenyzőként, de nézőként.

De addig lesz még egy Olimpia is, ahol szurkolhatok Varga Tominak és Hirling Zsoltinak, hogy sikerrel vegyék az akadályt.

Magyar Köztársaság 108. Országos Bajnoksága

2008. aug. 22-23.

Szeged, Gróf Széchenyi István Evezős és Kajak-Kenu Pálya

http://evezz.freeblog.hu/categories/Irodalom/

Szörfözés közben találtam a fenti oldalt, amit még Szőke Tasi Kati indított és írt egy viszonylag rövid ideig. Nagyon szép a fenti írás, remélem mindenki elolvassa. Kár, hogy csak rövid ideig írta a blogját.

Ha tud valaki, valamilyen evezéssel kapcsolatos blog oldalt, a hozzászólások közt írja meg, hogy többet olvashassunk...

A reggeli posta és főbb hírek átolvasása után, Én is, mint gondolom legtöbben közülletek elolvasták a www.hunrowing.hu -t, a www.fisa.org , sőt volt aki tegnap akár helyszínen, akár a képernyő előtt követte a vb futamjait.

Gratulálni szeretnék mindenkinek, aki jól versenyzett! A beszámlók és a idők alapján voltak páran. Sajnos idén is váratott magára az árütő eredmény, amit az utóbbi években ezen a versenyen egyedül Szabó Kati és Verőczi Lídia női egypárban elért 4. helyezése jelentett. Ennek ellenére különösesn jó érzés, hogy aki hirtelen akarja felsorolni, hány számban voltunk érdekeltek az biztos, hogy el fog felejteni egyet, mert annyi számban indultunk.

A DNHE ez a világversenyen is tudta magát képviseltetni, Dr. Alliquander Anna tagja valot a 8. helyezett könnyűsúlyú négypárnak. Rémélhetőleg, majd elmondja élményeit - az biztos, hogy sokan fogjuk kérdezni.

Haller/Tari/Baka kormányos kettes jól megmutatta mindenkinek, hogy nincs elveszett verseny, hiszen nem voltak könnyű futamjaik és az idők alapján elég szoros volt a verseny, minden pályán.

Végezetül a ks nyolcas 9. helye remélhetőleg senkit sem tántorít el attól, hogy folytassák, sem szövetségi, sem versenyzői szinten. Ez egy kezdet volt, amire lehet építkezni a jövőben.

(2008.07.25.-ei bejegyzés, mely technikai okok miatt maradt le)

Gondolom mindenki olvassa a hunrowingot és tudja, hogy mi az elmúlt napokban a linz-i nem olimpiai számok vb-jén.

Mikor jelen sorokat írom, még nem jelent meg a hunrowing "hivatalos" jelentése a mai napról. Sajnos lehetne jobb is a helyzet. Úgyanis egyetlen egy magyar csapatnak sem sikerült bejutni a döntőbe - ami az elmúlt éveket figyelembe véve nem baj illetve újdonság, ugyanakkor szomorú, hogy mindenki hatodik lett. Persze lehet, hogy a kisdöntőben majd remekelni fognak a versenyzőink, de egy kicsit elszomorodtam.

Persze nem is nagyon lehetett tudni, hogy mire számítsunk, hiszen a legtöbb számban (kivéve a férfi sks szkiffet) egy évközi igazán nemzetközi versenyen sem vettek részt a csapatok. Ez persze sok rétű, hiszen ifiben nem is rendeznek regionálisnál nagyobb versenyeket, illetve a felnőtteknél egy kicsit későn volt a "válogató", igaz Hajdú Zsuzsi nem is erre a versenyre készült.

Mindennnek ellenére van okunk örülni, hiszen ahogy lénárd imre is írta a hunrowing fórumra végre volt ismét váltott evezősünk kint.

Az időket végignézve Haller/Tari/Baka csapatot emelném ki, akik a verseny első felében még jó helyen álltak (ötszáznál 1 mpre a továbbjutóktól) ami coxperorban nem olyan nagy távolság. De úgy néz ki ezt a műfajt is tanulni kell. Mivel a végére a táv egészén vezető lengyelek "bedarálták" és eléggé átrendeződött a befutó sorend.

Sok sikert mindenkinek a B döntőre és hajrá!

Véget ért az idei U23-as VB is Brandenburgban és miközben e sorokat írom, versenyzőink valószínűleg épp hazafelé indulnak.

Ismét jó versenyt zárhatott a magyar csapat, szerencsére az elmúlt években egyre erősödő nemzetközi mezőnyben nekünk is ott a helyünk és egyre nagyobb számban, hisz 19 versenyzőnkből hárman éremmel, további négyen, pedig sokat érő döntős helyezéssel térhetnek haza, míg a többiek a B és a C döntőben hozhattak formájuknak megfelelő eredményeket.

A csapat repülő gépe 22:05-kor landol Ferihegyen.

Mielőtt a mindenki által várt magyar részleteket írnám, néhány szót magáról a versenyről. Ismét rekord évet zárt, majd 800 versenyző több, mint 50 országból. Az aranyak tekintetében ugyan kiemelkedtek a házigazdák (5 db), mégis nagyon heterogén volt a döntők megoszlása. A hagyományosan erős nemzetek mellett olyan országok is döntőbe jutottak, mint Chille vagy Irán (férfi ks szkiffben még ezüstre is tudta váltani a lehetőséget Mohsen Shadi Naghadeh, aki országa történetében először jutott döntőbe evezésben). Új-zéland elvitt két szkiffet (FF ks 1x / FF 1x), míg az USA mindkét nyolcast. De nézzük a magyarokat:

Délelőtt 11:50-kor versenyzett a férfi ks négypár, akiktől a döntőbe jutást nem hiszem, hogy sokan várták – figyelembe véve a felkészülésük akadályait és azt, hogy a csapat gyakorlatilag verseny nélkül „vakon” utaz!!ott. Annál nagyobb öröm volt, hogy a remény futamban pénteken sikerült helyt állniuk. A döntőre elfáradt ugyan a csapat, de a megszerzett hatodik hely így is nagy jelentőségű a jövő szempontjából. A csapat tagjai közül egyedül Cselinácz János szerepelt már VB, Markgruber Balázsnak, Csepregi Gábornak és Rácz Robinak ez volt az első világ színvonalú versenye.

Nem panaszkodhatunk, bár mindig lehetne jobb, Szabó Kati harmadik helye és Galambos Peti/Varga 2. Tamás második helyezése azt hiszem önmagában is elmond mindent.

A részletek kedvéért: Kati ezzel a bronzzal már a másodikat szerzi U23-as világbajnokságon. Nehéz dolga volt, a német Julia Richter (aki 3 éve evez!) nem hagyott esélyt a többieknek ezer méternél már több, mint egy hajóval vezetett a második brit Kristina Stiller előtt. Aki próbált vele maradni, ennek eredményeként a táv végére eltávolodtak a mezőnytől és egyben Katitól is aki ugyan 500 méternél „még” negyedik volt, de a táv felénél már biztosan vezetett a bulgár Iskra Angelova előtt.

A Galambos Petiék, akik egyértelmű favoritjai voltak a számnak (elő és középfutam győzelem után), nehéz dolguk volt, hisz így mindenki rájuk figyelt a futamban. Lassú rajt után folyamatosan jöttek fel és az 500 méternél 6. helyüket 1000-nél már 4.-re, míg 1500-nél 3.ra javították. Ugyanakkor ez ne tévesszen meg senkit, 500-nál 1,5 másodperc volt köztük és a futamot vezető olaszok közt (2007. 3. hely). Noha 1500-ra elmentek az olaszok Tomiék nagy hajrával a négy másodperces hátrányból 3,5 ledolgoztak és eközben „bedarálták” a végig második helyen evező bulgárokat.

A „B” döntőkben 3 csapat révén voltunk érdekelve. Azt hiszem nem árulok el titkot, hogy nem ezekre az eredményekre számítottunk.

A női ks dublóban, ahogy azt a korábbi bejegyzésekben írtam Novák Zsófit és Mariannt sokan döntőbe várták akár érmes helyezésre is. Talán épp ezért picit csalódtunk, mikor nem jutottak be az „A” döntőbe. A „B” döntőben viszont nagyot alakítottak. 500 méternél még negyedik helyen evezetek, majd a végére sikerült az ausztrál, lengyel és olasz csapatot is. Így jó versennyel zárták az idei vb-t.

Simon Béla és Vinkó Gáspár helyzete ugyancsak nehéz volt. Nem csupán a magas elvárások (olimpiai kvalifikáción tisztes helytállás, 2007 EB 6. hely, 2007 U23 VB 5. hely), de az erős mezőny miatt is. A fiúk nagyon jó finiselők ezt, már többször is bebizonyították. Sajnos a középfutamban nem sikerült nekik beverekedniük magukat a döntőbe ily módon, de biztos élvezetes látványt mutattak partról. A kisdöntőben 3. helyen jöttek ki a rajból és úgy tűnt végig ezt a helyet tartják. 1500 méternél a horvátoknak sikerült eléjük kerülni, de a ismét jött az utolsó sprint és fiaink felzárkóztak. A második helyen célba érkező holland csapattól mindössze 1 tized másodperc választotta el őket, míg a horvátokat gyakorlatilag nem hagyták „szóhoz jutni”

A férfi négypár kisdöntőbeli teljesítménye volt a ks négypár döntős helyezése mellett a másik nagy meglepetés. Az előfutam, a reményfutam és a középfutam közepes és gyenge helyezései után „valami történt”! A Szél-Kelemen-Szabó-Juhász csapat megrázta magát és gyakorlatilag esélyt sem hagyott ellenfeleinek a kis döntőben. Végig dominálták versenyüket ők irányítottak. Négypárban magabiztosnak mondható 2 másodperces előnnyel nyerték a futamot. Lehet, hogy jövőre a középfutamban fognak eldurranni és akkor már sokkal többre számíthatnak.

Nagy Roland és Forrai Dávid a férfi ks perorban tisztesen helyt álltak és első vbjükön a 9. helyet szerezték meg a „B” döntőben. Nekik is sikerült egy jó finist végig csinálniuk így a verseny közbeni 4. helyüket cserélhették be a 9. helyet jelentő 3.ra.

Bende Zsófi és Tölgyesi Brigi a női dublók „C” döntőjében zárta a versenyt 14. helyen. A lányoknak mindenképp csalódás, hiszen tavaly még döntős helyezettek voltak. Remélhetőleg sikeren feltudnak állni a padlóról és ott folytatják, ahol tavaly befejezték.

Néhány további kép:

Egy ismerős arc a háttérben!

Csador

Aki, olvasta az előző bejegyzést, az tudja, hogy két versenyzőnk, Csepregi Gábor és Rácz Róbert, tegnap kezdte a versenyzést Brandenburgban az U23-as VB.

Örömmel jelenthetjük, hogy a tegnapi gyengébb kezdés után (5. hely az előfutamban), a fiúk a csepeli Markgruber Balázzsal és a bajai Cselinácz Jánossal ma remekeltek. Jó versenyzéssel sikerült bejutni az „A” döntőbe a dánok csapata mögött. Az első 500 még vezettek, majd visszaestek a második helyre, de azt végig tartották a mexikóiak, az osztrákok és ausztrálok előtt.

A csapat többi tagja is jól szerepelt:

            Szabó Kati 2.ként jutott tovább magabiztosan a német és szerb ellenfele között – a második ezren mindössze 27/28-as tempó is elég volt.

            Simon Béla és Vinkó Gazsi magabiztosan nyerte futamát előfutamát és jutott a közép döntőbe. A rajtban megszerzett négy másodpercet végig tartották a srácok.

            Tölgyesi Brigi és Bende Zsófi sajnos az előfutamban 6. míg a reményfutamban 5. lett így ők a B döntőben mutathatják meg mit tudnak.

Novák Zsófi és Mariann ugyan harmadikként, de a harmadik legjobb idővel jutott a középfutamba, így van okunk bizakodni a jövő szempontjából.

Galambos Peti és Vargy II. Tamás jó úton haladnak a ks dúblók közt, nem csak futam győztesek lettek, de a legjobb időt is evezték mind a négy előfutamot figyelembe véve.

Nagy Roland és Forrai Dávid ks kettes ma a reményfutamban próbálta ki magát, de ott sajnos harmadikként értek célba, így a „B” döntőben folytatják.

A férfi négypár (Szél, Kelemen, Juhász, Szabó) sajnos csak 5. lettek az előfutamukban, de a bejegyzés megírásáig még nem zajlott le a reményfutam, így értük még szorítanunk kell.

Hajrá mindenkinek, a The Official World Rowing Web Site - Results/Current Event Results oldalon olvashatók a részletes eredmények.

Holnap indul Ferihegyről reggel 7:30-kor az a repülőgép, mely ugyan nem kizárólag, de határozottan elviszi a magyar evezős U23-as válogatottat a Brandeburg-i (Németország) World U23 Championship-re. A versenyen, mely 2005 óta hivatalos FISA világbajnokság 52 ország nevezett, összesen 792 versenyzővel, ami rekord számnak számít. Magyarország hat egységgel nevezett, akik közül sokan „legalább” finálé, de akár éremeséllyel indulnak. Mi itt a Margitszigeten, a válogatotton belül két „mi kutyánk kölykéért” is izgulhatunk: Csepregi Gáborért és Rácz Róbertért, akik férfi könnyűsúlyú négypárban indulnak. Az indulás előtt egy nappal Csepivel beszélgettem, mit vár, hogy mennek, van-e szerinte már csapat és sok minden másról.

Egyértelmű, de azért lényeges kérdés volt: mennyire várja(k) az indulást? A válasz nagyon. Hiszen Csepi már nem először pályázik a VB csapatba, de most sikerült is neki bekerülni. A dolgok, amiket vár: az akkreditációs kártya, a közös busz (shuttle), egyáltalán a VB légköre, mind elképzelt dolog, amit végre megízlelhetnek.

kép: Ráró (bal szélső), Csepi (jobb szélső) Vanczákkal és Teszárral a 2007 OB ks 4x után. (1.hely)

Talán ennek a csapatnak van a legnehezebb dolga a magyar csapaton belül, hisz a jelenlegi egység (Cselinácz János – Baja; Markgruber Balázs – Csepel; Csepregi, Rácz; edző Melis Antal) mindössze két hetet tudtak igazán közösen készülni. Eredetileg az edzőtáborba Ráró tartalékként utazott, de Kondér Barna (Vác) betegsége miatt, edzői döntésre és a szövetségi kapitány jóváhagyásával végül stabilizálódott a helye. A rossz nyelvek fel is kapták ezt, miszerint a két DEKes fiú kifúrta vácit, de azt hiszem mindenki tudja, hogy az edző döntése és felelősége, hogy ki ül a csapatában és nem annyira a versenyzőké két héttel egy VB előtt.

A hajó alapvetően jól megy, vagyis sosem megy rosszul, bár sokszor „kicsit sok erőt” éreznek benne a fiúk.

Helyezés tekintetében az „A” döntőt szeretnék elérni, ha tudják (VB újoncként nem is várhat többet az ember, mert ha bejut ott már, bármi lehet), de a „B” döntő elejét mindenképpen. 12 induló van a számukban, ugyan egyik csapat sem ugyanaz, mint tavaly, átfedések vannak illetve sok az új felállás. Például a dán hajóban ott ül a legutolsó ks ergo csúcsfelállítója (6:02). Összefoglalva: mindenki vakon megy ki.

Szóval ellenfelek és mezőny mindenképp lesz. Bizakodásra ad okot, hogy noha csak edzésen, de 4x500 méteres pörgetésben 2-2 lett az arány a normál négypárral szemben a „kicsiknek. Jól kijönnek egymással és kezdik is megszokni egymás dolgait.

Mi mindenképpen szorítani fogunk. Az előfutam csütörtökön 11:06-kor lesz és www.fisa.org –on élőben követhető.

u.i.: Csepi már mindenképp gazdagodott egy új élménnyel – átesett a táborban élete első doppingvizsgálatán és sikeresen abszolválta, vagyis első próbálkozásra összejött a kívánt mennyiség az ellenőrrel közös helységben.

Kedves versenyzők és szülők!

Hamarosan elérkezik az év egyik legjelentősebb versenye a Magyar Köztársaság 108.  Országos Bajnoksága, melynek időpontja 2008. augusztus  22-24. (péntek, szombat, vasárnap), helye pedig Szeged.

A verseny előtt – hagyományainkhoz híven - augusztus 18-ától önköltséges edzőtábor keretében már a verseny színhelyén fogjuk az edzéseket lebonyolítani.

Az előzetes költségkalkulációhoz szeretnénk most néhány hasznos információval szolgálni. Részletesebb felvilágosításért minden versenyző érdeklődjék saját edzőjétől, illetve újabb információk is elérhetőek lesznek majd a honlapon, valamint a klubtitkároknál.

Szállás      Teleki Blanka Kollégium Szeged. Semmelweis u.5.

Árak:

18 éven felüli versenyző/részvevő esetében

1.440 forint/éjszaka

350 forint/nap/fő – idegenforgalmi adó

300 forint/alkalom – egyszeri mosatási díj

18 éven aluli versenyzők/részvevők esetében idegenforgalmi adót nem kell fizetni.

Étkezés

Az edzőtáborozás alatt – hétfő, kedd, szerda- csütörtök – az étkezés önköltséges, minden csapat, csoport saját maga oldja meg, edzője irányításával, az étkezési lehetőségek egyikén. A szálláshely mellett található a kollégium étterme, ahol menü és frissen sült ételek vásárlására, megrendelésére van lehetőség. A menü körülbelüli ára 550 forint. Előzetes egyeztetés alapján lehetőség van arra, hogy a klubtitkárok megrendelik a szükséges mennyiséget, illetve a lent tartózkodás első napján személyesen be lehet fizetni.

A verseny idején – csütörtök vacsorától, vasárnap ebéddel bezárólag – a pályán történik az étkeztetés, melynek költségei

Ebéd 1.100 forint/adag

Vacsora: 1.300 forint/adag

A reggeliztetést az Egyesület oldja meg.

Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a leutazás, illetve a hazautazás megszervezését és költségeit mindenki saját maga oldja meg. Természetesen mindenben segítséget nyújtunk, illetve az edzők saját csoportokat szervezhetnek.

(A szegedi vasútállomástól a szállás 5 - 10 perc gyalogosan. Az edzőtáborozás ideje alatt a szállás és a pálya között szintén önellátó módon, edzői megbeszélés alapján történik a közlekedés). A verseny ideje alatt a pályára történő kiutazást az Egyesület, illetve az edzők/klubtitkár koordinálja, ennek költségeit is az Egyesület fedezi.

Szintén az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a verseny időtartama alatt felmerülő költségekhez (3 napi szállás és étkezés, nevezési díj, hajószállítás, helyi közlekedés) költség hozzájárulásaként, egységesen mindenkinek naponta 3.000 forinttal kell hozzájárulnia.

A szállásdíj, illetve étkezési díj megrendelése, befizetése a klubtitkároknál történik.

Szeretnénk nyomatékosan felhívni mindenki figyelmét, hogy az Országos Bajnokságon csak azok a versenyzők nevezhetőek, akiknek nincs tagdíjtartozásuk, tehát a 2008. augusztus 31-ig  bezárólag tagdíjuk is rendezve van (legkésőbb 2008. augusztus 15-i befizetési határidővel).

Lehetőség van a 2008 2. félévi tagdíj egyösszegű befizetésére, 2008 július 31-ig, mely esetben 1 havi tagdíj befizetésétől eltekintünk. Ha Ön, vagy Önök élnek ezzel a lehetőséggel, nagyban segítik jelenlegi szűkös költségvetési helyzetünk megoldását is.

Fontos még az egységes ruházat az O.B.-n indulóknak, amit a versenyszabály is előír. Kötelező a DNHE-s csíkos póló (2000,- Ft) viselése fekete nadrággal. A csapat egységes döntése alapján választható a költségesebb evezősdressz (9000,-Ft) egységes csíkszélességgel, hideg idő esetén alatta egységes fehér pólóval.

Sikeres versenyzést és jó szurkolást kíván

DNHE elnöksége

*A 3.000 forintos kedvezményes befizetés csak abban az esetben érvényes, ha az adott napon versenyez a versenyző. Amennyiben  nincs versenyszáma, a teljes költséget kell fizetnie.

AZ EVEZÉS A LEGEGÉSZSÉGESEBB SPORTOK EGYIKE

Az evezőssport, mely gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően terjedt el hazánkban, az egyik legegészségesebb sport. Szabadban űzhető, akaraterőt és közösségi szellemet egyaránt fejlesztő, embert formáló sportág, korhatár nélkül. Az evezős mozgás a teljes izomzatot igénybe veszi, jótékony hatással van a keringésre is. A vízi-világban életre szóló élményeket, igazi barátokat és az egészséges élethez szükséges kondíciót szerezhetsz magadnak!

Most lehetőséged van elsajátítani e gyönyörű sportág alapjait.

2008. június 28-tól  november 1-ig

minden szerdán 18.00-19.00 óráig,

szombaton 10.00-11.00 óráig

szakszerű oktatást biztosítunk biztonságos tízevezős és kétpárevezős túrahajőkban. Minden korosztálybeli érdeklődését várjuk a Margitszigeten.

Danubius Nemzeti Hajós Egylet

Margitsziget, Hajós Alfréd sétány 2. – a Sportuszoda háta mögött, a sziget budai oldalán

Részletesebb információ

Danubius Nemzeti Hajós Egylet

Telefon: 239-42-41

e-mail: postmaster@dnhe.t-online.hu

www.dnhe2.blog.hu

Dr. Domonkos Anna T: 388 7135, 30/961 4386

e-mail: postmaster@bpevezos.t-online.hu

A nagy és sikeres evezős múlttal büszkélkedő DNHE továbbra is szeretne e sportág hazai élvonalában maradni, melynek egyik elengedhetetlen feltétele a korszerű technikai feltételek megteremtése. E cél érdekében igen fontosnak tartjuk öregedő hajóparkunk rendszeres megújítását.

E hosszú távú tervünket, anyagi lehetőségeink keretén belül maradva, folytatni szeretnénk, melyhez további összefogásra, segítőkész hozzáállásotokra feltétlenül számítunk.

Közös összefogásunk első nagy lépése volt részben adományotokból és pillanatnyilag még kölcsönből megvásárolt és már le is szállított, a nemzetközi versenyzésre alkalmas kínai gyártmányú 8-as hajó megvásárlása.

Tájékoztatni szeretnénk Benneteket, hogy a gyűjtés eredményeként 1.200.000 Ft jött össze, ami a hajó vételárának 10.838 Euró nem egészen 50%-a. A vételár másik felét kölcsönből fizettük ki, amit augusztus 1-ig vissza kell fizetni. A hajó megérkezett, gyönyörű, az új szabványoknak megfelelően szétszerelhető, így két darabban könnyen és biztonságosan szállítható. Reméljük, hogy sportolóink az elkövetkező években sok bajnokságot és nemzetközi versenyeket is fognak benne nyerni!

Ezúton szeretnénk mindenkit ismételten emlékeztetni - a mellékelten megküldött korábbi levelünkkel - eredeti kérésünkre, természetesen megköszönve eddigi segítőkész hozzáállását, hogy az anyagi bázisunk növelésével, akár kapcsolatainak felhasználásával továbbra is támogassa gyermekeink minél magasabb színvonalú sportolási lehetőségeit.

Bármekkora összeget jó szívvel fogadunk, és mivel egyletünk közhasznú társadalmi szervezet, adókedvezményre jogosító igazolást tudunk adni.

Bankszámla számunk: 10900035-00000008-14510016. Közlemény rovatba célszerű beírni, hogy adomány, továbbá az adományozó lakcímét és adóazonosítóját.

Végül, de nem utolsósorban rendszeres, aktív sportolásra szeretnénk invitálni Benneteket! Evezésen kívül futás, focizás, konditerem használat és természetesen öltöző-zuhanyozó használat áll rendelkezésre.

Részletesebb információkért forduljatok bizalommal Reisinger Péter  (06 30 422 0523 ) vagy Pakó Kata  (06 20 437 4135)sportszervezőkhöz, Domonkos Anna szakmai alelnökhöz (06 30 9614 386), vagy elnökségünk bármelyik tagjához.

Az Egylet nevében előre is köszönünk minden támogatást, minden segítő ötletet!

Denk András                                               dr,Domonkos Anna                                     Zarándy Pál

elnök                                                            alelnök                                                     

Budapest, 2008. június 17.

                    Nyári napközis sport tábor

2008.június 23-tól augusztus 15-ig Danubius Nemzeti Hajós Egyletben

Margitsziget, Hajós Alfréd sétány 2. – a Sportuszoda háta mögött, a sziget budai oldalán

10 – 16 éves fiúk, lányok részére, úszástudás feltétel. (rendkívüli esetben 8 éves kortól. pl: testvér)

Hétfőtől – Péntekig :  08.00 – 17.00 óra között

Programok:  evezés oktatás, úszás, foci, sport játékok.

Jelentkezni lehet: Minden hetet megelőző csütörtök 16.00 óráig.

Ár: 10.000.-Ft/fő/hét.  (programok + ebéd)

AZ EVEZÉS A LEGEGÉSZSÉGESEBB SPORTOK EGYIKE

A sport, mely gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően terjedt el hazánkban, az egyik legegészségesebb sportnak számít. Szabadban űzhető, akaraterőt és közösségi szellemet egyaránt fejlesztő, embert formáló sportág, mely korhatár nélkül űzhető. Az evezős mozgás során a teljes test mozog, így a vérkeringésre is jótékony hatással van. A vízi–világban életre szóló élményeket, igazi barátokat és az egészséges életet meghosszabbító kondíciót szerezhetsz magadnak!

Részletesebb információ

Danubius Nemzeti Hajós Egylet

Horváth Menyhért T: 06-20/981-8194

Egylet Tel.: 239-42-41

e-mail: postmaster@dnhe.t-online.hu

Örömmel jelentem: múlt hét szombaton este megérkezet a DNHE legújabb hajója a klubba. A fényképeken még szétszerelt állapotban láthatjátok, de jövő héten, mikor megérkeznek a CII tulipánok is, teljes díszében virítva láthatjátok majd a Swift Racing – Flying Eagle nyolcast.

A hajóra tavaly novemberben kezdtünk el gyűjteni és szerencsére össze is jött akkora összeg, amivel érdemes volt belevágni. Nem könnyen, de a klub a további részleteket is képes volt és képes lesz kifizetni.

A nyolc darab új Crocker lapát a következő egy hónapban fog megérkezni.

Mi is, mint Hirling Zsolték nevet keresünk a hajónak. Persze mi nem minden „blog olvasótól”, hanem elsősorban a volt és jelenlegi DEK-es evezősöktől várjuk a javaslatokat. Bár van egy elég erős ötlet, mely a tegnapi férfi felnőtt versenyzői gyűlésen született és eddig befutó:

„ERŐLTESD…”

Ha valaki esetleg korábban nem tette meg, de akarta volna támogatni nyolcas vásárlását bár mekkora (1000Ft-nál nagyobb) összeggel még mindig megteheti átutalással vagy egyszerű befizetéssel a klubban.

Még egyszer köszönet annak a 19 hozzájárulónak, akik nélkül nem juthattunk volna el ide és mindenkinek, aki dolgozott azon, hogy a Danubius NHE-nek legyen egy a kor színvonalának megfelelő verseny nyolcasa.

Ui.: A vétel miatt megválnánk a FA nyolcasunktól, mely leginkább oktatásra alkalmas, illetve némi felújításara szorul. Az ára 50eFt. Érdeklődni: Reisenger Péter/DNHE: 0612394241vagy e-mailben: postmaster@dnhe.t-online.hu, illetve nálam.

Ismét úton. Most Bledből hazafelé. Még 250 km kb. Budapestig. Most jöttünk át Rédicsnél a szlovén-magyar határon. Enyhe emberszag terjed a buszban. Nem vagyunk sokan. Néhányan elmentek haza kocsival, néhányan a hajószállítóval mentek. Szekér is velük, mert Győrt érintve megy haza a másik busz. Nézünk egy nem túl mély de annál jobb időtöltést okozó  „lövöldözős-karatés filmet”.  Amiket már mindenki un, de ennél jobb filmen csak elaludnánk a fáradtságtól.

Ezen a héten Bledben, az előző hétvégén, pedig Velencén versenyeztünk. Persze Velencén az egész Danubius ott volt. Most csak Szekér, Dödi, Egér és Én jöttünk ki.

Nem hiszem, hogy aktuális lenne Velencéről beszélni, mivel elmulasztottam a múlt héten a bejegyzést. A legfontosabb, hogy a ks fiúknak (Csepi, Ráró, Szabi és Szatír) négypárban sikerült megverni a bajai egységet, sőt viszonylag közel (5mp-re) beevezni a normál súlyú u23-as válogatott mögött. Persze egyenlőre nem tudjuk, hogy ez mit jelent a srácok számára a ks vb szempontjából, de amennyire Dezső véleményét ismerem ő azt szeretné, ha bajai után, ez a csapat is válogatott lehetne ugyanebben a felállásban, vagy legalább lenne egy szétlövés, ahol eldőlhetne, hogy melyik csapat a jobb és képviseljen mindannyiunkat 1 hónap múlva az U23-as Vb-n. Az idő kevés – lehet, hogy tényleg egy egész évben együtt készülő csapat lehetne most sikeres.

A magyarok meglehetősen jól szerepeltek a Bledben. Nem írok le minden eredményt (hisz úgy is fenn leszz a hunrowingon), de a kiemelkedőbbek: vasárnap az u23-as négypár (Kelemen, Szél, Juhász, szabó) nyert, Szabó Kati nyert, a női dubló dobogós volt. Markgruber Balázs és Kondér Barna ismét leversenyeztek egymás ellen. Első nap Barna, míg másnap Gruber jött ki jobban (ő egy ezüst érmet is begyűjtött ezzel). A peror (Horváth – Gál-Tóth) mindkét nap döntős volt (6./4. lett).

Mi, Lacival első nap dublóban mérettük meg magunkat. Mondanom sem kell kemény volt J, ellenfeleink közt szerepelt a jól ismert Cop-Spik páros, akiket nem hiszem, hogy be kell mutatni bárkinek is (ha mégis akkor javaslom, hogy írjátok be a wikipediába a nevüket). Ebben a számban csak döntőt rendeztek, enyhe toló szél volt és mi megis küzdöttünk vele a pálya során. Nem volt különösebben nagy menet, mivel már rajtban eldöntötték a helyiek, hogy nem adnak senkinek sem esélyt. Az ezer méternél meglévő 10 másodperces előnyt végig tartották könnyen 28-30-cal, míg mi 32-35 közt küzdöttünk. A többiektől, mi szép folyamatosan jöttünk el, majd az utolsó 500 méteren csak be kellett eveznünk…

Mégis Számomra a legnagyobb élmény volt velük kezet fogni a dobogón, két hatalmassal (talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint mikor először eveztem együtt Haller Ákival), mert bizony mindkettő óriásnak számít a mi standardjainkkal. De ezt az élményt azonban még tudták fokozni a rendezők, ugyanis az érmeket a szlovén miniszterelnök adta át. Nem tudom, hogy ez nagy dolog-e? Persze ők ketten Szlovénia legnagyobb/legsikeresebb sportolói, de akkor is – nem mindig foghat kezet az ember egy miniszterelnökkel.

Másnap Lacit pihenni küldtem J és megmértem magam a szkiff mezőnyben is. Persze nem gondoltam, hogy egyszerű lesz, de azért mégis csak arra volt jó az egész, hogy lássam hol vagyok. (Sajna csak 4. lettem, bár 1750ig bíztam benne, hogy meglesz a dobogó, mert a 7mp-s hátrányból sikerült legyűrni 4-et addig).

Mindezzel csak annyit akarok mondani, hogy fontos elmenni minden nemzetközi versenyre ahova tud a versenyző/klubja, hogy felmérhesse hol tart, a térségben, világot lásson és tudja., hogy nem attól mert nem válogatott még odaállhat bárhova.

Például Bled talán a világ egyik legszebb evezőspályája (az biztos, hogy nem sok ilyen hely van még), még ha nem is a legjobb a pálya adottságait tekintve. A hegyek, amik körül veszik, a reggeli felszálló pára, a sziget a templommal, egyszerűen leírhatatlan az élmény. Remélem sokan megfogják még tapasztalni a klubomból, mint versenyzők (2011-es VB helyszíne). Azonban korántsem tökéletes. Nem úgy, mint Szegeden, itt nincs elválasztva a felevezés és a versenyzés, de ez még nem lenne gond, ha nem lenne az a hatalmas gyönyörű tó. Ezért a verseny végére, ha nem megfelelő a széljárás, az egész napi motorcsónakos fel-alá motorozás miatt a víz „lötyögőssé” válik. De mégis minden évben visszaakarok jönni ide és versenyezni. Nem csak azért, mert a mezőny színvonala egy fokkal erősebb, mint Szegeden, illetve a nyár közepén egy jó mérce lehet egy pálya itt, hanem mert mindig páratlan, megnyugtató utazás.

Az infrastruktúra tökéletes – a rajt tényleg 2000 méternél van (sőt Bled egyik legaranyosabb parkjából indul a verseny. Turistákkal, fotósokkal, helyiekkel.), állítható a ponton – és még gyerek is van rajta aki fogja a hajót (nem úgy, mint múlt heti velencei versenyen ahol, még a pontont sem húzták fel! Ami azért valljuk be, a színvonal egy mércéje, még he nem is világkupáról van szó). Óra van a rajtnál és hajó depóban (igaz ez Szegeden is van). 500 méterenként időmérés és a papírt kb 20. perccel a futam után már kirakják, a részidőkkel és az elsőtől való különbséggel.

Bled ugyancsak, mint Luzern egy kötelező állomás minden evezős életében, ahová egyszer el kell menni.

Az időjárás ez alkalommal nem állt annyira mellettünk, vasárnapot leszámítva végig borongós esős időnk volt, de ez is páratlan látványt okozott – mivel a hegytetőkön havazott. (ennél giccsesebben nem hiszem, hogy le kellene írnom.)

És talán itt van egyedül tényleg kristálytiszta víz, ami miatt a rajtnál üldögélve láthatod a hajód alatt a legnagyobb halakat, amiket valaha láttál.

A Nap most már lebukott, szürkületben fejezem be az írást és kapcsolódom vissza az Orvlövész hihetetlen izgalmaiba. Remélem jövőre minél több magyarral találkozhatunk kint…

Ui.: kérek szépen mindenkit (versenyzőt, hobbist, kondi/futójegyest, szülőt), hogy rendezze a tagdíj hátralékát, mert ismét elérte a 100ezres nagyság rendet a tartozások száma és sajnos így nehéz helyzetbe kerülünk…

Zarándy Pál, gazdasági alelnökünk kért meg  a következő üzenet tomácsolására -Orbán:

2008. május 28-án, kora délután három fiatalasszony szállt le a villamosról a Szigetbejárónál, három babakocsival és összesen öt kis gyermekkel. Miközben annak a logisztikai feladatnak a megoldásán tanakodtak, hogy az aluljárón és a lépcsőkön át hogy juthatnának biztonságosan a Szigetre, egy fiatalember sietett a segítségükre és több fordulóban megoldotta a kocsik átszállítását, miközben a mamák vigyázhattak csemetéikre.

A Beszélgetés során kiderült, hogy a fiú a DNHE klubházába tart, evezős edzésre. Kilétét nem tudom, mert a mamák közül nem nagyobbik lányommal beszélt, aki később elmesélte nekem az esetet, és aki – mint az Egylet ismerője – rákérdezett volna nevére, csapatára.

Örülök, hogy az udvariasság még létező erény evezőstársain körében, és a segítséget köszönöm unokáim, lányom és magam nevében.

Zarándy Pál

Bejön a tízevezős? Csak a fixüléses OB-t várod? Vagy nem szeretsz egyedül evezni és azt szeretnéd, ha legalább 30-an lennétek?

Akkor neked a FAUTASI való:

a www.pagopago.com oldalon találtuk a fenti képet és google-n való keresgélés során még néhány montázst/videot is találtunk:

http://vids.myspace.com/index.cfm?fuseaction=vids.individual&VideoID=8402993

Azért, hogy addig is eligazodjatok: Pagopago Amerikai Samoa fővárosa és egy blog bejegyzést is van ezzel kapcsolatban:

http://harty.blogspot.com/2008/04/samoan-flag-day-fautasi-race.html

http://www.truveo.com/tag/Fautasi

Szép napot! Mindenki nézze Lucerne-t!

A hétvégén két versenyt is rendeztek a ráckevei Duna-ágban Budapesten. Szombaton tartották a Jásdi Sándor emlékversenyt, melyet Csepel EK rendezett, illetve vásárnap az Egyetemi OB-t és az ORV válogatót.

Az elsőn nagyobb létszámmal vettünk részt, hisz a program is szélesebb volt. Szép idő fogadott mindenkit, ami ugyan evezős szempontból nem volt tökéletes – ellenszeles volt a pálya legnagyobb szakasza. A legkisebbektől a legnagyobbakig majdnem mindenki itt volt. Több vidéki klub is eljött – Vác, Csongrád, Szeged, Mosonmagyaróvár, elsősorban az utánpótlás versenyzőivel érkezett.

A mieink közül többeknek sikerült szép eredményeket elérni a közepesen teljes mezőnyben. Korom Kata 3. lett serdülő 1 párban. Ali Anna másodikként ért célba Szabó Kati (Vác) és Kónya Alíz (Szeged között). Anna jobban evezett annál, mint amit a korábbi versenyen láttam tőle ezért jó volt nézni. A serdülő fiúk közt Cs. Kovács Zoli és Krausz Domi nyerni tudott. Varga Marci pedig 3.ként ért célba, reméljük legközelebb már magasabb tempó sem fog gondot okozni neki. Ami még érdekes volt a délelőtt programjában, a férfi peror, ott Szabados Misi és Sándor Áron 3. lett, Kozsák Jani/Parizán Misi pedig 5., Vanczák Gergőnek és Teszár Balinak sajnos nem sikerült a döntőbe bejutni.

A délután nagy részét mindenki a fűben hemperegve töltötte, élvezkedve a nyugalomban, mert (sajnos) a nagy nyüzsgés elkerülte a versenyt, inkább csak a „régiek” találkoztak és néztek meg egy-két izgalmas versenyt. Ilyen volt az előbb említett ifi szkiff (Varga M.), de a délután, hagyományosan rövidebb versenytávja (1000m) több izgalmas versenyt adott. Így a tanuló kormányos négypárban, serdülő perorban lehet, hogy evezésben még fejlődni kell, de a srácok nagyon jól versenyeztek (ezekben a számokban nem képviseltettük magunkat).

A nagyobb egységek közül a nőknél két négyes is volt, 2. ill. 3. helyen végeztek (Máthé Kriszta.-Sarlós Erzsi – Pakó Kata – Péztercsák Réka és Bedei Magdi – Csontos Csenge – Varga Orsi – Sarlós Erzsi). A férfi négypár (Szekér- Erdélyi- Horváth- Orbán) nyert és ezzel gyakorlatilag megkezdte a felkészülést az országos bajnokságra. Ezúton szeretnénk megköszönni a csopaki Jásdi Pincészetnek a FF 4x versenyszám támogatását. Az ajándékba kapott 4 üveg bort a csapat megízlelte, majd csapat építő tréning keretében elfogyasztotta. Finom volt.

Vasárnap kisebb programmal de folytatódtak a versenyek az Egyetemi OB és ORV válogató keretei között. Alapvetően kevés számban képviseltettük magunkat. A Cs. Kovács - Krusz kétpár harmadik lett a serdülő dublók közt, így sajnos kiestek az „A” keretbe való jutásból (kétpár/négypár), de egy „B” négypár keretei közt ők is rajthoz állhatnak majd az Olimpiai Reménységek versenyén. Szekér Laci (Széchényi Egyetem) nyerni tudott, bár saját elmondása szerint nehezen, az egyetemi szkiffben, Kitka Gergő (Szeged) az utolsó méterekig előtte evezett.

Ugyanennek a versenynek a keretei közt tartották meg a ks 8+ válogató versenyét, ahol a Szabados - Sándor alkotta kettes 5. helyezett lett így számításban vannak legalább a csapat felkészülésében. Mint ismeretes, az idei nem olimpiai számok vb-je Linz mellett az ottensheim-i pályán kerül megrendezésre és az osztrák Schellenbacher cég felajánlott többek közt Magyarországnak a versenyre egy 8+ hajót, ha indítunk csapatot. Ez egy mindenképpen üdvös kezdeményezés, nem csak az ő versenyük, de a gyakorlatilag másodvonalba szorult magyar váltott evezés domborítására (mármint, hogy itthon többen edzenek komolyabban váltott evezésben). Remélhetőleg az edzések alkalmával összeáll, ha rövid idő alatt is egy jó csapat. Azonban le kell szögezni, hogy sajnos nem csak a fizikai de az anyagi megpróbáltatások is ott állnak a csapat előtt, hisz a 130 000 Ft körüli részvételi díj (utazás, szállás, stb.) őket és klubjaikat terheli, ami ha belegondolunk 9 ember esetében elég nagy kihívás lehet - ha csak egy nem tudja állni költségeket.

A nap leginkább várt versenyszáma a nyolcasok versenye volt természetesen, melyet idén a Szegedi Tudományegyetem csapata nyert a BME előtt.

Sajnos személyes jelenlétem hiánya végett több eredményről nem tudok beszámolni ezzel a versennyel kapcsolatban, de remélem elegendő információval szolgáltam mindenkinek.

Ismét egy szakmai jellegű, egészség megőrző cikk következik, mely minden kezdőnek, edzőnek és derékfájdalmakkal küzdőnek nagy segítség lehet a jövőben. Az anyagot/esszét/segédletet Ladvenszky Zsolt - DNHE, majd Csepel versnyző többszörös országos bajnok, jelenleg Angliában él, evezős edzőként tevékenykedik- készítette, külön köszönet Dalos Péternek, aki eljuttata hozzánk az anyagot. - szerk.

A levelemmel szeretnek hozzájárulni a Csepel honlap (csepel.play.hu – sajnos egy ideje már nem megy – szerk.) eddig is színvonalas munkáihoz.

A téma nem hétköznapi, az angol evezésben manapság előtérbe került a csípő, deréktáji izmok, valamint a medence izmainak erősítése, amire gyógytornászok segítségével egy komplett programot dolgoztak ki. Ez az un. Core stability

Az amerikai Rowing News mostani számában szereplő gyakorlatokat angolul írtam le, gondolván, hogy neked a tudásod sokkal nagyobb, mint az enyém, lefordítandó, valamint a másik forrás egy klubtársam gyakorlatsora, ami részben hasonlít a magazin gyakorlataihoz, ezeket megpróbáltam, leírni érthető módon, remélem sikerül belőle kihozni valami tartalmasat.

A gyakorlatok többségéhez a gyógytornászok által használt dumbball (felfújható gumilabda), lehetőleg nagy méretű szükséges.

Másik kiegészítő eszköz : kézi súlyzó: 1-1.5 kg-os a gyakorlatok többsége a törzsfeszítő izom ágyéki szakaszat, a medence izmait, valamint a csípőizmokat erősítik. Az evezősök között gyakori ezeknek a túlterheltsége, a váltottevezésben az oldalnak megfelelően, az egyik mindig erősebbe válik, ami a medence ferdülését, statikai egyensúlyának megváltozását eredményezi. Véleményem szerint a baloldalra evezőknél a jobb oldali, jobb lábhoz tartozó izmok lényegesen erősebbek, aminek következtében a medence baloldalon lefele billen el, ami a törzs feszítőizmát a baloldalon erősen leterheli, annak fájdalmat okozva.

Néhány problémaforrás röviden:

-Pihenőidőszak nélküli éves edzésterv

-A váltottevezés egyoldalú terheléséből következően a az oldalnak megfelelően az egyik oldali m. transversus megrövidül, az ellenoldali megnyúlik, s ez az egyensúlyi állapot romlásához vezet.

-Feszes m.iliosoas izmok

-Megrövidülő combhajlító izmok.

-Rossz evezőstechnika, például a csapás befejezésekor a vállak túlságosan a csipő mögé kerülnek.

Az általános erőnlét fejlesztése nagyon fontos, de szükséges különböző cross training programokat végezni, lazítani, valamint kellőképpen erősíteni ezeket az izmokat.

Core erősítés:

Core muscle: a mély, nem felületes izmok a hasfalon, csípőn, és a hátizmokon.

Ezek az izmok a következők:

rectus abdominis, internal és external obliqes, transverse abdominius, valamint intercostals.

Hátizmokon: A gerinc tartóizmai: m, erector spinae izomcsoport, csipőhajlító, m. iliacus, < m.iliopsoas> Ezeknek az izmoknak a harmonikus együttműködése dolgozik a gravitációs erő ellen, és továbbítja az erőt a lábaktól a felsőtest fele. Valamint a belső szervek helyen tartásában is nagy szerepük van.

Ezen gyakorlatok végzésével a mely hátizmok megerősödnek, no a stabilitás egyensúlytartási helyzetekben, no a teljesítmény, csökken, a sérülessek száma a sportágon belül.

Hazai gyakorlatban meg nem találkoztam ehhez hasonló programmal, érdemes lenne foglalkozni a gondolattal, elkerülvén, vagy megelőzvén a sportolok idő előtti sérülesét, vagy év közbeni kényszerpihenőjét.

1. gyakorlat

a; sit on the stability ball and roll out until the ball is under your lower and mid back. Place two 5- 8 lbs weight on either side of the neck between the shoulders and the collar bone. Chinis lifted and neck is alligned with the curve of your spine.

b;Engaging abdomins raise torso into a crunch as if you are trying to lift your face to the ceiling (think up , not cround and do  not jerk the neck. Hold briefly, return to the start position. Work up to three sets of 20.

2. gyakorlat:

Rollforward on stability ball untill your body is flat, abdominalis are pulled in spine is long , and neck is inline with spine. Depending on your strenght and balance, place shins, ankles or toes on middle of the ball.

b; pulling abs back towards the spine slowly bend knees and roll ball forward .Hold for two counts and slowly returnto the start position.Start Start with three sets of two to three reps and work upsto eight reps.

3. gyakorlat:

Roll forward on stability ball your back is flat, spine and neck is aligned and your shins rest on the ball Pulling stomach muscles in slowly raise, hips into pike position.Hold for two counts. Slowly lower to start position. Begin with three sets of five reps and work up to 12-15 reps.

4. gyakorlat:

The skier:

Roll out on stability ball until your body is flat, spine and neck is aligned Balance on yopur toes , shins or lower thighs Engaging abdominals , slowly twist lowerbody to the right while keeping upper body still. Count to two , return slowly to start position. repeat five times on each side and work up to three sets and holding the twist longer.

5. gyakorlat

Push up and tuck:

From downward facing plank position, with hands placed slightly wider than shoulders , engageabs and lower back into a push up.

Push up into start position , then roll ballforward with bent knees into a tuck position , as in the roll out ( for an extra rigorous workout ,crass suggestsa funnel routine of one push up, one tuck, two push up, two tuck and so on.

Angol válogatottak Core erősítő gyakorlatsora

1 . gyakorlat

Eszköz: dumbball -labda

Háttal állunk a falnak, a labda a gerinc és a fal között A gyakorlat kivitelezése egy lábon történik. A támaszkodó láb hajlítása annak vízszintes helyzetéig, majd ebből nyújtása, folyamatosan, fel-le,15 ismétlés, mindkét lábon, 3 -3 sorozat.

2. gyakorlat: Plank

A gyakorlat kivitelezése: Fekvőtámasz helyzetben, támaszkodva az alkaron. A torzs egyenes.

3 szor 1 perc, közte 10 másodperc pihenő.

3.gyakorlat: side hold

Oldaltámasz helyzetben, az alkaron támaszkodva, a torzs egyenes.

A gyakorlatot úgy képzeld el, hogy egyik alkarodon támaszkodsz, és a törzs oldalára elfordul, hasonlít az oldalsó fekvőtámaszhoz.

3 szor 1 perc tartas, 10 masodpercpiheno

4.gyakorlat

Nyújtott lábemelés Térden támaszkodó helyzetben, egyik lábat kinyújtva, annak emelése, majd vissza támaszba.

15 ismétlés, 30 másodperc tartás, 3 sorozat mindkét lábon.

5. gyakorlat

Nyújtott lábemelés, oldalirányba, 15 ismétlés, 30 másodperc tartás, 3 sorozat mindkét lábon.

6.gyakorlat:

Háton fekvő helyzetben. Kéz a törzs mellett, lábak 10 cm re a talajtól, megtartással térdet felhúzni, és közelíteni, majd kinyújtani.

7. gyakorlat: Labda szükséges hozza

Fekvőtámasz helyzetben, labda stabil megtartásával, a labda közelitese a torzs fele, térdhajlítással, annak görgetésével. A labda a cipő orra és a sípcsont korul van.

3 sorozat, 15 ismétlés

8. gyakorlat: Superman

Egyenes törzzsel, egyensúlyozás a labdán, karok nyújtva, 3 sorozat, 1 perc, a labda kb. a has alatt.

9.gyak:

Labdával, hason fekszünk a labdán, kb. csípőmagasságban karok a földön támaszkodnak. A láb vízszintes helyzetig való emelése, majd visszaengedni a talajig. Erősítő hatású a mélyebb hátizmoknak.15-20 ismétlés.

10. gyak: Kézi súlyzóval

Alapállásban, lábak vállszélességű terpeszben. Törzshajlítás , karok végig a torzs mellett leszorítva maradnak. Figyelni kell arra, hogy a törzs ne billenjen előre.

11. gyak: Labdával

Labdán ülve, lábak stabilan a földön  támaszkodnak, labdát előre, hatra mozgatjuk, miközben rajta ülünk.

12. gyak: Nagyszerű egyensúly gyakorlat:

Labdán térdelve, láb és kéztámasz nélkül  egyensúlyozunk, kezek oldalsó helyzetben, vízszintesig emelve. Egyidejűleg csak az egyik kéz emelése,

15-15 ismétlés, karonként.

13.gyak: Hasizomfejlesztő, Tap on the ground.

Földön ülve, lábak, 10 cm re a földtől, torzs a talajtól elemelkedik, lábak, térdben hajlítottak, a karok a talajt  érintik, gyors, kis erejű mozdulatokkal.30 talajérintés.

14. gyak:

A következő gyakorlatnál a háton fekszünk, a fejet a mellkashoz közelítjük, lábakat talpra felhúzzuk, csak a vállakat emeljük fel a talajtól, kéz a tarkón.

Néhány további jó tanács a hát karbantartására:

-Helyes mozgáskivitelezés

-Étkezés, megfelelő tápanyagbevitel

-megfelelő folyadékmennyiség, napi 2.5-3 liter

-Kalciumbevitel:1200-1500 mg/ nap

-Glucosamin, a porcok építése érdekében

-Megfelelő stretching gyakorlatok

Ladvenszky Zsolt

(Varga Orsi élmény beszémolója a split-i egyetemi versenyről, ha van valakinek képe, kérem küldjön és felrakjuk)

Először is szeretnék köszönetet mondani mindazon embereknek, kiknek segítségével lehetővé vált, hogy ezen fantasztikus eseményen részt vehettünk. Remélem beszámolómból láthatják, hogy fáradozásuk mennyire megérte, mivel mindannyian remekül éreztük magunkat. Mégegyszer nagyon köszönöm a lelkesedésüket és munkájukat.
 Többek között nekem jutott az a nemes feladat, hogy beszámoljak a Sveti Duje egyetemi nyolcas versenyről. Szeretném leszögezni, hogy ez többnyire szubjektív írás lesz és én inkább a női delegációval voltam, szóval a "fiúbuszban" történtekről nincs túl sok fogalmam, ezt azt is jelenti, hogy akár a valóságtól is eltérhet. Erről bővebben inkább őket kérdezzétek...

 Egy kissé hűvös, de szép májusi reggelre ébredtünk. A közöss találkozót reggel hétre beszéltük meg a BAH-csomópontnál lévő benzinkútnál. Szerencsére többnyire mindenki pontosan megérkezett, de ennek ellenére az izgalmak egyre csak fokozódtak. Nekünk, lányoknak, külön kis kaland volt megtalálni a kis piros buszunkat, de végül is csak megleltük a felüljáró alatt. Nagyon fain kis járgány volt, seperc alatt bepakoltunk és már vettük is az irányt Horvátország felé (de útközben a Balatonnál felvettük a sofőrünket, Gyurit)...
 Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én egyenesen imádok utazni. Egyszerűen annyira tudom élvezni a jármű tompa moralját, a gyorsan változó táj látványát és az ablakon beáramló menetszelet. A fenékzsibbadás ellen meg egyre kreatívabb módszereket fejlesztettünk ki, de az igazi megváltást a megállások és kiszálások jelentették. Ilyenkor nem sajnáltunk akár nagybékázni is... Az élvezetes utazáshoz a társaság is elmaradhatatlan és lelkiismeret-furdalással, de tanulás helyett inkább órákig elfecsegtünk és együtt gyönyörködtünk az előttünk kibontakozó vidéken. A kedvenc útszakaszom közé tartozott az, mikor mélyen bekerültünk a hegyek közé, de a pálmát akkor is a tenger látványa vitte el. Szinte egy emberként kiálltottunk fel elragadtatásunkban, mikor egy éles kanyar után megpillantottuk a csillámló kék vizet. Onnantól fogva csak méginkább be voltunk zsongva, pedig Split még jócskán odébb volt. De aztán csak egyre sebesebben ereszkedtünk  lefele és a tengerpart is  gyakrabban bontakozott ki előttünk. Végül elsurrantunk egy "Split" feliratú tábla mellett, tehát itt vagyunk! Ezek után felért egy kis várósnéző-túrával, mire kitaláltuk, hogy ne a szállást, hanem az evezősklubbot keressük meg és ott az egyik guideunkat. Parkolni, akár mint Pesten csúcsidőben, szinte lehettelen volt, de végül is sikeresen leraktuk a járgányt (közben Erzsi megtapasztalta, hogy tolatás közben nem érdemes kávét inni :). Kimentünk a vízpartra és teljesen el voltunk ragadtatva tőle (meg az öblöt körülölelő hegytől). Szinte mindenki azonnal a tengerhez rohant és végigsimította kezével a hullámok hátát. Egy szimpatikus fiatalember vezettet minket a szállásunkra.
 Hát nem egy hétköznapi hely volt, ahol kialakíthattuk a bázisunkat. Mert az maga egy katonai bázis volt. Nekem marhára tetszett; hát ki mondhatja el magáról, hogy versenyezni ment és egy barakkban szállt meg? Hát nem sokan. Ráadást félpanziós, összkomfortos szállást kaptunk. Egy szobába 24 alvóhely volt, tehát néhányan azt is simán megtehettük volna, hogy minden nap más ágyban, más emeleten alszunk. Sajnálom is, hogy nem élten ezzel a lehetőséggel. Az egy icipicit fusztrált, hogy főleg eleinte meg kellett osztanunk a fürdőhelyiséget a helyi katonákkal, de szerencsére végül is ebből igazi kellemetlenség nem származott. Rendbe szedtük magunkat és bementünk a városba. Ekkor már mi is találkozhattunk a guideunkkal, Dinával. Egy végtelenül rendes és vidám lányt ismerhettünk meg benne, ki még ráadást rendkívül segítőkész is volt. Először a belváros felé vettük az irányt, de aztán a korgó gyomrunkra hallgatva inkább csillapítottuk éhségünket. Egy diákétkezdében kosztoltunk. Az étellel minden rendben volt, szerintem nagyon is finom volt némelyik fogás, de egy Cica-méretű és étkű embernek a fél fogára se volt elég. Az elején még mindenből szerényen csak egyet vettünk el, de utána már nem fogtuk vissza magunkat. Nekem egy zsák gyümölcsöt sikerült innen-onnan bezsákmányolnom.
 Miután kellőképpen megtömtük bendőnket, elmentünk sétálni az óvárosban. Útközben betértünk egy kissé fura dekorációval rendelkező templomba. Éppen mise volt, így nem is csoda, hogy a hívők szúrós szemmel mértek végig minket. Nem is időztünk bent sokáig, mert megeshet, hogy egy szekta volt és feláldoztak volna minket. Sétálás közben elnyaltunk egy fagyit, közben gyönyörködtünk az éjszakai városban. Split-óváros kisebb-nagyobb nevezetességeit megnéztük és a tengerparton is sétáltunk. Nagyon csinos sétálóutcát alakítottak ki és az éjszakai élet valami eszméletlen volt (két bunyónak is a szemtanúi voltunk)!
 Másnap az amerikai katonákkal reggeliztünk, a tiszti étkezdében. Bár először nem találtuk meg a megfelelő objektumot, helyette a Horvát Tengerészeti épületbe cammogtunk befelé. Csodálkozásunkra az égadta világon senki nem szólt ránk és ha nem kérdezzük meg a portást, hogy jó helyen járunk-e, akkor simán végigjárhattuk volna a szárnyat (de gondolom örülhettek egy csapat nőnek, ezért nem szóltak... :) . Az étkezdében volt egy kis félreértés, mert mi elvileg nem is a tiszti étkezdében voltunk hivatalosak, de már addigra benyomoltunk és minden jóból vettünk. Azon kívül, hogy kétségbeesetten magyaráztak valamit, nem tehettek mást és végül engedték, hogy ott együnk. Most már értem, miért kövérek a tisztek...
 Délelőtt eveztünk egyet a tengeren. A fiúk a Stämfli nyolcast vitték ki, mi meg egy tengeri hajót kaptunk. Egy nagyon bájos kisfiú, Mario volt a kormányosunk (nevéről szinte mindenkinek azonnal Thomas Mann novellája ugrott be). Annyira boldogok voltunk mindannyian, egyszerűen nem tudtunk betelni a látvánnyal és az érzéssel. Titokban megsúgóm, hogy egy álmom teljesült : tengeren evezni. Fantasztikus érzés volt, hogy az alig hullámos kék vizet a hajónk hasítja, miközben hétágra sütött a nap és a hegyek, szigetek meg körbeöleltek. Mario nagyon profi volt és még annyira rendes, hogy ezt az élményt megörökítette nekünk.
 Ebéd megint a diákétkezdében volt, ahol jó volt megfogadni a Chokito szlogenjét: -Ne ítélj elsőre! Kajálás után vendéglátóink gondoskodásából adódóan egy sightseeing túrán vettünk részt. Én itt haverkodtam össze a német delegációval (it's a beginning of a beautiful friendship...). Az edző mellett ültem, kiről később kiderült (nem tőle), hogy  a 90-es években könnyűsúlyú nyolcasban világbajnok volt. Mivel már tavaly is részt vett a versenyen, így tudott nekem mesélni és ő is be tudta mutatni a vidéket (a speakerrel nem sok mindenki foglalkozot...). Ahogy elsuhantunk a szebbnél szebb épületek mellett és a tenger felett kanyarogtunk, azon gondolkoztam, hogy az ott lakók vajon értékelik-e, hogy ilyen szuper helyen laknak. Azért biztos, nagyon sok vidám emberrel találkoztam ott. Miután visszagurult járgányunk a belvárosba a viszontlátás reményével búcsúztunk el a német fiúktól.
 A bátrabbakkal kimentünk a beach-re. Dina vezetésével megkerestük Split egyetlen homokos tengerpartját. Ahhoz képest, hogy csak május 2. volt, mint az oroszlánfókák, egykupacban hevertek az emberek azon a kb. 200 méter hosszú platzon. Mi kissé arrébb vonultunk és inkább a sziklák közelében telepedtünk le. Hárman voltunk olyan merészek, Vercsi, Magdi és személyem, hogy bele is vetettük magunkat a habok közé, de végül is ki mondhatja el magáról, magyar, hogy május másodikán fürdött az Adriai-tengerben? Erzsiék inkább csak próbálkoztak, de inkább a józan észre hallgattak. Az elején még sikítoztunk és begörcsölt a lábujjunk, de hősiesen átúsztuk az öblöt és vissza. Utána spuri fel a sziklára megszáradni. Strandolás után egy kis shopping a piacon.
 Kriszta és Manó vett részt a versenytanácson, viszont prezentálni én prezentáltam a magyar csapatot egy puccos vacsorán. Mivel nem számítottam ilyesmire, ezért nem is vittem magammal olyan elegáns öltözéket és cipőt is az Erzsitől kaptam, amiben először meg kellett tanulnom járni. Ezek után akár el is indulhattam volna a magassarkú cipőben a Glamour futóversenyen. A többiek elmentenk vacsizni, engem meg kivittek a város határán lévő hotelba. Útközben csatlakoztank hozzánk Uwe-ék. Először, nem kis örömünkre és persze némi csodálkozással, az oxfordi asztalhoz ültettek minket. De aztán buzgó hostess csajok máshová ültettek minket, de akkor is mögöttünk a "nagyok" voltak. A szokásos köszöntés után a svédasztalos vacsora tálalva volt. Az evezősöket azonnal ki lehetett szúrni: a) előszőr álltak fel az asztaltól b) idegesen toporogtak a sorban  c) a legnagyobb tányért vették el, amit tele pakoltak  d) és lehetőleg mindenből vettek
Ezen az estén lettem tiszteletbeli német evezős.
 Szombaton jött el a nagy nap. Mivel kormányoztam reggel a német nyolcasnak, ezért kimaradtam egy katonai reggeliből. A többiek beszámolójából kiderült, hogy nem veszítettem sokat, mert a félreértést helyrehozták és immáron a közkatonai kosztot kapták, és ahogyan a dal is szól "...nehéz a dolga a katonának..." Mivel nem volt messze a pályától a szállás, ezért odakocogtam. Egy élmény volt kormányozni. Először is egyszerűen akkor se tudtam betelni a tájjal és rájöttem, hogy hiába vagyok könnyűsúlyú, mégis kissé szűknek bizonyult a kormányoshely. Mert mikor kiszálltam, nem bírtam sokáig járni, úgy le voltam zsibbadva. Azt az érzést viszont senkinek nem kívánom, mikor újra beindul a vérkeringés...
 Versenyre azt a gyönyörű piros Stämfli nyolcast kaptuk, amiben előző nap a fiúk lapátoltak. A csapat nagyrésze először nem örült neki, mert szerintük túl magas lesz, de én meg pont kicsattantam a boldogságtól, mert ez is volt titkon a vágyam, hogy abba a hajóba evezhessek. Rengeteg csapat volt, korlátozott számú hajókkal, ezért úgy oldottuk meg, hogy cseréltünk. Ilyenkor megmutatkozott, hogy nem árt ápolni a nemzetközi kapcsolatokat, mert lábtartóállításnál a németektől kaptunk kölcsön 10-es kulcsot. Ahog szoktunk verseny előtt, bemelegítettünk, amivel majdnem le is késtük a rajtot. Már beálltak a többiek, de mi azon dillemáztunk, hogy evezzünk-e még fel egy kicsit, vagy ne. Vercsi végül megoldotta a Gordiusi csomót, mivel felfedezte, hogy az indításnál lévő hajók csak ránk várnak. Spuri a rajthoz. A beállás kissé nehézkesen ment, ráadást sokszor egy mukkot nem értettünk, mert horvátul utasítottak a bírák. De minden jó, ha jó a vége és elrajtoltunk. A kormányosunk, akit Lukának hívtak, lelkesen kiabált nekünk és annál is jobban irányított minket. Szerencsére féltáv előtt már magabiztosan vezettünk, bár az a baloldali csapat nagyon tartotta magát, de csak azért is nekünk szólt a duda először. A lányoknál 7 csapat nevezett, ezért az előfutamok csak a pályákért mentek, viszont a fiúknál keményebb harc folyt a döntőbejutásért. Sajnos Cicáéknak technikai malőrjük támadt a kormánnyal, ezért össze is mentenk egy csapattal, de szerencsére megengedték nekik, hogy részt vehessenek a fináléban. Számomra az evezéssel nem ért végett az előfutam, mert még kormányoztam a németeknek, kik szintén az A döntő résztvevői lehettek.
 Ebéd előtt néhányan beugrottunk a városba, hogy a piacon szeretteinknek vegyünk valami kis ajándékot, Manónak meg banánt. Korgó gyomorral tértünk vissza a pályára és legalább féltucat fánkot és makarónit tömtünk magunkba (ha már all you can eat volt). Ezek után egy jó kis szundi esik a legjobban, így akik kint maradtak, azok a fák árnyékában heverésztek. Zenéről természetesen gondoskodtak szervezőink, így egy jó kis adagot kaptunk a horvát mulatós és szerelmes dalokból.
 A döntőre sajnos felélénkült a szél és dagály is volt, ezért senki nem úszta meg szárazon. S ekkorra már senki se bánta, hogy a hajó magas, mert olyan gigantikus hullámok ostromoltak minket, hogy a fejünket is ellepték. A beállás most egy tortúra volt. Szerintem legalább 10 percen keresztül próbálkoztak, mire valahogy beigazítottak és elrajtolhattunk. A problémát az oldalszél jelentette és 7 csapatnak amúgy is nehéz egyvonalban megállni, főleg ha DEK-esek is a verseny résztvevői. Ez a futam sokkal keményebb volt, mint a délelőtti. Nem csak az ellenfelekkel, hanem az elemekkel is kűzdöttünk, de a nagy csata után mi kerültünk ki győztesnek. A parton is újongtak nekünk.
 A fiú döntőben méginkább drasztikussá vált a helyzet, a szél sokkal erősebben fújt, mint nekünk ( de hát mégiscsak férfi futam volt...). Megint a kormányoshelyen ültem, pontosabban dideregtem, mert totál el voltam ázva. Mondtam is a fiúknak, hogy húzzanak gyorsan, mert megfagyok. Mellénk a Manóék álltak. A rajt itt is nehézkes volt, de végül mégtörtént. Nagy örömömre a magyar nyolcas a harmadik helyen ért célba, ami azért majdnem felért egy győzelemmel, mert az első két helyet az Oxford és Cambridge legénysége szerezte meg, ami azért várható volt.
 Az eredményhirdetés előtt Erzsi és Vercsi gondoskodott, hogy minél hamarabb száraz cuccban legyek, Kata mama egy mellénnyel is megajándékozott. Nagyon hálás vagyok nekik a mai napig, ugyanis gyűlölök fázni, és a búvárkodással fűszerezett kormányzás után meg csontig meg voltam fagyva. Házigazdáink kitettek a magukért és valami eszméletlen hangulatot teremtettek a díjátadásnál. Fantasztikus élmény volt a színpadon állni és fényképezkedni a többiekkel. Megcsináltuk, csajszik! Egy hatalmas kupát is kaptunk, amiből közösen sört ittunk. De a fiainkra is büszkék lehettünk a dobogós helyezés miatt. Anti nem is szerénykedet, egy go-go girlt megszégyenítően táncolt (amihez megfelelő zenét is kapott).
 Vacsi után lementünk a tengerpartra, ahol volt a verseny after party-ja. Mi voltunk ott elsőként, így még csendesen el tudtuk fogyasztani a borunkat, amit az ünneplésre kaptunk. A mulatóhely nagyon hangultaos volt, viszont a zenében volt némi kivetnivaló, de vettem a bátorságot és szóltam a DJ-nek, hogy rakjon fel mást. Hát soso, de végül is lehetett rá csápolni. Sokan átadták magukat a mozgás örömének. A hangulat az idő elteltével fokozódott, nem volt ok a panaszra. Én mielőtt roptam volna, beszélgettem a tiszteletbeli csapatommal és a részeg angolokat figyeltük, hogy mikor fog már valamelyikük úszni a tengerben. Végül én is átadtam magam a zene örömének és Erzsivel, Vercsivel és Magdival táncoltunk és röhögtünk a körülöttünk lévő fura figurákon. De végül tisztességes lányokhoz illően hajnali négy előtt hazamentünk.
 Vasárnap volt a nagyutazás hazafele. Reggelizni megint a bakákkal reggeliztünk, hát tényleg gyér volt a választék a tisztekéhez képest, de legalább nem lőttek le. az összepakolás nehéz és szomorú volt, hiába volt honvágy, nehéz volt ettől a helytől megválni. Ráadást még olyan rendesek is voltak, hogy adtak nekünk útravalót (amire megint csak a Chokitost tudom ajánlani...) Délelőtt még akik akartak, beugorhattak a városba nézelődni, mi meg Kata mamával, Erzsivel és Magdival kimentünk a tengerpartra utoljára. Megmentettünk néhány partra vetett tengeri csillagot és tengeri uborkát, utána kiültünk a sziklákra napozni és bámulni a tengert. Nagyon szerettem ott lenni és hallgatni a hullámok hánykolodását a köveken és figyelni a rákokat, ahogy apró lábacskáikat szedegetve mozogtak. biztos, hogy még órákat, de akár napokat is eltöltöttünk volna ott, de menni kellett.
 Szerintem a hely se akart minket elengedni, mert Splittől azért nem olyan messze egy hatalmas dugóba csöppentünk bele. Nem volt kellemes látvány, hogy a néhány kilóméterrel feljebb levő kanyarívnél is csak döcögnek a járművek. Ahogy ott dekkoltunk, a leállósávban elment mellettünk egy-két autó, amikre kiakadtunk, hogy mégis mit képzelnek. De végül kiderült, hogy filmesek és kamerákkal vették fel a mega kocsi sort. Szóltunk Erzsinek, hogy lógassa ki a kupát az ablakon, de azok a manuszok sajnos nem nagyon foglalkoztak vele. Néhány órával később elértük a kritikus helyet, ami miatt állnunk kellett, egy alagutat. Egy tábla volt a bejáratánál, hogy 2008-ban még szomorúak vagyunk, de 2009-re már vidámak leszünk. szerintem, leszámítva, hogy mindenki hamar szeretett volna otthon lenni, annyira nem bántünk az ácsingózást, mert a látvány megfizethetetlenül gyönyörű volt, és ha csak elsurrantunk volna mellette csak úgy, akkor nem is figyeltük volna meg igazán, ami nagy hiba lett volna. Bár gondolom autóban gyök kettővel haladni a legrosszabb a sofőrnek, ezért külön köszönet jár Gyurinak, hogy egész idő alatt olyan lelkesen és türelmesen fuvarozott minket. Ahogy hallottam, a zöldbusz legénysége is kisebb-nagyobb kalandok részese volt az út során.
 A lemenő nappal érkeztünk meg szép hazánkba. Ez a néhány nap szép volt, jó volt és örökké emlékezetes marad. Remélem jövőre is kapunk /kapok egy lehetőséget, hogy ismét visszatérhessünk Splitbe. De aki egyszer volt ott, az majd valamikor ismét vissza fog térni...